Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-01-14 / 2. szám
Előfizetési Arak: E»ész évre 8 korona, félévre 4 korona, - Felelős szerkesztő: ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j T V A/T T TT \ T V I lapközlemények, liirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon, j *-< vJ u 1 1V1 1 í 1 ri. Li 1. j hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkoresksdö üzletében is. Kilátásaink az uj esztendőben. Január 13. Ámbár csak deczember 21-én kezdődőit a valóságos kalendáriumi téli évszak. mégis ugv érezzük, mint ha e naptól fogva túl volnánk a legrosszabb időszakon; mert e terminustól fogva vége a legrövidebb napoknak és kezdődik megint a növekedés, mely lassan bár, de biztosan közelebb hoz bennünket megint a tavasz felé. Ugv vagyunk most a háborúval is. Még erősen dühöngenek az ütközetek és mégis általános az érzés, mintha a háború tetőpontján már túl volnánk. Mint a képviselőválasztásoknál egyszerre fogyni kezd a választók forrása és a korlesek csak nagynehezen bírnak már hozni egy-egy még felfedezett polgártársat, úgy lehet észrevenni, hogy az ellenséges csapatok már csakis nagy erőlködéssel tehetnek szert a had- seregpóllásra Anglia a 10—15 márkás napidij daczára már nem kap zsoldosokat, Francziaországban már behivlák az 1916. évi korosztályt és az oroszoknál már 50 éves emberek küzdenek. A kimerülésnek ezek a jelei megengedik az egyelőre ugyan még nagyon halvány reménysugár!, hogy a legnagyobb veszélyeken már lul vagyunk és hogy a végleges döntés már sokáig nem Ifé bel. Iv/.cn hangulatból kifolyólag hazánknak legjelentékenyebb közgazdászai máris a jövővel kezdenek foglalkozni és többen nyilvánították nézeteiket a háború befejezése után keletkezhető eseményekről és várható alakulásokról. Ezen kijelentésekből első sorban j Teleszkv pénzügyminiszter és Wekerle Sándor volt miniszterelnök nézeteire mutatunk reá, mert a közönség ily nagy- állásu férfiak szavaiból keres utbaigazi tást az egyelőre még sötét és rejtélyes ; jövőre és reménységet, vigasztalást a jelenleg még nagyon súlyos helyzetben. Nagyon természetes, hogy a pénz- I ügyminiszter, tekintettel az ő feielőssé- I gére, nyilatkozatában nagyon tartózkodó ; és óvatos. Azt mondja, hogy a háború I közepette, melynek kimenete és tartama ma még be nem látható, a jövő kilátá- ; saira és alakulására nézve nyilatkozni j nagyon bajos. Ebben a bizonytalanság- i ban minden prognózis csakis koczkázat- ; lal járna. De a mindenesetre várható ! nem csekély nehézségek daczára a mi ; niszter mégis azon nézetének ad kifeje- j zést, hogy pesszimizmusra ok nincsen, A monarchia két államának, valamint a szövetséges Nemeio. ‘-./.ágnak közgazdasága a világháború megpróbáltatásait fényesen állotta meg. Rámutat a hadiköl- esönnek a várakozáson túl elért nagy eredményére és hogy a gazdasági életünkben, daczára az áthidalandó nagy i nehézségeknek és daczára a megszoritá- ; soknak, melyeknek egyik vagy másik I téren bekövetkezniük kellett, a pangás j és megakadás mégis sokkal kisebb volt, : mintsem ettől kezdetben tartani kellett. Ez okból a jövő fejleményeit bizalommal várhatjuk és különösen azt hiszi, hogy a mezőgazdaság nagy emelkedő konj unki urára szá mii hat. Sokkal nyíltabban szól Wekerle Sándor Ez érthető is. Mert daczára annak a nagy hírnévnek és autoritásnak, amely nagy hazánkfiának egész Európában van s amiért minden egyes szavát jól meg kell fontolnia, ő jelenleg még sem foglal el felelősségteljes, aktiv állást, mint a pénzügyminiszter s éppen ezért múltabban is szólhat. Wekerle az 6 kijelentéseiben nagyon távol áll minden szépitgetéstől és optimizmustól. Az óriási összegek, melyekbe a háború eddig került és még kerülni fog, nézete szerint a gazdasági regenerációt nagyon meg fogják nehezíteni. E tekintetben a gazdag államoknak nem lesz könnyebi) helyzetűk a kisebbek és szegényebbeknél. Mert a fejlődöttebb ipar a visszaesést még sokkal inkább fogja megérezni, mint a mezőgazdaság, mely nem is szenvedett, míg az iparnak talán évekre lesz szüksége, hogy a régi pozíciót ismét elfoglalhassa. We k erl é n ék azonban legérd e k e s e b b kijelentése az, hogy illúzió volna arra számítani, miszerint a ha íviselés költse gei akármelyik államban a hadisarczból lesznek fedezhetők. Ennek akadálya abban rejlik, hogy az egymással szemközt álló erők és hadiképességek oly egyensúlyban vannak, mely a mérleg sülye- dését az egyik vagy a másik hadat viselő félnek javára vagy hátrányára előreláthatólag kizárja. Ebből Wekerle azt a konklúziót vonja le, hogy ily reményekA „Nagybánya“ tárczája. Meghordozzák a véres kardot újra... — Bartók Lajostól- — Mr (/hordoz iák a véres kardot újra, A véres zászlót s a magyar kilép. S a vén Európa újra megtanulja A hősi nemzet elfeledt nevét. Elfeledik, mert nyugszik az oroszlán, Mely a világot védte egykoron, Mikor rá om.lott a tatár s az ozmán Majd nem pihen, csak a babérokon I A vén Európa elfeledte rég Ki volt vitéze, midőn szolgalánczra Barbár hódítók verték jobb kezét? Az uj hóditól is majd megalázza! Véres kard, égő üstökös repülj szét Mindnyájunknak él kell menni, jerünk; A harczi tűiben a rozsd ítól ismét Kifényesítjük esimerünk s nevünk! S inkább ma mint holnap, nagy rá [a szükség Minden válaszfal ekkor összedől, Mindenkit honfivá tesz tűzkeresztség Kern ismerünk mást, testvért egyedül! Hadd dőljön ránk az ellenség ! Csak annál Jol‘b barátunkká teszi a ~ magyart. Gyűlölködés megolvad honfi lángnál S legyőzhetetlen nép lesz, mert összetart. Ke félj királyunk! Most melletted harczol Villáma a magyarok Istenének. A hon szerelme lelkesít, kadar óztál Ke jéltsd a Hadúr választotta népet! Most ismerd meg Árpád népe lelkit Mélyben lobog Rákóczi szelleme Bölcs, nagy király ! ha ö hont s tégedet véd Tudat, pokol se nyerhet ellene! Mindnyájunknak el kell menni ! S megyünk, Mint ment a nemzet Kossuthnak szavára! Óh szép remény, csak még te légy velünk Hogy ő is buzdít majd e szent csatára! S borítsa a hon földjét tenger újra, Vér tengere, osak az legyen a vége, Hogy száműzött legyen a honfi búja S a harcra mindnyájunk közt szent a béke 1 Az utolsó pillanatban. A keleti határ egyik kis városkájának ía- nácsházában van a főhadiszállás. A n*gy, zö’d asztalon kiterítve fekszik az apró zászlócskákkal teletűzdelt térkép, egy másik asztalon jelentések, .sürgönyök, iratok és menetrendek hevernek. A hatalmas termetű, éles arcéiü vezérkari főnök a térkép előtt ül, munkába merülve. Tisztek járnak-kelnek mindenfelé: kivüTől egy bevonuló) ezred legénységének kemény iép’ei hallatszanak és a szüntelen érkező katona vonalok dübörgése. Az egyik ablakhoz karcsú termetű, fiatal tiszt támaszkodik; rövidre nyirott, szőke bajusz árnyékolja feiső ajakát; okos, nagy szemeinek nyugtalan villogása, kezeinek ideges vonaglása elárulja belső megindultságát. Éppen most érkezik a jelentés, hogy Pojerslitennél nagyobb csapat kozák tört át a haláron. Pojerstiten a hadnagy apósának lakóhelye, leendő menyaszonyának otthona és a fiatal tiszt remegve gondol arra, hogy olt most milyen borzalmas jelenetek játszódhatnak le. A főnök felemelkedik helyéről és katonai rövidséggel kiadja parancsát: — Tambach hadnagy ur, induljon azonnal Roseningkenbe, a helyzet felderítésére! A fiatal tiszt elsápadt és arca kínosan tneg- vonagiott. Roseningken, — igy folytatta a főnök, — az a veszedelmes stratégiai pont, ahonnan legjobban megzavarhatnák felvonulásunkat. A Pojers- titen mellett történt betörés jelentéktelen 1 Induljon azonnal a nagy. hatvan lóerejü automobilon ! A fiatal hadnagy lesietett a lépcsőkön és a következő pillanatban a soffórrcl és egy egy katonával kirobogott a kapun. Rövid hajtás után ui keresztezéshez értek;
