Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-10-14 / 41. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. október 14. jegyzett kötvényeket az aláírás alkalmával zárolja és ezt a zárolást öt éven át fel nem oldatja, azt a jogot nyeri, hogy az öt évi időszak utolsó évnegyedében, legkésőbb azonban 1920. november 1-én a kötvényen alapuló követelését, e naptól számított egy évre névértékben leendő visszafizetésre, felmondhatja. A m. kir, kincstár köteles az ilykép felmondott kötvényeket legkésőbb 1921. november 1-én névértékben visszafizetni. A harmadik hadikölcsön zárolt kötvény- darabjainak úgy a felmondási, mint a visszafizetési időpontja tehát teljesen egybeesik a második hadikölcsön zárolt kötvényeinek felmondására és visszefizetésére megállapított határidőkkel. A zárolásból kifolyólag az aláíró felet költség nem terheli. Zárolásnak csak 1000 koronát meghaladó összegű jegyzéseknél van helye; itt a legkisebb jegyzés 1050 korona. A m. kir. pénzügyminisztérium fentartja magának azt a jogot, hogy előre közzéteendő három havi előzetes felmondás mellett ezt a kölcsönt egészben vagy részben, névértékben visszafizethesse, azonban az esetleges felmondás — ép úgy, mint a második hadikölcsön 6% kai kamatozó kötvényeinél — 1921. május l ét megelőző időre nem történhetik meg. A kamatok ép úgy, mint felmondás esetén a kölcsön kötvények tőkeértéke minden fennálló és a jövőben behozandó magyarországi adó, bélyeg és illeték levonása nélkül fizettetik ki. A kölcsönre történő befizetésekre a moratorium alá nem eső betétek — a felmondási határidő betartásával — korlátlanul igénybe- vehetők. A betéti üzlettel foglalkozó intézeteknél s más ily czégnél 1914 évi augusztus hó 1-je előtt betéti könyvre elhelyezett, egyébként a moratorium feloldó rendeletben foglalt korlátozások alá eső betétek azonban a kibocsátásra kerülő járadékkölcsön kötvényekre történő befizetések czéljaira csupán a jegyzés idejében fennálló összegük 50%-a erejéig vehetők igénybe. Azok, akik a befizetésekre ilyen, egyébként a morat,órium-feloldó rendelet alá eső betétjüket kívánják igénybe venni, annál az intézetnél vagy czégnél, illetve annak az intézetnek vagy czégnek közvetítésével tartoznak jegyezni, a melynél a bevétel el ven helyezve. A kibocsátandó kötvényekre és pedig úgy a szabad, mint a zárolt darabokra, az osztrákmagyar bank és a m. kir. hadi kölcsönpénztár a járadékkötvényeknek kézizálogul lekötése mellett a névérték 75°/o áig, a mindenkori hivatalos váltóleszámitolási kamatlábon, tehát jelenleg 5°/0 os kamat mellett, nyújtanak kölcsönt. Ezek a kedvezmények 1917. évi deczember 31-ig maradnak érvényben. A nevezett két intézet ugyancsak a mindenkor hivatalos váltóleszámi- tolási kamatlábon nyújt a nálunk zálogul elfogadható értékpapírokra kölcsönt, ha a felve- I endő összeg igazoltan a jelen felhívás alapján aláirt összegek befizetésére szolgál. A meghosz- szabitotl ily kölcsönök a mérsékelt kamatláb kedvezményében 1917. decsember 31-éig szintén részesülnek. A fenti befizetési határidők alatt folyósított kölcsönök után, a féikivánságára, a mindenkori hivatalos váltóleszámitolási ka- matlább helyett, 1917. évi deczember 31-ig, évi 5%-os állandó kamatlább biztositattatik. Ezenfelül az osztrák-magyar bank és m. kir. hadi kö csönpénztár a fent körülirt módozatok mellett azoknak, akik igazolják, hogy a jelen aláírási felhívásban foglalt befizetési haj tariűok alatt az alairasra bocsátott hadi kölcsön jegyzése céljából más hitelintézetnél (bank, takarékpénztár, hitelszövetkezet stb.) vagy bank- czégnél vettek fel kölcsönt, ennek a kölcsönnek visszafizetésére évi 5°/0 os állandó kamatlábon fognak uj kölcsönt njujtani s ennek a kölcsönnek meghosszabitásánál is évi 5°/0-os állandó kamatlábat fognak alkalmazni: ez a kedvezmény is 1917. évi deczember 31-ig marad ér vényben. Az aláírók kívánságára e járadékkőlcsön kötvényeit a szelvények beváltásával megbízott hivatalos beváltóhelyek és az osztrák-magyar bank budapesti főintézete, valamint a magyar szent korona országai, továbbá a Bosznia és Herczegovina területén levő fiókjai 1917. d. czem- ber 31-ig költségmentesen fogják megőrizni és kezelni. A harmadik hadi kölcsön előnyös feltételei, a péuzpiacz kedvező helyzete, az utóbbi hónapoknak a háborút eldöntő fényes győzelmei és ennek folytán annak kétségtelen és világos felismerése, hogy a létünkért folytatott nagy küzdelem győzelmes befejezésére szükséges kölcsön jegyzésében való minél nagyobb részvétel az aláírók magánérdekei meliett a közérdeket is nagy mértékben szolgálja: biztosítékai annak, hogy a harmadik hadikölcsőn jegyzésének eredményében az ország lelkes önbizalma és nagy teherbírásáról ismételtem fényes bizonyságot tevő közgazdasági ereje előreláthatólag még impozánsabban fog megnyilvánulni, mint az első és második hadikölcsön alkalmával. A hadifoglyokról. Október 13. Oly sokat olvasunk, hallunk és beszélünk felölük, a hadifoglyokról, saját fiainkról, testvéreinkről, kik a velünk hadilábon álló ellenséges nemzetek fogságában sanyaroguak, s amaz idegen, ellenséges nemzetnek fiairól, akiket meg a mi seregünk katonái ejtettek fogságba Sokat beszélünk a hadifoglyokról, a dúló csaták viharaiban az ellenség hatalmába került katonai egyénekről, sorsukról, szánalmas vagy igen sok ember által szerencsésnek tartott állapotukról. Szánalmas az állapotuk, mert foglyok; szerencsés, mert életök nem forog többé kocz- kán, a csaták szörnyűséges, ádáz küzdelmeitől távol, életöket többé semminemű közvetlen veszedelem nem fenyegeti. Ez a nagy világháború kész tudósokká telt már bennünket a hadiszabályok ismeretének terén. Uion-utféien találkozunk nagy stratégákkal és taktikusokkal, kik a hadviselés tudományának minden ágához bátran és habozás nélkül hozzá mernek szólani, amivel persze nein azt akarjuk mondani, hogy hozzá is tudnak szólani azokhoz. E sorok írójának igen nagy oka van arra, hogy érdeklődjék a földrengeiő, világrázó háborúnak lehetőleg minden mozzanata, ügye és kérdése iránt*) s ha most a hadifoglyokról akar egyetmást elmondani, teszi ezt azzal a gondolattal, hogy ezek helyzetét, jogi állását nem ismeri mindenki úgy, ahogy ő ismeri, s nem végez haszontalan munkát, ha e tárgyat az olvasó- közönség előtt lehetőleg tiszta világosságba helyezi. A háború viselésének szabályai tekintetében 1868-tól kezdve jöttek létre az egyes államok között bizonyos megállapodások, s a hat évvel később, 1874 ben Brüsselben egybejött nemzetközi értekezlet már a háborúk jogának törvényileg való szabályozását czélozza. Az ezen értekezlet által kiadott nyilatkozat alapján dolgozták ki a szárazföldi háború szabályainak kézikönyvét, s az emberiség művelődéstörténetében, akárhogy fogjuk is fel a most folyó óriási méretű világháború szemüvegén keresztül nézve a dolgot, — az emberiség művelődéstörténetében nagy jelentő, égü hágai békeértekexlelck, melyek közül az első 1899-ben, a második 1907-ben tartatott, az említett előmunkálatok alapjára helyezkedtek. A második hágai békeértekezleten •) A czikkiró fia, mint egyéves vadászönkéntes, hadifogoly Szibériában. Szerk. hírlapkiadó sportja játszik döntő szerepet. Ez az egyszerű tényleges helyzet, amelyben, aki az eseményeket ismeri, nem kételkedhetik. Ezt a tényt kell az országnak figyelembe vennie é3 a pillanat legkomolyabb promblémája nem az, hogy ki alkossa az uj kormányt, hanem hogy a kormány mit akar tenni lord NorthcMffel. Mert annyi bizonyos : hogy vagy ezt az őrült uszitót kell ártalmatlanná tenni, vagy pedig egy kormány sem lesz életképes. Rendelkezési jogát át kell engednie annak a csőcseléknek, amelyre Northcliffe a lapjaiban támaszkodik vagy pedig ez a csőcselék kivégzi. Mi tényleg, csak felelős kormány vagy diktatúra között választhatunk. Hiszen sok mindent lehetne valamelyik diktatúra mellett elmondani, de semmit az anonim diktatúra mellett, amely lényegében azon manőveren nyugszik, hogy a lapokat megszerezzék és azokat a közvélemény megmér- gezésére használják föl. Egy diktátornak nyíltan kell előlépnie. Látják és ismerik őt és vagy megmarad, vagy bukik a saját Iáható tettei és céljai szerint. Egy anonim diktátor azonban, aki a lapjai mögé rejtőzik, az orgyilkost játszhatja anélkül, a nyilvánosság láthatná, anélkül, hogy fölszólíthatná indokainak ismertetésére, anélkü1, hogy a nyilvános megbélyegzés büntetését valaha el kellene szenvednie. Láthatjuk, egy aggálytalan kalandor kezeiben, mint amilyen lord North- cliffe, ez az hatalom mit jelent és emlékezzünk elsősorban arra, hogy ki lord Northcfiffi. A hir- lapirás legvizenyősesb formájával vagyont gyűjtött, És ezek a lapok megmutatják szellemi képességének mértékét. Egész karriérja az aljas szenzációk rekordja volt, amely nemcsak minden erkölcsi célt nélkülözött, hanem minden józan értelmet is, a hatalomra való befolyásával most már nem egy olyan bolond, akin úgy mint azelőtt, nevetni kell, hanem »országának halálos ellensége», aki kész arra, hogy azt felgyújtsa hogy egy plakátot megvilágítson. Vallószinü, hogy más államokban a «dik- tálorok« nem olyan hatalmasak, mint az angol uszító sajtó tulajdonos, de bizonyos, hogy Northcliffe jellemzése nemcsak embernek a jellemzése, hanem egy olyan fajtának, amely minden országban föltalálható és mindenütt romboló munkát végez. Forduljunk Londonból Paris felé és a francia uszító sajtót is hazai bizonyítvánnyal illusztrálhatjuk. Francis Delaisi 1911-ben Parisban A jövendő háború címmel egy könyvecskét adott ki, amelynek egyik fejezete a megvásárolható sajtóról beszél. Ebben olvassuk: «Ha azt hisz- szük, hogy az újságok figyelmeztethettek volna a veszélyre, akkor tisztába kell jönnünk, hogy miképen készítik ki nálunk a sajtót. Mindenekelőtt tudjuk azt, hogy az «Agencs Havas»-t, amely az összes lapok részére a táviratokat továbbitja, a külügyminisztérium gondosan megfésüü. Ezáltal a táviratok olyan semmitmondók lesznek, hogy az a néhány nagy lap, amely a külügyi politikát figyelemmel kíséri, angol táviróügynök- ségekkel van közvetlen érintkezésben. Ami pedig a lapok saját czikkeit és a táviratokhoz fűzött megjegyzéseit illeti, az a következőképen történik : a külügyminisztériumban sajtóiroda van, amelyben egy szeretetreméltó hivatalnok fogadja mindennap a hirlapirókat. Ez a tisztviselő kiváló udvariasággal közli a hírlapírókkal, hogy miképen kell gondolkoznia a külpolitika ügyeiről. Természetesen semmi olyat nem mond el nekik, ami a miniszter nézeteivel ellenkezik. Másnap azután az összes lapok derekasan megismétlik, amit hallottak és a nagy tömeg elhiszi, amit ilyen módon föltaláltak, mert nincsen más lehetőség, hogy informálódjék. A mi ködszerü demokráciánkban könnyen lehetséges, hogy egyetlen ember, vagy a pénz- és üzletembereknek egy kicsiny csoportja háborút szíthat és hazánkat a legveszélyesebb kalandokba sodorja.» Ezt az idézetet egy német lapnak köszönhetjük amely előtt az ilyesmi természetesen ismeretlen közvélemény gyártásának az a módja, amint azt Parisban csinálják, bámulatosnak tűnik föl és fölháborodás- sal vesz róla tudomást. Természetes,vhogy a türelmes lakosság, amely az angol, a francia és orosz uszító lapokra hallgat, a szenzációnak fölül. Könnyen megszabadíthatja magát azonban a diktatúra alól. Csak föl keli ismernie ennek a sajtónak aljas játékát és a fölháborodását tetté kell átváltoztatnia azzal, hogy hatat fordít ennek a sajtónak. Ha a sajtó- uszitás nem lesz jó üzlet, akkor az uszító nem folytatják ezt a szégyenteljes mesterséget. f 1* •
