Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-12-09 / 49. szám
4 NAGYBÁNYA 1915. deczember 9. Mert úgy van az jól, hogy az öregek telepedjenek meg a mértföldmutató kövek mellett, a fiatalok azonban rázzák le lábukról a múlt porát és haladjanak vidáman és keményen a pir- kadó jövő felé. És mi lenne az emberiségből, ha ítéletnapjáig magával hurcolná minden szomorú és félelmetes emlékét? Egy dolgon talán csudálkozni fogsz, kedves epigon. Hogy az embereknek 1915-ben egyáltalában kedvük volt mesét hallgatni! A harctéri tudósítóink azonban ennél nagyobb csodát is följegyeztek: künn a csatatereken, miközben ágyú bömbölt és géppuska zakatolt, édesen csicseregtek a pacsirták. Nekünk olykor úgy rémlik, mintha ezt az egész, elképzelhetetlenül rettenetes és kimondhatatlanul gyászos háborút (ulajdonképeu a pa csirták és a magyar költők kedvéért vívták volna. Más népek gyarmatokért és kikötővárosokért, hatalomért, dicsőségért harcoltak, a te nagyapád azonban, kedves ifjú barátom, Doberdó- nál azért verekedett, hogy be ne jöjjön az olasz, Gorlicenél pedig azért, hogy visszaverje a muszkát. Mert ha bejön az olasz, akkor olt lenn ki- pusztit és polentába süt minden pacsirtát, ha pedig bejön az orosz, akkor idefönn a magyar költő körülbelül olyan sorsra jut, mint az olasz földön az énekes madár. Az ur és a paraszt esetleg megélhetne haza nélkül, de a költő már nem. Ha végiglapozod ezt a könyvet és keresed benne a háború vaspatkójának ny’omait, észre fogod venni, hogy a Mikszáth-Almanach, amely eddig kizárólag magyar elbeszélők találkozó helye volt, az idén megnyitotta ajtaját némileg a külföldi iró előtt is A sok magyar mellett osztrák, német, török és bolgár iró is szól a közönséghez. A nagy gyűlölködés esztendeje a nagy szeretet esztendeje is volt és mialatt a honvédbakáink porosz gránátosokkal ülnek együtt a budai vendéglőkben, mi irók a testvérnépek elbeszélőit kalauzoltuk olvasóink elé. A német, az osztrák, a bolgár és a török testvérünk a vér jogán, amely annyi, de annyi csatatéren vegyült össze a drága magyar vérrel. A külföldi barátaink legjavát hívtuk meg és az Almanach közönsége tapasztalni fogja, hogy a magyar elbeszélő ép úgy elbír minden összehasonlítást, miként a magyar katona. A szerkesztő. HÍREK. Deczember 8. Személyi bír. Dr. Neubauer Ferenc ügyvéd pár napi látogatásra városunkba érkezett. Kitüntetés Őfelsége a király Gellert Béla 16. huszárezredbeli főhadnagynak az ellenségórák teltek el. A hegyekből süvöltöző szél egyre erősebb lett. az arcukba vágott, havat szórt a szemükbe, de a két gyerek csak állt és várt. Kina szivecskéje egyszerre csak hevesebben kezdett dobogni. Lovasok bukkantak elő a hó- fergetegből és feléjük közeledtek , . . Mennyi katona! . . , Bizonyos, hogy köztük van az ő bátyjuk is . . . Várt és a szeme már tüzelt, amin- inaga elé meredt . . , Mint a szélvész közeledtek a lovasok és vágtattak tovább . , . Kina folyvást integetett feléjük elgémberedett kezecskéjével és sikerült is megállásra bírnia két tisztet, akik kissé elmaradtak a többitől. — Kapitány ur, hazajön a mi bátyánk is . . . — kérdezte zokogva. — Hát ki a ti bátyátok ? — kérdezte az egyik. — Sztoján bátyó . . . A mi Sztoján bályónk! — kiáltotta türelmetlenül Radulcsó. Csodálkozott, hogy egy kapitány, ilyen szép egyenruhás kapitány, még azt se tudja, hogy Sztoján bátyó az ő bátyjuk! — Miféle Sztoján ? — kérdezte a liszt idegenül. Sztoján, Vietrenből ... — felelte Kina olyan hangon, mintha ennyi is elég voina ahoz, hogy a kérdezősködőt felvilágosítsa. A tiszt nehány 8zót váltott társával, aztán résztvevőén megkérdezte: — A ti bátyátok a lovasságnál szolgál ? — Igen . . . persze ... — felelte a kislány, aki semmit sem értett a kérdésből. — Nálunk nincs , . . gél szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadi ékítménnyel adományozta Gellért főhadnagynak ez már a második kitüntetése. Már a háború legelején vitéz magatartásáért a signum laudis szál tüntették ki. Áthelyezés. Ináncsy Jenő mármarosszigeti törvényszéki bírót saját kérelmére a szatmári törvényszékhez helyezték át. Katonák karácsonya. Emberek: asszonyok és férfiak, fiatalok és aggok, akik ültök a meleg szobában és ujjongva örvendeztek a napról- napra érkező győzelmi híreknek, elludjálok-e képzelni, hogy mit jelent az, mikor Höfer altábornagy jelenti, hogy vitéz csapaink három-négy szuronyrohamot vertek vissza a Doberdon hogy hős katonáink elkeseredett harcok után foglalták el Ráczország területét, hogy közelharcban, kézitusában verik ki a cár katonáit állásaikból? Amikor méltán örvendeztek a kivívott győzelmeken, jut-e eszetekbe, hogy a szuronyroham, I az elkeseredett harcz, a közelharcz, a kézitusa a halai lelketlen aratását, golyók repülését, vér- í tői ázott szuronyokat, sebesültek jajkiáliásait, : haldoklók hörgését jelenti. Emberek, akik könnyű j testi sértésekért hosszú pöröket vívtok, gondoltok-é arra, hogy mi az, mikor egészséges emberek hirtelen szembekerülnek a halállal? Nem szorul el a szivetek, mikor arra gondoltok, hogy mi történik testvéreteitekkel, amig ti a győzelmi híreken örvendezlek, amikor azt mondjátok, hogy kinnt nagyon hideg van, amikor fehér asztalnál étkeztek, amikor pompásan mulattok? Most, amikor a harctér izgató eseményei közé a közeledő karácsony örömei vegyülnek, most — emberek : asszonyok és férfiak, aggok és fiatalok — most jusson eszetekbe, hogy Jézus Krisztus nemcsak az itíhonmaradottakért született, most jusson eszetekbe, hogy érettetek százezrek véreznek, százezrek kapnak sebeket, százezrek mennek gyilkos golyó,, könyörtelen szurony elé 1 És járuljon hozzá mindeuki filléreivel, hogy azok a hősök, akik az idei karácsonyi ünnepeket is a lövészárokban, metsző hidegben, gyilkos golyózápor között töltik, hogy azok is érezhessék a szent ünnep melegét, mely az itlhonmaradot- tak szeretetajándékaiban száll feléjük. Hogy a katonák karácsonya is minél bensőségesebb legyen, országos mozgalom indult meg. Vegye ki e mozgalomból részét a mi városunk is s ne — Menjetek haza, a faluba ... itt megfagytok 1 — mondta a másik tiszt. Aztán mindketten megsarkantyuzták a lovaikat és a többi lovas után vágtattak. Kina sirva fakadt és Radulcsó is sírni kezdett. Kezűk, lábuk már elgémberedett és arcuk elkékült a nagy hidegben. Az országút, egészen a faluig, üres, elhagyatott volt már. Azok is, akik vártak valakit, hazamentek, mert már besötétedett és a szél egyre fagyosabb lett. A messzeségben látni lehetett még az eltűnő lovasokat és a szél a gyerekek felé vitte vidám éneküket. Kina és Rádulcsó végre rászánták magukat, hogy hazamennek. Az este beköszöntött . . . Elgémberedett kezecskéjüket behúzták kabátjuk ujjába és mialatt zokogva bandukoltak hazafelé, az anyjukra gondoltak, aki a kertajtóban áll — és vár . . . Megint egy kocsi — három ló húzta — jött a magaslat felől. — Nagyságos ur . , , jönnek még katonák? A kocsi elrobogott mellettük a sötétben és a kocsizörgésben semmit se lehetett látni, se hallani. És a fergeteg csak tombolt . . . rettenetesen . , . vádul . . . mintha ez akarna a válasz lenni a gyerekek kérdésére. Nyugat felől jött a fergeteg, a harctér felől .. . onnan, ahol Pirot szőlőhegyeiben ma már hóval borította Sztoján sírját . . . legyen senki, aki elzárná szivét a mi büszkeségeinktől, hős katonámtól. Adományokat elfogad a magasztos czélra Hoffmann Árpád divatáru üzlete, de készséggel elfogad szerkesztőségünk isi A katonák karácsonyára Hoffmann Árpád ivén adakoztak: Hoffmann Árpád, Égly Mihály, Morágyi Istvánná, Agricola Katalin, Steinfeld Sámuel, Lakos Imre dr. Makray Mihály 5- 5 K, Szappanyos Géza 3|K, Izsák Sámuelné 2 K. Nagy hangverseny. Karácsony harmadnapján az István-szálló színháztermében nagy hangversenyt rendeznek, melynek fele jövedelmét hadsegélyezésekre, másik felét pedig a nőegylet jótékonysági czéljaira fordítják. A hangverseny rendezésének élén Orlowszkij Frigyes főgimnáziumi tanár áll, akiről még kevesen tudják városunkban, hogy egyike a legkitűnőbb gordonkaművészeknek A hangversenyen részt vesznek dr. Lakatos Mihályné, Almer Annuska, Smaregla Sarolta s Gál Lujza. Már a szereplők névsora is mutatja, hogy magas színvonalú hangversenyben lesz része a közönségnek s a rendezőség mindent elkövet, hogy az estét semmi külső in- czidens se zavarja, mint az legutóbb egy másik hangverseny alkalmával a ke- vésbbé fütött díszteremben történt. A I pontos műsort, mely még úgy lehet, kibővül is, legközelebbi számunkban fogjuk hozni. A hangversenyre azonban már most fölhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. Szőke Ferenc. Mély gyász érte özv. aísó_____________ repszegi Szőke Jánosnét, sz ül. Hencirey Máriát. Édes fia: alsórepszegi Szőke Ferenc m. kir. poslatakarékpénztári számtanácsos november 29 én, életének 61-ik évében Budapesten elhunyt. A boldogultat, kiben Szőke Béla plébános testvérét gyászolja, Gödöllőn helyezték örök nyugalomra A család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalommal, de a Mindenható szent akaratában való megnyugvással jelentik, hogy a legjobb férj, gyermek, testvér és vő alsórepszegi Szőke Ferenc postatakarékpénztári számtanácsos hosszas szenvedés után, 1915 évi november 29 én, haj naii 3 órakor, 61 éves korában hirtelen elhunyt. Drága hatottunk földi maradványai 1915. évi december 1-én délután 3 órakor a róm. kafh. egyház szertartása szerint a gyászházban (Isko'a- utcza 3. sz.) beszenteltetvén, a gödöllői köztemetőben fognak az anyaföldnek átadatni. Szentmise ideje csütörtökön reggel fél 8 órakor. Kelt Gödöllőn, 1915. november 29 én. özv. Szőke Ferenczné sz. Némethy Sarolta vigasztalhatatlan özvegye, özv. Törők Sándorué anyósa, özv. alsórepszegi Szőke Jánosné sz. marochai és felső- repszegi Hendrey Mária édesanyja, alsórepszegi Szőke János, fájikürti Kürthy Istvánná sz. alsórepszegi Szőke Margit, alsórepszegi Szőke Dezső, alsórepszegi Szőke Béla testvérei. Áldás és béke lengjen porai felett! Mikszáth-Almanach 1916 ra. Mikszáth Almanachja, a magyar elbeszélő irodalom legjava alkotásainak e formás gyűjteménye, a háború viharában is megjelent s mulatja, hogy et nem gyöngült erővel dolgozik kultúránk minden tehetsége A nagy korhoz méltó, érdekesség és szépség dolgában valóban választékos bokrétát kötött legszebb elbeszéléseinkből a szerkesztő, Hcrczeg Ferenc, testes kötetbe foglalva Nagy Endre, Színi Gyula, Rákosi Viktor, Pékár Gyula, Krúdy Gyula, Malonyay Dezső, Szomaházy István, Bársony István, Biró Lajos, Lövik Károly novelláit, t-r hát legkitűnőbb Íróink műveit. De ebben az évben tetézte irodalmunk e viruló aratását valami ujjal, ami bizonyára fel fog tűnni az Almanach nagyszámú barátainak: a szerkesztő mutatót ad a világháborúban oldaluukon küzdő nemzetek, a németek, osztrákok, törökök, bolgárok novella irodalmából, persze annak legjavából s igy került az Almanach hasábjaira Thomas Mann, Arlur Schnitzler, Achmed Hikmet és Vasov Iván egy-egy szépségekkel teljes műve. A diszes füzér, amelybe ez értékes nevek kerültek, mutatja, mily szinten áll az a kuliura, ame-
