Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-10-21 / 42. szám

1,^.»S^.33ÄXj2tfX -fc^S 3ÍZ,±1 ENIKŐIDT^lvdl IIETIIj.A.F.. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, [ Felelős szerkesztő' I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j Ff T V ITTH Á í V | lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ■Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. | It, U L, I MiHAL I. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Akik még nem adakoztak. Október 20. Városunkban, mindjárt a háború ki­törése után egy lelkes tagokból álló bi­zottság alakult azzal a czélzattal, hogy a hadba vonultak nyomorgó családtagjain segitsen. Jóieső érzéssel konstatáljuk, hogy egész társadalmunk nemes buzgalommal karolta föl a segélyakcziót s a felbuz­dulásnak meg is volt az az eredménye, hogy főleg az első hónapokban, midőn még az állami segélyakczió nem műkö­dött, a segitő bizottság derekasan telje­síthette kötelességét. Tudatában volt mindenki annak, hogy az életre-halálra menő küzdelem­ben mindenünk koczkára forog; hogy fiaink, testvéreink a hősi küzdelemben érettünk szenvednek, a mi védemünkben ontják vérüket. Mi érettünk s a magyar trikolor becsületének hősi védelmében! A mi áldozataink, legyenek bár a legnagyobbak, egészen eltörpülnek azon áldozatok mellett, melvet a hadbavonul- tak a hazáért, végső konzekvencziájában pedig miérettünk hoznak. Hiszen gondoljunk csak azon em­berfölötti fáradalmakra, minden elkép­zelhető nyomorúságra, melyet a hadba vonultak miéreltünk szenvednek el, sőt készek érettünk föláldozni az életnek legbecsesebb javát, magát az életet is. Sőt vagyonban is többet áldoznak a legbővebb kezű adakozóknál is. Gondoljunk csak arra, hogy a hadba vonultak műhelyében pihen a szerszám, kénytelen kelletlen kényszerűségből, me- a békés, munkás idők jövedelme elesik Ivet épen ez okból a hipokritaságnak, a s bizony ha egy-egy hadba vonnit család képmutatásnak bizonyos ködfátyola föd elmaradt jövedelmét s a hadbavonulás be. A megsokszorosodott kötelesség tel- alkalmából a sajátjából fedezett kiadásait jesitése szempontjából szükség van a mérlegre vetjük, nagyon sok adomány ^ társadalom fokozottabb áldozatkészsé- kellene a másik serpenyőbe, hogy az 1 gére. egyensúlyt helyreállítsuk. ‘ S mit tapasztalunk? Ezen horribilis áldozatokhoz képest Azt, hogy a háború tizennegyedik minő csekélyek azon áldazatok, amelyek hónapjában is társadalmunk számottevő a mi szerény egy két koronáinkban nyíl- tagjai közül még mindig fölös számmal vánulnak meg. találunk neveket, amely neveket az ada­És mégha mindenki meghozná a kozók listájában hiába keresünk, maga szerény áldozatát! Igen sokaknak pedig az adománya: De . . . egy két koronájuk sehogyan sincs arány­igazuk van azoknak a soroknak, ban vagyoni helyzetükkel, melyeket egyik fővárosi lapban olvas- Nem gondolják-e meg, hogy a küz- tunk, hogy nálunk leginkább azok ada- delemből mindnyájunknak ki kell venni koznak, akik maguk is segélyre szó- j a részét. Nem gondolják-e meg, hogy rulnak. ; amit most tőlünk a haza követel, nem A német trónörökösnek csak egy jótékonyság, hanem szigorú hazafias kö- szavába kerül s katonái részére millió telességí számban gyűl össze a szivar, a téli ruha A gyáva katonát, aki e kötelesség s más szükséges holmi. Minálunk, bár a teljesítése elől megszalad, megbéiyegzik a hazafias sajtó állandóan üti a nagy | és agyonlövik. dobot, még mindig, á háború üzenne- ' Nem gondolják-e meg azok, akik e gyedik hónapjában, vékonyka erekben ! hazafias mozgalomból kivonják magukat, csörgedez az önkéntes áldozatkészség. hogv a leszámolás napjaiban a társada- Tagadhatatlan, hogy úgy az ország- | lom' lesújtó Ítéletével, megbélyegzésével ban, mint városunkban is példátlan ál- j fognak találkozni? Hogy társadalmi boj- dozalkészségnek voltunk tanúi, de a nagy j költ lesz a részük, mely egyenlő az er- általánosság szempontjából bírálva az kölcsi halállal. adakozási lajstromokat, ismételhetjük, A nagy nyilvánosság szigorúan ör- nekünk úgy tetszik, hogy ez a segítési ködik a fölött," hogy e nehéz, válságos akczió sem az igazi, a mindent izig-vérig napokban ki teljesíti kötelességét s ki álható lelkesedés talajából nőtt ki, hanem nem ? leszámítva a leszámitandókat, bizonyos Számon tartja azokat, akiket hidegen A „Nagybánya“ tárczája. A háború a levegőben. Egyik utamon, amelyre Ssdanból Bahr szá­zadossal mentem, elkerültem Cernaybe, Condéba és Challerangeba. Az első faluban néhány felvé­telt csináltam egy municziós-oszloprói, néhány katonáról, Bkik az udvaron az ebédjüket készí­tették és egy útra kész századról, amely mielőtt a frontra menne, átvette az utasításokat. A kö­vetkező faluban egy csapat népföikelőt láttunk, amint szintén glédában vette át a rendelkezése­ket, továbbá egy lebontott kocsikból és lovak­ból álló tábort. Legszebb volt azonban a muni- ciósosziop, amelynek szekerei az erdő szélén le­lógó ágak alatt haladtak az ut mellett és azon­kívül még lombbal is el voltak födve, védelmül a francia repülőgépek ellen. Egy tábori kórház- kocsioszlopot, amelyet lehetőleg még jobban el­álcáztak, a fák alatt vesztegelt, mivel a lovait kifogták, kissé odébb egy egészségügyi osztály telepedett le a lombos erdőbsn, hogy a közel­ben legyen, ha a sebesülteknek szükségük volna esetleg az első segítségre. Zászlóik, fehér alapon a vörös kereszttel, kiviilogUk a lombozat közül Ugyanazt az óvóintézkedést tették meg a tábori konyhák érdekében, amelyek ugyancsak a fák között kerestek maguknak fedezéket. A francia aviatikusok minden délután öt és hat óra között buzgolódtak. Kettős hivatásuk van: hogy bombáikkal kárt okozzanak, s hogy kikémleljék a csapatmözdulalokat és a tüzérségi állásokat. A Dormoise hídja ellen Aulryban két nappal előbb bombamerénylet történt, amely két embert megölt, a hid azonban sértetlen maradt. Közelünkben egy másik helyen egy katonát gya­lázatos vasnyil talált el, amelyet a repülők kö­rülbelül 2500 méternyiről dobnak le. Még a lo­von is keresztülmennek, ha a lovast a fején ta­lálják. A puskagolyó sebességével hullanak le ugyanis és súlyosabbak nála. Grand Préban né­hány nappal előbb egy századost ölt meg egy ilyen nyíl és huszonhét ember sebesült meg ugyananuak az aeroplánnak a bombájától. Mikor az előző héten egy ide közellevő vá­rosban befejezték egy vasútvonalnak az építését, három bomba közvetlenül a pályaudvar mellett csapott le, de anélkü', hogy kárt okozott volna. A repülőgépet lőtték ugyan egy úgynevezett lég- hajóiámadoagyuból, de nem találták el. Német­ország fontosabb pontjain állandóan őrök vigyáz­nak az ellenséges repülőgépekre. Ha valamelyik ott lebeg éjszaka egy város felett, rögtön több fényszórót irányítanak rá; a fény aztán elkáp­ráztatja, úgy hogy nem tud tájékozódni. És a legközelebbi templomtoronyban muzsikálni kez­denek a gépfegyverek és golyózáporral halmoz­zák el. Csapatok, ágyuütegek és oszlopok keresik a fedezéket, amelyet a terep kínál, nemcsak azért, hogy a bombákat és nyilakat kikerüljék, hanem és mindenekelőtt azért, hogy állásaikat és moz­dulataikat titokban tartsák. Az aviatikusnak kü­lönböző módszerei vannak arra, hogy a maga embereit értesítse. Vaiószinüleg részben közvet­len jeleket ad például zászlókkal, vagy elektro­mos lámpákkal, amelyeknek a világát messze- látóvaljól meg lehet látni. Ha az aviatikus osz­lopokat vagy csapatokat sejt, vagy lát meg 6gy kis erdőnek a szélén, repülésével rárajzolja az égboltozatra a kérdéses területeknek a körvona­lait s akkor rögtön gránátokat vetnek arra a te­rületre. Az aviatikusnak egyik legfontosabb fel­adata tehát az, hogy az ágyuütegek tüzét irá­nyítsa. Ha egy francia üteg azt a feladatot tűzte ki magának, hogy ágyuz — és lehetőleg meg­semmisít valami német üteget, amelynek a fek­vését az aviatikus körülbelül ismeri, akkor ez felszáll a cél közelében is irányítja a francia tüzelést. Ha a gránátok rövidebb távolságban csap­nak le, akkor kisátmérőjü köröket ir le az avi­atikus És akkor nagyobbitják a távolságot. Ha túlmegy a távolság, úgy a gránátok túl a célon hullanak le, akkor nagyátmérőjű köröket ir le a repülőgép. Ha a céltól balra hullanak a gráná­tok, akkor jobbra kanyarodik. Ilyen módon egyre közelebb a célhoz irányítja a tüzelést és ezt pusztán csak a levegőben végzett mozdulataival éri e'. Magától értetődik, hogy mindezeket a fo­gásokat a németek épp olyan ügyesen ellensú­lyozzak. Ha az üteg észreveszi, hogy ellenséges repülőgép kémieli és a tüzelés közeledik feléje, akkor abbahagyja az ágyúzást és megváltoztatja éjszaka az állását. Az a, különben annyira szerencsétlen kö-

Next

/
Thumbnails
Contents