Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-06-03 / 22. szám

4 NAGYBÁNYA 1915. junius 3. Oláh László is, ki gyűjtése idáig való ered­ményéről (mert pár napig a gyűjtés még folyik) a következőkben számol be, 14, sz. gyüjtő-iven adakozni szívesek voltak: Platthy Géza, Hoff­mann Árpád, Harácsek Vilmos utódai, Aurora takarék- és hitelintézet, nagybányai részv taka­rékpénztár 10 — 10 K, Stoll Béla, Radó Dezső, Lőwinger Géza 5—5 K, 21. sz. gyüjtő-iven Lakos Imre 2 K, Iring Pál 1 K, Kupás Mihály, Jancsovits József, Rosenthal Lajosné (Borpatak) 2—2 K, Kovács Lajos, Vass Lajos, Frenkel Dezső. Horváth Ferencz, Ketney Mihály, Fülep Imre, Láng János, Halmay Imre, Liptai, Dem jen Lajos 1—1 korona. Novellv Sándor gyűj­tése a 12. számú ivén : Rácz József, Gergelyt! Gusztáv. Kovács János, Császy Bálint, Nánásy, Török János, Fukker Vilmos, Spinetti Sándor utódai, Steiuherger S., Hirsch József, Mandel Mór, Singer Co, Virág István, özv. Dobricsán Jánosné, Kornreich Manó, Brach Simonná, Szent- királyi, Schreiberné 1 — 1 K, Deutsch Jenő, Izsák M, Schwartz, Czihat Jánosné, Izsák Sá~ muelné, Valent Gusztávné, Kovács János 50—50 f, Schwartz József 20 f, Godel Salamon 80 f, Draveczky Ninuska 40 f, Grünfeld Hermanné 20 f, Gallisz István 20 f, összesen idáig 108 korona 80 fillér. Érettségi vizsgálatok. A nagybányai m kir. állami főgimnáziumban az évetlségi vizsgáitokat május 28—29-én tartották meg dr. Mázy Engel­bert kassai tank. kir. főigazgató elnöklete alatt. Érettnek nyilváníttatlak a rendes évvégi érett­ségi vizsgálaton: Bernhardt Lajos (jelesen), Bo- zsenik Béla (jól), Brebán Antal, Daubner József, Glück Mikies (jól), Keresztesi Elemér, Klein Benjámin (jól), Merlás László (jól), Nyirő Sán dór (jól), Paul Oktávián (jól), Petráskó László, Pokol Jenő, Sroll Lajos (jól), Székely Árpád (jelesen), Tömöry Gábor (jól). Érettnek nyilvá­níttattak a márciusi rendkívüli érettségi értekez­leten és vizsgálaton: Bánhidi Géza (jól), Buda László, Goldeuberg Pál (jeleseu), Kerezi János (jól), Márkis Simon (jól), Mike Imre, Papp Sán­dor, Spáczay Artur, Spáczav Zoltán, Szabó Aladár, Vajda Miklós (jelesen), Kiss Aurél. A katonaságtól érettségi vizsgálatra hazaérkeztek és külön vizsgálatot tettek: Berindán László, Petrován István, Szerencsy Zoltán (jól). Szabadalmazott uj mosógép. Jevota József kiváló iparosunk egy uj fajta mosógépet talált föl, melyet szabadalmaztatott. A kitűnő mosógép ára 15 korona. Jövő számunkban bővebben ismertetjük. Kuszkó Dezső ól? Kuszkó Dezső hitvese a napokban megjelent A Nap szerkesztőségében és fölmutatott egy lebélyegzetlen, 1914. szept 24-ről keltezett leve'ezőlapof, melyen férje azt Írja, hogy olyan helyen vau, ahova levél el nem juthat. Á levelezőlap az egyetlen dokumentum, amely — nyolcz hónapon át — szembehelyez­hető a hivatalos adatokkal és a szemtanuk val­lomásaival Kuszkó Dezsőné azonban e doku­nyomja egészen a dróthoz, azon pedig nem lehet átjönni, pláne tömegben. Mikorára kettőt lép, meghalt. Itt egy gomolyaggá torlódik a sok em­ber. A géppuska folyton, szüntelen kattok, a sok puska tüzel, az ágyú kartácsot szór. Iszonyatos, borzasztó. A két ezrednek vége, teljesen vége. A drót előtt halomszámra, rakásra, méternyi ma­gasan fekszik a sok muszka, halott, sebesült, emberi részek, roncsok. Egy pár száz megfordul, menekülni próbál, be az erdőbe. Szembe találja magát egy másik üteggel, egy másik géppuská­val. Ismét az előbbi jelenet, előttem kétszáz lé­pésnyire. Amelyik megmarad lekapja sapkáját, a kezeit égfelé nyújtja és könyörög. — O, bozse, bozse I Éppen most tűnik fel egy szakasz huszár, futva terel maga előtt, egy csomó fegyvertelen, magát megadott oroszt. Ezeket is közrekapjuk és be vele az erdőbe. Háromszáz fogoly. És a többi? Sebesült, halott és roncs. Hullarész. * A przemysli erődövezettől délkeletre egy ; téglagyár volt. A gyárat lerombolták, nem maradt | belőle egyéb, csak a hatalmas kémény, melyet megkíméltek a bombák. A kéménytől jó messze felállították az osztrák-magyar lüzerüíegef, ahon­nan láthatatlan fedezett állásból bombázták az oroszokat, akiknek mozdulatairól csodálatos mó­don minden pillanatban pontosan értesültek. A tüzet egy szakasz vezető irányította, még pedig meritummal kezében a remény és a hitvesi szeretet egész gyöngédségével, kitartásával bizik abban, hogy férje, szeretett kollégánk talán orosz fogságba jutott, ahonnan eddig nem tudott még hirt adni magáról. A remény tehát még virraszt e gyönge mécs világánál, a hitves haza­várja mindenét . . . Olaszok gyalázzák Olaszországot. Érdekes s az olasz háborúra jellemző cikket közöl Bu- gatto dr. rajstráti képviselő az Eco Litorale-ban Á cikk, melynek a cime «Olaszország meggga- lázta az olasz becsületei», a következőképen szól: Ma hihetjük csak el, ma törték meg a tények nemzeti öntudatunkat. Az olasz nemzet ama ré­sze, mely nemzeti államban egyesült és amely­nek éppen ezért kötelessége minden erejével védeni az olasz nép jó hírnevét, kitörölhetetlen gyalázattal mocskolta he e nevet. Olaszország fegyvert emelt eddigi barátja és szövetségese, Ausztria ellen abban a pillanatban, amikor ez a barát és szövetséges nem akar mást, minthogy egyedül és zavartalanul védekezhessék; abban a pillanatban, amikor Ausztria oly hasznot aján­lott föl az olasz államnak, amelyeket csak egy tulhatalmas győző érhetne el: abban a pillanat­ban, amelyben Ausztria, hogy a maga olasz te­rületeinek pusztulását elkerülje, fölszólítja Olasz­országot, hogy azokat nemzeti államához csa­tolja. Elvakulva, vagy őrüiíen, kedvezésben ré­szesíti ezzel szemben Olaszország a hilszegés bűnét, a pusztító háború veszedelmét, az olasz polgárok, olasz területek romlását. Mi a határ vidéken lakó olaszok, kik első áldozatai vagyunk e megbocsáthatatlan hibának, akik Olaszországon kívül annyit küzdöttünk népünk becsületéért, — ; megtámadva, megalázva látjuk magunkat ama bűnösök által, akik fölszabadításunk örve alatt i az árulás gyilkát villogtatják Soha sem sejtettük, hogy ily gyalázat történhetik, nemzeti érzésün­ket soha sem érte ilyen csapás. Nincsen erőnk, hogy föltartsuk e gyalázatos gonosztettet, de tudja meg Olaszország és az egész világ, hogy Ausztria olaszai sajnálják, megvetik és átkozzák, Olaszország eljárását. Nemzetiségünkbe vetett hitünket megerősítjük és megvédjük a végső ha­tárig és csak a halállal szűnünk meg olaszok lenni, az olaszság ellen irányuló legkegyetlenebb és legátkosabb lökés azonban az olasz király­ságtól indult ki, ma 1915 májusában. A törté­nelem iíélőszéke előtt mi leszünk a legelső és leghevesebb vádlók. Az Ítélet is megvan már, a büntetés pedig Isten kezében van Ki tudja, lesz-e egyáltalában és mikor lesz bünbocsánat ? Ausztria olaszai rejtsük el szégyenkező arcunkat ama nagy hűn láttára, mely nem a mi hibánk! De az a fájdalom, amely bennünket gyötör, ne hajlítson meg Lelkiismeretünk tiszta és szégyenünkben, valamint fájdalmunkban osztoznak mindazok az olaszok, akik nincsenek az olaszországi szabad- kőmivesség bilincseiben. A gyermekek és a háború. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja a Jó Paj­tás legújabb, május 30-iki száma megismertet a a kémény tetejéről. Oda mászott fel a hős ka­tona és telefonhuzalt vitt magával. Öt napon ke­resztül kuporgott ott és figyelte az oroszok had­állásait, minden mozdulatról értesítve a csapatát. Szükséget sem szenvedett, mert volt kenyere, egy rúd szalámija és vize. Jelentései és kitűnő távbecslése alapján sikerült az orosz állásokat megsemmisíteni. Ez a szakaszvezető azelőtt mint tiszt szolgált a hadseregben, de nyugdíjba kellett mennie. Hőstettéért visszakapta főhadnagyi rang­ját. Az ostrom tömegharcaiban, ime, igy érvé­nyesülhetett egy szál ember vakmerősége és ka­tonai vére is. Az ostrom forduló pontja október 7-én volt. S ezt a napot nem fogja egyhamar elfeledni a czár hadserege. Október 7-én. hajnali három órakor az orosz tüzérség szokása ellenére — mert különben csak nappal !ő — gyilkos gránát- és srapnelltüzelést kezdett az erőd ellen. A védősereg azonban ké­szen állott. Alig, hogy megindult az ágyúzás, amely csak egy rohamkisériet bevezetése lehetett, megerősítések indultak a gyalogsági állásokba. Imádkozva foglaltak állást népfölketőink a mell­vérteken. Ekkor jobbfeiűl a sánczárokból pokoli ordi- íozás és fegyverropogás hallatszott. A sánezon álló legénységet már meggyengítették az előző napok veszteségei, a fáradság és a bombázás morális hatása. Az oroszok, akiket megtizedelt a gyermekek gondolkozásával a háborúról: fiuk, leányok felelnek az Almanachban fölvetett há­borús pálya-kérdésekre s a maguk nyelvén rend­kívül érdekes dolgokat mondanak el. Verset ebbe a számba Benedek Elek irt, elbeszélést Zöldi Márton és Berénvi Lászlóné, Sebők Zsigmond folytatja Tamássy Miklós czimü huszár regényét, Elek nagyapó egy orosz mesét mond el, Zsiga bácsi mulatságos mókát. Rákosi Viktor foh tatja A gibraltári összeesküvők czimü rendkívül ér­dekes regényét. A rejtvények, szerkesztőt üze­njek egészítik ki a szám gazdag tartalmát A Jó Pajtás t a Franklin társulat adja ki; előfize­tési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket el'ogad és mutat­ványszámokat küld a «Jó Pajtás» kiadóhivatala Budapest, IV, Egyetem-utcza 4. Romlandó dolgokat ne küldjünk a katonák­nak. A közöpség árumintákban gyakran szalon­nát, disznósajtot, kolbászt, és más gyorsan romló élelmiszereket küld a hareztérre, amelyek a hosszú szállítás közben raegrotnianak és egész- ; ségre ártalmassá válnak. Minthogy a küldemények I ilyen állapotban nem kézbesíthetők, a feladók I gondoskodó buzgalma kárba vész. Meg kei! je- ; gyeznünk, hogy a tábori postákhoz küldött élelmi- ! szerek romlása és megsemmisítése a jelen viszo- I nyok között közszempontból is veszteségszámba I megy. Erre való tekintettel a kereskedelemügyi miniszter 10948 — 915. sz. a. felhívta a postahi­vatalokat, hogy az olyan árumintákat, amelyek tartalma a tábori postahivatalokhoz való szál­lítást, amely átlag 8—10 napot vesz igénybe, a I megromlás “veszélye nélkül előreláthatóan nem : birja ki és olyanokat, amelyek megfelelően cso­magolva nincsenek, ne vegyék fel. Ilyenek kül­dése tehát mellőzendő. Szekerek és hámszerszámok szállítása. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara tudomá­sára hozza az érdekeltségnek, hogy a m. kir. hon­védelmi miniszter a honvédség uj és pótalaku­lásait az eddigi gyakorlatnál eltérően a jövőben feltéve, hogy ez a katonai kincstárnak az eddi­ginél lényegesen nagyobb megterhelésével nem járna, kizárólag uj jármüvekkel szándékozik el­látni. A honvédelmi miniszter ur egyelőre ha­vonként 300 drb. helyi szokásos teljesen felszerelt 2 méternél nem rövidebb, perselyes (zsíros) ten­gelyű, 12 métermázsa teherbíró képességű pa- rasztkocsit (szekerei) ezenkívül havonként 300 pár kétfogatu szügyhámos hámszorszámot óhaj­tana beszerezni. A kereskedelemügyi m. kir. mi­niszter felhívta a városok polgármestereit és a megyék alispánjait, sürgősen áüitsák össze s ter­jesszék fei azon megbízható iparosok és cégek jegyzékét, kik ezidőszerini. helyi szokásos paraszt kocsik és szerszámok készítésével foglalkoznak és ilyeneket a katonai kincstár részére a jövő­ben készíteni óhajtanának. A jegyzékben fe! kel! tüntetni az egyesek által kórt árakat, valamint azt, hogy junius 5:ig hány, és azontúl havonként hány drb kocsit vagy páros szügyszerszámoi vo!­sikot pásztázó gépfegyverek tüze, ott feküdtek álig 30 lépésnyire a g;acis-n, beásva és lövöldöz­tek. Fejük fölött robbantak szét az orosz srap­nellek ; az orosz tüzérség, mintha nem is gondolt volna azzal, hogy barátot vagy ellenséget talát-e. Ilyen körülmények között jutottak föl az oroszok a mellvértre, onnan pedig a gyalogsági állásra és az erőd tetejére. A mi lövészeink az erőd belsejébe menekültek, a legénységi szobákba; a vasajtók bezárultak mögöttük. Három és fél óra hosszat tartott, most az éjjeli harcz tovább. A vasajtó mögött a lőrétek­nél két népfölkelő harczolt 30 orosszal. A musz­kák Kirobbantották az ajtót, a két népföikelő átmenekült a legénységi szobába és annak homok­zsákokkal elíorlaszolt vasrácsos ablakából lövöl­dözött az oroszokra, akik szuronnyal döfködték a homokzsákokat. A legénységi szobában egyre töltötték a fegyvereket és az ablakon át nyújtot­ták őket. ki a két derék vitéznek. A Mannlieher- goiyónak ilyen kis távolságra rettenetesen romboló hátása van: szétszaggatotl emberi testek födték a folyosó padlóját. A másik kapunál Suchy Ferenc tartalékos állott, tisztiszolga, bécsi tetőfedőlegény. Egymaga védelmezte a vasajtót, negyvenöt oroszt lőtt íe és huszonötöt sebesitett meg. Az oroszok meg sem közelíthették ezt az ajtót: Suchy mindenik- kel végzett.

Next

/
Thumbnails
Contents