Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-15 / 28. szám
2 Tűrhetetlen helyzet. Julius 14. A drágaság napról napra elviselhetetlenebbé válik s ha történtek is szórványos intézkedések a drágaság letörésére, valljuk be nyíltan, még mindig tehetetlenek vagyunk az élelmiszer uzsorásokkal szemben Tagadhatatlan, hogy ez immár egy év óla tartó háború más viszonyokat teremtett, melyhez alkalmazkodnunk kell, s talán sohasem volt aktuálisabb Vilmos császár mondása: Porosz- országot a koplalás tette naggyá, s mini épen most, de ha a boldog jövő reményében jelenleg sok mindenről is le kell mondanunk, talán any- nyira mégse jutottunk, hogy e Kánaán-ország- ban éheznünk kellene. Pedig ha igy tart, clju tünk e határhoz is. S nem a mi hibánkból. Azt értjük, hogy a hitel teljesen megszűnt s ma már adósságot csinálni alig lehet S ez talán a jelen viszonyok közö t jó is, mert arra kényszerít, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. De nem értjük azt, hogy mi okozza azt a nagy drágoságol. mely a legegyszerűbb éleltni- czikkéknél, a zöldségféléknél is megnyilvánul. Ma már alig lehet méreg drága pénzen tojást kapói, mert ügynökök járják be a falukat s a tojás árát egymással szemben is fölliczi lálják. Szabadon megy a tojással való Üzérkedés, csaknem lehetetlen árakat adnak a falun a tojás darabjáért s igy bizony tojás a városba nem jut s maho nap teljesen nélkülöznünk kell e nélkülözhetetlen ezikket azért, hogy a kufárok boldoguljanak. íme, a helyzet itt is arra kényszerít, hogy takarékosan éljünk a tojás félékkel, nem azért ugyan, hogy drága, de azért mert nincs Zöldség félék volnának bőven, de itt már a zöldségfélék magas ára kényszerit arra, hogy a zöldségfélékkel is takarékoskodjunk. Hiszen a keddi piaczon képesek voltak a termelők egy kis tojás nagyságú hagymáért 12 fillért kérni s ehhez hasonlatos árban árusítottak egyéb zöld ségféléket, kivéve a zöldbabot, a mely jutányos és van bőven. A babfélével pedig az a baj hogy olcsósága mellett elkészítése tej és szalonna félét kiván, a mi pedig felette drága és alig is kapható. A termelőket fékezni nem igen lehet, hiszen a termelők eddigi mérséklése és korlátozása is veszedelmet rejt magában. Sztrájkkal fenyegetnek s akkor mi nem termelők, hanem csak fogyasztók kileszünk téve annak, hogy necsak koplaljunk, hanem éhezzünk akkor, a mikor bőven van minden termékünk. Ám ezt az állapotot megtörni, letörni kell, a mint a kormány ráteszi kezét a búza stb. félékre, tegyen megéíhetésünk érdekében olyan intézkedést, mely a kufárkodást és elviselhetetlen árak követelését lehetetlenné tegye, mert ilyen körülmények közölt bekövetkezik egy olyan ínség, a minőre példa a világon még hazánkban soha nem volt. íme a háború világa hogy érezteti pusztító hatását mindenütt, minden vonalon Tehát sürgős intézkedést kérünk, hiszen az eddigi sajnos tapasztalatok kényszerítve parancsolják a fogyasztók védelmezését, városunk erélyes hatósága nem elég arra, hogy megvédhessen, de még törvényhatóságunk sem, a törvényhozás tegye meg kötelességét a köz érdekében itthon, mint megteszi, mindnyájunk hálás elismerése mellett a csata mezőn küzdő fi ink érdekében. Hiszen, ha igy haladunk itthon azon az utón, a melyen vagyunk, hős fiaink midőn majd vissza térnek a messzi csatamezőkről, egy elpusztult országot, kiéhezett népet fognak idehaza találni. Hogy koplalásra és szigorú takarékosságra va gyünk kényszerítve, az mit sem liánt, de éhezni egyáltalán nem óhajtunk, sőt nem is akarunk! Oláh László. ________NAGYBÁNYA Ma jd a háború után. Julius 14. A dolog természetében van. hogy katonai és polgári közügyekben épen úgy, mint a magán dolgokban sok terv, cselekvés és fejlődés a háború váratlan közbejövetele folytán el, vagy félben maradt. Ilyen dolgok a háború folyamán is özönével merültek föl a háború alatt mindezek egy terminusra leltek halasztva : a háború utánra. Soha még egy terminus ennél bizonytalanabban meghatározva nem volt, mindazonáltal soha még egy terminus ennél jobban megterhelve nem lehetett. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy háború után rengeteg lesz a dolog minden vonalon s a tennivalók olyan özöne vár úgy reánk, mint a háborúból visszatérőkre, mintha csak egy újabb háborúra kellene gyorsan újból előkészülnünk. Nem volnánk magyarok, ha a háború befejezése után s a reánk váró töméntelen feladat megkezdése előtt az ősi »magnum áldomást« meg nem tartanok, de azután nyomban kővet- [ kezik a romok eltakarítása, a rendbe szedelőz- j ködés s csak annak a bizonyos »status quo ante«-félének létesítése után foguánk az igazi alkotó munkához. Egy uj élelberendezésre lesz majd szüksé- ségünk ezekhez az alkotó munkákhoz. Kell, hogy a háború alatt tapasztaltakat, minden ezen a : téren és időben szerzett tanulságainkat érvé- í nyesitsük. Mindenek előtt kell, hogy ennek az uj éleinek első periódusaiban, különösen társa - j dalmi életűnk felépítésénél szociális szempon j tokból egymásnak megbecsülése az eddiginél j sokban igazabb és intenzivebb legyen, ami azonban nemcsak nem zárja ki, de sőt hatha - tósan követeli, hogy életünk uj fázisait a ju'al- mazás és büntetés szigorúan, de igazságosan keresztül vitt jellege hassa át. Azonban, mint a jutalmazásnál nem szabad elmennünk a bálvány állításáig, azonképen nem szabad a büntetés alkalmazását a féktelen i bosszúnak irányítania. Az' pedig, hogy úgy a jutalmazásra, mint I a büntetésre elvagyunk szánva, hogy e lekin- tetbeu feledékenységre még a háború végének általános örömei közölt sem leszünk hajlandók, már most hangoztatnunk keli, sőt tanácsos is Hadd tudja meg az a sok derék ember, lnc-mletes hazafi, aki ezekben a nehéz időkben a harctereken, vagy illhon becsületes igyekezet- i tel törekedett hazánk nagy ügvét a legterhesebb körülmények között is mindnyájunk javára, iid- i vére híven szolgálni, hogy figyelemmel kísérjük I a haza igaz munkásait, tudjuk és érezzük a hálát, amivel tartozunk. De hadd tudja meg az a sok nyomorult lélek is, aki Isten, haza és embertársai iránti kötelességek ismerete nélkül lézeng ma a haza földjén, akinek lelke a pénz, szive helyén pedig talán egy piszkos bugyeláris van, hadd tudja meg az is, aki most, mikor uralkodó plánéla a hasznos munka, a köz üdvét szolgáló tevékenység nem csinál egyebet, mint ! él, helyesebben jószág módjára táplálkozik s i lesi, várja szégyen nélkül, hogy elvégezze más I ő helyette is a nagy munkát, majd aztán a »mag- i num álmodás« ból kiveszi ő a részét másért is. Látjuk, figyeljük őket s tudják meg. hogy majd ha vége lesz a háborúnak számadásunk I lesz velük, nem fognak majd uralkodni, feszeu- I géni és zsarnokoskodni, hanem ki lökjük őket i abból a sorbói, amelyben a tisztességes emberek : várják azt a sok jót, üdvösét, ami ki jár a nagy ; munka után, ki lökjük őket közülünk s nem I fogjuk megengedni, hogy együtt örüljenek ve- I lünk, vagy részt vegyenek boldogságunkban, I nemcsak, de nem fogjuk eitürni még azt sem hogy' zavartalanul élvezhessék nem is annyira 1915. julius 15. — De angyalom . . . — A jegy amúgy sem kerül pénzbe, tehát ezt a kis fényűzést megengedhetjük magunknak . . . 3. — Nyolcz korona — mosolygott a színházi pénztórosné előzékenyen, a mikor Barnát az utalványnyal odalépett. — Tessék ? — Nyolcz korona fizetendő. — Dekérem, ez szabadjegy . . . — Tudom kérem, nem is a jegyet tetszik megfizetni, hanem az ugyneveztt százalékot. Jótékony czélra megy . . . — Milyen jótékony czélra? — Ebből törlesztik a tagok előlegeinek a kamatait, 4. Micsoda hatalmas virágkosarat kapott a Csuporkay 1 — lelkesedett Bernát az első felvonás után. — Igen — felelte Bernátné — és tudod, kitől kapta? — Honnan tudnám ? — Tőlünk! — Tőlünk ? — Hát persze. Valamivel csak meg kellett hálálnom előzékenységét ? Hadd lássa, hogy úriemberekkel van dolga, a kik nem szorulnak rá egy rongyos szabadjegyre . . . 5. — Átkozott közlekedés! — káromkodott Bernát előadás után. — Hogyan jutunk innen haza ? — Légy nyugodt, már intézkedtem Itt tartottam a fiakkert. Vár. — No de . . . — Kérlek, a jegy úgysem került pénzbe . . Máj éppen ma megyek gyalog haza! 6. — Megjegyzem, hogy nincs otthon vacsoránk — lehelte Bernátné, a mikor a kocsiban helyet foglalt. — Szóval, mennünk kell valahová ? — Igen, de C3ak valami jó helyre, mert tizenegy órakor csak előkelő vendéglőben kap az ember ehető ételt .... 7. — Holnap délben pontosan légy itthon — csicseregte Bernátné lefekvés előtt. — És miért ? — Mert vendégeket hívtam ebédre. — Vendégeket? Megőrültél? — Nem. Meghívtam Csuporkay kisasszonyt és az igazgatót. Valamivel csak viszonoznom kell a szabadjegyet . . . Ezzel Bernátné a fal felé fordult s már félá’omban mormogta: — Pezsgőt is rendeltem! Hadd lássák, hogy... 8. Bernát ezalatt számolt: Fiakker . . . . ...................................22 K A liget közvetlen közelében, Veresvizi-ut 14. szám alatt 2 külön bejáratú, de egybe is —w— kapcsolható szép, világos szoba, konyhával, bútorozva vagy anélkül bérbe kiadó. :: Villam- világitás bevezetve. :: Vízvezeték az udvaron. :: Közeli szőllőben három bútorozott szoba ««»laasggi konyhával, fürdőszobával osalád részére kiadandó. :: Felvilágosítással szolgál Égly Mihály. k®**»*^««*
