Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-09 / 36. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. szeptember 8. társadalom irgalmatosságára vannak bízva. A magyar a háborúban szolgálta hazáját azzal, hogy megroskadt kereseti viszonyai között is becsületesen teljesítette adózási kötelezettségeit, szolgálta a munkájával, az igénytelenségével és a jótékonyságával. A jótékonysági akcióban — és ez gyönyörű — még a legszegényebb is résztvett, de éppen ez jelenti, hogy még a legszegényebb polgár is kétféleképpen viselte a háború anyagi terheit, egyrészt adó fillérjeivel, másrészt szive garasaival. A magyar polgárság különbül és de- rekabbul állt helyt, mint sok gazdagabb állam polgársága. A pénz-hatalmas angol társadalom aránylag nem tett annyit, mint a magyar és az arányokat véve messze mögöttünk marad a nagytőkések országa, Franciaország is A magyar polgárságnak igy vannak hősei és vannak rokkantjai is. És mig a polgárság gondoskodik a frontról hazakerült rokkantakról, az államnak és a kormánynak volna kötelessége, hogy gondoskodjék a polgári rokkantakról, akik vannak elég szép számmal. Miért nem szállítanak a kisiparosok? Szeptember 7. A nagybátyái iparteslület a következő beadványt intézte a debreczeni kereskedelmi s iparkamara elnökségéhez, melynek megértéséhez nem szükséges semmiféle kommentár. A beadvány igy hangzik : Tekintetes Iparkamara! F. évi aug hó 17-én kelt átiratot megkaptuk s annak rendelkezéséhez képest összehivluk az általunk megbízhatónak és szállításra képesnek tartott csizmadia és szíjgyártó mestereket Az Iparteslület vezetősége a legnagyobb tevékenységet fejti ki abban a tekintetben, hogy tagjait katonai megrendelések teljesítésére serkentse, azonban állíthatjuk, hogy e tekintetben szerencsétlenek vagyunk. Csizmadia mestereink az újabb megrendelésre nem vállalkoznak, szíjgyártó mestereink közül pedig Kovács István ezelőtt pár hónappal közétett pályázatkor, 10 ezer drb kö- penyszij ké-zitésére adott be ajánlatot, de mind- ezideig arra választ nem kapott, ugv, hogy uj vállalkozásba nem mer bele menni azért, mert hátha a régi ajánlatára megrendelést kap. Kovács Béla kovácsmester az alispán ur által meghirdetett pályázaton szekérkészitésre pályázott; ez is válasz nélkül maradt. A csizmadia mesterek közül Suba Károly i kapott megrendelést, de nem fogadhatta el, ! mivel a megrendelés más feltételeket szabott elő, mint amelyek szerint pályázott és melynek alapján az ajánlattétel történt. A csizmaügyekre nézve legyen szabad még a tekintetes Iparkamara figyelmébe ajánlani az alábbiakat Mikor csizmaszállilásra a legelső pályázat tétetett, nagy rábeszéléssel sikerült a csizmadia mestereket rávenni arra, hogy készítsenek csizmákat, el is készítettek ha jól emlékszünk 410 párat — e csizmákat a budapesti Il-ik katonai ruhatárba felszálliíotla Virág István helybeli tímár mester, mint a csizmadiamesterek megbízottja Átvettek belőie 65 párat, a többit, mivel nem felelt meg a pályázati feltételeknek, visszadobták. — Mi ezt a dolgot rendjén valónak találtuk, szállítsanak olyat, amilyet rendelnek s akkor nem dobják vissza. Azon csizmadia-mesterek, akik akkor csizmákat készítettek, ők sem ütköztek meg ezen a dolgon, nem értették meg elég jól a feltételeket, visszavették a csizmákat azon gondolattal, hogy majd eladják a vásáron. Tegnapelőtt megjelenik városunkban egy kövér, állítólag jászberényi ur s a helybeli csizmadiáktól megveszi az összes meglévő csizmákat 610 párat, közöttük azokat is, amelyeket a katonai kincstár nem vett át páronként 30 koronáért, ez az ur adott 35 koronát párjáért, meg se nézte a csizmákat, csak csomagol- tatta és fizette. Ugg tudjuk, hogy a környék csizmadiáitól is össze szedte a csizmákat. Legyen az az ember bármilyen kövér és nehéz járású is, még sem tartjuk valószínűnek, hogy csak az itt beszerzett 610 pár csizmát is mind a saját használatára vette volna, a valószínűség az, hogy katonák számára vette. Ha tehát akkor, mikor felszáililották, nem volt jó 30 koronáért, miért jó most párja 35 koronáért, ha pedig a minőségből azóta engedtek, miért nem veszik ót az iparosoktól, miért kell azon még nagy összeget nyeretni a közvetítővel is. Mi itthon az ajánlattevő mesterembereknek a lelkűkre kötjük, hogy csak úgy vállalkozzanak, ha a pályázati feltételeknek minden tekintetben megfelelnek, mert ha szabálytalanság tudomásunkra jut, mi magunk teszünk feljelentést elle- nök. Álláspontunk az, hogy a küzdő és vérző katonákon ne csaljon és ne lopjon senki. Ne méltóztassanak csodálkozni tehát azon, ha a kisiparosaink nem vállalkoznak olyan kedvvel, mint amelyre hazafias érzésük ösztönözné őket, mert előttünk különös dolog marod az mindig, hogy ha egy pár csizma nem jó a magyar kisipartól 30 koronáért, miért jó az, ha a liferáns csak ránéz 35 koronáért, sőt sokkal többért. Kiváló tisztelettel maradiunk Nagybányán, 1915. szeptember hó 6. Kupás Mihály Sólyom Ferencz ipartestületi elnök. ipartestületi jegyző. HÍREK. Szeptember 7. Személyi hírek. Tömlő Lajos, főgimnáziumi tanár, hirlapiró pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Nagy László erdőmérnök rokonai látogatására pár napot városunkban töltött. — Thury Ferercz hadnagyi az arany, nagy és kis vitézségi ezüst érmek tulajdonosa, aki az északi hareztéren jobb szemét vesztette, pár napra városunkba érkezett. — Virágli László csendőralezredes hivatalos ügyekben városunkba érkezett. Kitüntetés. Őfel ségc a király Ferenczy Károly festőművész leányál: Ferenczy Noémit, a Vöröskereszt egyesület szolgálatában szerzett érdemeiért a Vöröskereszt hadiékitményes ezüst diszérmével tüntette ki. Előléptetés. Őfelsége a király Bajnőczy József vezérkarba beosztott főhadnagyot kapi- tánynyá léptette elő. Uj törvényszéki biró. Őfelsége a király L Berks Lajos debrtezeni aljárásbirót törvényszéki bíróvá nevezte ki Áthelyezések. A főldmivelésügyi miniszter Burdács János erdőtanácsost Nagybányáról Szászsebesre helyezte át hivatalfőnöknek ; Winkler Miklós erdőtanácso t Gödöllőről Nagybányára épiiésvezelőnek, Soltész Gyula erdőmérnököt pedig Ungvárról Nagybányára helyezte át. Uj h. főnök. Buidács János erdőtanácsos áthelyezésével a főldmivelésügyi miniszter a nagybányai erdészeti hivatal h. főnökévé Mike Imre erdőtanácsosi nevezte ki. Számvizsgálói kinevezés. A főldmivelésügyi miniszter Fülöp Andrást, a tn. kir. főerdőhiva tál számvevőségének ellenőrét, aki jelenleg a hareztéren van, számvizsgálóvá nevezte ki. A kárpáti falvakért. Nagybánya város tanácsa előterjesztést tett a városi közgyűléshez, hogy a kárpáti falvak felépítésére 500 korona adományt szavazzon meg. Bár nagyon jól tudjuk, hogy a város is igen súlyos anyagi helyzetben vau, mégsem gondolnánk, hogy az indítványt ne egyhangúlag fogadná el a város hazafias képviselő testületé. Sursum corda! A világítás megváltás ötlete alkalmából gyűjtést rendeztünk a rokkant katonák részére s eddigi gyűjtésünk 458 korona 50 fillért eredményesaságot. ő szájharmonikát játszott, egy bajtársának volt egy klarinétja, a harmadik rossz ajtót fogott dobnak, a negyedik pedig valami elhagyott vaskulcson csiliingeit S mikor egyszer, déli szünet közben, Strausz hires keringőjét, a «kék Dunán»-! játszották, álmélkodva látnak több höl- gyecskét táncra kerekedni kacagás és ének közben, a francia lövőárokban. A beszélgetés ezuián komoly dolgokra fordul. Elesett bajtársakról, a tisztek önfeláldozó gondosságáról esik szó, meg arról a nagy szerétéiről, melyet a legénység tisztjei iránt tanúsít. Egyszerre lódobogás hallatszik, őrcsapat vágtat el. Izmos lovasok szorongatják hatalmas markukban a lándzsát. Kíváncsian hajolnak össze a szürkeruhások, egyszerre megmozdul valami. Csörömpölve fordul föl egy márványtábláju asztal, a csésze öszelörik a földön, a székek felborulnak és egy népfelkelő, ki addig némán, nevetve ült az egyik sarokban, kirohan az ajtón. — Friczi, Friczi! Édes fiam, itt vagyok, én vagyok, az apád! Meghökkenve ránt egyet a lován egy fiatal lovas. Azután megismeri apját és tucatjával dől belőle a kérdés. De az őrjárat vezetője rászól: — Gyerünk I Sietnünk kell! Vágtában hátrafordul a fiú és lándzsájával int az apjának. Az apa merően néz az ajtó aljából s szürke szakálla megtelik könnyel. Marsolnak a katonák. Az ágyuk nem hallgatnak el soha. Meg- nyújtja, szétterjeszti szavukat a dombvidék. Hét kilóméternyire van a tüzérség, de úgy érzem, hogy itt lőnek a lábam előtt. Mintha roppant ólomlömeget zúdítanának végig a völgyeken Erre a ritmusra menetel a csapat, egy-kettő — erre igazodnak ösztönösen a dobverók. Egy-kettő. Már este van, az árnyék nő, az ég alja vörös. Két útja van Altkirch városnak. Egyiken érkeznek, másikon indulnak a katonák. Mig vigan útra kél egy-egy csapat, fáradtan oszlanak meg az érkezők. Van itt lovasság, gyalogos, ágyú — minden. A járdán munkások, nők, gyerekek cigarettával halmozzák el a naiv mosollyal köszönő bajnokokat. Vak sortüzet adtak az ellenálló, barátságtalan házakra, de most, látva, hogy a lakosság nagyrésze velük ér6z: valamennyi vidám, jólelkü fiú. Különös dolog: sosem láttam még nemdohányos katonát. Most parancsszó hangzik távolról. Rendbe állnak. Indul a menet. Az ágyuk is elhallgattak. A katonák az! mondják, hogy a német ágyúnak pontos órarendje van. Napkeletkor megszólal, napnyugtakor elhallgat. Zöld erdőbe vezet az ut. Ez a zöld erdő Elszász és Franciaország között a határ. Most hétezer német vitéz húzódik e zöld védőhatár mögé. Nyugodtan menetelnek az esthomályban. Imitt-amott parányi esti csillag: cigarettalüz. A „BIESZÁDI GYÓGYFÜRDŐ1 jimius 1-én nyílt meg1! (Szatmár megyében), pp junius 1-én nyílt meg-! Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Butting-féle inbalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! a Állandó fürdőorvos! ■ Vasúti állomás, posta, távirda, telefoi, gyógytár helyben! Elő- és utóevadöan az állandó tartózkodónál 30 százaiéi! engedmény! . mt Prospektust, vízről árjegyzéket küld a Idoigazgalóság! WfF Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezőkből].
