Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-03-04 / 9. szám

4 NAGYBÁNYA 1915. márczius 4 gitse. Szerbia a legkihivóbban paczkázott türel­münkkel s utoljára a balkáni és egyáltalán szláv modornak megfelelőleg trónörökösünket és nejét orgyilkosokkal megölette, Mire királyunk fel­emelte kezét a gyilkosokra, hogy sietett Orosz­ország rögtön annak védelmére, Franciaország azonnal mozgósított, Anglia pedig megüzente a háborút. És milyen okát adták mindezeknek, a czár a pangermánizmus ellen készült megvédeni máTélszáz millió szlávot, Francia- és Angol­ország a porosz militarizmus ellen akarták meg­védeni az európai civilizációt. Oroszország már májusban kezdett mozgósítani, két társa julius 30-án és mégis diplomácziai okmányokat tettek közzé, melyeknek célja volt bizonyítani, hogy Németország kezdte a háborút. így indult meg a háború a moralitás szem­pontjából. így indult meg a háború és ennek a be­vezetésnek a folytatása az, hogy a világ három legnagyobb nemzete, kiknek az emberi művelő­dés legtöbbet köszönhet, kölcsönösen egymást akarják éhes farkasként összetépni. Ezek közül kettő szövetségbe állt az északi óriással, minden civilizáció eltiprójával, azután segítségül hívják az indusokat, szenegáli négereket, Szudán, Ma­rokkó vadjait, kiket az észak kozákjaival együtt rászabadítanak Középeurópa kultúrájára De a három nagy nemzetnek legkimagaslóbb szellemei még túltesznek ezen barbárokon is gyűlöletben, mely vért és emberiségünk kipusztitását követeli. Vájjon a morális állapot van-e harmóniában az értelmi haladással ? Van-e aki ne látná a két haladásnak nagy diszharmóniáját, a morálnak szánalmas elmaradottságát és silányságát az ér­telmi haladásnak csodás arányai mellett ? Ebben látom én a mai háborúnak okát és borzasztó- ságának magyarázatát, hogy a mai ember a civilizációnak nagy vívmányait erkölcstelen mó­don rosszra használja. íme, akik azt mondják, hogy erkölcsi erők nincsenek, a mai háborúban megtanulhalják, mit ér az emberiségnek minden haladása erkölcsi erők nélkül. Miért borzasztóbb ez a báboru mindazok közt, miket valaha az emberi nem szenvedett? Azért, mert az ember állatias vad ösztönei sohasem rendelkeztek ilyen fegyverek fölött, mint ma, vagyis az értelmi és erkölcsi haladás között soha sem tátongott olyan mély különbség, mint a mi napjainkban Már pedig erkölcsi erők alkotják az emberi művelődésnek tu ajdonképpeni alapját. Siratóra szólaltak meg a harangok . . . Sirató szavuk mélységes gyászszal hirdet­ték azt a súlyos veszteségei, mely városunkat s társadalmunkat érte. Megrendülve, sajgóan érezzük mindnyájan a nagy csapást, mely bár nem jött váratlanul, mégis megdöbbeníőleg hatott mindnyájukra. Hiszen alig bírunk beletörődni abba a gondolatba, hogy, aki nem is olyan régen még, j imponáló nyugalmával, jóságos szivével itt járt j mi közöttünk, ma már a csöndes temető lakója. I Madán Ferencz nincs többé! Áldásos, poetikusan szép és harmonikus pályafutás után nemes lelkét visszaadta Terem- | tőjének s aki soha senkinek fájdalmat nem okozott, most halálával vigasztalanul sötét gyászba döntötte szeretteit s a gyászban osztozik Nagy- ; bánya város társadalma is. mely igaz meghatott- | sággal, borongós szívvel s a részvét nem csekély ! fájdalmával állta körül ravatalát. A halál az utóbbi évtizedben kérlelhetetlen rendet vágott oszlopos férfiaink sorában, kik le nem irható ragaszkodással és szeretettel ; csüggtek ez ősi bányavároson, kiknek egész életük összeforrt e város közéletével Ez oszlopos férfiak sorában is az elsők között állott Madán Ferencz s elmondhatni, í hogy az ő életrajza is úgyszólván nehány ki- j szakított lapját képezi városunk annaleseinek legutóbbi évtizedeiből. Madán Ferenczet, ki úgyszólván egész tisztviselői pályafutását városunkban töltötte el s báuyaesküdtlől kezdve bányakapitányságig kiiz- j döüe föl magát, nagy szeretet és tisztelet övezte egész életében s most hogy ötökre elvesztettük, | az elmúlás szinte misztikus fényességben álló piedeszlálra állította. A költő mondása teljesül rajta is, hogy az igazi, az egész ember halála nem elmúlást, ha­nem örökéletet jelent, Emléke élni fog a mi körünkben időtlen időkig! Hiszen feledhetjük-e az embert, akinek keblében páratlanul jóságos szív dobogóit, mely a gyűlöletet nem ismerte, melyből csak szeretet áradt ? F'eledheíjük-e a hü barátot, akinek baráti jobbjában soha senki sem csalódott? Feledhetjük-e a magasztos ideálokért lel­kesedni iudó férfiút, kinek élete ideális lelküle- tével költőiesen szép, harmonikus volt; a nemes, érinthetetlen, puritán jellemet, mely régi tisztes idők tisztes férfiainak alakjait hívja emlékünkbe; a forum kiváló, önzetlen, fáradhatatlanul ügy­buzgó s minden áldozatra kész vezéremberét, aki évtizedekre terjedő közéleti munkásságával a legszebb emléket emelte önmagának ? Egyéniségének e ritka kvalitásai képezték az ő bűvös talizmánát, mely az elsők közé emelte őt; szelídsége, jósága, fenköll gondol­kozása s áldásos közszereplése, mely a béke jegyében fakadt meg s végződött, biztosították számára mindnyájunk tiszteletét, szeretetét s emlékének pedig kegyeletes megőrzéséti Madán Ferencz 1847. deczember havában született Verespatakon. A selmeczi akadémia elvégzése után végezte a jogot is s a jogi ál­lamvizsgát letéve 1874-ben Nagybányára jött bányaesküdtnek. Azóta állandóén itt van közöt­tünk Nagybányán s itt érte el az összes hivatali fokozatokat, mig 1894. ápril. 14-én bánya- kapitánynyá nevezték ki. Legfőbb vágya, hogy véglegesen Nagy bányán maradhasson, teljesült. Gyönyörűen harmonikus életet élt s családi boldogságát csak egy ízben zavarta meg a sorscsapás, amidőn elvesztette János fiát, a fiatal orvost, kit bál­ványozásig szeretett, A kegyetlen csapást azon­ban enyhítette, feledtette másik gyermekének: Teréznek boldogsága, kit Schmidt Sándor bánya­igazgató vezetett oltárhoz Madán Ferencz már hónapok óta beteges­kedett s bár szerető hitvese a legnagyobb ön- feláldozással ápolta, a gyilkos kórt nem lehetett leküzdeni. Február 25-én, 1/2 5 órakor, életének 68-ik évében kiszenvedett. A család a következő gyászjelentést adta ki; Az igazak lelkei Isten kezében vannak, özv. Madán Ferenczné sz. Boitner Irén úgy a maga, mint leánya Teréz és férje: Schmidt Sándor, Sárika, Irénke, Tériké gyermekei és a kiterjedt rokonság nevében is mélyen megren­düli szívvel tudatja, hogy a rajongásig szeretett férj, áldott apa, jóságos nagyapa, legjobb testvér és rokon Madán Ferencz m. kir. bányakapitány f. év és hó 25 én d. u. Va 5 órakor, élte 68, legboldogabb házassága 36-ik évében, negyven évi hűséges állami szolgálat után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat f. hó 28-án, déli Va 12 órakor helyezzük el­hunyt gyermekei mellé a r kath temetőbe. Áldott leikéért az engesztelő szentmisét márczius 1 én, délelőtt 10 érakor fogjuk a Mindenhatónak bemutattatok Nagybánya, 1915. évi február hó 25 én Üdvözítsen az Ur Jézus! özv. Burián Ferenczné Madán Róza, özv Loyczel Ferenczné Madáu Mária és családja, dr Ebergényi Sándor testvérei, özv. Bittsánszky Edéná Boitner Lolti sógornője. Családi és társadalmi e ete minden­kor a becsület és tisztesség mezején folyt le. Megbecsülte, szerette, tisztelte őt mindenki; azért emléke fenumarad az idők végéig! A bol­dogultunk nemes szive s áldott lelkülete iránti kegyeletből áldozzuk fel a neki szánt koszorúk értékét nemes czélért szenvedőknek — Külön gyászjelentést adott ki a nagybányai bányakapi­tányság tisztikara is A boldogultat február hó 28 án, déli V3 12 órakor bányász gyászpompával helyezték örök nyugalomra a város társadalmának impozáns részvéte mellett. A temetésen úgyszólván ott volt az egész város s az összes hivatalok, a hi­vatalos város testületileg volt képviselve. A koporsót szebbnél-szebb koszorúk bori­tollák, melyekből följegyeztük a következőket : 1. Áldott jó Ferimnek. — Örökké Utánad kesergő Iréned. 2. Rajongásig szeretett Apuskánknak. — Teréz, Sándor és kis unokái. 3. Felejthetetlen Testvérnek — Róza. 4 Drága jó Testvérnek — Mimi és csa­ládja. 5 A felejthetetlen drága testvér, a jó Feri bácsinak — Holtig szerető hálás öccse, Sándor. 6. Kedves emlékedet kegyelettel őrzi — Lotti. 7. Felejthetetlen jó Feri bácsinknak —- Stefáni, Guszti, Elma, Edi. 8. Drága szeretett Feri bácsinknak — Vilmos, Laczi, Károly és Józsika. 9. Felejthetetlen jó Peri bácsinknak — Erzsi, Mariska, Misi és Pistuka. 10. Szeretett jó Feri bácsinknak — Irma Józsi, Pisti, Loli. 11. Rokoni szeretettel — Lovrich Gusztáv, Emma, Pista, Margit, Józsi, Gyula. 12. Igaz rokoni szeretettel — Laczi, Irén. 13 Hű barátsággal — Irén és Tóni. 14 Özv Lovrich Gyuláné. 15. A jó Feri bácsinak — Ilonka, Tibor. 16. Közeli viszontlátásig Isten veled — Sándor. 17. Örök hálával — Pokol család. 18. A szeretett főnöknek — A bányakapi­tányság tisztikara. 19 Tisztelete jeléül — az esztergom --szász­vári kőszénbánya r. t. dorogi bánya tisztikara. 20. Szeretve tisztelt Bányakapitány urnák — Miksa bányabérlő társulat. 21. A magánbányászat igaz barátjának nagybányai bánya egylet. 22 Szeretett tagjának — a dorogi bánya kaszinó. HÍREK. Márczius 3. Személyi hírek. Dr. Horváth József járásbiró, kit Élesdre neveztek ki vezető járásbirónak, uj állomás­helyére elköltözött városunkból. — Kati Antal bánya­számvevőségi tisztviselő, tart. hadnagy, pár heti sza­badságra haza érkezett. Hadnagyi kinevezések. Őfelsége a király Erdődy Istváut, a cs. és kir. 10. huszárezred zászlósát hadnagygyá; Kaletsky Árpád tartalé­kos zászlóst szintén hadnagygyá nevezte ki. Márczius idusa. Közeledik a nagy nap, a szent nap, a szabadság napja. E napot az ország min­den valamire való helyén megünneplik, csak mi nagybányaiak kezdünk napirendre térni fölötte, mintha márczius idusa soha nem lett volna. Ifjaink, legjobb korban álló férfiaink, a csata mezőn állnak Az itthon lévő legifjabb nemzedék tanulással vau elfoglalva, az öregek, kik hadba nem valók, elmélkednek a háború felől. Ifjak és vének egyesült erővel, hazafias tűzzel ünne­peljék meg évfordulóját 1848. márczius 15 ének, a Talpra magyar megszületésének, a szabadság napja felvirradásának, mely ugyan gyászt hozott a nemzetre akkor régen, de a szabadság, egyen­lőség, testvériség fája, melyet Kossuth, Petőfi 1848 márczius 15-én elültetett, sok nyesegelés után megnőtt, nagyra nőtt, dús lombokat hajt a sokat szenvedett magyar hazának, mert nemzet és király megértették egymást. Városi közgyűlés. A város képviselőtestü­lete ma, szerdán délelőtt 11 órakor igen lanyha érdeklődés mellett pár perczes közgyűlést tartott. A napirenden nem is volt említésre méltó tárgy s a közgyűlés összehívását, csupán a rendőrségi államsegély formális elintézésére tette szükségessé. Az ipartestület szabad liczeuma. A nagy­bányai Iparlestület a kereskedők egyesületével karöltve vasárnap tartotta meg az első felolvasó délutánt, melyen Sloll Béla. a nagybányai rész- véuytakarékpénztár igazgatója a Vidéki pénz­intézetek reformjáról a takarékpénztár és bank­üzlet elkülönítésével cim alatt tartotta meg igen tanulságos, mindnyájunkat, de különösen a pénzintézetek embereit felette érdeklő felolva­sását a Polgári Kör nagytermében. Az érdeklő­dés elég élénk volt. A felolvasáson igen szép számú közönség volt jelen, közöttük társadal­munknak néhány előkelősége is. Hiányzottak azonban a pénzintézetek vezető emberei, pedig eme széles pénzügyi alapra épített és dus tapasztalatokon álló felolvasás elsősorban a pénz kapacitásait kellett volna, hogy oda vonzza. Mi, kik ott jel n voltunk, sokat tanultunk a felol­vasásból, azok pedig, akik mégi3 talán érdek­lődnének a felolvasás iránt, tanulni és okulni óhaj anak, olvassák el mai és a következő számban vezető czikkeinket, hol bőséges kivo­natban tárgyaljuk azt a munkát, melynek írója a füzetekért folyó 50 fillérnyi összeget a hely-

Next

/
Thumbnails
Contents