Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-11 / 45. szám
1915 november 11. a háború alatt kell oly országos szabályokat megállapítani, melyek ne csak kivételesen, de béke időben is alkalmaztassanak s a közélelmezésnek zavarta- j lanságát hosszú időre biztosítsák. Dr. Csuliay Sándor. Akik önmagukat lopják. November 10. Ilyen furcsa istenteremtések is akadnak Magyarországon, ügy látszik a háborús idők forgószele vetette fel ezeket is, mint ahogyan a zivatar is megtisztítja a levegőt ugyan, de egyúttal sok szemetet is felkavar. A nagy napok kislelkü emberkéi ezek, akik ijedős kapkodásból, fejvesztettségbői, vagy tudatlanságból önmaguknak lettek tolvajai, orgazdái és uzsorásai. A fukar, zsugori pénzeirej tők ezek, akik ahelyett, hogy hasznos befektetésekre fordítanák, gyümölcsöztelnék fölösleges és megtakarított pénzüket, önmaguknak adják kölcsön, persze igy aztán nem is kapnak rá egy fillér kamatot sem. Felhalmozzák és eldugják a pénzt. Rajta ülnek és ki nem adják. Elvonják a forgalomból. Még pedig nemcsak az aranypénzt, hanem az ezüstöt, nikkelt, bronzot és kisebb papírpénzt is. Országszerte temérdeken űzhetik most ezt a balgaságot, mert hova tovább érezhető lesz különösen az apróbbfajta pénz hiánya, rengeteg kárára, időpocséklására és bosszúságára az ország lakosságának. Nincs váltópénz, nem lehet fizetni, nem lehet visszaadni, szaladgálni kell fühöz-fához, mig adok-veszek dologban vagy munkások és munkaadók közti viszonyban ezéluukat érjük. Sőt még katonáink is megérzik az itthon pénzzel telt fazékokat és strimfliszárakat őrző sárkányok dőreségeit, mert heti zsoldjukat nehezebben tudják kézhez kapni. Még érthető volna, ha az ilyen rejlegelők azért lapátolták volna garmadába össze a mindenfajta pénznemüt, mert a háborús veszedelem miatt minden perezben várhatnák a jelszót, hogy menekülni kell. De hát ma már az utolsó tanyai bojtárgyerek is tudja, hogy muszkát, rácot a maga földjén verjük, kergetjük, azok közül ugyan uem jön az országba egy lélek se azt hiszi, álmodik. Hiszen az a paripa, mely a többit vezetve egyenesen feló tart, a dicső Dabas ! És csakugyan az. Megáll gazdája előtt, nyomában a többi hat, mintha alásan jelentkeznének, hogy «berukkoltunk» Dabas farán pedig akkora bevarrosodni kezdő, aludtvéres seb tátong, mint egy katonasapka. A többi ló is többnyire sebesült és valamennyi igen le van sová- nyodva. Egytől-egyig azok közül az ezrcdbeli lovak közül valók, melyek a minapi körülfogatasi kalandban elvesztek. Dabas gyűjtötte össze s kikerülve a muszkákat, kötelességszerüen visszavezette őket. haza. A mocsárban. Felhangzott a vezényszó: — Roham! Türelmetlenül várták már az osztrák és magyar katonák s most, hogy elhangzott a vezényszó, lelkesedve ugrottak föl. Már a nyomát sem érezték a fáradtságnak. Előrerohantak a puha földön, a bornyu csak úgy verte a hátukat, a virrasztásban kifáradt szemek újra csillogni kezdtek. Olyan volt ez a kép, mintha egy csapat pompás futó versenyezne egymással a derült kék eg alatt. Az oroszok egy pillanatig meghökkenve állottak, azután megfordultak s visszairamlottak. Egyszerre csak váratlanul a legelői s igy a mieinktől legtávolabb levő oroszok hirtelenüi, látszólag ok nélkül megállották. Talán gyülekezni akarnak? Talán ellentállást akarnak kifejteni ? Az osztrák-magyar csapatok nagy hevességgel folytatták a rohamot és alig vették észre, máskép, csak fogolyként. Miért hát ez a káros szokás, mely nem használ senkinek, mindenki- j nek árt. ügy keil tenni, hogy a csak a tudatlanság, | tapasztalatlanság, a czélszeiü pénzkezelésben járatlanság szüli ezeket az öntolvajokat, akik jelentős kamatokat vagy másnemű hasznot lopnak el saját maguktól azzal, hogy oktalanul holt tőkét csinálnak a pénzükből. Éppen azért nagyon helyénvaló a kormánynak a vármegyékhez, kereskedelmi és iparkamarákhoz stb. intézett az a rendelete, melyben az elharapódzott baj megszüntetését, vagy legalább csökkentését óhajtja dűlőre vinni olyanformán, hogy az említett hatóságok utján felkér minden értelmes tekintélyes polgárt: magyarázzák időnként mentül gyakrabban meg, í különösen a most elég dús jövedelemhez jutott j mezőgazdasággal foglalkozó néposzlálynak, meg ! aztán a hao’bavonullak családtagjainak, hogy mennyire káros a pénznek rejtekhelyen való dugdosása. Egy az, hogy semmi hasznot nem hajt, más meg, hogy veszedelmekkel is jár, ha rosszindulaíu emberek, kóbor czigányok kilesik, ! neszét veszik, hogy pénz van a háznál. Tolvajok, rablók ülhetnek rajta. Legbiztosabb helye a pénznek a takarékpénztár, szövetkezetek, poslatakarék. Onnét nem lopja el senki. így, i kamaíozatlanui heverletve azonban idegen tolvaj nélkül is maga a tulajdonos lopja meg önmagát. JMAGYBÁNYA __ __ I Pé nzért vásárló társaság. November 10. Különös és szokatlan czime lesz ez egy olyan társaságnak, amely hadat üzen minden hitelnek s ha vásárol, azt készpénzért vásárolja, Ebben a hitelre épült világban egy uj és olyan fogalomnak a beÜllilása, ami a kereskedelmi és ipari éleiben egészséges álapotnak lenne hivatva alap gyanánt szolgálni, egyben pedig úgy a kereskedőnek, mint az iparosnak nyugodt, csendes, gondnélküli életei biztosítani, szokatlan valami. Egy uj világ egy uj korszak köszöntene az emberekre, ha a hitel szó kitörölhető leune a szótárból. Egy olyau uj korszak, amelynek hordere- jét ma még megállapítani sem lehet, de még körvonalaiban sem. hogy az oroszok megálianak. Csak azt iátták, hogy egyre jobban közelednek az ellenséghez és nemsokára végezhetnek velük. Da csodálatoské- pen azok az oroszok, akik megálltak, nem fordultak üldözőik felé. Mozdulatlanul állottak és a következő sorok követték példájukat. Megállották, mintha feneketlen örvény tátongana előttük. Az eleven kordont valósággal megostromolta az oroszok harmadik sora. Összetorlódtak az emberek, majd oldalt próbáltak kitérni, mint a legyek, ha menekülni próbálnak. Az osztrák és magyar katonák egyre közelebb jöttek és meglepetve látták, hogy az ellenség nem is próbál védekezni. Talán valami cselt szőnek ? Aknával akarják fölrobbantani ellenségeiket?- Állj I Az üldözők megállották. Az oroszok kétségbeesetten jajgattak és a kezüket könyörögve nyújtották ki a mieink felé. Katonáink csak most vették észre, hogy az oroszok egyre kisebbek lesznek. Lábuk, combjuk már eltűnt a földben, mintha valamennyien térdelnének. A mieink nem használták fegyverüket, elborzadva néztek az ellenséges katonákra, akik egyre jobban sülyedtek az alattomos hínárba. Egyikük sem tudott menekülni s ha nagy ügygyei-bajjal kiszabadították az egyik lábukat, annál mélyebbre sülyedt a másik Megpróbáltak egyensúlyozni, mindenkép pen ki akartak eviczkelni az iszapból, de hiába. Az osztrák és magyar katonák szívesen segítségére siettek volna az oroszoknak, sokan segítségül odanyujtották karjukat és fegyverüket, de nem sikerült megmenteni az oroszokat, akiket végül is elnyelt a sürü iszap. 3 Átformálódnék teljesen a világ, sok gond, sok baj, de főképpen minden néven nevezendő anyagi zavar megszűnnék mindenütt, úgy a háztartásokban, mint a kereskedésekben és az iparosoknál. A kereskedelmi áruk olcsóbbak lennének, az ipari termékek pedig jutányos árban beszerezhetők. Mig most ebben a hitelező világban a gyarmatáru nagy kereskedő, mert hitelbe adja áruit, bizonyos százalékot számit az előre nem látható veszteségért, úgy tesz aztán a kiskereskedő, ki áruinak nagyobb részét hitelbe adja ki, de az iparos is legnagyobb részt csak a hitelért dolgozik s aztán jön úgy a kereskedőnél, mint az iparosnál a terminus, a fizetési nap, mert hát ő is hitelbe vásárolt, igy hát fizetni kell. ö sszeirja számláit, útnak indítja a pénzbeszedőjét s aztán várja a pénznek beözönlé- sét jó reménységgel, hogy annál nagyobb csalódás érje. A pénzbeszedő jár házról-házra, csaknem a kilökésik serénykedik helyen-helyen, de a pénz csak nem gyűl s ha százakért futott napok óta a pénzbeszedő, csak gyenge tizek folynak be a számlák után s bizony a főnök nehéz gonddal tördeli kezeit, hogy honnan teremtsen pénzt, mikor adósai nem, vagy csak nagyon gyéren fizetnek Ezek az állapotok idézik és idézték elő a ezégnek oly gyakori változását. A kereskedő, az iparos ha hitelezett, abban a reményben tette a hitelezési, hogy pénze, keresete nem megy veszendőbe. Sajnos, hova tovább évről-évre csak azt tapasztalta, hogy fokozatosan növekszik künle- vősége s ennek kamatos kamatával nő adóssága, szapórodik terhe A teher csak szaporodott, a vagyon apadt, a munkakedv ily körülmények közölt csökkent s a végeredmény a csőd, a cég megszűnése lett. Ha az a kis társaság, mint parancsolatot maga elé állítja a készpénzért való vásárlást és ezt szigorúan be is tarija, nemcsak ő látja hasznát az ily módon való vásárlásnak, de a keres- koreskedő és az iparos is örömmel várja és fogadja a megrendelőt és s/.ivesen szolgálja ki üzletében bizonyos százalék engedménnyel, amely százalékos engedmény egy év után is tekintélyes summát fog kitenni a háztartás, a családfentar- tás javára. A városunkban vasárnap délután megtartott alkalmi társulás értekezletén azt határozták el, hogy mindazokat, kik ez alkalmi társulásba belépnek, igazolvánnyal látják el, hogy igazolványuk felmutatása mellett a szerződött kereskedőknél készpénzzel vásárolva bizonyos kedvezményben, illetve árengedményben részesittesse- nek. E czél megvalósitása érdekében alirási ive két bocsátanak ki a készpénzért vásárló társaság részére. Ha lesznek aláírók tömegesen, a társaság megalakul minden néven nevezendő terhes kötelezettség váltása nélkül. A társaság törvénye, alapszabálya ebben a három szóban van lefektetve: »készpénzért vásárló társaság.« o. L. HÍREK. November 10. Személyi hir. Erdődy István tart. huszárhadnagy I pár napi itthontartózkodás után a frontra visszautazott. — Dr. Pap Viktor ügyvéd, tart. hadnagy két heti szabadságidőre haza érkezett. — Bevéss János szerkesztő kollegánk, ev. lelkész az ev. egyház egyetemes közgyűlésére Budapestrt utazott, hol a jövő hét végéig marad. Kitüntetés, őfelsége a király, Prihradny Kálmánnak a vasúti szolgálat terén végzett rendkívüli szolgálataiért, a Ferencz József-rend lovag keresztjét a hadi érdemszalaggal adományozta. A rokkant katonák. A rokkant katonák javára a halottaknapi világításból befolyt összegnek felét fordította a gyűjtő bizottság 97 K 50 fillért. Másik fele a hadsegélyző bizottsághoz tétetett át. Ezenkívül adakoztak az alap javára: Besenszky Antal 5 K, minorita rendház 10 K. világítás megváltás czimén. a bírói és ügyvédi kar Géressy János elhunyta alkalmából koszorú megváltás czimén 41 köronát. Ez összeghez hozzájárullak: Szentmiklósy József 5 K, Barazsu Endre 2 K, dr. Sebük Ármin 3 K, dr. Troplovits Imre 2 K, dr. Dumbravicsán János 2 K, Stoll Béla 4 K, Szenípétery Ferencz 2 K, Szigyártó Dezső 1 K, Szupkay Gyula 2 K. Boitner Károly 3 K, Károly Imre 1 K, dr. Bácz
