Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-12-09 / 49. szám

!

2

ható egy-két filléres áremelkedésre, vagy a katonaság elmaradásával fenyegető újabb pótadóra, azt hisszük, e kérdés önmagában hordja már a feleletet is.

Nagyon jól tudjuk, hogy azokra, akik kiváltságos helyzetük folytán pótadóval meg nem róhatok, közömbös, hogy lesz-e újabb pótadó vagy sem, de utóvégre is most az egész város összeségének érdekeiről van szó, az egyesek aggályainak el kell némulniok.

Áz elmúlt nyáron nagy borvásárlások folytak le városunkban. A gazdák azt hitték, hogy nagyon jó vásárt csinálnak, ha óboraikat 60 filléres áron eladhatják. Arra azonban nem számítottak, hogy a munkabérek rövidesen a kétszeresére-háromszorosára fognak emelkedni s a rézgálicz kilója, mely a szőlőgazdaságban nélkülözhetetlen s mely ezelőtt 40-44 fillérért volt kapható, ma 7 korona. Az innen 60 fillérért elszállított bort azután más helyeken, ahol katonaság volt, hogy csak Mármaros- szigetet említsük, eladták literenként 1 K 60 f és 2 koronáért, tehát az ügynök többet keresett rajta, mint a gazda, pedig pénzében is volt és egy évig is verejtékezett érte.

Ha katonaságunk volna, nem volnánk rászorulva a borügynökökre, hanem el tudnánk adni magunk is méltányos, jó áron. Most azonban a bormérőktől kellene megkérdezni, hogy kiknek adnak el ma bort és mennyit?

Sokszor hallottuk azon érvet emlegetni, hogy mi szükségük van katonaságra a kereskedőknek, náluk nélkül is jól megy. Igaz. Jól megy egy-két-három nagyobb üzletnek, de a kiskereskedéseket, a grajzlerosokat is meg kellene kérdezni, hogy miképen megy nekik? Alig hisszük, hogy erre kielégítő választ kapnánk, mert akkor annyi kiskereskedő aligha csukta volna be a boltját, mint ahány becsukta.

Ezek a kikapott adatok csak azon j általános alaptételt igazolják, hogy azokat a határokat megállapítani, ameddig a katonaság idejöveteléből várható pénzforijg" ' ........... ........

Kö

röskörül sötétség . , . koromsötétsóg . . . Csak a szél süvölt odakint . . .

Csata! Uram, Jézus Krisztus, óvd meg őt minden bajtól 1 . . . Szentséges Szent Szűz, könyörülj meg Sztojánon I

. . . Reggelig már nem is tudott újra elaludni.

— Péter apó, mit jelent ha az ember felhővel álmodik? — Kérdezte reggel.

— Felhővel ? . . . Kétféle felhő van, Cena . . . van amelyik esőt hoz, van amelyik szép időt. Milyen volt az a felhő, amelyikről te álmodtál ?

Az anyóka elmondta álmát.

Péter apó elgondolkozott . . . Nem emlékezett, hogy az ő álmoskönyvében szó esnék ilyesfajta felhőről ... De amikor Cena ijedt öreg arcára nézett, szánalom fogta el és igy szólt:

— Ne busulj, Cena ... az álmod jót jelent I Ez a felhő hirt hoz . . . levelet fogsz kapni Sztojántól . . .

Az anyóka arca földerült.

Egy hét múlva tényleg levelet kapott egy hadiönkéntes — Szioján egyik barátja — révén, aki szerb fogoly-transzporttal jött haza.

Az anyóka a pópához sietett a levéllel, mert ő nem tudott olvasni.

A pópa pedig ezt olvasta a levélből:

»Édes jó anyám, sietve irok neked, hogy tudassam, egészséges vagyok, amit nektek is kívánok és legyőztük a szerbeket. Éljen Bulgária 1 Raangiel Sztojnov is egészséges és Dimitrij bácsi is egészséges és tisztelteti az édes anyját. A szerbek mindig csapatostul lőnek, egymásután egész sortüzeket adnak, de megszaladnak, mihelyt

NAOYBÁNYA

galom hullámai elérnek, megállapítani nem lehet. Sokkal helyesebb az a kijelentés, hogy a pénzforgalomból közvetve vagy közvetlenül haszna van az egész városnak, kivéve a hivatalnoki kart, mely fix fizetéséből él. De hiszen azért siet az állam a hivatalnoki kar támogatására, mert belátja, hogy a mai időkben e támogatásra szükség van. Amit a lakosság összesége a kedvezőbb konjunktúráktól remél, azt kapja némi kárpótlásképen a hivatalnoki kar az államtól. Tehát a differenciák ha nem is egészen, de némiképen kiegyenlítődnek.

Mi azon felfogással szemben, hogy a katonaság idejövetelével élelmiszer hiány állana be, rendithetlenül valljuk, hogy épen ellenkezőleg történnék. A katonaság minden főbb szükségleti czikkét máshonnan, egyrészt a katonai raktárakból szerezné be, amint az más helyeken is történik s ezzel városunk lakossága hozzájutna némileg olcsóbb élelemhez. Például Désen a katonai húsfogyasztás révén a polgári lakosságnak is állandóan megfelelő és olcsóbb húskészlet áll rendelkezésére.

Csak az elmondottakból is érihető, hogy szinte vészkiáltásszerüen hangzott föl városunkban az a hir, hogy a kato- ; naság már nem jő, mert az állami iskolákat elhelyezésökre átadni nem akarják, i a katonai intéző körök pedig a fegyelem szempontjából nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a katonaságot magánházaknál szállásolják el.

Nem túlozunk, ha a vészkiáltássze- rüséget hangsúlyozzuk. Hiszen a katonaság idejövetelétől annyian várták sorsuk jobbra fordulását, hogy a kétségbeesést I megértjük.

Városunknak ez ideig a háborúból | csak annak nyomorúsága, terhei s a ha- ; zafias áldozatkészség jutott ki, de üzleti | előnyeiből semmi. Most lett volán kilátás : némi föllendülésre, abból sem lett semmi. Hogy kinek a hibájából, nem kutatjuk.

De meg nem állhatjuk, hogy föl vessük a kérdést. Vájjon Nagybánya meg ér- ;

mi «hurrá«-kiáltással nekik rohantunk I . . . Holnap már a Dragoman szoroson át üldözzük a szerbeket. Ha hazajövök Kínának Nisből hozok ajándékot, neked pedig egy frankot küldök, vegyél magadnak rajta, amit akarsz és Radulcsó- nak majd elmesélem, hogy mint muzsikálnak a gránátok. És százszor is csókol téged, alázatos hü fiad Dobrov Szioján.«

»Az öreg Péter apót tiszteltetem. Szerettem volna egy szerb karabélyt küldeni neki, de nem ludom, hogy juttathatnám el hozzá. Messzire hordanak, de nem lehet velük jól célozni. Édes anyám, a Sztojánkát is sokszor tiszteltetem!«

Cena öreg, szomorú szive megtelt örömmel. Vén csontjaival Sztojánkához bandukolt ... Ott is nagy volt az öröm ... de legjobban mégis csak Radulcsó örült, annak a muzsikának, amit a bátyja Ígért.

Amikor az öreg Cena újra az utcára lépett, egy csoport hadifoglyot pillantott meg és mellettük egy bolgár katonát. Úgy rémlett előtte, hogy Sztoján, — annyira hasonlított a fiához. De nem, nem ő volt. Hanem azért kikérdezte, hogy nem ösmeri-e, nem látta-e a fiát, nem tud-e hirt róla, de aztán a foglyok terelték magukra a figyelmét.

— Uram Isten ... — sóhajtotta, — hiszen ezek is jó embereknek látszanak . . . Szerencsétlen anyáik I . . . Vájjon tudják-e már azok? Hé, legények, várjatok csak 1

Besietett a viskójába, és pálinkás üveggel tért vissza. Aztán a szerb foglyokra kiáltott, önt nekik.

A bolgár katona, aki a foglyokat kisérte, mosolygott és megengedte, hogy megálljának.

1915. deczember 9.

demelte-e a kir. tanfelügyelőségtől azt a merev magatartást, mellyel a város méltányos kérelmét hogy az iskolákat engedjék át a katonaság elhelyezésére, elutasította.

Érdemelte-e az a Nagybánya, mely százezreket áldozott az iskolák felépítésére s mely úgyszólván az iskolák építésének a koldusa?

Korántsem kicsinyeljük azon nagy érdekeket, melyek a közoktatásügyhöz fűződnek, de vájjon minő veszedelem fenyegette volna a közoktatásügyet, ha az iskolákat átengedik?

A város gondoskodott volna az iskolák megfelelő elhelyezéséről; hiszen csak a Burger féle házat, a Polgári Kört, a Kaszinó épületet, a Korona-szállót említjük föl, mint amelyekben egy-egy iskolát el lehetett volna helyezni. De vannak ezeken kívül más alkalmas épületek is. Csak egy kis jóakarat kellett volna hozzá s a kérdés mindenki teljes megelégedésére meg lett volna oldható!

De azért a város vezetői ne csüggedjenek. Kövessenek el mindent, hogy a katonaság ide jöjjön, mert ahoz a város legvitálisabb érdekei fűződnek. Kitűnő érvünk az is, hogy hiszen a nagykárolyi üres kaszárnyában sem helyezhető el az egész ezred, csupán egy zászlóalj, a többit ott is magán lakásokban keltene elhelyezni.

Nekünk pedig több olyan magán lakásunk vagy közczélokat szolgáló épületünk van, melyekben nem 10—20-áva!, hanem 1—2 századonkint lehetne a legénységet elhelyezni.

S ha a katonai hatóság ebbe nem menne bele, kérjük küldöttségileg a kultuszminisztertől az iskolák álengedését, kellő megvilágításba helyezve a város anyagi helyzetét is.

De a katonaságról, hacsak a város öngyilkos nem akar lenni, le nem mondhat!

Égly Mihály.

— Köszönjük . . . szívből köszönjük . . .

— mondták a fáradt foglyok, miután a tüzes ital fölmelegitette a belsejüket.

— Na, ha nekem is maradt egy csöpp, hát a te egészségedre 1 . . . — kiáltotta a bolgár katona és utolsó csöppig kiürítette az üveget.

*

Megkötötték a békét.

Közelget a karácsony ünnepe ... A katonák már jöttek hazafelé, szabadságra.

Viettenbe is visszajött már néhány. Csak Sztoján nem jött még haza ... És hir se jött felőle.

Az öreg Cena aggódni kezdett, szive összo- szorult a bánattól és gonosz gondolatok ébredeztek lelkében. Nap napot követett és ő csak az ajtót figyelte, hogy nem mozdul e meg sarkában , . .

Raangiel Sztojnov is hazajött már és Den- kovijat Péter is, meg a Sztematov fivérek is.

Cena fölkereste mindegyiket és kikérdezte. Egyik se tudott semmit. Egy ideig látták Sztojánt, aztán elvesztették szem elől.

ügy érezte Cena, min'ha az ő öreg szive ki akarna szaladni. Ment az egyik viskóból a másikba és folyvást csak az ő Sztojánját kereste.

— Anya 1 . . . Dimitrij bácsi is hazajött! kiáltotta a leánya, Kina, amint lihegve berontott.

Cena fölállt és Dimitrij elé ment.

— isten hozott, Dimitrij. Hol maradt hát még mindig Sztoján ?

De Dimitrij se tudott semmit.

— Talán Vidin felé küldötték, — tette hozzá Dimitrij, — Talán más utón jön haza . . .

— dünnyögte zavartan.

I