Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-05-04 / 18. szám
2 NAOYBÁNYA 1916 május 4. rüen és kellő szocziális tudással létesítik és szervezik, egyszersmind a városi élelmezés szempontjából bírnak nagy fontossággal. Eléggé tapasztaljuk Budapesten, hogy a háború idején mily drágák nemcsak a husnemüek, hanem a főzelék, gyümölcs és egyéb élelmezési czikk. Ez a háború után sem fog megszűnni; nekünk már most lassankint más élelmezéshez, kevesebb hússal, kell hozzászoknunk, ami talán egészségünkre válik. De e czélból természetesen a termésnek is más alakot kell öltenie, s a városok közélelmezése szempontjából fölötte fontos dolog, hogy azok közelében olyan telepek létesüljenek, ahol konyhakertészet, baromfitenyésztés, méhészet, házi nyúl tenyésztés szakszerű módon megy végbe és ahol — s ez igen fontos — egyszersmind gondoskodás történik, hogy a termények értékesítésénél a sokszoros közvetítés ne srófolhassa föl az árakat. Nálunk nézetem szerint, e hasonló mozgalom megindításánál a következők volnának figyelembe veendők: 1. Hogy azok a rokkantak, kik a földművelő osztályból kerültek ki, és most a rendes mezei munkára képtelenek, főként, ha családosak, a kertművelés utján rendes keresethez jussanak és szorgalmuk által családi birtokot is szerezhessenek. 2 A rokkantügy tudományos tárgyalása úgy nálunk, mint a külföldön is arra az eredményre vezetett, hogy ugv gazdasági, mint pszichológiai okoknál fogva nem célszerű dolog csupa rokkantat egy helyre telepíteni. Ezen a bajon kétféle módon lehet segíteni. Azáltal, hogy hasonló kedvezményben részesülhessenek a családos hadi özvegyek, továbbá az Amerikából visszavándorló honfitársaink és a háború egyéb károsultjai. Azok a rokkantak, kik mint földművelők rendes foglalkozásukat — csekély munkaképességi veszteséggel — tovább folytathatják, továbbá a visszavárj dorlók és hadi özvegyek, kik megfelelő leg föl nem robbanó shrapnellek a városra visz- szahullva, versenyt pusztítanának velünk. Fényerős messzelátóink segítségével megkeressük az alkalmas helyet. Kalauzunk 10 évig volt ezen a tájon egy gyujtőgyérban hivatalnok. Behunyt szemmel is elvezet bennünket, Csakhamar megtalálta a keresett pontot: egy nagy mechanikai gyár fölött állunk, a mely most ezerszámra készíti az ágyuiövedékeket. A közelben egy papírgyár és egy pefró!eumfinomi»ó. Ezeknek szól elsősorban látogatásunk. Várunk. Időnként fényszórók sugarai kalandoznak a város fölött. Az egyik szikratávírónk lelógó antennáját is éri. Szerencsére a vékony drót nem látható a 2000 méter magasságból. Izgalmas percek. Gépeink majdnem állnak. A bombák kezelője szemét a célzó készüléken, ujját az ejtőkészülék gombján tartja. Néma csend, mint vihar előtt Micsoda pokol lesz itt néhány perc múlva I Egyszerre hatalmas fényfoit jelenik meg a város közepetáján: vezérhajónk ledobta az első világitó bombát, ami egyúttal jel a támadásra. Rögtön követjük mi is. A föilobbanää helyéről megáll»pitjuk a leeső bomba eltávolodását. Léghajónk kissé jobbra fordul s a következő perez ben leejtjük az első robbanó bombát. Irtózatos dörej s egy épület izzé-porrá zúzódik Utána a második, harmadik, tizedik bomba s az alattunk levő gyártelep lángoló romhalmaz. Egyúttal bevilágítja a környéket is, úgy, hogy egész kényelmesen vehetjük czélba Londonban az értékesebb gyárakat. A papírgyár ég. Mellette egy vegyészeti gyár szintén. Nem messze sűrű füsttel ég valami; valószinülegruharaktár. A pefroleumüuomitól azon- ! ban nem sikerült eltalálni; pedig arra pályáztunk. ! tőkével, illetve járadékkal birnak és földbirtokhoz jutni óhajtanak, állami telepítés utján ezt a célt minden parcellázási üzérkedés kizárásával elérhessék. Ne feledjük el, hogy a mi katonáink voltak azok, kik vérükkel, életűk kockáztatásával másodszor hódították meg e hazát, nem szabad megengedni, hogy az ő drága áron kivívott győzelmüknek gyümölcsét a telekspekuláiók arassák. Meg kell említenem, hogy hazánk néhány vidéki városában, igy tudtommal Győrött és Szatmárott már megindult a mozgalom rokkanttelepek szervezése ügyében. De ennek a dolognak országosan és egyöntetű irányítással és kellő szociális tudással kell végbemennie. Különben csak azon vesszük észre magunkat, hogy az egész jóakarat és áldozat- készség csak a telekspekulációnak válik javára. Gieswein Sándor. Tarnay Alajos. Május 3. Nagybánya város inieliigencziája a székes- főváros zenei körének egyik kimagasló alakját, Tarnay Alajos zeneakadémiai tanárt fogja e héten falai között üdvözölhetni; a főváros dédelgetett »Loyziját«, akinek nevét annyiszor olvashattuk a zenei rovatok között és akinek dalaiból most már nemcsak az ország hangversenytermei, de a külföld concert salonjai is visszhangzanak már. Ez az ábrándos lelkű zenepoéta a sziv zenei világának a megszólalíalója. Ki ne ismerné a leányok kedvencz költőjét: Farkas Imrét s más hasonló iró érzelmes verseit? E verseket zenésiteite meg 'Tarnay Alajos. Ezek a dalok bűbájosán csengenek füleinkbe s megkapják szivünket. Ezekből a dalokból fogunk hallani a zeneköltő konfencziája mellett egy virágkoszorut. Ez az estély nem azokból a nagyszabású hangversenyekből való lesz, amelyek a szemel kápráztatják és azután hidegen hagynak. Inkább családias körré változik át az a hangverseny- terem, ahol a dalnokkal együttérez a közönség és eszébe jutnak azok az ábrándos hoidsugaras Hanem közben mi is jó czélpont lettünk, leginkább. Hamarosan megtaláltak a fényszórók s hiába igyekeztünk menekülni, 3—4 is állandóan ránk világított. Követték a schrapnellek. Eleinte csak távolabbról lobbant föl egy-egy, de mind közelebb jutottak. Egyik-másiktól már meg is reszketett léghajónk. Szerencsére dolgunkat végeztük ; a bombák közel 20 métermázsa súlytól szabadították meg hajónkat s igy fölemelkedtünk 2500 méter magasságra. De hátra volt még a legnagyobb föladat: kijutni a íűzkörzetből. Eddig aránylag kevés tüzet kaptunk, de az erődöv fölött, nincs irgalom. Hirtelen megszólal a távíró: «Nyugatról repülőgépek; emelkedni». 800 lőerő megfeszítésével igyekszünk mind magasabbra, egyúttal elindulunk kelet felé. Tőlünk messze vannak még a repülőgépek; különben is, mig Ők velünk egy magasságra fetvergődnek, messze leszünk már akkor. Ráérünk kissé lenézni, mi történik alattunk. A nagyvárosok éjjeli pompája, az ezer csillaggal ragyogó utcai világítás teljesen hiányzik. Az égő házak kiiértalies világánál látható, hogy a mellékutczák üresek; afőbbuta- kon katonák, tűzoltók és rendőrök sietnek menteni, Az egész nagyon hasonlít a sétapálcával fölzavart hangyaboly sürgés-forgásához. De ismét szól a távirő: »Megsebesültünk; segítség. Z, 17.« Ez nekünk szól. Azonnal visz- szafordulunk; hamarosan föltűnik a Z 17. 1000 m el alaitunk, körülötte vagy fóltucat rrpülőgép Úgy látszik, valami kis gépdefektusa van; késését is az okozhatta. Az angol repülők észrevették s mind erre az egyre vetették magukat. Már- már föléje emelkednek. Épen jókor jövünk. Hatalmas gépfegyvertüzzel árasztjuk el a legközeesték, melyek életének annyi örömöt és oly sok édes fájdalmat okoztak. Csupa poezis, ihlettség, szerelem, bánat az ő lyrája. Csoda-e, ha az országban úgy lelkendeznek utána? Nagykároly városa egész lázban volt érette ! Csoda-e, hogy egyik hangversenyén a hölgyek virágesőt zúdítottak feléje? E háborús világban ő is az áldozatkészség oltáránál működik. Bejárja az ország városait és hangversenyeket rendez a legszebb czélra: minden városban a rokkant katonák javára zongorázik, énekel, conferál. Hubay Jenő és Medek Annán kiviil alig van az országban valaki, aki annyi pénzt összehangversenyezett volna jótékonyczélra, mint ő. Méltó tehát, hogy mi is szeretettel fogadjuk őt körünkbe. Legyünk olt mindnyájan hangversenyén. A legnemesebb czélra jutnak filléreink és valamikor egy rokkant nagybányai ember fogja áldani a Tarnay és a mi áldozatkészségünket, hogy lehetővé letfük közős erővel, hogy a koldusbot helyeit kenyér jutott kezébe És azután még valami jusson eszünkbe: e hangversennyel jutunk el a főváros zenei ítéletéhez. Mérlege lesz ez annak, vájjon Nagybánya közönsége a magasabb zenei élvezetekre érett e ? Ha most nem mutatunk érzéket a nemesebb műélvezetek iránt, úgy, hogy várhatjuk, hogy majdan felkeressék városunkat nagy művészek ? Meg fogja e hangversenyt mindenki érteni, legyünk tehát ott mindnyájan és siessünk jó helyet biztosítani magunkuak. Tarnayi pedig szivvel-Iélekkei köszönniük magas eszmékért törekvő útjában, falaink között! HÍREK. Május 3. A hó elseje alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives kiegyenlítésére, mert a nyomdával szemben nekünk is terhes kötelezettségeink vannak. Iebb tolakodókat. Az egyik siklórepülésbe keid, a mely veszedelmes meredekké válik. Ez már rendben van Egy másik épen alattunk van. Finom Szentjánosbogarak indulnak feléje léghajónkról. Gyujlólövedékek. Az egyik megtelepül rajta; mind nagyobbra nő; egyszer C3ak a gép inogni kezd, s szárcyszegetten hull le a mélybe. A többi erre szétszalad s távolabb érve, nagy ívbe fognak, hogy fölénk kerüljenek. Csak tessék A magasságmérő 3100 m-t mutat. Mig ők fölénk érnek ! Ismét elindulunk hazafelé. Alattunk a megmentett bajtárs. Uj távirat: »1500 m. magasság. Erödővnél védelmet kérünk. Z 17.« Ez a másik két léghajónak szól. Ök is végeztek. Vezérhajónk a City fölött szintén repülőkkel küzd. De azt nem féltjük. Még magasabbra tud emelkedni, mint mi s gépfegyvere is keltővel több van. Csakugyan, a repülőgépek jóval mélyebben járnak náia; igy psdig semmit sem árthatnak neki. Nem is zavartatja magát tőlük, jön egyenesen felénk, hogy segítsen sebesültünket támogatni. A negyedik bajtárs is sértetlen. Indu'hafuuk haza. A mint az erődövhöz közeledünk, a shrap- neliek főllobbauása mind sűrűbb lesz. Ellőttünk, mögöttünk, alattunk pokoli dörejjel detonálnak. összegyűlünk sebesültünk fölötti, mart most fenyegeti legnagyobb veszedelem. Ketten eléje kerülünk s bői legtöbb ágyú nyújtogatja tüzes nyelvét, ledobáljuk még megmaradt bombáinkat. Csakugyan sikerült is az egyikei megrongálni, a szomszédja is alig-alig tüzel. De mi ez? A Z. 17. sehol sincs. A városból sem látunk semmit. De itt is már a magyarázat.: «Felhőben vagyunk. Védve mindentől. Z. 17.«
