Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-10-21 / 42. szám
1,^.»S^.33ÄXj2tfX -fc^S 3ÍZ,±1 ENIKŐIDT^lvdl IIETIIj.A.F.. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, [ Felelős szerkesztő' I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j Ff T V ITTH Á í V | lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ■Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. | It, U L, I MiHAL I. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Akik még nem adakoztak. Október 20. Városunkban, mindjárt a háború kitörése után egy lelkes tagokból álló bizottság alakult azzal a czélzattal, hogy a hadba vonultak nyomorgó családtagjain segitsen. Jóieső érzéssel konstatáljuk, hogy egész társadalmunk nemes buzgalommal karolta föl a segélyakcziót s a felbuzdulásnak meg is volt az az eredménye, hogy főleg az első hónapokban, midőn még az állami segélyakczió nem működött, a segitő bizottság derekasan teljesíthette kötelességét. Tudatában volt mindenki annak, hogy az életre-halálra menő küzdelemben mindenünk koczkára forog; hogy fiaink, testvéreink a hősi küzdelemben érettünk szenvednek, a mi védemünkben ontják vérüket. Mi érettünk s a magyar trikolor becsületének hősi védelmében! A mi áldozataink, legyenek bár a legnagyobbak, egészen eltörpülnek azon áldozatok mellett, melvet a hadbavonul- tak a hazáért, végső konzekvencziájában pedig miérettünk hoznak. Hiszen gondoljunk csak azon emberfölötti fáradalmakra, minden elképzelhető nyomorúságra, melyet a hadba vonultak miéreltünk szenvednek el, sőt készek érettünk föláldozni az életnek legbecsesebb javát, magát az életet is. Sőt vagyonban is többet áldoznak a legbővebb kezű adakozóknál is. Gondoljunk csak arra, hogy a hadba vonultak műhelyében pihen a szerszám, kénytelen kelletlen kényszerűségből, me- a békés, munkás idők jövedelme elesik Ivet épen ez okból a hipokritaságnak, a s bizony ha egy-egy hadba vonnit család képmutatásnak bizonyos ködfátyola föd elmaradt jövedelmét s a hadbavonulás be. A megsokszorosodott kötelesség tel- alkalmából a sajátjából fedezett kiadásait jesitése szempontjából szükség van a mérlegre vetjük, nagyon sok adomány ^ társadalom fokozottabb áldozatkészsé- kellene a másik serpenyőbe, hogy az 1 gére. egyensúlyt helyreállítsuk. ‘ S mit tapasztalunk? Ezen horribilis áldozatokhoz képest Azt, hogy a háború tizennegyedik minő csekélyek azon áldazatok, amelyek hónapjában is társadalmunk számottevő a mi szerény egy két koronáinkban nyíl- tagjai közül még mindig fölös számmal vánulnak meg. találunk neveket, amely neveket az adaÉs mégha mindenki meghozná a kozók listájában hiába keresünk, maga szerény áldozatát! Igen sokaknak pedig az adománya: De . . . egy két koronájuk sehogyan sincs arányigazuk van azoknak a soroknak, ban vagyoni helyzetükkel, melyeket egyik fővárosi lapban olvas- Nem gondolják-e meg, hogy a küz- tunk, hogy nálunk leginkább azok ada- delemből mindnyájunknak ki kell venni koznak, akik maguk is segélyre szó- j a részét. Nem gondolják-e meg, hogy rulnak. ; amit most tőlünk a haza követel, nem A német trónörökösnek csak egy jótékonyság, hanem szigorú hazafias kö- szavába kerül s katonái részére millió telességí számban gyűl össze a szivar, a téli ruha A gyáva katonát, aki e kötelesség s más szükséges holmi. Minálunk, bár a teljesítése elől megszalad, megbéiyegzik a hazafias sajtó állandóan üti a nagy | és agyonlövik. dobot, még mindig, á háború üzenne- ' Nem gondolják-e meg azok, akik e gyedik hónapjában, vékonyka erekben ! hazafias mozgalomból kivonják magukat, csörgedez az önkéntes áldozatkészség. hogv a leszámolás napjaiban a társada- Tagadhatatlan, hogy úgy az ország- | lom' lesújtó Ítéletével, megbélyegzésével ban, mint városunkban is példátlan ál- j fognak találkozni? Hogy társadalmi boj- dozalkészségnek voltunk tanúi, de a nagy j költ lesz a részük, mely egyenlő az er- általánosság szempontjából bírálva az kölcsi halállal. adakozási lajstromokat, ismételhetjük, A nagy nyilvánosság szigorúan ör- nekünk úgy tetszik, hogy ez a segítési ködik a fölött," hogy e nehéz, válságos akczió sem az igazi, a mindent izig-vérig napokban ki teljesíti kötelességét s ki álható lelkesedés talajából nőtt ki, hanem nem ? leszámítva a leszámitandókat, bizonyos Számon tartja azokat, akiket hidegen A „Nagybánya“ tárczája. A háború a levegőben. Egyik utamon, amelyre Ssdanból Bahr századossal mentem, elkerültem Cernaybe, Condéba és Challerangeba. Az első faluban néhány felvételt csináltam egy municziós-oszloprói, néhány katonáról, Bkik az udvaron az ebédjüket készítették és egy útra kész századról, amely mielőtt a frontra menne, átvette az utasításokat. A következő faluban egy csapat népföikelőt láttunk, amint szintén glédában vette át a rendelkezéseket, továbbá egy lebontott kocsikból és lovakból álló tábort. Legszebb volt azonban a muni- ciósosziop, amelynek szekerei az erdő szélén lelógó ágak alatt haladtak az ut mellett és azonkívül még lombbal is el voltak födve, védelmül a francia repülőgépek ellen. Egy tábori kórház- kocsioszlopot, amelyet lehetőleg még jobban elálcáztak, a fák alatt vesztegelt, mivel a lovait kifogták, kissé odébb egy egészségügyi osztály telepedett le a lombos erdőbsn, hogy a közelben legyen, ha a sebesülteknek szükségük volna esetleg az első segítségre. Zászlóik, fehér alapon a vörös kereszttel, kiviilogUk a lombozat közül Ugyanazt az óvóintézkedést tették meg a tábori konyhák érdekében, amelyek ugyancsak a fák között kerestek maguknak fedezéket. A francia aviatikusok minden délután öt és hat óra között buzgolódtak. Kettős hivatásuk van: hogy bombáikkal kárt okozzanak, s hogy kikémleljék a csapatmözdulalokat és a tüzérségi állásokat. A Dormoise hídja ellen Aulryban két nappal előbb bombamerénylet történt, amely két embert megölt, a hid azonban sértetlen maradt. Közelünkben egy másik helyen egy katonát gyalázatos vasnyil talált el, amelyet a repülők körülbelül 2500 méternyiről dobnak le. Még a lovon is keresztülmennek, ha a lovast a fején találják. A puskagolyó sebességével hullanak le ugyanis és súlyosabbak nála. Grand Préban néhány nappal előbb egy századost ölt meg egy ilyen nyíl és huszonhét ember sebesült meg ugyananuak az aeroplánnak a bombájától. Mikor az előző héten egy ide közellevő városban befejezték egy vasútvonalnak az építését, három bomba közvetlenül a pályaudvar mellett csapott le, de anélkü', hogy kárt okozott volna. A repülőgépet lőtték ugyan egy úgynevezett lég- hajóiámadoagyuból, de nem találták el. Németország fontosabb pontjain állandóan őrök vigyáznak az ellenséges repülőgépekre. Ha valamelyik ott lebeg éjszaka egy város felett, rögtön több fényszórót irányítanak rá; a fény aztán elkápráztatja, úgy hogy nem tud tájékozódni. És a legközelebbi templomtoronyban muzsikálni kezdenek a gépfegyverek és golyózáporral halmozzák el. Csapatok, ágyuütegek és oszlopok keresik a fedezéket, amelyet a terep kínál, nemcsak azért, hogy a bombákat és nyilakat kikerüljék, hanem és mindenekelőtt azért, hogy állásaikat és mozdulataikat titokban tartsák. Az aviatikusnak különböző módszerei vannak arra, hogy a maga embereit értesítse. Vaiószinüleg részben közvetlen jeleket ad például zászlókkal, vagy elektromos lámpákkal, amelyeknek a világát messze- látóvaljól meg lehet látni. Ha az aviatikus oszlopokat vagy csapatokat sejt, vagy lát meg 6gy kis erdőnek a szélén, repülésével rárajzolja az égboltozatra a kérdéses területeknek a körvonalait s akkor rögtön gránátokat vetnek arra a területre. Az aviatikusnak egyik legfontosabb feladata tehát az, hogy az ágyuütegek tüzét irányítsa. Ha egy francia üteg azt a feladatot tűzte ki magának, hogy ágyuz — és lehetőleg megsemmisít valami német üteget, amelynek a fekvését az aviatikus körülbelül ismeri, akkor ez felszáll a cél közelében is irányítja a francia tüzelést. Ha a gránátok rövidebb távolságban csapnak le, akkor kisátmérőjü köröket ir le az aviatikus És akkor nagyobbitják a távolságot. Ha túlmegy a távolság, úgy a gránátok túl a célon hullanak le, akkor nagyátmérőjű köröket ir le a repülőgép. Ha a céltól balra hullanak a gránátok, akkor jobbra kanyarodik. Ilyen módon egyre közelebb a célhoz irányítja a tüzelést és ezt pusztán csak a levegőben végzett mozdulataival éri e'. Magától értetődik, hogy mindezeket a fogásokat a németek épp olyan ügyesen ellensúlyozzak. Ha az üteg észreveszi, hogy ellenséges repülőgép kémieli és a tüzelés közeledik feléje, akkor abbahagyja az ágyúzást és megváltoztatja éjszaka az állását. Az a, különben annyira szerencsétlen kö-
