Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-01 / 26. szám
2 NAGYBÁNYA 1915 julius 1. nek és kormányának azonban nem volt kedve az oroszok szolgálatába állani és a törökkel háborúskodni. Arra törekedtek, hogy az ország semlegességét minden áron megóvják. Az orosz cár azonban az őt Livádiában meglátogató Károly fejedelemnek kijelentette, hogy Oroszországnak nincsen szándékában Románia semlegességét respektálni és a román fejedelemnek hadseregével a törökök elíen kell vonulnia. És Oroszország tudta a módját, hogy ezt az akaratát vaskövetkezetességgel keresztül is vigye. Az orosz hadak egy nap ellepték Romániát és beözönlöttek Bukarestbe, mielőtt a román képviselők még dönthettek volna arról, hogy az ország részt vegyen-e a háborúban? Az orosz fegyverek csörgése mellett Románia kénytelen volt beleegyezését megadni. Az ország orosz katonai diktatúra alá került. A fejedelem pedig nem mint önálló román fejedelem, hanem mint orosz generális küzdött az orosz cár seregében — bár saját csapatai élén — a törökök ellen. A háború alatt nagy volt a román nép szenvedése és megaláztatása. Az orosz kozákok kényükre kedvükre jártak az országban, rekviráltak. loptak és semmi magán tulajdont nem tartottak becsületben. A megaláztatásokból a legnagyobb rész Károly fejedelemnek jutott ki. Mikor pedig vége lett a háborúnak, az orosz hadak hosszabb ideig pihenőt tartottak Romániában és mikor a béke- pontokra vonatkozólag nézeteltérések támadtak, — különösen Besszarábiát illetőleg — nagyon kevésbe múlt, hogy az oroszok nem fegyverrel fordultak házigazdáik ellen, hogy a grivicai hősöknek igazi orosz módon fizessenek. Azonban a szívós román állam Károly bölcs vezetése mellett ezt a csapást is kibírta. Az oroszok kitakarodtak és Románia a monarkia és Németország segítségével elérte azt, hogy valóban önálló és királyság lehetett. Károly királynak nagyon keserű tapasztalatai vol tak az orosz jóakaratra vonatkozólag és azért fordult el teljesen az oroszbarát politikától. Haláláig hü maradt magatar fásához és ezt a politikáját követendő példaképen hagyta utódjára, Ferdinánd királyra. Károly király halála után az orosz kéz csak három napot engedett a gyász számára, azután újból felvette a küzdelmet hatalmának a román területen való érvényesítéséért. Ez a pokoli munka pedig volt: kíméletlenül összerombolni a nagy király politikai hagyományait, belenyúlni a román állam bel- és kül- ügyeibe, megsérteni az ország függetlenségét és abbeli szabadságát, hogy ügyeit önmaga, minden külső befolyástól mentesen önállóan intézhesse. És a cárizmus ismét megtudta találni a románok között a maga szekerének előretolóit. Egyszerre nagy szerephez és fontos szóhoz jutottak a Miile, Filippeszku, Jonesku, Honigman, Fagure, Fermo, Pi- j zanis, valamint a velük egyivásu politikusok és újságírók. Hogy ezek kik és hogy hány próbás férfiak, azt viselkedésükből úgyszólván minden újságolvasó eléggé tudja, tudhatja. Szereplésüket Mol- dován Gergely azonban olyan részletesen, olyan tisztán világítja meg könyvében, hogy valamennyien leleplezve állanak mindenki előtt. Áll a malom . . . Junius 30. Állnak a malmok, pedig azoknak hajtásához nem csak hűséges viz, de gőz és m. g a villany is rendelkezésre ált. Más években is ebben az aratást ily közel megelőző időben álldogáltak a malmaink, de csak szórványosan, mig most állanak Csaknem állandóan és őrölni való bizony elvétve kerül egyik-másik malomba Ám ezen a helyzeten változtatni kell és lehet változtatni, mert hiszen malmaink mun- kátlansága roppant károkat okoz az államnak, azután városunknak is, mert a malmok ilyetén hosszas szünetelése adóelengedést kivan s ennek következtében pótadó s más közterhek leírását is De a munkásság szempontjából is végte lenül káros a malmok üzemen kívül való állása, igaz, hogy most is kevés a munkás kéz, a munkás erő, de a kereseti alkalom is gyér, tehát, ha egy malommunkás, egy molaár az üzern- telenség folytán kiesik állásából mert a kapálást, kaszálási meg nem szokta, de ezekhez az ; erős munkákhoz szervezete sincs berendezve, kapálni nem mehet, de még aratni sem, mert ehhez is keli egy kis szaktudás. így tehát okvetlenül szaporodnak a munkanélküliek, aminek gátat kell vetni. A malmokat támogatni, malomiparunkat a lehetőségig megmenteni úgy a városnak, mint annak a nagy vidéknek, ki innen kenyerezik, ! igen, innen Nagybányáról kenyerezik egy roppant nagy vidék, melynek lakosai ide mint legközelebbi jó piaczra hozzák be áruikat eladásra, melyből pénzt szereznek a kenyérre, — nagy érdeke. Tehát, ha a nagybányai járás és egy nagy vidék lakosainak főjövedelmi f< rrásukNagv- bánya, illő, de nemcsak illő és méltányos, de kö- i telessége is ezeknek támogatni minden kitelhető 1 és megengedett módon a helyi ipari, de most különösen mint időszerűt: a heiybeli malmokat. Mert bizony Nagybánya város malmainak őrleménye nemcsak itt e szőkébb hazában, de a Szilágyságban, Máramarosban kedvelt czikk és elsőrangúnak van elösmerve és vetélkedik minden tekintetben az ország bármely malmaival. Nagybánya város lisztszükségletéről a nagy- I bányai városi takarékpénztár fog gondoskodni. Az ekként szükséges gabonamennyiség mindenesetre itten fog feldolgoztatni, megörülteim De hát ez a 18 000 mondjuk 20 000 mélermáz^a gabona megőriése malmainkat bizony csak kis mértékben veszik igénybe, mikor malmaink 200 mélermázsa gabonát képesek feldolgozni. Egy évben 300 őrlési vagyis munkanapot számítva nagy malmainknak, hogy állandóan foglalkoztatva legyenek, lehessenek, úgy 00 000 métermázsa őrleményre volna szükség Nagybányán. Amint a városi takarékpénztár megbízást nyeri városunk kenyérrel, liszttel való ellátására, úgy álljanak a sorompóba a közérdekért, de különösen városunk érdekéért, malmainkért az ily irányban még nem műiödő takarékpénztáraink is: az Aurora, Kereskedelmi Bank, Részvénytakarékpénztár s szerezze meg ezeknek egyike a jogot, az engedélyt arra, hogy a nagybányai járás inn'en Nagybányáról lálíassék el liszttel, ez által malmainknak, városunknak, iparunknak és kereskedelmünknek is igen nagy szolgálatot tenne a járásnak liszttel való ellátását lebonyo itó pénzintézet. De ám üzletnek sem rósz. Hiszen a járás a közelebb tartott népszámlálás szerint 31,000 lelket számlált. De hát 5 6 év alatt a járásban a népesség is bizonyára szaporodott s igy minima isan is 33 ezer Iélekre becsülhetjük a járás népességét. Itt is csupán 10 kilogrammot számítunk fejenként és havonként, ez 39 600 métermázsát teszen. De hát mondjuk, hogy lesz- n k ha nem is sokan, de mégis lesznek, kik saját terményeiket otthon a vámmalmokban őröltetik meg, igy körülbelül elesik 9 -10 000 és bizalmas barát. Meg aztán van ott egyéb dolog ! Qlyan az, mint a mesében, mikor a bősnek sok próbát kell kiállani, mig czélhoz ér. Hanem akkor aztán az ellenség kezd kellemetlen lenni . . . Szóval hadifogoly volnék, de nem egyedül. Velem van Bellini ur a Gaullois-tól, D’Abros ur, autónk tulajdonosa és a soffor is: Mr. Camp. ♦ Kőt napja hagytuk el Párisi, kezünkben a katonai kormányzat különleges salvus coDduclus- ával; aláírta Gheusi százados, Gallieni tábornok nevében. Gheusi lüzérszázados ur, békeidőben a Vigopera igazgatója, bizonyára nem sejtette, mi sors vár ránk Az okiratban ez volt: A. B. stb. urakat föihatalmazzuk a Senlis, Compiegne, Sois- sons, stb. csataterek bejárására. Már átmentünk Compiegne és Soissous-on és éppen a Stb -főié irányítottuk utunkat. Ebbe a sokatjelentő Stb.-bé mi Reims-et is belegondoltuk persze. Hogy kincset érő okiratunk meg ne rongálódhassák, egész nagyságában bekereteztük s amúgy üveg alatt mutogattuk fö', mint ritka autogrammokat szokás. Csodálatos hatása volt. Minden őrjárat és előőrs látható tiszelette! nyúlt a szentséges kereszt felé és nagyot szalutálva adták vissza: — Rendben van, jó utat uraim ! Elhagytuk hát az elpusztított Senlis-t, mit félig-meddig megemésztett a tűz, annyira, hogy sok háza csak füstölgő tömkeleg. Itt franklireur-ök voltak; a házak ablakából tüzeltek a német seregre. Alvee balles pour petites oiseaux — mondta egy fogoly német, aki e körülírással a madársré- tet akárta lefordítani. Nem egy ufcza teljesen tönkrepusztult. Magányos házak homlokzatai, mint színházi kulisszák. Mögöttük elszenesedett törmelékhalom. Zúzott érez és tört üvegcserép mutatja a múlt jólétnek nyomait. A Párisba vivő utat menekülők szegélyezik, kik (tegnap dúsak még) közjótékonyságra szorulnak. Végigmenve a sorfalak közt. nem egyszer hallik a rettentő sóhajtás: J’ai fáim (éhes vagyok) Felnéztek és elszorul szivetek: ember áll mellettetek, finom és félős ; csak áll meredten, bámul mozdulatlan. Nem nyújtja ki segélytkérő kezét: szégyenli a meg nem szokott nyomort . . . Évezredek divatja a háborút nem változtatja meg. Innen Grépy en Valois és Villéfs-Cotterets útjára tért automobilunk, ez a kedves gép, melyhez utólag oly szigorúak lettek a francziák. Itt szembetaláltuk a franczia ágyuk menetét. Kilencz hatalmas szürkére festett battéria. A „ jimius 1-én nyílt meg*! u (Szatmár megyében). junius 1-én nyílt meg*! Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Bulting-féle inhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! n Állandó fürdőervos! ■ Vasúti állomás, posta, távírda, telefon, gyógytár helyben! Elő- és iMMan az állandó tartózkodónál 30 százaiéi! énemén!!! SW ProspeHtist, vizrél áriesyzéhel id a iíirddiöazöalósáöI Katonatisztek és legénségnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezőkből].
