Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-11 / 10. szám
VjLSUBuBJOJkXA&CX iUI *!KÍ3PIH.ODAIjMI 32TIII. évfolyam. 1S15. m.á,r cívis 2x6 11. Előfizetési árak: E:;éaz évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, iíegjeienik minden héten csütörtökön reggel 8-—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A jövő pénzintézetei. — Stoll Béla felolvasása. — II. Hogy a takarékpénztár működésének biztonságát előmozdíthassuk, vizsgáljuk meg a vélelmezett hibákat, hogy megállapítva a diagnosist, levonhassuk a consecventiákat, megtalálhassuk az orvoslás módját. Emberek vagyunk s hol ember van, gyarlóság is felmerülhet s igy a mai vegyes kereskedelmi eljárás mellett bizony felmerülhetett egyik-másiknál egy kis elcsúszás, de hogy ezt általánositni nem szabad, igazolja az, miszerint a létező 1751 pénzintézet közül alig egy párnál volt büntető eljárásra ok s kevésnél szabálytalanság miatt kár, de hogy az se lehessen, első feltétel: a szabályok pontos betartása. Amely kezelő- és vezetőség eltér, anyagi és bűnügyi felelősség alá vonandó. Ha ez meglesz, aligha merül fel szabálytalanság s ha mégis lenne? megállapítandó, hogy a vezetőség az elbocsátáson felül anyagi és bűnügyi felelősségre vonása mellett azonnal a kárt fizetni tartozik s ha nem teszi az alap- és tartaléktőkéből, a vezetőség anyagi felelősségével fedezendő, sőt esetleg az egész üzem egy másik társintézetnek átadandó s ha átvevő nincs, a felszámolás hivatalból elrendelendő. Az ellenőrzést a felügyelőségen kívül központi számvizsgálók is évenkénti vizsgálattal eszközöljék, mert nem a részvényesek érdekét, hanem a nagyközönség biztonságát kell megkövetelni. Az áttekintés megkönnyítésére, hogy minden complikatio kerültessék, tétessék kötelezővé a kölcsön megszavazásnál alapul szolgáló okmányok köteles megőrzése s a legegyszerűbb kettős könyvvitel napi lezárás s ezt követő napi felülvizsgálattal, mert az ily szigor és egyszerűség a biztonság legfőbb ellenőre. A felügyelő-bizottságok mai működése csak igen kevés helyen felel meg a törvény kívánalmainak s legtöbb helyt az évi mérleg számíételei összegezésén vagy aláírásán tűi nem terjed, holott az más, belterjesebb munkát és valódi ellenőrzést kivár) s igy a felügyelőség felelőssége, kiterjesztése kívánatos. Ha igy a vezető-, kezelő- és felügyelőség anyagi és erkölcsi felelőssége és ellenőrzése biztosittatik: úgy embertől kitelhető minden biztonság meg van téve a tévedés vagy defraudatio lehetetlenitésére. Oly intézetnél, hol a kölcsön megszavazástól, az eljárás egész során át megvan a kellő ellenőrzés és óvatosság, ott megvan a kellő realitás és biztonság. Á vezetőség s hozzátartozóik' legyenek kizárva az intézeti hitel élvezetéből, ez biztosítja, hogy csak valódi közérdekű alapítások fognak eszközöltetni. A tapasztalat igazolta, hogy bizony sok törpe bank nem a közérdek, hanem a magántörtetés és a cég hitelének az alapítók magánérdekébe^ kihasználása hozta létre kellő garantia nélkül. Sajnálattal lehetett látni ily törpe alakítások vergődését, mig a jóhiszemű s a benfentesség körén kivíil álló közönség kárán összeroppant. — Láttuk azt is, hogy foglalásokkal az intézet felemésztette a menthető alapot is s igy leghelyesebb lenne azon intézetet, melynél foglalás kiegyenlítés nélkül történt, az összes hitelezők érdekében felszámoltatni, hogy foglalásokkal ne lehessen a kielégítésre előjogot szerezni s ilyenekkel lassú sorvadásba engedni. Összefoglalva az előadottakat szükséges az, hogy: a vidéki banküzlet, mint iparszerü vállalkozás, kii- lönittessék el a takarékpénztári üzlettől. A vidéki bank üzlet a kereskedelmi törvény alá tartozzék és alakulása, működése és ellenőrzése az eddigi szabadságot élvezze továbbra is, hogy az üzleti viszonyoknak csak kárára lehető nehézkes eljárás semmiképen se feszélyezze üzleti működésében; — ellenben a vidéki ’'Aarékpénztári vállalat külön törvényben szabályoztassék s a maga autonom jogkörében legyen független, minden közhatalomtól, de álljon kezdete, működése és minden eljárásában szigorú felügyelet alatt; tartsa be szorosan a kihitelezés szabályait, hogy az általa kezelt tőke, minden eshetőség ellen tnegóva maradjon. Az eddigi tapasztalat igazolta, hogy a mi pénzintézeteink a hibátlan kezelés és ellenőrzés dacára a mai hitelszerzési lehetőség és képesség érdekében kénytelenek nehézségekkel küzdeni, ami nemcsak ő nekik okoz több munkát, de a kölcsönvevőnek igen megdrágítja a hitelt, azaz a kamatot. Ma az általános hitelelv nem az, hogy minél olcsóbbá és kedvezőbbé tétessék a kölcsön; tehát nem az, hogy a kölcsönvevő minél kevesebbel legyen terhelve, hanem az, hogy az intézeti vagyon minél jobban legyen mobilizálható; miért? hogy megtámadás esetén a fizetőképesség biztosíttassák. A közgazdaságra nem kedvezőbb lenne-e, ha arról történne gondoskodás, hogy a mobilizálhatóság érdekében hozott áldozat helyett az egyszerűbb eljárás és olcsóbb kamatra törekednénk és a mobilizálás fölmerülhető esélye ellen tétetnék preventív intézkedés s ha mégis előáll, előre gondoskodás, hogy a kisegítés a priori legyen biztosítva. Tény, hogy a mai vegyes kereskedelmi általános viszonyok tekintetéből felette nagy szükség van majdnem a teljes mobilizálhatóságra sulyt fektetni; dacára, hogy ez költséges ä ha a költséget kerülni kívánjuk, a kihitelezés utáni viszonyok változási esélye miatt a kölcsönadás nagyobb kockázattal jár, mert bármily jónevü is egy intézet, a legkisebb rezgés, vagy alaptalanul felköltött álhir miatt ma készen kell lennie a hitelkorlátozás, hitelmegvonás és a tömeges felmondásra, mi ellen a mostani eljárás szerint csak érdekei mobilizálásával segíthet; mert, hogy küntievőségeit oly gyorsan beszedje, arról szólni se lehet. Ha megtaláljuk a módját, hogy a közönség, azaz betevőkben ily félelem ne keletkezhessél akkor megtaláltuk a solid intézetek védelmének Archimedesi pontját. Lehetséges-e ez ? igen is lehetséges. — Fel kell állítani a vidéki takarékpénztárak központi biztositó alapját s feje van véve a hidrának. Az uj törvény kötelezze a vidéki takarékpénztárakat: 1. létesittessék a takarékpénztári kamara, 2. a takarékpénztárak kötelezícssenek ezekbe belépni és 3. alap- és tartaléktőkéjének 10 (tiz) százalékát magyar állampapírban a kamarai felügyelet alatt a postatakaréki, állami vagy oszt. m. bank, azaz egy központi pénztárba letenni. 4. Ezen kamara vagy egyesület a maga revizorai által ellenőrizze az ország összes takarékpénztárainak működését s a szükség szerint bármikor, de évenként legalább egyszer a helyszínén azt megvizsgálva, teremtse meg a nagyközönségben azok helyes eljárásának tudatát s ezzel szerezzen bizonyos nyugalmat. Ha valamely takarékpénztárnál nagy betét megtámadás merülne fel, úgy maga az intézet, esetleg a kamara intézkedhet, hogy: a) a baj, amennyiben enyhébb, kebel- belileg s ha súlyosabb a maga törvényes utján orvosoltassék és meg torol tassék s emellett intézkedik, hogy: b) az intézeti betétek kifizetésére a viszonyok és értékek figyelembe vételével azon központi állampapir-alapból átmenetileg segélyként kölcsön utalványoztassék. Ezen autonom kamara és ezen központi segélyalap eljárását külön szabály lesz hivatva körül Írni, mert azt itt tárgyalni nem alkalomszerű. Ha figyelembe vesszük, hogy a létező 1751 vidéki hitelintézet alapjainak értékösszege 908 millió korona s a bank és takarékpénztár közötti megosztás után tegyük fel, hogy mintegy felében oszolna meg, maradna a vidéki takarékpénztárak összes alapjaiként legalább mintegy — 4—500 millió tőke, melynek tiz százalékaként mintegy 40—50 millió értékű értékpapír lenne a vidéki takarékpénztárak biztosítéki alapjának letéti összege. Ez nem alkot terhet, ellenben ezen központi segélyalap — előre ki nem számítható fellendülést adhat nemcsak a hitelügynek, de mert megszűnik a mellékvágányra jutott mobilizálás szükségszerű félelmessége nyugodlabbá fogja tenni nemcsak a betevőket, hanem a kölcsönöket és az összes pénzviszonyokat, mert a betevők — tudva, most hogy van ily biztosítéki alap, azaz hátvéd
