Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-12-23 / 51. szám
1915 deczember 23. NAGYBÁNYA 3 mum De ha kell: folytatni fogjuk akár húsz esztendeig. Nem kell lulságosan megerőltetni az embernek a gondolkodását, a mig reájön arra, hogy ez a minden tiszteleten fölül álló lord, ez a minden Napóleont játszva lefutó katonai lángész és diplomata lángész és szervező iángész ez a csodák csodája — maga is egy óriási bluff. A biuífok szirdárja és generaüssimusa. Lord Kitchener az ő drákói energiájával és vérfagyasztó kegyetlenségével kétségtelenül értékes szolgálatot tett hazájának. Leigázta a vad beduinokat és a kegyes búrokat: de ezek a sikerek a világhatalmas Anglia részéről félvad vagy maroknyi népekkel szemben aligha sorozhatok a világtörténet csodái közé. A hatalom, amely a nagy, nagy, nagy Kitchenerrel az ő dicsőséges katonai múltjában állt, soha se volt nem a fele, de a századrésze se annak, amely neki a diadal eszközeit adta. Napóleoni tetteket ez a mondvacsinált nagy hadvezér:' és organizáló Iángész sohase művelt, már csak azért sem, mert ilyen bravúrhoz soha se volt elég hatalmas az ellensége. De mögötte állt egy igen nagy ben, és igen gazdag nemzet, amelynek az önérzetéhez tartozott, hogy a terjedelméhez, a hatalmához és a módjához méltó nagyjai is legyenek és lord Kitchener nagyon ügyesen tűrte, hogy ilyet csináljon belőle. Angliáuak nemcsak jól esett, de hasznos is volt az a bluff, hogy egy minden Napóleonnál nagyobb hadvezér áll a rendelkezésére és Kitchener lordnak nemcsak igen hasznos volt, de bizouyára jól is esett, hogy a minden Napóleonnál nagyobb, félelmetes hadfezért a maga értékes személyében tisztelheti. De Kitchener lord a saját magáról való Mjes beavatottsága alkalmasint már tavaly megsejtette, hogy az ő nimbuszára egészségtelen hatással lehet ez a háború, amikor nem lánd zsás arabusokkal, se ötven hatvanezer húr nép fölkelővel kell majd elbánnia és éppen ezért mohón nyúlt a bluff kétes fegyveréhez. A húsz esztendős háborúval való ráijesztés ugyan ép úgy csődöt mondott a nehezen ijedő ellenséggel szem- mint a nagy lord páratlan és példátlan szervező képessége a toborzás munkájában honfitársai úgynevezett közömbösségével szemben, de ez a továbhi bluff októl annál kevésbbé vette el a kedvét, mert a nagy lord lángelméje, úgy látszik, nem igen van abban a helyzetben, hogy egyebet is tudjon diktálni neki. Kitchener lord btuffja volt tavaly az a »három millió angol katona« akit az idénre jósolt he Berlin irányában és ugyancsak a Kitchener btuffja az a »négy millió augol katona«, akit éppen a héten súgott meg — jövő tavaszra egy francia újságírónak. A találékonyság az uj hluffhan kevés, de a kamat a hátralékért: egy teljes millió angol vitéz határozottan gavailéros. Váratlan szerencséje volt a nagy lordnak egy másik tavalyi bluffjával, amelyben megjósolta, hogy a háború döntő része csak az idei má jusban fog igazán megkezdődni. És valóban pontosan májusban volt: — a goriicei áttörés. Ki’chener tehát helyesen jövendölt: csak — nem éppen azt, ami bekövetkezett. A hol mester van. otí tauiivány is akad Az angol bluff példája serkentően hatolt a szövetségeseire is, a kik nem voltak nála kevésbbé rászorulva erre az ügyességre Az oroszok kedvencz, bluff ja, emlékezhetünk rá, a grandizóus uj haditerv folyton megújuló széfsuttogása volt. Ennek a bluffnak azonban végzetes l malőrje volt. A hányszor végignyitlalott a világon, legkésőbb két hétre rá, rettenetes verést kapott a czári ármádia. Az olasz bluff: a titok- j zatos uj front. Az a hely, amelyre senki, még álmában se gondol és a hol egyszerre csak megjenik a hős alpinik, a félelmetes bersagiie- rek özöne és olyat müvei, a milyet nem müveit még soha, Legyőz bennünket. Hat hónap alatt legalább hatszor jelentette he már a titokzatos uj fronto’ a Secolo, meg az IdeaNaziouale, de azért Cadorna gróf mindmáig nem tudott lemondani arról a régi kedves szokásáról, hogy az eddigi fronton, legszívesebb n az Isonzó mellett kapjon ki tőlünk. A bluffnak bizonyára meg volt már a szerepe minden háborúban akkor is, a mikor még másképpen hívták. Vették-e valamikor is hasznát azok, a kiknek az volt a mesterségük: kétséges, de nem lehetetlen. Ráijeszteni az ellenségre mindeneseire hasznos taktika : természetesen csak akkor azonban ha sikerül. Mi is azt akarjuk, hogy az ellenség megfusson, de két mérföldes bluffok helyett megelégszünk a mi harmincz és feles mozsarainkkal és a katonáink rövid szuronyával. Nem hirdetjük a grandiózus uj haditervet, hanem végrehajtjuk és nem keresünk egy titokzatos, uj frontot, hanem megverjük az ellenséget ott, a hol valóban van. Szőllöiti Zsigmond. Évfordulón. December 22. Néhány nap múlva a »Nagybánya» immár tizennegyedik évfolyamába lép. Férfias önérzettel tekintünk a lezajlott ti- három év becsületes, gyakorta verejtékes, nehéz munkájára s önérzetünket növeli, hogy a tábor, mely lapunk megindulásakor körülvett bennünket, erősen megszaporodott. A lezajlott tizenhárom év alatt a jóindulatnak, a rokonszeuv- nek, a támogatásnak annyi sokféle lekötelező megnyilatkozásaival találkozánk, hogy meggyőződésünk csak megszilárdult: helyes az az ut, amelyen haladunk. Ezelőtt tizenhárom évvel a haza fiság, igazság c's munka hármas jelszavával bontottuk ki lobogónkat. Minden teltünket, minden törekvésűnket e hármas jelszó irányítóba s fölemelt fővel mondhatjuk, hogy kitűzött irányunktól egy hajszálnyira sem férünk el soha s hogy e hármas jelszó szolgálatában patyolat tiszta lobogónkat a leg kisebb szenny sem érte ! Fiúi hűséggel, megalkuvó t nem ismerő elszántsággal és lángoló szerele. te! szolgáltuk a magyar hazát s a mi édes szülőföldünket Itt a végvidéken éber szemekkel állottunk őrt s hazafias szivünk egész melegével ápoltuk a testvérnépek testvéries békéjét, együttérzését s a közös haza javára irányuló áldásos együttműködését. Igazság, pártatlanság vezette Úiindeh szavunkat, minden teltünket. Az igazság védelmében nem iántoritott meg bennünket senki, semmi érdek és melléktekintet. Az igazságért vö t bátorságunk a szavunkat akkor is felemelni, mikor a mi érdekeink hallgatást parancsoltak volna. Legjobb tehetségünkkel iparkodjunk azon, hogy e vidék gazdasági, kereskedelmi s ipari érdekeit szolgálhassuk, hogy részesei lehessünk ama nagy munkának, melynek czélja e vidék gazdaságának, kereskedelmének s iparának reorganizálása s minden írre voua’kozó mozgalomból, áthatva a legnagyobb ügyszeretettől, iparkodtunk kivenni a magunk részét. Az elmúlt tizenhárom év számadásait e három pontban állíthatjuk össze. S hogy e három irányelv becsületes szot- gálása a nagy közönség tetszésével, rokonszen- vével találkozott, mi sem igazolja fényesebben, mint az nagy, szinte példátlan támogatás, melyben az olvasóközönség lapunkat részesítette. A tizenegyedik évfolyam kezdelén csak ünnepélyesen megismételjük azon programmot, mely lapunkat életre hivta. A hármas jeligét híven, becsületesen fogjuk szolgálni ezután is. Dolgozni akarunk fokozott erővel édes szülőföldünk s ősi lakossága szellemi és anyagi érdekeinek fellendítésén, felvirágoztatásán. E törekvésűkben erőt ad az a tudat, hogy nagy közönség áll mellettünk, mely súlyt ad szavainknak. viciiná'iis agyagos sarába, amelynek csalóka, elkent felülete edödi a szerényen, de tömegesen megtapuió mélységes gödrök titkait, a fokozatosan fejlesztett erőre prüszköl, durrog, zsémbel, hep- cziáskodik, majd tehetetlenül sziszeg, akadozik, mintha elállna lólekzete, nekidurálja magát ismét, egy szemernyit rángat a gépen, azután megint csak helyben toporzéko!, felzug, felköhög, felszisz- szen és zakatoló hahotával — elindul. Faro!, íiczánkol, amint levegőt kap, száguld, hogy, mintha szivén szúrták volna, megint csak hirtelen hangtalan belefuródjék a legközelebbi kátyúba, hol ritka élvezettel forog egy helyben a két hátulsó kerék. Tíz perczenkint egy-egy ilyen tragédiával haladtunk tovább a fíneketlen türelem feneketlen utján. Záfffl Helyben vagyunk, amit úgy hívnak keresetien németséggel, hogy »defekt«. Kilyukadt a tömlő, lapos gummin zakatol jobb hátulsó kerekünk. Kiszállani. A sötét környezet lehetőleg még sötétebb hátteréből mintha mégis valami világosság kezdene derengeni. A zakatoló szekérhad megállóit, mert kocsink elállta útját s az igy hirtelen termett csendben kísérteties távolból a Pillangókisasszony nagy szerelmi duóját hallom . . . A hang feló kúszom, vergődöm a sáron keresztül. Alacsony kerítést kell átmásznom, mintha kavicsos kerti utat érne talpam s most, amint megkerülöm balfelői az egyik óriási bokorkulisszát, csakugyan kivilágított ablakokat látok s kiveszem az énekek énekének minden egyes ütemét. Bukdácsolva kerülök előre s felfedezem már az egész kastély kontúrjait. Még vagy száz lépés és zárt kapujához érek. Most benyitok. óriási hallban vagyok. Falait faragott faburkolat fedi, egyelőre csak ennyit látok az asztalon pislogó mécs világánál. Lassan megszokja szemem a homályt s belátok a legcsodálatosabb, legváltozatosabb, legzürzavarosabb képbe, melyet költő fantáziája valaha elképzelt. Az egyik fal közepén a legnagyobb nyitott kandalló, melyet életemben láttam. A kandalló előtt Maple legfantasztikusabb barnabőr székóriásai, elől, hátú!, oldalt kidülledő csupasz rugókkal. A székek között külön hever a szabályos köralaku mahagóni asztal, külön kettérep9dt onyx-lapja. A sárral agyontapasztott padlóról helyenkint kincset érő bokhara rajza bújik elő. Szanaszét bibliai eseményeket ábrázoló mese- gobelinek foszlányai. A kandalló fölött Velenczé- nek talán legnagyobb kristályszegett tükréből lőtt ezersugaru napot a jól középre célzott golyó. A hall úgy látszik pipázó, ebédlő és női boudoir volt egyúttal. Óriási barokk üvegszekrény fekszik romokban, benne és körülötte czimeres tányérok, öblös kristálypoharak, meisseni és herendi tálak, sévresi vázák, kínai porczelláncsészék apróra törve Emitt egy aranyfonatu XIV. Lajos korabeli padka, aranyszegélyü fehér rokoko székecskék, rézveretü gyönyörű intarziás commode, kettéha- sitott Watteau s egy tiz darabra tört Urbinotál össze vissza, darabokban, lepiszkoiva, leöntve, lecsunyitva. A falakon ahány kép, Rembrand- iskola, egy Neersns, két Corot, két Meissonicr. egy ritkaszép Coena-másolat, valamennyiben járt kard, biceka vagy golyó. A földön bronz írókészlet, szobrocskák, fígurinak, egy agyon görbített Tanagra, egy ittfelejtett ezüsttolszár, reezés levélpapirhegy, néhány száz nipp, lakk-dobozok, miniatűrök, három összeszaggatott vaskos le vél bélyegkötet s vagy száz börkerelü fotográfia. Az egyik sarokban csupa fakult pergamen lévé!. Felszedek találomra kettőt, az egyik kinevezési okirat Carolus VI. aláírással, a másik női ievél finom kusza vonásokkal. A levél egyik sarkát elhibázta a csizmasarok, egészen világosan olvashatom: penzez-y comme j’y penserai (gondoljon rá, mint ahogy én gondolok). Azután egy halom ivoire-szinü vékony papírlap, a melyet előbb sötétkék puhabőr kötésből szaggattak ki. A lapon a lengyel nyelvű feljegyzések, magas, merev hajszálbetük, minden oldalon dá- tumos bekezdések: egy asszony naplója, rejtett intimitása, lelke, amelyet a kozáksár frecskelt össze. A nyitott ajtón egy kisebb szobába jutok, amelyből már semmit se látok. De a szomszédban, ÍÜF“ Adakozzunk a katonák karácsonyára!
