Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-11 / 45. szám
/ és szépihoealmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁ L Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. mi Közélelmezési kérdések. November 10. Panasz itt, panasz ott, de megnyugtató megoldás sehol sincs. A hatóságot okolják, de életrevaló eszmével senki sem tud előáilani. Pedig a közélclmezés mindennél fontosabb; megérdemelné, hogy panaszolkodás helyett a hivatottak a megfejtésén fáradozzanak. A hatóság előtt e tér idegen. Nem készült rá, de nem is volt hivatása, s nem is hihette, hogy hivatása lesz. Ebben fekszik az ok, ez a magyarázata annak, hogy a hatóság csak tapogatózik s intézkedései félintézkedések. A közélelmezés kérdése csak egységes intézkedések és központi irányítás mellett oldható meg. Mindaddig, mig az egységességre törekvés hiányozni fog, a közélelmezés terén a zavarok teljességükben fenn fognak állani. Itt a egyediségnek meg kell szűnnie, mert ez mindig az országos összhangnak akadálya lesz. A közélelmezés sem városok, sem vármegyék szerint meg nem oldható, hanem csak országosan és egységesen. Az egységes rendezés hatása abban nyilvánulna meg, hogy a tuldrága és a túl olcsó élelmezési viszonyok egymáshoz közelednének. Az olcsóbb helyen némileg emelkednének az árak, a drága helyen ellenben esnének. Átmenetileg ez néhol feszültséget eredményezne, azonban csak pillanatnyilag, mert az egységes rendezéssel az elsőrendű cikkekben az ország bármely részén mindenki hozzájuthatna. Ebben a hozzájuthatásban pedig oly előny rejlik, melyért az olcsóbb hely lakossága is könnyen elszivelhet némi áremelkedést. Az első feladat a közélelmezés javításához és rendezéséhez a távolságok eltüntetése, a könnyű, gyors és olcsó szállítási lehetőségek megteremtése. Ezen lehetőség nyújtja, hogy Békés vármegye Árvamegyét táplálhatja; Árvában az élelmicikk csak a szállítási költséggel lesz drágább. S hogy az áringadozás minél kevésbé legyen észrevehető, ahhoz az elsőrendű szükségleti cikkek országos maximálása elengedetlen követelmény. Ezen maximált árak helyiek nem lehetnek, mert minden a drágább helyre vándorolna, hanem vagy országosan egységesek, vagy nagy országrészek szerint meghatározottak. Az anyágérték rendszerint egy. Ennek alapára a beszerzési és felhasználási hely közötti szállítási -Vétséggel emelkednék. így az olyan helyen, meíy közelebb esik a beszerzéshez, az elsőrendű cikk olcsóbb, a távolabbi helyen pedig némileg drágább lenne. Következik pedig ebből az, hogy a közélelmezés, közeilátás terén nem a konjunktúrákat kell domi- náltatni, áralakulási tényezőként elfogadni, hanem egyedül a szállítási távolságokat, mint árdrágító tényezőket. A közélelmezésből a konjunktúráknak kizárása egy a közélelniezés terén I a szabad kereskedelem megszüntetésével. A közélelmezés aránvos állandósulását csakis a szabad kereskedelem elejtése biztosíthatja. A szabad kereskedelem mindig a konkunkturákból él, mindig az adott helyzetet használja ki. A közélel mezés terén pedig éppen az adott helyzetek kihasználása okozza a zavarokat, az elviselhetetlen drágításokat. Minden intézkedésnek oda kell tehát irányulnia, hogy a közélelmezés a konjunktúráktól fügetlenittessék. Mert ha a Dunántúl áldott jó termés volt, miért kelljen a Tiszántúl gyenge termés mellett éhen halni, vagy méreg drágán vásárolni, mikor az a Dunántúlról megszerezhető? Az elszállítás nem nyújthat jogot a nagy közvetítői haszonra, mert a konjunktúrák kihasználása csak üzérkedés, de nem fáradságos kereskedői munka. A gabona, liszt stb. országos maximálása jól bevált. Más cikkeknél is beválik az. csak a kereskedelmi érdekek sérthetetlensége ne legyen előttünk bálvány. Az egységes maximált ár a szállítási költségekkel oly egészséges forgalmat teremt, melynél mindenki megtalálhatja a maga számítását. A közélelmezést minden huzódozás félretételével csak az országos ármaximálás ránthatja ki a kátyúból. Országos maximálás mellett 7 koronás zsir nem fordulhat elő. Az ármaximálásnak azonban nem csuA „Nagybánya“ tárczája. Apróságok a harcztérről. Mit mond a honvédhuszár? Mikor augusztus elején átléptük a muszka határt, a tiszt urak mondták, hogy idegen földön járunk, jó lesz vigyázni. Kitanitottak bennünket, hogy mindig összetartsunk és az előőrök el ne szakadjanak egymástól. Tizenharmadikán valami Zamosce nevű faluhoz értünk. Egy század huszár lovagolt elől. A kapitány ur sókáig nézte a térképet, majd a messzelátóval nézte a határt. — Fiuk, kiáltotta, vigyázzatok. Egy óra múlva tűzben leszünk! A század karréban lovagolt és a falu alatt egy nagy kukoricás mellett megláttuk az ellenséget. Cifra lovasok voltak, akik rázogatták a lándzsájukat. — Kozákok I — mondja a hadnagy ur. Az egész század önkéntelen a kardjához nyúlt. Éreztem, hogy magam is erősebben fogom meg, mint máskor. A kardot kirántottuk és csuklóra szijaztuk. A kozákok fenemód elevenkedtek. Kis lovukat ide-oda futtatták, de azt már akkor is észrevettem, hogy nagyon is sarkantyuzzák. Et van rontva a kozák ló az ostórtól meg a sarkantyútól. Mindnek kimarta az oldalát a sarkan- tyutaréj. A kozákok többen voltak, mint mi. Lehettek kétannyian. Altisztjeik alig látszanak a sujtástól. A kozákság nekünk lovagolt. Kurta nagyon a vágtatásuk, a kis lovak nem győzik lépéssel. A i százados ur megfordított benüuket. Nem értettem. Gondoltam, minek szaladunk meg verekedés nélkül? Alig vágtattunk három-négyszáz lépést, a századunk kettévált. A kozákok mellettünk rohantak előrenyujfott lándzsával — egyenesen a mi gyalogságunk felé. Honvédbakák voltak a kukoricás mögött és megszólaltak a puskák, ügy hullott a kozák, mint a férges szilva. Nem sokáig tartott a tűz mert hallottuk a trombitaazót: tüzet szüntess 1 Ekkor a mi kürtösünk fújja a riadót. Kard ki 1 kiáltotta a hadnagy ur és nekieresz- tettek minket a kozáknak. Az volt nekünk való munka. Vágtunk, szúrtunk, hasítottunk. A kis kozáklovak gazdátlanul riadoztak mellettünk. Még igy is többen voltak, mint mi, de nem állták a rohamunkat. Ettől kezdve minden nap volt találkozásunk a kozákkal. Kergettük őket, mint az agára nyulat. Sokszor azt kérdeztem magamban, hogy mi az ördögnek etetik ezeket ágyává embereket? Zunosce mellett sokáig állunk. Katonaság vonult el mellettünk. Tüzérek, huszárok, de legtöbb gyalogos. Ismert bennünket még a drago- nyos is és magyarul szóltak hozzánk : — Jó nap honvéd ! Jó nap honvéd! Augusztus 21-én arra ébredtünk, hogy szólnak az ágyuk. — Meleg napunk lesz, mondotta a hadnagy ur, vigyázzatok fiuk 1 Ne felejtsétek el, hogy magyar honvéd huszárok vagytok! Az ezredesünk szemlét tartott fölöttünk. Meg volt elégedve velünk. Jó messze tőlünk szóltak az ágyuk. Nem tudom hol voltunk, de annyit elárultak, hogy szemben velünk sok orosz katona van. Amikor bsesteledett, láttuk, hogy csapkod az ágyúgolyó és hogy messze tőlünk egy falu ég. — De jó volna ott szalonnát sütni! —- mondotta egy huszár, Bizony, már jó ideje nem láttunk szalonnát. Paprikáson főtt húson éltünk, mint az urak. Estére megkaptuk a parancsot az elindulásra. Csenben lovagoltunk, hallgatott a kürt. Mellettünk a szanitécek vágtattak előre, de viszafelé is kocogott a lovuk. Scbesüitekek hoztak. Sok magyar volt köztük, mert ránk szóltak : — Adj Isten huszárok I Ott már táncolunk ! Hajnalodon, mikor egy dombtetőre értünk. Mellettünk egy nagy sereg vadász. Németek és csendbe várakoztak. Az őrnagyuk kihúzta a kardját és tisztelgett ezedesünknek. Mi megállot- tunk, a vadászok is álltak, összegabalyodott minden. Az ágyuk szóltak, a puska meg ropogott. Egyszerre egy tiszt ur lovagolt felénk. Az ezredes urnák meg a vadász őrnagynak átadott egy Írást és elvágtatott. A vadász őrnagy fölemelte a kardját és elkiáltotta magát : — Bataillon ... Többet már nem hallottam, mert már mentek. Egy szempilantás mu’va mi is elindultunk lépésben jobbra. Egy óra múlva már röpültek felénk a golyók Délelőtt volt és benne voltunk a csatában Még nem tettünk semmit. Mellettünk gyalogság, mögöttünk gyalogság. C*upa gyalogos. Gondoltam itt se sok hasznunkat veszik. A sok gyalogos előremarsol és ropogott a fegyver. Mi leszálltunk a lóról és vártunk. Délután két órakor megkaptuk a parancsot hogy: előre! Rövid vágtatással rohantunk előre. Árkon, holtesteken keresztül, mellettünk el-elma-
