Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-07-01 / 26. szám

SCHI, é-vfol^ram.

1315. jvilivis lió 1.

F< *

SG-fäs ss^m,

NAGYBANYA

•X'-Á.ieSA.lD-A.Xj^CI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre í korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik jisimlen héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

É G L Y MIHÁLY,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt Í4 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések fölvétetnek Kovics Gyula kínyvkereskedfl üzletében Is.

Az orosz kéz Romániában.

i

Junius 30. i

Most, hogy a román nacionalisták | felhívással fordultak a román néphez, ; melyben hangzatos frázisokkal egy csa- j pásra szeretnék megnyerni a nagyon is kijózanodott közvéleményt a központi ; hatalmak ellen indítandó háborúra, nem lesz érdektelen, ha dr. Moldován Gergely egyetemi tanár, a romániai és magyar- országi románság politikai és kulturális , kérdései egyik legalaposabb ismerőjének j most megjelent könyvéből ismertetjük azt az aknamunkát, melyet az orosz kéz 1 Romániában végez.

Dr. Moldován könyvének hangja az első oldaltól az utolsóig higgadt, megfontolt és átgondolt. Minden mondata a történelemben gyökerezik és a történelem alapján bizonyít. Ezt a könyvet el kell olvasni minden magyarnak, de el kell olvasni minden románnak is.

Az orosz kéz Romániában mindenkor átkos, irtó munkát végzett. Ezzel j tisztában volt minden időkben nem egv j román fejedelem és nem egy román | politikus. Károly román király, a füg- ; getlen román álfám megteremtője szóval j és Írásban is mindenkor hirdette, hogy : a független királyságnak csak egy vészé- : delme van, mely mint damokleszi kard lebeg felette és ez az orosz ideál. Ez az ; orosz ideál az, mel}r Romániában annyi bajt idézett fel és nem egyszer végpusz- | tulás elé állította ezt a virágzásra és fejlődésre érdemes dunai államot. ,

Amióta Nagy Péter cár kimondotta, hogy Oroszországnak hatalma öregbítéséhez szüksége van Konstantinápoly birtokára, azóta ez a veszedelem egyre olt kereng Románia ege felett.

Mert Oroszországnak célja eléréséhez szüksége van Romániára. A cárizmus mindenkor elég szemérmetlen volt, hogy ezt pillanatig sem tagadja. Ámde hogy könnyebb legyen célját elérni, medve létére a róka furfangjához folyamodott Romániát úgy akarta magának meg bérezni, mint tette azt Lengyelországgal, Georgiával és Krimiával. Felszabadítást, az idegen uralomtól való függetlenitést Ígért neki, természetesen orosz védelem alatt és arra számított, hogy ha majd Románia a szárnyai alá került, akkor

•j >

aztán karmaival is be lecsap és soha többé nem ereszti el

Katalin cárnő, ez a földéhes, telhetetlen, buja uralkodó asszony volt az első, aki Románia ellen megtette a kezdeményező lépést. Konstantinápoly elfoglalása ugyan a törökökkel szemben való hódítás, de az ul ikiszporushoz Románián át vezet. — Azért tehát a cárizmusnak az volt elsősorban a célja, hogy a román fejedelemségekre tehesse rá a kezét. Ezerhétszázhatvankilenctől kezdve különböző időszakokban hatszor szállották meg az oroszok a fejedelemségeket s erre mindig különböző ürügyeket találtak. És mint a jelenben, úgy a múltban is mindenkor akadtak Romániában muszkavezetők, bojárok és politikusok, akik készek voltak a cárok szekerét

tolni. Igaz, hogy ezt nem merő idealizmusból tették, igaz, hogy nem lehet őket önzetleneknek nevezni, mert mindig megkapták érte a jutalmukat és mindig hasznot húztak belőle.

Az oroszok sohasem vonultak ki önként a román területről Mindig valamely rajtuk kívül álló körülmény kénv- szerilette őket arra. Azonban sohasem mondtak le végcéljukról és minden kivonulás után lesték az alkalmat, hogy minél előbb újból betörhessenek A hat megszállás után megkíséreltek még egy hetediket is és ez már a legújabb idő- ; ben történt meg. Mikor Cuza fejedelem megbuktatása után Romániában a Ho- henzollern Sigmaringen-házból származó Károly lelt az oroszok akaratának ellenére Románia fejedelme, személyében az oroszok nagy akadályt láttak terveiknek. Azonban nem csüggedlek és elkövetkezett az ezernyolcszázhetvenhetedik esztendő, mikor azt hitték, hogy ismét ütött órájuk.

Az oroszok azzal az ürüggyel kezd- I lek neki munkájuknak, hogy fel kell szabaditaniok a balkáni hi sorsosokat, a tulajdonképeni cél ellenben az volt, hogy a felszabadítandó népek felett uralmukat megalapítsák, az orosz tekintélyt I a Keleten helvn állítsák, a Márvány ten- i ger szorosait és azokkal egyetemben i Konstantinápolyi birtokukba kaparitsák. I Az oroszok nem törődtek a párisi szer- ; ződéssel, mely az egyesült román feje- ! delemségeket az európai államok védnöksége alá helyezte. Károly fejedelemA „Nagybánya“ tárczája.

Üzenet a fogságból*)

Beszélgetnelc az orosz állomáson A magyar hős, az orosz szanitész;

A magyar hősre bús rabsága vár most,

De a lelke szabadságot idéz:

*

Te oda mégy, ahol én otthon voltam,

Ahol dalolnak az akáciák, —

Mond meg nekik, hogy rabon, élve, holtan Imádja őket az öreg diák.

Mond meg nekik, ha véletlen megállnál régi paloták boltive alatt, az öreg diák értük ment a harezba s rabságiban a szive megszakad.

Mond meg nekik ha szénarendet gyüjbesz tiszteltet mindent az öreg diák,

Akit ríVegvédett — magyar amulett ez — vérben, tűzben a muskátlivirág . . .

Ba álmodok — és ringó rónaságon Száll át a lelkem, — oly boldog vagyok . . . Tudom, a sorsom nem szabad, hogy fájjon, bár nyomorult és súlyos rabigámon

*) Munkatársunk hangulatos, megzenésített versét nagy sikerrel adják elő az egyik nagyváradi kabaréban.

éjszakánként a csend sírva gagyog.

Tudom, sorsom voll küzdeni és halni s ha már keserű fogság lett a részem, akkor se szabad gyengeségbe esve

engednem, hogy a hitem elenyésszen l *

Én oda megyek, ahol nincsen álom, hol más az élet és más a világ,

De lelkemmél onnan is megtalálom és hazám fölött tündökölni látom: a diadalmas, büszke glóriát.

8 tudom —

aczélos, tüzes, szilaj erejével,

— amit Árpád apánktól örökölt, — a magyar földről, a lengyel síkságról, az ellenséget kiűzi a föld.

Balálvirággal kiveri a föld . . .

Huzella Ödön.

Harcztéri apróságok.

A franczia harczvonalban.

Kipusztitott tanya udvarán írom e sorokat. Már másodnapja tartózkodom itlen, holott e tanya, melybe minden szándék nélkül ju'ot- tam, egyáltalán nem érdekes hely. Sok mindenütt lennék szívesebben. Hanem a kapuban ált valaki s nem hagy kilépni a kapun. Szép zsandárfiu; pu«kás, szuronyos és valahányszor a közelébe

í érek, siet rám szólni: Ea arriére 1 Ez több mint elégséges, hogy el ne felejtsem hadifogolyi mi- ! Hőségemet.

A német ellenség foglya lennék? Nem: a ; baráti francziáé.

Ebben nincs semmi különös. A haditudósító elé az ellenséges sereg csupán meghatározott zónán belül gördíthet némi akadályt. És ez az akadály ismert dolog. A csatavonalba lépve, jói tudom, hogy a németekkel miként gyűlhet meg a bajom. Hanem a baráti hadsereg részéről a legkülönbözőbb kiszámíthatatlan és meglepő veszélyek fenyegetnek.

Elég egy pillanattal elkésett felelet, valamely előőrs »qui vive?« kiáltására, vagy valamely sötétbőrü, afrikai vitéz, egv hídon, kivei az arabs nyelv alapos ismerete nélkül nem tárgyalhatok. Számolni kell minden kémszimatoló csendőr scherlok-holmesi ösztönével, el kell készülni a legkisebb tartalékos kadét ur esetleges rossz kedvének yégzetes következményeire, ki talán a nedves szállás fölötti bosszúját akarja a zsurnalisztán kitölteni. Ha szabad utad van N—X járásra és X bői N-be vissza is akarnál jönni: minden engedélyed (laisser-passer) ellenére készülj el pittoreszk és keserű szóváltásokra. lía tudniillik nincsenek a legelképzelhetetlenebb rendben laisser-passer-id: úgy egyáltalában egy lépést se tehetsz. Erről hát szólni sem érdemes. Ez már igy van a világ valamennyi hadseregénél és másként nem is lehet.

Csak akkor maradhatsz végül békén, ha lűzbe érkezel. Ott mindenki szives vendéglátó