Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-12-30 / 52. szám
2 — fényes gvőzedelmeinknek esztendeje is volt a mull év s emberi természetünk lényegéhez tartozván, hogy a múltból a rosszat hamarabb elfeledjük, mint a jót: történelmünknek lapjain úgy fog szerepelni a múlt év, mint diadalokról diadalokra szállásunk, nem pedig mint egyszersmind véres veszteségeinknek, nehéz megpróbáltatásainknak is esztendeje. De ne foglalkozzunk most tovább a múlt dolgaival, vegyük elő Janusnak a jövőbe néző tekintetét és ha a műit az emlékezet tárgya, a jövő legyen a reményé. A remény Istennek egyik legdrágább adománya emberi lelkünk javára, mely aranyfátyolt borit a jövendő sötétségei felibe is s még világosabb színekkel fényesíti meg a várható javakat. íme, most is azt rebegi bennünk a reménykedés angyalának ajka: közel már a végső, a döntő győzedelem, mely után megkötik a várva-várt, a dicsőséget hozó, az országunk határait terjesztő, az általunk diktálandó, az áldva-áldott békét. Le fog nemsokára csöndesülni a vihar, elülnek a szelek szárnyai, mert föl kell harsannia a kürt szavának, mely Ítéletre hívja a hadviselő feleket s Isten ül törvényt fölöttünk, aki csak az igazságot szeretvén: bizonyára elitéli azokat, kiknek kapzsi lelketlensége, dőre boszu- vágya, hódítani vágyó éhsége s megbocsáthatatlan árulása okozta sok százezer ifjúi erő halálát. Kezdjük hát csakugyan Istennel ;az uj esztendőt, hogy tartsa meg mielőbb az ő ítéletét e nagy világpörben s ne pusztán elröppenő szó, ne megszokott udvariaskodó frázis, hanem élet, igazság és tiszta valóság legyen ebben az évben a szó.^melylyel jaz esztendő első napján üdvözöljük egymást: Boldog újévet! Fegyverben. Deczember 29. Másodszol' virrad ránk az újév napja, az uj vágyak, uj törekvések, csillogó reménységek és lelki magába mélyedések na pja, hogy milliók Ez a csóda úgy volt lehetséges, hogy a gazdagság Henry Fordot nem változtatta meg. Előtte a pénznek nincs értéke; csak azért, keresi, hogy elosztogathassa. Ma is munkászubbonyba jár és kalapra se költ, mert az utcán is mindig fedetlen a feje. Ha mulatni akar, ellátogat a cukornád-ültetvényébe; annak közepén van egy öreg, öreg kunyhó ... itt tölti az éjt egy szál takaró alatt, könyvvel a kezében és napkeltekor már ébren van, hogy a madarak énekét hallgathassa. Nagyon szereti az állatokat: a mókust, a házinyulat, de különösen a madarakat. Egyszer, egész vagyont adott ki ötven pár pacsirtáért, nem azért, hogy megsüttesse, hanem, hogy egyik birtokán szabadon ereszhesse őket. Természet- filozófus és természet-barát; barátja a gyermekeknek és a legintimebb barátja Edisonnak; az árva vagy elhagyott gyermekek számára otthont rendeztetett be egyik kastélyában és Edisont éjjel nappal nagy embernek mondja. Á pénzt megveti; úgy gyömöszöli be a zsebébe, hogy néha csak öt hét múlva találja meg; a lajblija zsebéből minduntalan egy-egy csekk hull ki és hogy semmi erény ne hiányozzék belőle: nem iszik, nem dohányozik. Ford mechanikus, feltaláló, gyáros, tőkepénzes, földmivelő, természet-filozófus, állat-, főképpen madárbarát, barátja a gyermekeknek és Amerika ipari fellendülésének egyik szerény, igénytelen munkása — mondja meghatottan az életrajziró. A szerény névtelen jellemzéséből azt lehet sejteni, hogy Ford német-szimpátiáit Németorés milliók állnak fegyverben s rontanak egymásra szörnyű, borzalmas élet-halál lusában, A karácsony szeretet-tinnepéí kegyetlenül kigunyolták a harezterek szörnyűségei; az uj év uj reményei vérözönbe fúlnak. Mardosó kin, tépdeső gyász, könytenger, vérözöu mindenütt s mégis mennyivel fölemelőbb, biztatóbb, dicső- ségteljesebb ez az újév, mint volt a tavalyi, amidőn a ránk szakadt világégés kálváriáját jártuk. A szerbiai diadalmas támadás katonáink minden hősiessége daczára, rajtuk kívül álló okokból összeomlóit s az idegen föld sok drága vitézünknek lett örök nyugvó helye. A Kárpátok bérczein ott állt az orosz áradat, sőt elöntötte több vármegyénket is. A magyar hősiességnek, a magyar vitézségnek kellett gátat vetnie az uj tatárjárásnak, mely a magyar Kánaánt, az alföldet akarta végig söpörni, hogy uj temetők, fölperzselt falvak jelezzék útját, mint a felvidéken. Tavaly újév táján vettük először a biztató hirt, hogy kárpáti hadműveleteink kedvezően haladnak előre. Akkor folyt a legvéresebb, legborzalmasabb harcz a Latorcza vidékén, a Nagyág völgyében, valamint az Ung völgyében. Az egész ország lázas izgalommal, de bízva a magyar hősiességben, kisérte e harezokat. Mily lélekemelő változás az újév fordulóján. Szerbia eltűnt a térképről, az orosz kitakarodott a magyar földről, sőt a diadalmas magyar és német fegyverek mélyen bent járnak a moszkovita birodalomban. Újévtől újévig egy uj világtörténelmet csináltunk. Az olasz hitszegés is tudatára ébredt a magyar közmondás nagy jelentőségének: ne bántsd a magyart! A végső czélt, a diadalmas békét még nem értük el, de már nem igen lehet távol. Sejtésünk aligha csal, ha azt a közeli jövő derengésétől várjuk. De addig ! Álljon meg mindenki sziklaszi- lárdan a helyén és nem lankadó, egyre erősbülő kötelességérzettel. Nem mi gyújtottuk fel a világot, de mi úgy érezzük, hogy e világégés egy uj tisztító tűz, melyből csak az marad meg, ami tiszta, erős, nemes érez. Katonáink vitézsége, fegyvereink erőssége kiállották e tisztitó tűz próbáját. üTiSBtojjiiWiji«.trvama. riünanu inn pn szág legelőször a Jäger-ingnek köszönhette. Mindegy. Annyi bizonyos, hogy ő volt az első amerikai milliomos, aki nem vett részt azokban a finánc-operációkban, amelyek kölcsönnnel segítik az entenfe-ot. Ez kétségtelenné teszi, hogy Ford németbarát. Barátja Németországnak, de különösen barátja a békének. Ezért elhatározta, hogy hóke- zarándok-utra megy Európába és nagytekintélyű amerikaiak támogatásával egyengetni fogja a béke útját, olyanképpen, hogy ellátogat Krisz- tiniába, Kopenhágába és még sok más helyre, ahol az előkelőknek a békekötés dolgába legkevesebb a beleszólásuk. E célból kibérelt egy svéd gőzöst, meghívott a békezarándoklatra sok hires amerikait — akik közül Keller Helén, a vak írónő, csakugyan jelentkezett — meghívta Edisont is. Edison azt felelte, hogy nem vesz részt ilyen kirándulásban. Az Egyesült Áilamok kormánya kijelentette az újságokban, hogy Ford tervét rosszaija. Az angol alsóházban felszólították a külügyminisztert, közölje az Egyesült Államok kormányával, hogy Ford békeexpediciója Angliának kellemetlen. Az amerikai újságok pedig kicsufolták a madarak barátját. Mindez Fordot nem kedvetlenítette el s a békehajó, a «Galamb»-bá átkeresztelt «Oscar II.» száznegyven békezarándokkal, köztük ötvennégy ujságtudósitóval és három mozgószinház operatőrrel, csakugyan utrakelt. Utrakelt, de Ford nélkül. Ford ugyan megjelent a «Galamb» fedélzetén, hogy — mint előtte soha senki — hajadonfővel keljen át egy más világrészbe, kezet fogott __ NAGYBÁNYA _________ Mo st a második, a front mögötti hadseregen a sor, hogy e próbát kiállja. Tengersok a köny, amit föl kell szárítanunk ; tengersok az árva, akikről gondoskodnunk kell; tengersok a nyomor, melyet enyhítenünk kell; és teugersok a rom, melyet eltakarítanunk kell. Megteszi-e miudenki a maga kötelességét? Mindenki a helyén van-e? Gondoljunk azokra a hősökre, akik immár tizennyolezadik hónapja küzdenek, szenvednek, véreznek miérettünk. Gondoljuk csak meg, hogy esőben, szélben, viharban, hófúvásban, srapnel, gránát és puskatüzben, villogó szuronyok előtt mit kell nekit-k kiállani. A hazáért és miéret- t ülik! És gondoljuk meg azt is, hogy amit most a haza követel mindannyiunktól: a fronton küzdő és front mögötti hadseregtől, annak teljesítése szigorú kötelesség. A gyáva katonát, aki a kötelesség teljesítése elől megszökik, megbélyegzik és agyonlövik. Meggondolták-e azt azok, akik minden hazafias és segítő mozgalomból kivonják magukat, akik csak a más filléreivel akarnak segíteni, hogy a leszámolás napjaiban a társadalom lesújtó ítéletével, megbélyegzésével fognak találkozni? Hogy társadalmi bojkott lesz a részük, mely egyenlő az erkölcsi halállal. Vájjon az ily önző. csak maguknak élő alakok miként fognak szembenézni hős katonáinkkal, ha visszatérnek a lobogó győzelmi zászlókkal. A mi fiaink, testvéreink, akik mi érettünk végig járták a kálváriának minden stáczióját ? Mert a nagy nyilvánosság szigorúan őrködik a fölött, hogy a nehéz válságos napokban ki teljesiti kötelességét s ki nem ? Számon tartja azokat, akiket hidegen hagy ezreknek és ezreknek szenvedése, nyomora, nélkülözése, akik a haza, a nemzet védelmében véreznek vagy válnak nyomorékokká. Mi az uj év elején szeretettel és bizalommal kérünk fel mindenkit, hogy tegye meg mindenki azt, amit hazafias kötelessége parancsol; a nagy küzdelemből ne vonja ki magát senki, mert aki most meg nem állja helyét, aki most kötelességét nem teljesíti, az önmaga bélyegzi meg önmagát. A leszámoláskor pedig a társadalom Ítélete kérlelhetetlenül lesujtő lesz. 1915. deczember 30. Bryannel, aki szerencsés utat kívánt neki, de az utolsó pillanatban kiderült, hógy elfelejtett útlevelet szerezni, tehát nem utazhatik el . . . így aztán indulás előtt kénytelen volt leszállani a hajójáról és — mit tehetett volna egyebet? — visszaballagott kis kunyhójába, a pacsirták énekét hallgatni. Látnivaló, hogy Ford igen derék ember. De vannak másféle amerikaiak is. * Német lapok az amerikai újságokból kiböngészik azokat a kis eseteket, amelyek jellemze- tességen fenn kell akadnia az európai szemnek. Egyikük ugyanazon a héten a következő négy kis románcot helyezte el a gyűjteményébe. Mis- sissipi államban három négert olyan szabad téren végeznek ki, amelyet tribünök környeznek. A tribünökön vagy ötezer ember foglal helyet, akiknek a helyeikért belépődijat kellett fizetniük. Ez a közönség viszki és szóda mellett azzal kezdi meg a mulatságot, hogy nótákat énekelget, amelyeket a halálraítélteknek együtt kell énekelniök a tömeggel. Aztán dinnyével traktálják meg az elítélteket, a környék előkelőségei hosszú politikai beszédeket tartanak és az akasztás előtt a négereknek meg kell köszönniök először is a közönség érdeklődését, de másodszor azt is, hogy pártfogóik ilyen magas politikai szónoklatokkal «növelték az ünnepély fényét» . . . Texas államban egy gyilkossággal gyanúsított négert a tömeg a törvényszék épületéből kihurcol a piacra, hogy itt ezer meg ezer szemeláttára elégesse. A
