Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-04-06 / 14. szám
1916 április 6 NAGYBÁNYA 3 folásig megteltek előkelő közönséggel, de előkelő közönség töltötte meg tömötten a földszinti széksorokat ia. Ilyen telt ház csupán még a színházterem felavató ünnepségén volt. Egy negyed tizenkettőre járt már az idő, midőn szétnyíltak a színpad függönyei s a központi szövetségesek zászlóival, czimereivel és színeivel Ízlésesen díszített színpadon a főgimnázium ifjúságának zenekara Németh Béla tanár vezetése mellett a magyar, lengyel himnuszokat játszotta, majd a Wacht am Rhein-1 adta elő meglepő precizitással. A közönség e nemzeti himnuszokat áliva hallgatta végig s tetszése jeleivel halmozta el a zenekart; Németh tanár pedig egy gyönyörű virág lantot kapott A műsor első száma tulajdonképen Bellini Norma-nyitánya volt, melyet az ifjúsági zenekar adott elő meglepő összetanuiásban. Lengyel Andor hegedű száma következett ezután, ki Damokos László zongorakisérete melleit Berioí: Air varie konczeridarabját mutatta he. A fiatai, alig tizennégyéves diák művészi j játéka már az első vonóhuzáskor megfogta a közönséget s mindvégig lebilincselte virtuozitásával, mely nagyobb konczert termekben is általános feltűnést kelteit volna. Damokos László zongorajátéka méltó volt partneréhez, kísérete diszkrét, nűanszirozott volt. A közönség zajosan, szinte tüntetőleg megtapsolta a fiatal szereplőket. Szabó Sándor Zulawski György lengyel költő Ftaimak ez hazafias költeményét szavalta tetszés mellett, melyet Zempléni Árpád ültetett át magyar nyelvre. Damokos László zongoraszólója következett ezután, ki Jon Field: Noc- turné jét mutatta be meglepő teknikávai. A főgimnázium vegyeskara, melyet Borbás Géza tanár dirigált, Mosonyi-Komócsy : Szentelt hantok ez. darabjának s a lengyel himnusz előadásával aratott nagy sikert. Pianojuk s fortéjuk remekül érvényesült s a közönség nagy óvá- cziókkel halmozta el őkel Orlowszky Frigyes tanár cselló-szólója, melyet Damokos László kisért zongorán, volt a matiné egyik legkiemelkedőbb száma. Művészi virtuozitása, briliáns lechnikája, biztos vonókezelése szinte elkápráztatta a közönséget s mindenki érezte, hogy nem egy passzionatus műkedvelővel, hanem vérbeli művésszel áll szemben A tüntető óváczióknak nem volt se vége, se a felrobbanó lövedékek villanásai és a föltárt földtörmelékek és kövek tettek még féleímesebbé. Egyetlen bömbölés és ropogás töltötte be a levegőt, a mihez hasonló a természetben ismert hangok között nincs, — talán még egy kitörő vulkán mennydörgése hasonlítható leginkább hozzá. Ennek a tüzelésnek már a hangja is olyan próbára teszi az idegeket, a milyenre eddig nem volt példa s amilyenre senki sem hitte volna képesnek az ember idegrendszerét. A gondolkodó képasaég megszűnik, az ember e!kábul, csak úgy ott mered azon a helyen, a hova állították és várja a végzetét. (Azt beszélik a katonák, hogy ha az ágyúzás hirtelen elhallgatott, a sajátságos, természetellenes csöndben hallani lehetett a pacsirták énekét, a meilyel a tavasz közeledését köszöntötték.) Nem csoda, hogy a lövészárok egy-egy ilyen ágyúzásnak kitett része csakhamar betemetődött. Ekkor kezdődött a rcr- ham, a melyben a franciák kímélet nélkül, zárt oszlopokban nyomultak előre, néha még lovagló tiszteket is lehetett látni, a mint tüzelték a katonákat. Az ilyen rohamnak aztáa időnkint természetesen sikerült sz összelövöldözött árkot elfoglalni, de a mögötte ievő ép német állásoknak a tüzében megtörött a további előnyomulás és pedig rettenetes veszteségek között. A hol be tudtak ékelődni a német vonalakba, nem sókat értek vele, mert ki voltak téve a szomszéd német állások oldalíüzének, s később a németek szívós kitartással végzett árkásztámadássaí, aknákkal vagy kézigránátokkal visszaszerezték az elfoglalt állást. így az egész champagnei harc úgy tűnik hossza úgy, hogy Orlowszky tanárnak ráadást is kellett adnia. Báró Syntinis Ilonka, a főgimnázium volt növendéke Kiss Menyhért Censlochoi legenda ez. melodrámáját szavalta Rumpold Károly zon- gorakiséretével. A nagyhatású melódia minden szépsége a gyönyörű, művészi előadásban remekül érvényesült s egészen magával ragadta a közönséget. Egy alkalommal már megírtuk, hogy báró Syntinis Ilonka művészi előadó képességét a legnagyobb művésznők mellé állítjuk s e sorainkat csak megerősítette most aratott nagy sikere s a közönség szűnni nem akaró, lelkes tapsvihara, mely háromszor szólította a függöny elé. Suta József és Platthy György hegedű- kettőse : Szerenád a Tisza-hőz előtt, következeit ezután Gaál József zongorakisérete mellett. A szereplők eleinte egy kis lámpalázzal küzdöttek, de csakhamar belemelegedtek és sikerre vitték a nehéz teknikáju szerenádot. Zajos tetszést arattak Németh Béla tanár nak, az ismert nevű daiköltőnek háborús szép uótái, melyeket Kondor Sándor énekelt lágy, behizelgő hangján László Endre precziz zongorakisérete mellett. Lelkesen megtapsolták őket. Végül az ifjúsági zenekar a Rákóczi-indulót játszotta nagy tűzzel, melynek végső akkordjai I mellett távozott a közönség lelkes, fölemelt hangulatban, egy minden tekintetben igazi műélvezetet nyújtó, nívós hangverseny szép emlékeivel. A főgimnázium vezetősége és ielkes ifjúsága előtt, mely e matiné rendezésével elért fényes anyagi eredménnyel dűlőre vitte az elesett hős lengyel ifjak síremléke mielőbbi fölállításának kérdését is, elismeréssel hajijuk meg lobogónkat! HÍREK. Április 6. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester hivatalos ügyekben a fővárosban időzik. — Dr. Vass Gyula ügyvéd, főhadnagy, kit a szerbiai hadjáratban srapnellövés ért, két heti tartózkodásra haza érkezett. Prslblslawszky százados újabb kitünetése. őfelsége a király Prsibislawszky Ferencznek, a 12. honvéd gyalogezred vitéz századosának, ki már több kitüntetést nyert, újabban az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartásának elismeréséül a hadidiszitményes 3 osztályú vaskoronarendet adományozta. fal, mint egy csaknem zavaros ide-oda ingadozása a {árnyereségnek és veszteségnek a területet hálószerűén elborító lövészárok-rendszerben, úgy hogy gyakran maguk a vezetők se tudták pontosan, hogy áll mindenütt a nyereség és veszteség : csak egy volt bizonyos, hogy a francia offen- ziva összeomlott a németek szinte emberfeletti ellenálló erején és idegrendszerük szívósságán. Ragyogóan tiszta, téliesen hideg nap volt, mikor-a harcteret különböző irányokban bejártuk és az egyes katonai megfigyelő helyeken levő nagy messzelátókon végignéztük. A vakítóan fehér felhőkkel borított égen repülők kerengtek, nem sokat törődve a shrapnellekköl és gránátokkal, melyek robbanását parányi fehér felhőcs- kék jelezték a levegőben. A hullámos vidéket egyes magasabb fekvésű pontokról jól lehetett látni, mert a föld csak száraz fűvel van benőve, csak itt-ott vannak ritkás alacsony nvirfaerdők. A községek a legmélyebb dombhajlásokban fekszenek, a bol a meszes földben szivárgó viz ösz- szegyüiekszik ós tiszta vizű forrásokban jön napvilágra. A mi községet láttam, borzasztóan megviselte a hónapok óta tartó ágyúzás. A németek nem is igen laknak ezekben az összeomlott községekben, inkább a száraz dombokon ástak maguknak nagyon ügyes lakásokat, nagyobbára a a föld aiatt, pompásan alkalmazkodva e terep hez, úgy hogy nemcsak az ellenség nem láthat belőlük semmit, hanem a repülőktől -is biztosítva vannak. Az erdőben úgy be voltak ezek a lakások borítva zölddel, hogy csak egész közelről lehetett Őket felismerni. Olyan jól berendezkedtek, hogy még kaviccsal hintett utakat is Kinevezés. A belügyminiszter dr. Horváth Árpád miniszteri titkári czimmel és jelleggel felruházott miniszteri segédtitkári, Szolnokdoboka vármegye főispáni titkárát, valóságos miniszteri titkárrá nevezte ki. Kitüntetés. Havasi János 12. honvédgyalog- ezredbeli telefonos tizedest, nagybányai lakost vitézségéért a bronz vitézségi éremmel tüntették ki, Kirendelés. A hadvezeiőség 7operczer Elek kapniki bányamérnököt, honvéd főhadnagyot az olasz harcztérről a kapnikbányai bányaművel? katonai parancsnokságához rendelte ki. Adakozás. Harácsek Károly 25 koronát, Égly Mihály április havi segélyezés czimén 5 koronát adott a nagybányai rokkant katonák alapja javára. Ez összeggel a rokkant alap 1178 korona 70 fillérre emelkedett, mely összeget gyű- mőlcsözőleg a városi takarékpénztárban kezeltetünk. Tisztelettel kérjük olvasó- közönségünket, hogy adakozásaik közben : ne felejtkezzenek meg a nagybányai hős : rokkant katonák alapjáról sem, hiszen ez alapnak az volna a rendeltetése, hogy j a háború után évi kamataiból állandóan támogassa, segitse azon hős rokkantakat, j akik érettünk küzdöttek s érettünk vesz- j tették el testi épségüket. Katona dolog. Marosvásárhelyi Thordai : István huszárkapitány, aki már a háború kez- ! dete óta egy-két megszakítással állandóan a fron- ! ton van, az elmúlt hóban kél heti szabadságot kapott, hogy övéit meglátogassa. A vitéz huszár ! kapitány el is érkezett Szatmárra, hogy onnan i Nagybányára utazzék, de Szaímáron már várta ezredparancsnokságának távirata, hogy azonnal utazzék vissza. Mit volt mit lennie, a legközelebbi vonattal visszautazott anélkül, hogy édes atyjával találkozhatott volna. Kárpáti ünnep. Legutóbbi számunkban már említettük, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az iskolákban május elsején ünnepeljék meg emlékünnepét azoknak a legendás harezoknak, melyet a magyar katonák a Kárpátok lejtőinek és hágóinak védelmében végigküzdötíek. Magyarabb ünnepet valóban nem is választhatott volna. A kárpáti harezok eseményeiben emelkedik a magyarság szempontjából csúcspontra a világháború jelentősége. A kultuszminiszter május elsejét tette meg évforduló ünnepévé és a miniszter terminusa logikusnak mondható, mert éppen május elseje hozta meg a kárpáti harezokban a döntő fordulatot. Május 2-án felragyogott a gorlicei csináltak az erdőben, mint a nagyúri parkokban, az árkok felett csinos rácsos hidacskákat csináltak, még szobrokat is faragtak parkjuk díszéül a könnyen feldolgozható mészkőből. Voltak kiterjedt kórházi telepeik, jól berendezett földalatti operációs-termekkel, voltak láthatatlan lóistállóik, kaniinjaik, fürdőik, mosókonyháik, és még kápolnájuk is volt az erdőben ; deszkákból, csúcsíves gót stiiuabaa építették, s kis oltár is volt benne, a mely előtt a vasárnapi istentiszteleteket tartották. Áz egész terep hemzsegett a buzgóikodó szürke alakoktól. A mint persze ellenséges repülőgép mutaikosőü, mindenki eltűnt. A mikór arra bolyongtam, lövöldöztek mindkét részről, néha nem is messze tőlünk hullottak le a gránátok és shrapnellek. A katonák alig hallgattak oda, az előbbi napok után ez a lövöldözés olysn volt nekik, mint a vasárnap délutáni csönd. Egy tüzérségi megfigyelő állás oliószerü távcsövén láthattam a hires 196-os magaslatot, a melynek védelmezésénéi Eitel Frigyes herczeg, a császár fia a pour le mérite rendjelet szerezte. Odább látni lehetett a karboi-azakadékot, a melyet e benne ievő aok holttestről nevezték igy el a katonák. Borzalmas volt egy hely kissé messzebb, szorosan a franczia állások előtt. Egy szelíd dombhajláson széles sávban kis fekete pontok vonultak végig, mint a iégyfoltok a falon. Halott francziák voltak, romjai ama rohamok egyikének, a kiket a németek tüzelése kaszált le és mostanáig sincsenek eltemetve, mert a két ellenséges vonai közti területre estek, a hol a halál uralkodik . . .
