Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-25 / 47. szám
évfolyam. 1915. november lió 25.-StT-iic sos^-m. NAGYBA jeíb szepikod^t mi iietilüp. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik mindeu héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A két milliárd. Épp November 24. pen egy hónap leforgása alatt a magyar állam polgárai kerek összegben két milliárdot jegyezlek a harmadik hadikölcsönre. A kölcsön eredményének megítélése szempontjából egészen egyre megy, hogy a jegyzések pontos eredménye valamivel alatta marad-e ennek a számkolosszusnak, vagy pedig azt meghaladja. Mert a lényeg az, hogy a harmadik hadikölcsön jegyzése kerek ösz- szegben kétezer millió korona és ez az összeg az, amelyet az ország lakosai a háború tizenötödik hónapjában, két előző hadikölcsönnek szintén fénves eredménve után, az állam rendelkezésére bocsátottak. Ez a számóriás éppen annyira határkövet jelent a magyar állam éleiében és fejlődésében, mint katonáink diadalmas hadjárata az orosz síkságoktól és mocsaraktól le egészen Szerbia zordon hegyvidékéig. Ellenfeleink reánk erőszakoltak egy háborút, amelynek közeledését aggodalommal sejtettük ugyan, de elhárítani, ellenfeleink tervei következtében nem állott módunkban. Saját országunk megmentése érdekében bele kellett mennünk az elkerülhetetlen háborúba és éppen ez a meggyőződés szunnyadó — ellenfeleink részéről talán éppen ezért alábecsült — erőink megfeszítésére ösztönzött. A másfél esztendőhöz közeledő háború nagy megpróbáltatások mellett nekünk eddigelé csak sikert jelentett. Diadalokat a harczmezőn és 'ezeknél jobban megnyugtató, mert vértelen eredményeket gazdasági és pénzügyi téren. A fenséges tőkeóriás: a kétezer mii- bős számcsucs lábánál állva, ma nem gondolunk arra, hogy ez a kölcsönered- ménv az elkövetkező békés fejlődésben mit jelent. Minő hatással lesz különösen állam hi lelünk és állambevételeink alakulására, a gazdasági termelés éz osztály- képződés átalakítására és egész gazdasági jövőnkre nézve. Ma az első hatás alatt csodálkozással nézünk fel a szám- csucsra, mert annyit jelent, hogy a Magyarország és Ausztria között a jövedemi és vagyoni viszonyokban eddigelé fennállott jóval nagyobb különbség ellenére mi a harmadik hadikölcsönben a fe ét tudtuk elérni annak a négy milliárdnak, amelyet a gazdag iparral, kereskede em- mel és a miénket sokszorosan meghaladó tőkerővel rendelkező Ausztria a saját harmadik hadikölcsönére összehozott. A nemzeti áldozatkészség volt kétségkívül a leghatalmasabb tényező, amely ezt a szédületes eredményt létrehozni segített És ebben az egy szóban csak össze akartuk gyűjteni mindazokat az erkölcsi érzelmeket, amelyek egyenként és összesen közreműködtek abban, hogy ez az ellenfeleinket a porba sújtó, minket pedig fölemelő pénzügvi erőpróba ennyire fényes sikerre vezethessen. Köte- lességtndás, az együttérzés és összetartás a közös czél érdekében, a bámulatos akaraterővel párosult kitartás, az odaadó buzgalom, amely a hadikölcsön sikere érdekében mindenkiben megnyilvánult, valamint az a sok nemes erkölcsi érzés, amelyet a hadikölcsönjegy- zés folyamán annyiszor megfigyelhettünk, járult legelsősorban hozzá, hogy négy hét leforgása alatt újabb kétezer milliót bocsáthassunk az állam rendelkezésére abból a czéfból, hogy a háborút sikerrel befejezhesse. Alább gazdasági és pénzügyi szempontokból is megvilágítani igyekezünk azokat a ható okokat, amelyeknek ebben az eredményben része volt, de a legreálisabb financiális mérlegelés is igazat fog nekünk adni abban, hogy az említett morális erők nélkül ez az eredmény a legtávolabbról sem lett volna elérhető. Hiába működtek volna közre gazdasági és pénzügyi tényezők, ha hiányzott volna az erkölcsi erő, amely megszüli az elhatározást és mozgásba hozza a kart, amely az állam rendelkezésére bocsátja az egyének száz koronáit a milliókig. És magában ennek az imponáló erkölcsi erőnek ilyen elemi hatalommal való megnyilvánulása megnyugvással tölthet el és elfeledtetni képes velünk mindazt a fájdalmas erkölcsi érzést, amelyet maga a háború és az emberi rósz tulajdonságoknak vele járó megnyilvánulásai lelkűnkben előidéztek. Megnyugvással tölthet el abban az irányban is, mert újból meggyőződhettünk róla, hogy az a tiszta erkölcs, amely Berzsenyi szerint az álfamok támasza és talpköve, nagy feladatokra képesíti országunkat a jelenben és ezzel biztosítja számára a fényes jövőt. A „Nagybánya“ tárczája. Przemysl elestének okai. Przemysl eleslét Magyarországon is úgy érezte mindenki, mint a -legnagyobb csapást, a mely hadseregünket a háború folyamán érte. Mint az ilyen hangulatban úgyszólván magától értetődik, mindenfelől — idehaza halkabban, semleges és ellenséges államokban hangosabban — panaszok emelkedtek, abban a hiszemben, hogy a csapást el lehetett volna kerülni. Az ellenséges sajtóban, orosz sugalmazásra egyenesen a przemysli hő3 helyőrség tisztikara ellen terjedtek rágalmazó hírek. Mindezek ezáfolatául s a való tényállás felderítése végett sajtóhidiszál- lásunk részletes jelentést adóit ki, amelyben igyekezett, amennyire a katonai érdekek megengedték, igazolni, hogy a gaiieziai nagy vár elesle elháríthatatlan, végzelszerü esemény volt, melyet az események összejátszása telt elkerülhetetlenné A jelentés a következőket mondja; Przemysl vára a kaionai presztízs példás megvédése mellett, élelmiszerek felhasználása következtében esett el, mire természetesen az általános érdeklődés ama kérdés felé fordul, hogy ez a hely tulajdonkép hogyan volt élelmiszerekkel ellátva. A kiéheztetés olyan fegyver, melynek egy körös-körül bezárt terület állandóan nem tud eüeníáilam. Ezzel a ténnyel minden erődítésnél számolni kell. A nagy nyilvánosságot mégis észrevehetően meglepetés érte, mikor a fájdalmas esemény márczius 22-én bekövetkezett. Nem vet’ék tekintetbe azt, hogy ezalatt a háborúnak közel nyolca hónapja telt el és nem gondolták át, hogy a Przemysl körül lejátszódott események miképea befolyásolták e vár élelmiszer- készletét. Mindenekelőtt felmerül az a kérdés, hogy egy vár béke időben már mennyire lehet harezra kész. Ez elsősorban természetesen a rendelkezésre álló anyagi eszközöktől függ. Jelentékeny pénzösszeg szükséges ahhoz is, hogy a fennálló erődítéseket jókarban tartsák. A pénzösszeg tekintélyesen növekszik, ha a vár ellentállási ereje a fegyvertechnika előrehaladásával csak félig is lépést akar tartani. Minél jobban van felszerelve valamely vár, annál több költség terhelj az évi költségvetést a védőfegyverek jókarban tartásával és időnkénti modernizálásával. Még nagyon gazdag államokat is nagyon kellemetlenül érintene egy ilyea állandó teher. Ahhoz a módszerhez kel! tehát folyamodni, hogy csak hafármenti erődöket, amelyek az ellenséges támadásoknak mindjárt a háború kitörésekor vannak kitéve, valamint záróerődöket és ehez hasonló várakat tartanak lehetőleg megközelítően harezra kész állapotban, mig az ország belsejében levő erődökre, nevezetesen a nagy erődökre, csak annyit költenek, amennyi a fenti kiadások után a rendelkezésre álló összegből még hátramarad A teljes felsze- relést azután a háborús időkre kell hagyni, mi- I közben mint kedvező körülmény esik a latba az is, hogy az újonnan épült várak meglepetést jelentenek az ellenségnek, mig nem lehet eltitkolni azt, hogy az ellenség kémszolgálata révén a mar békeidőben is fennálló váraknak helyzetét és felszerelését meglehetős pontosan ismeri. Valamennyi erődünk fentartására az elmúlt tizennégy óv alatt évente átlag hét millió koronánál több nem állott rendelkezésünkre. A katonai hatóságok évek hosszú során át ismételten és kifejezetten sürgették ez összeg felemelését a fokozott igényeknek megfelelően, de minden kérés hiábavaló volt. Ez rendkívüli takarékosságra kényszeritette a katonai intézőséget, és ez összegből Przemyslre nem jutott több mint a a mennyi a legfontosabb védőponíok fentartására szükséges volt. A háború kitörésekor rendkívül nagy munkát kellett itt elvégezni. Nem csak a vár el löt t i teret kellett szabaddá tenni, hanem a fennálló védővonal keretén belül uj védmüveket kellett beépíteni, ezek elé sok helyen tábori hadállásokat felállítani. Rendes körülmények között a báborut hosszabb ideig tartó politikai feszültség előzi meg, mely időt az ilyen munkák elvégzésére lehet felhasználni. Przemysinél azonban nem ez volt a helyzet. Mikor Szerbiának már megüzentük a háborút, még akkor sem tetfünk semmit a vár megerősítésére, nehogy katonai intézkedéseinkkel Oroszországnak északkeleten ürügyet szolgáltassunk a beavatkozásra, a mit az európai béke érdekében el kellett kerülni. Hogy ellenségeink esik színlelték a bóke- szeretetet és örömmel ragadták meg az alkalmat,
