Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-04-27 / 17. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. április 27. daságilag ép oly kitünően áll, mint katonailag. A háború alatt különös szerencsénk, hogy agrár-állam vagyunk. Ez biztosit minket minden kiéheztetési kísérlettel szemben. S ez biztosítja jövedelmeinket is. Hogy az ellenséges államok határa zárva van, ez bizonyos tekinteni ben iparunknak is hasznára van. Itthon marad a pénz, mit exportra adtunk. S általában a magyar hadikölcsönöknek az ád különös erkölcsi és anyagi értéket, hogy ami pénz ilyen formában a háborúra költünk, az itthon marad, mert itt költjük el. Az entente-hatalmak élelemért és munícióért is idegen országoknak fizetnek, A központi hatalmak mindent a maguk halárain belül szereznek be. S büszkeségük, hogy kölcsönért se kell idegen világba menni. Bár a közönségnek magától is megvan a helyes érzéke a jó üzleteti befektetések iránt, azért nem árt a helyes szervezés, vezetés és irányítás, hogy minél szebb eredménnyel büszkélkedhessünk. S e tekintetben ezúttal csak két irányban hívjuk föl az érdekeltek ügyeimét. Akik háború alkalmából szereztek pénzt, ; azoknak üzleti érdekük is, de erkölcsi kötelességük is első sorban hadikölcsönbe fektetni nyereségüket. Nemcsak a ne- | messég, a vagyon is kötelez. A másik figyelembe veendő szempont, az hogy j a bankok s főként a biztositó társaságok nagyobb részesedését kell biztosítanunk a negyedik hadikölcsönnél. A biztositó- j társaságokat reá kell venni, hogy dijtartalékaikat helyezzék hadikölcsönbe, amint Ausztriában már meg is indult ez irányban a hivatalos mozgalom. Ez nem csupán a hadikölcsönnek, hanem talán ; elsősorban a biztosítottaknak is érdeke A nagyközönségnek pedig úgy kell fölfognia a kérdést, hogy a hadikölcsön ; összegét tulajdonképen a lövészárkokban | értünk küzdő testvéreink eltartására, ! élelmére s az ellenség gyilkolására szánt j golyókra fordítjuk, A hadikölcsönből nő ki a győzelem. Háborúba vetjük. De békét aratunk vele 1 csupasz volt és violaszinii a melle, befagyott vér volt a két tüdőlövés helyén; szilvakék volt az egész fiú és folyton azt hörögte, hogy »anyám, édes anyám*. Deliráit, egyebet nem mondott, sohase tudtam meg, ki volt, csak azt tudtam, hogy magyar és éreztem, mikor hal meg a karom közt. Nem tudtam neki tenni más szívességet, mint azt, hogy magam temettem el. Jó sok szalma közé, hogy ne fázzon szegény ... és lettem neki egy kis nemzeti szinü kokárdát a mellére, amelyiken már a piros szín nőm látszott, ahelyett vágtam neki egy piros zászlószalagból egy darabot; azt a kezébe tettem, meg egy kis ke- resztecskét. A zsebében volt egy őszhaju öreg jóságos asszonynak az arczképe, azt odafektettem a szivére. «Fetisizmus», mondják majd az «intellec- tuel!»-ek; a fölvilágosodottak — Legyen 1 Mi itt a harctéren mind fetisizmusban szenvedünk egy kicsit — és fetisista minden tengerész, felisista mindenki, aki meghalhat bármely percben. Most már van a légiónak tüzérsége ; adtunk nekik 7 ctms. ágyukat, amelyeket imádnak s el nem hagynának semmiféle veszélyben; tőlünk kapják most már az élelmezési és lőszerpőliásukal; van már rendes trénjük is. P. maga nevezi ki a tiszteket. Aki ma közlegény, az holnap tiszt lehet s ha egy tiszt nem jól teljesit egy parancsot, másnap közlegény. A parancsőrtisztek zenevirtuózok, művészek, irók, gyárosok, ügyvédek. A légió parancsnoka együtt él a katonáiAz óra. Április 26. Ki hitte volna, hogy állami szabályozás tárgya lesz még az óra is, Az óra, amely Dél- kül kulturember élni nem tud. amely kinek a zsebében, kinek a karján, de mindig szem előtt, vagy kéz alatt kelleít, hogy legyen. A parasztembernek a nap, meg a csillagok állása, no meg a gyomra korgása az órája, ez utóbbi dirigálta napi munkájának mikénti beosztását. Az óra fontosságára tulajdonképpen a modern szocziologia terelte a közfigyelmet. A munkásság kiuzsorázásáaak megakadályozására időhatárokat követelt, előbb 12 órát, aztán 10 órát s ma általánosan követel 8 órai munkaidővel. A 8 órai műszak a munkásságnak régi követelése, [ hogy ugyancsak 8 óra jusson szórakozásra, 8 óra pihenésre, a napi 21 órában. Igen ám, de most kormányrendelet — a kivételes törvény alapján álló kormányrendelet — azt szabja meg, hogy ne 24, hanem 23 órából álljon a nap. Ha a kormány így akarja, hát igy is lesz. Gessler azt kivánia egyszer Svájcz- ban, hogy a rúdra feltüzöü kalapja legyen a kormányzó. Az a kérdés, ialálkozik-c a néphangulat tetszésével ez a merőben újszerű gondolat. Mert ez az órarendelet nem egyéb, mint egy gondolat: a közéletnek a korakeléshez való szoktatása. Tudvalevő, hogy nyáron korán kél a nap és későbben nyugszik, mint télen S valahogy úgy szokott az emberiség, hogy egész éven át bizonyos régen megszabott órakőzőkben végezte a muukáját, tekintet nélkül arra, mikor kéi a nap, mikor nyugszik. A szegény iskolásgyermekeknek télen is 8 'Vakor kezdődik az iskolai tanítás s hogy csak a városi gyermekekről beszéljünk, már Y27 érakor fel kell kelniök ez apróságoknak, mikor még koromsötétség van, hogy 8-ra beérjenek az iskolába Szüleik még alszanak, ami bizony feltétlenül a jó nevelés rovására megy. Ritka szülő az, aki önmaga előtt restellené, hogy ő még ágyban legyen, mikor gyermeke hazulról már a sötétben bandukol. Jó családban a szülő együtt reggelizik gyermekével. Begyepesedett agyú tanférfiak valami merész újítónak, tehát ostobának mondanák a vakmerőt, aki azt követelte volna, hogy a szegény gyermekek kedvéért talán tennék egy órával későbbre az iskolai órák kezdetét. Viszont nyári időben, mikor a déli órákban tűrhetetlen már a meleg, inkább végződjék egy kissé korábban az iskola s kezdődjék korábban. Kolozsvárott egy modern öreg egyetemi professzor, a mindig fiatal Lukács Adolf, már évtizedek óla reggel 7 órakor kezdi meg előadásait az egyetemen a nyári hónapokban. Ez a tudós professzor már évek óla praktizálta azt, amit most kormányrendeletekkel lépteinek éleibe a központi hatalmak minden országában, kezdődjék a nyári hónapokban egy órával korábban a nap, a munka és az élet. A józanság tört utat ezzel a rendelettel. Nem az ostoba megszokás rabja már az emberiség. Ha csak az áüamhivatalokat nézzük (Magyarországon 368 ezer az államhivatalnokok száma), ezek rendszerint 9 órakor kerültek hivatalukba, mikor már a melegtől likkadian kezdhettek csak munkához. Világos, hogy erre a nagy munkástömegre csak áldás a korakelés és a korábbi munka. Ha a kereskedővilágot, a nagyipart és a bányászatot vesszük szemügyre, találunk e vájjon kategóriái, amely nem-e a leg nagyobb őrömmel üdvözölné azt, hogy nyáron egy órával korábban végezve munkáját, egy órával tovább örülhet a természetnek, mikor ez a legszebb és valóban éltelő? A természethez való visszatérést is jelenti ez a kormányrendelet. Az emberiség észreveszi, hogy természet van, hogy a természet korábban ébred. Korábban dalol a madár, korábban megy munkába a földmives, miért ne kezdje korábban munkáját a városi ember és kezdhesse korábban az a falusi ember is, akit a kullura bevon már a városi élet fertőző légkörébe s ennek következtében alkalmazkodni volt kénytelen a mesterséges órarendhez. Ez az uj időrendszabályozás biztató jel arra, hogy a hatóságoknak és hivataloknak a jövőben az élet »is* fog adni útmutatást. Ez a józan, ez az okos rendelet talán kiinduló pont, hogy a hivatalos copf, a bürokráczia engedni fog vaskalaposságából s beleszól az élettől elzárkózó, az életet, a közönség igényeit mereven megtagadó szellembe. Mindnyájunknak az óhaja a közérdek, amelyet éppen a bürokráczia tagadott meg mindenkor. Május elsejétől október 1-ig egy órával val; tisztek és közemberek egyarán müveit fiuk (pardon: férfiak!) és szolgálaton kívül az érintkezés a lehető legbar&tságosabb. Imádják a magyarokat; csak magyar tiszteket, magyar géppuskákat kérnek. Parancskiadásnál mindig együtt van az egész tisztikar; mindig megbeszélik előbb az általános helyzetet és a másnapi baditerv részleteit. A fiuk tulfiatal kora, meg az előzetes kikép zés hiánya okozta, hogy az első hónapokban nem bírták el a rettenetes nélkülözést és megerőltetést, amilől még a felnőttek közül is oly sok ezer pusz'ult el I Sok betegedett meg, és sok el is halt emiatt. P. most azt a végtelen okos dolgot eszelte ki, hogy megfelezte a Légiót (van A. és B csoport), az egyik fele pihen, a másik verekszik. Ez alól a szabály alól csak döntőnek látszó ütközet esetén van kivétsl. Azt a tisztet vagy közlegényt, aki egy parancsot teljesit, kézfogással jutalmazza a parancsnok ; ha vállalatra mennek, vagy ha megjönnek, — megölelik, megcsókolják egymást, hiszen náluk minden küldetés halálveszedelem. Pilusovsky maga hidegvérű, szigorú, komoly katona ; ősz, kecskeszakállu, meghajlott hátú, sima homloku ember, mélyen bennü ő szemekkel, bozontos szemöldökkel. A Légiónak van a legjobb felderítő szolgálata az egész hadseregben; járőrei teljesen megbízhatók, mert egy parancs felületes teljesítése feltétlenül lefokozással jár s ennél nagyobb szégyen a Légionistát nem érheti. Az P. nek nem elég, hogy »itt vagy ott ellenség van«, azt is jelenteni, tudni kell a járőrnek, hogy mennyi — és mennyi tartalék van a hátuk mögött. Legtöbbször polgári ruhába öltöznek a fiuk ; maskirozzák magukat és úgy lopődznak az ellenség közé. Ahol csak lehetséges, bemennek a paphoz és azzal informálíatják magukat. Csak akkor jönnek vissza, ha már meggyőződtek arról, hogy az információk helyesek. A mi hadosztályunk Neu-Sandec körüli harcaiban is részt, veit a Légió. Mint, már említettem, december 1-én még Tymbark, Dobra, Gruszoviec, S'opnico, Zamiesci még az ellenség kezében voltak. Ekkor támadtunk mi (Hegedűs dandár) és visszaszorítottuk őket, mig gróf B. tábornok a második dandárral Neu Sandec felé nyomult előre. Ezt. az előnyomulást a Légió azzal segítette elő, bogy az ott küzdő Rettich dandár egyik megszorult géppuskaosztagát kimentette egy kellemetlen helyzetből, erős éjjeli támadással, azután meg azzal, hogy a Slopnicére bevonult ellenséges lovashadosztályt megtámadta. Magához gyüjtötle P. előző este fiatal gárdáját és két önkéntest kért, aki Slopnicét kikémlelje: kiállt egyszerre száz fiúi P. kiválasztott keltőt, akiknek legdurvább volt a kinézése (egy mérnök volt, meg egy varsói gyáros), saját maga maszkírozta őket; felöltöztette, megcsókolta, eleresztette. Este 11 órakor beállít két pásztorfiú mezítláb a slopnicei paphoz; egy sereg orosz tiszt dorbézolt ott éppen. »Papot keresnek, mert haldoklik az anyjuk; eltalálta egy magyar golyó.«
