Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-02-04 / 5. szám

XIII. évfolyam.

1915. feToxiaá-r Hó 4:.

5-ils szám.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, | Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova

negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. I órr V tíTUÍT V í lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon: I fii U L I JV1 1 11 A. lu 1. j Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

A maximális árak.

Február 3.

A gabona és liszt maximális árának meghatározása teljes csődöt mondott.

Nem is szólunk arról, hogy a rendszabály elkésve jött Hisz ahhoz már hozzá vagyunk szokva, hogy nálunk mindig más országok után sántikálnak oly időben, amikor a mi intézkedésünk már sokat vészit a hatásából. Amit oly későn tettek, azt meglehették volna és meg kellett volna tenni sokkal korábban. Igv nálunk a gabona és a liszt maximális árainak meghatározása oly időben jött, mikor j már elviselhetetlenek voltak a magas árak Ezeket tetemesen alászállitani a közvetítő kereskedés nagy károsítása nél- j kül már nem lehetett és igy az ármeg- j határozásnak alig volt más eredménye, mint, hogy éppen csak stabilizálták a majdnem legmagasabb árakat.

De a késedelmeskedéslől egészen eltekintve, a követett eljárás csak olyan experimentum féle volt. Előbb a kerületekre bízták az ár meghatározását. Minden szakember tisztában volt azzal, hogy ez nem fog beválni.

A kerületek meghatározták a legmagasabb árakat úgy, ahogy az saját érdekeiknek felelt meg és nem voltak tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben nem a partikuláris érdekekről lehet szó, hanem az egész ország élelmezésének biztosításáról. Ezt helyesen megoldani a kerületek nem is voltak képesek, ezt csakis egy centraiisztikus szempontból eljáró és

í az egész ország érdekeit szem előtt tartó fórum tehette.

Igaz, hogy a kormány fentartotta magának a kerületi ármeghatározásnak revízióját, mely későbben be is következeit, mikor belátták, hogy az első megállapítás hibás és célra nem vezető. De aki azt hitte, hogy a kormányrendelkezés a hibákat gyökeresen fogja orvosolni, hogy a kerületi ármegállapítást teljesen halomra fogja dönteni és későbben azt fogja tenni, amit már elejétől kellett volna, t. i. az árakat rendszeresen és ugyszólva geografice meghatározni az egyes források és fogyasztási kerületek tekintetbe vételével — az nagyon csalódott. A kormányi meghatározás változtatott ugyan egyes kerületek áraiban, de a hibák oly tömege maradt fent, hogy a mizérián nem segít és hogy a revíziónak sem lehet hatása.

Az árak megállapításánál ugyanis legelső sorban azt a célt kellett volna szem előtt tartani, hogy lehetővé tegyék a lisztnek számlását a termelő vidékből a fogyasztási vidékre, ho*y lehetővé tegyék annak az országrésznek ellátását, ahol szükséglet van, olv országrészből, mélyen felesleg van, vagy ahonnét rendesen szállítani szoktak.

Hogy ezt világosabban illusztráljuk, példának okáért említjük, hogy az ország nyugati részeinek lisztszükségletét főleg a fővárosi, vagy a még jobban keletre fekvő malmok szokták fedezni A ráció tehát azt kívánta volna, hogy az árakat úgy keli megállapítani, miszerint a szállításnak 1« hetősége továbbra is fentartassék. Mit látunk ehelvett? A főváros- ban megállapítják a búza árát 41, Pozsonyban 40 koronával. A nullás lisztnek az ára ennek folytán Budapesten 1 korona 67 fillérrel drágább, mint Pozsonyban, mihez még a szállítási költség is járul, úgy, hogy az ország nyugati részének Budapestről liszttel való ellátása teljesen S ki van zárva.

Ilyen anomália a megállapításban több is fordul elő. Pedig szerény véleményünk szerint ezeket könnyen el Ie- j hetett volna kerülni. Tudvalevő, hogy a j termelő vidékek főleg délkeleten (Temes. Bács, Torontái) vannak és hogy a kivitel délkeletről nyugat felé gravitál. Nem kellet volna tehát mást tenni, mint hogy az árakat egy gócponttól (Budapestről) ki- : indulva állapítsák meg a szállítási kőlt- i ségek tekintetbe vételével. A termelő vidéken meghatározták volna az olcsóbb, és a fogyasztási helyen a magasabb árakat, ugv, hogy a liszt szállítása, amint ez normális időkben volt, most se szenvedjen akadályt. így azonban az ármegállapításnak az a következménye, hogy egyes vidékekre lisztet hozni nem lehet és hogy máris nagy hiány mutatkozik.

A rendeletnek egy másik nagy hibája, hogy a fehér lisztnek termelését csakis 15 százalékban állapította meg. Városokban a péknek főleg fehér lisztre van szüksége, mely azonban ma, az elhibázott intézkedés folytán nem kapható. A fehér lisztnek 15 százalékkal való kontingentálása nagyon elégtelen. Inkább engedték volna meg, hogy a fehér lisztA „Nagybánya“ tárczája.

Az orosz korrupezió.

A fehér cár országa, a mérhetetlen orosz birodalom, az erkölcsi romlottság, a korrupció klasszikus hazája, amellyel ebben az irányban a világ egyetlen állama sem mérkőzhelik. Ilyen volt régen és ilyen maradt mai napig, úgy, hogy világszerte átment a köztudaíbi az oroszok azon erkölcsi fogyatékossága, vagy mondjuk: jellemvonása, hogy hallatlan mérvben, a legszemér- metienebbü! űzik a zsarolást és sarcolást, és amit csak lehet, azt még a legközelebbi s legkedvesebb hozzátartozóikból is kipréselik. Általában az orosz »na fsai« mellett még a keleten divó »bak- sis* is eltörpül. A baksis ugyanis keleten inkább csak az alsóbb néposztályok körében divik; ám ezzel szemben a muszka »na tsai« otthonos a társadalom és a nép összes rétegeiben, alulról kezdve fölfelé — föl a legmagasabb hivatali kö rökig, úgy, hogy Oroszországban nincs lehetetlen dolog é3 mindent elérhet az ember, ha jól eltalálja a helyet és a mértéket, ahová a na stai-t adja.

Mindenki, minden egyes hivatalnok elvárja a maga na stai-ját. A belépő ha'áráüomások vámtisztviselői meg épen notórius na stai lovagok A vámhivalalnok, ha kotorászó keze a vizsgálat alá vett ulazó bőröndben pénzt, cigarettát, vagy bármi más kis apróságot, ami neki megi tetszik — talál, azt egész nyugodtan beiecsusz- í tatja bő és feneketlen zsebébe, mintha ez volna : a legtermészetesebb. Az idők folyamán a vám- I vizsgáló orosz hivatalnokok körében bizonyos állandó taksa fejlődött ki és lépett a praxis során érvénybe, — persze cári jóváhagyás nélkül.

íme erről egy épületes eset, mely egy idősebb utazóval történt meg, aki már jól ismerte az orosz erkölcsöket és ezért minden egyes eset ben, ha orosz vámhivatal elő került, már előre egy egy rubelt helyezett el a bőröndje felső részén. Ezt, persze, ezúttal is megtette, abban a reményben, hogy egy már régóta ismerős vámhivatalnok kezébe jön a pocigyásza átrevideálás czéljábói. Véletlenül azonban ezúttal egy idegen, magasabbrangu ellenőrző vámhivatalnok teljesített az állomáson szolgálatot s hozzája került a szóban levő podgyász. Amint azonban a bőröndöt felnyitva, a vizsgálathoz fogott és az ott elhelyezett rubelt megpillantotta, megvetőleg és haragosan kiáltott rá az utazóra: »Uram, egy rubelja kiesett!* Ám az utazó az első pillanatban átértette a helyzetet, gyorsan elkapta a soványka papirost és bűvészi gyorsasággal egy három rubelessel cserélte ki s azután imigyen válaszolt: »Teringette, de feledékeny voltam és hozzá nem is egy, hanem három rubel hullott ki.* A hivatalnok erre odapiílant s azután gyorsan rámondja, hogy helyes — és a másik pillanatban már zsebében volt a három rubel, a bőrönd pedig nyomban kész volt, már rajta di- szeiget a czóduía, amely bizonyította, hogy revideálva van.

És ez szakasztottan ilyenformán megy minden orosz hivatalban. Bármiféle igazolvány, rendőri bizonylat, vagy akármiféle okmány megszerzéséről legyen szó, ami Oroszországban igen sok formasággal jár és rendesen hosszú időt vesz igénybe, egy-kettőre, hihetetlen gyorsasággal szerezhető meg a jó helyre adott és kellő na tsai segélyével.

Ilyen volt a helyzet és a dolgok folyása békeidőben. Most pedig, amióta kitört a háború, a jogbiztonság még alább süiyedt s a na tsai szedése valóságos hivatalos uion való rablássá fajult. És bárha a mostani háborús világban a zavaros időkre és a nagy drágaságra való tekín- tettei az önként adakozók, — akik a hivatalok segítségére és jóakaratára szorulnak — sokkal bőkezüebben mérik a na tsait, az orosz hivatalos közegek a legtöbb esetben nincsenek megelégedve és erőszakkal, furfanggal elvesznek és kizsarolnak az emberekből mindent, amit csak lehet, a német születésű vagy nyelvű külföldi honos polgárokat pedig erőszakosan fosztogalják és rabolják.

Jellemző esetei ir le az orosz hivatalos közegek hallatlanul brutális és zsaroló eljárásáról egy berlini újság Oroszországban a háború kitörése után olyan ukázt adtak ki, hogy az elutazó németek közül senki sem vihet el többet megával 500 rubelnél. Az ilyen németről valahogyan megtudták egy közbeeső állomáson, hogy 8000 rubelje van. Amint tehát a vonat befutott, két csendőrségi közeg jelent meg a vaggouban és az u'ast bevitte az állomási épületbe, ahol egy kü-