Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-05-06 / 18. szám
1915 május 6 NAGYBÁNYA törvény is gondot fordított. Az uj nyugdíjtörvény 30 szakaszának rendelkezése szerint minden állami tisztviselő, altiszt és szolga fizetéséből egy, illetve másfél százalékot vonnak le állandó járulék czimén. Ennek az önmegadóztatásnak évi bevétele 1 millió 700 ezer koronát tesz ki, melynek rendeltetése a törvény szerint az, hogy belőle a megélhetést könnyítő intézmények létesítendők és tartandók fönn. Mondanunk sem kell, hogy a mai viszonyok között a legfon'osabb megélhetést könnyítő intézmény a tisztviselők szempontjából az, mely az olcsó élelemmel, ruházkodással, tüzelő-anvaggal, egyszóval a mindennapi szükségletekkel való olcsó és minden tekintetben megfelelő ellátásról gondoskodik Ezért általános az az igyekezet, hogy a fogyasztás kérdésében az országos szervezkedést az említeti több, mint 4 milliót tevő alap segítségével ugv oldják meg. hogy az a? egész magyar tisztviselő társadalmat kielégítse A kérdés legfontosabb része tehát, milyen eljárást kell követni, hogy ez a czél elérhető legyen ? Az ország egyes vidékein már megindult a munka A Hunyadmcgyei Állami Tisztviselők Köre a múlt év első napjaiban közgyűlést tartott, melyen a vármegyei tisztviselői kar nagy érdeklődése mellett vitatta meg a drágaság ellen való országos szervezkedés módozatait. A közgyűlés úgy kivánta megoldani a kérdést, hogy a midőn a tisztviselők helyzetén segítünk, a kereskedők létérdekét se veszélyeztessük. Nyilván abból indultak ki, hogy kisebb vidéki járási és vármegyei középpontokban szövetkezeti boltok nyitását a sok rezsire való tekintettel, nem tarlják czélszerüuek, annyival is inkább, mert szövetkezel alatt a kis erőknek egyesítését kell értenünk a közös czél javára és igy mindig a viszonyoktól függ, hogy miképpen rendezkedik be a szövetkezet. Jellege ak kor sem vész el, ha bolínyitás helyett nem maga szolgálja ki tagjait, hanem az árukat maga szerzi be és ezek segítségével a kereskedőket és iparosokat bízza meg úgy, hogy a kereskedelem közvetítő szerepét a termelő és fogyasztó között a lehető legkisebbre redukálja és ezzel a tagokat jóminőségü és olcsó áruhoz juttatja. A Hunyad vármegyei Állami Tisztviselők Köre tehát igen helyesen a közös nagyban való árubeszerzést a készpénzben való bevásárlás bevezetését és országos középpont létesítését látta legalkalma sabbnak. A németországi szövetkezetek úgy oldották meg a kérdést, hogy eleintén csupán egy két tömegfogyasztási czikkre terjesztették ki működésüket, később kiterjedtebb üzletkörre! dolgoztak s ma ott tartanak, hogy nagy gyáraik, élelmiszertermelő telepeik vannak és a tisztviselők számára a németországi kedvezőtlenebb konjunktúrák ellenére, lényegesen olcsóbb megélhetést tettek lehelővé, mint mi. A németországi szervezkedés eleinte városonként folyt. Az egyes szervezeteket széttagozódottságuknál fogva nem érhették el a várt eredményt. így érlelődött meg a mai országos és egységes szövetség eszméje, melynek a tisztviselők havi két márkával iörleszthefő 109 márkás üzletrésszel lehetnek tagjai Nálunk a szövetkezet 100 koronás, 2 koro nával íörieszthető részjegyekkel, járási székhelyenként kell felállítani, melyek vármegyénként középpontosiítaínának és e vármegyei középpontok alkotnák az országos szövetkezeti középpontot. Az igy létesített szervezetek az áru közvetlen beszerzésére konzorciumba léphetnének a termelőkkel. A vidékiek nem dolgoznának nagy apparátust igénylő bolttal, hanem egyik kereskedővel vagy helybeli szövetkezettel állapodnának meg az áruk szétosztására nézve, ellenőriznék és megállapítanák az árakat, a kezelésért százalékot nyújtanának és csakis avval a kereskedővel kötnének megállapodást, aki a legkedvezőbb feltételeket nyújtja Ily módon a szövetkezet nem veszi el a kereskedők megélhetését, hanem országos, konszolidált kereske delmet létesítene. Az ily szövetkezet kiegyenlíthetne minden szélsőséget. Működését kezdhetné a tisztán kezelt egészséges tej biztosításánál. Kieszközölhetné a szubvencziót a létesítendő ipartelepek számára Később, a szövetkezet kiépítésével nagyban való élelmiszer termelő, ruha- és fehérnemüvarró- íelepeket, szövet-gyárat, cipőgyárat és műhelye- 1 két lehetne létesíteni. A termelés és nagybani beszerzés lehetővé tenné, hogy 30—70 koronáért szerezhetné meg minden tag azt a ruhát, amelyért ma 60 — 140 koronái kell fizetni. Kezdetben nehézséget fog okozni a hitel kérdése, de ez is apránként legyőzhető lesz és meg lehet majd szabadítani a tagokat attól a nyomasztó helyzettől, hogy adósságuk révén lekötöítjei legyenek a kisk reskedőknek. Nagy nemzetgazdasági feladatot oldana meg a szövetkezet az által, hogy a termelők nem lennének kénytelenek az ügynökök első kínálatait elfogadni abban a biztos tudatban dolgozhatnának, hogy alkalmas és biztos értékesítő piacz áll rendelkezésükre. Óriás erőt jelentene, ha a 316 000 állami alkalmazott a többi magyarországi fixfizetésüekkel országosan szervezkedne; az ilyen szervezés nyomán a gondot és nyomort megelégedés váltaná fel, számtalan család menekülne meg ezzel a kétségbeeséstől. Mindezek olyan feladatok, amelyeknek teljesítésére a magyarországi tisztviselő-társadalomnak össze kell fognia. Csak a szövetkezeti forma biztosíthatja a mostaninál lényegesen olcsóbb megélhetést. Grentzner Endre. 3 II hH is fi liiiii Ulm. Május 5. A madarak és fák napjának tizedik évfordulóját jelzi az 1915. év. Az. Országos Állatvédő Egyesület, melynek kérelmére gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter 1906-ik évben a madarak és fák napját, mint évenként visszatérő iskolai ünnepnapot az ország valamennyi népiskolájában rendszeresítette, igen nagy súlyt vet arra. hogy ezt a szép és minden vonatkozásában felkarolásra méltó intézményi tiz éves fennállása alkalmából minél lelkesebb szellemben ünnepeljék meg. Az egyesület azért a legmelegebb kéréssel fordul az ország nagyérdemű és magasztos színvonalán álló tanítóságához, hogy ezélzatát rokon- ! szenves odaadással támogassa. Az egyesületnek tudomása vau arról, hogy néptanítóink ezrei a hareztéren ontják vérüket ! a hazáért, tudomása van arról, hogy családjaik ezrei a mindennapi élet számtalan nehézségei közben fájdalommal és aggodalommal élik napjaikat, tudomása van arról, hogy az iskolai ifjúságnak egy része a gazdasági munkáknál segédkezik, számos iskola hadügyi okból vagy járványok miatt zárva van, de az egyesület mégis azt vallja, hogy a háború öldöklő zaja közben se feledkezzünk meg gyermekeinkről, ne fosszuk meg őket a madarak és fák öröm- napjától és annak a gyermekek kedélyére való áldásos behatásától És ebből a szempontból kéri az Országos Állatvédő Egyesület az ország tanítóságát, hogy mindenütt, ahol lehetséges minél nagyobb körültekintéssel és minden kínálkozó vagy igénybe vehető eszköz segítségével munkálkodjék azon, hogy a madarak és fák napját ez évben is az erkölcsileg és közgazdaságilag oly nagy jelentőségű intézmény szelleméhez híven megünnepeljék. Hivják össze a gyermekeket ott is, ahol ezidő szerint a tanítás szünetel, hogy a mada rak és fák napját kirándulás keretében megtarthassák és igy a tanítók és tanulók hosszas elválásával szemben ismét egy alkalom nyíljék, melyben a köztük való kapcsolat megújul és megerősödik. így remélhető, hogy az 1914 évben hivatalosan ismert 7700 ünneplő iskola száma a mely lassan csúszik előre. Az eső zuhog. Egy ut-űrokban vagyunk, övig a vízben Közösünk az egyiket megöli a shrapnel), kettőt megsebesít. Imádkozunk és az otthonra gondolunk. A legközelebbi reggel Lassan emelkedik a köd. Ütegeink már az éjjel megkezdték a munkát; most úgy bőgnek, hogy minden remeg tőle; elfog bennünket a láz, vérünk hullámzik és küzdelem, győzedalem után vágyakozik. És mégis, ha rágondolunk arra, vájjon micsoda borzalom lehet amott elől! Az ellenséges tüzérség már régen hallgat. Mellettünk és előttünk acélszürke csapatok. Egyre újak és megint újak. A gyalogság előre megy . . . Egyszerre fölragyog a nap. Hurrá kiáltások dörögnek. Mi is előre rohanunk. Előre! Hurrá ! Már itt feküsznek az első elesettek, a mi halottjaink. Nincs idő a tépeiődésre ; előre! Az első angol lövészárok egy egész kis vár, tele angol halottal. Gránátjaink rettenetes pusztítottak, pedig ezek c-^ak a könnyűek voltak. Tovább .. . Megint más angol árkok, egészen eifödva jobbra i«, balra is. Gyalogságunk a közbülsőt ostromolta. Ott feküsznek: százhúsz halott egy kicüke helyen, amint az oldalvást lévő árokból lőtték le őket (valamint ugv, amint ostromban voltak): eiőre- haladlukban keresztülgázolva az elesetteken, Azután ásitozó, három méter mély, tiz méter széles lyukak a földben. Itt a mi mozsárágyunk dolgoztak . . . Estére egy kis házikóban pihenünk, nagy temető közepén A házikó is össze van lődözve Nem törődünk vele. A jó távol álló kocsikról bort hoztak Iszunk és énekelünk, körülöttünk pedig ropog a puska, bömböl az ágyú. A mellettünk levő szobában egyik bajtársunkat, amint kinézett az ablakon, agyonlőtték. A felváltásunk előtt való utolsó napon, egy ködös délután egy ellenséges állást kellett ostromolnunk. Egy elhagyott angol voualon feküd'ünk s gépfegyverekből lőttünk. Előttünk csaptak le a gránátok. Nem mehettünk előbbre. E'őüünk fekszik a megsemmisített tartalék-zászlóalj. Reggel jött elibénk ; csupa fiatal fiú, ragyogó szemekkel, pirosló ábrázattal. Most mind ott feküsznek, sápadtan, véresen. Ötszázból csak egy két száz maradt meg. A gépfegyverek kaszálták le őket. Világosan meg tudok különböztetni egy harmincz főnyi csapatot. Mind a harmincz lövő helyzetben fekszik — de mind holtan. Mellettem néhány arasznyi távolságra go lyók csapnak le és én elalszom ... De hát mit i« csináljak? Ha még lőhetnék, de hová és mire ? És igazán ez is különös. Az ember ég attól a vágytól, hogy az ellenséget eltalálja és amikor megsebesítette, nem látunk benne egyebet, mint egy szánandó darab embert. Láttam katonákat, akik egy haldokló angolnak czigaret- tát adtak ... ez volt szegénynek a kívánsága. És mit csináljon az ember, ha nem képes har- czo'ni! . . . Alszik és megint csak alszik. És ilyenkor azután álmodik az édes otthonról, a meleg szerétéiről, a gyermekség aranyos napjairól. Mert igy, vagy úgy, Isten kezében vagyunk. Itt ő az ur és a birő. Igen, mi katonák mind C3ak őhozzá imádkozunk! Éjjel fölváltottak bennünket. Sürü köd ereszkedett le. Mégegyszer tarka képek vonultak el. Marskolonuok indultak előre — az ellenség megsemmisül: Anglia gárdaregimeatjei már tönkrementek, velünk szemben állottak, egyetlenegy se tért közülük vissza. Mi föllélegzettünk. Mögöttünk minden éjjeli sötétségben ó3 ködben. Álmodunk. De a ködfa! mögött tompa kopogás hallatszik. A halál kopog és köszörüli a kaszáját, mely nyol- czadik napon elcsorbult — holnapra! Van egy dal az yperni Halálról: — már megint itt van? Már megint integet és hunyorit a sápadt yperni Halál. A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Árjegyzéket kívánatra küld a BIKSZÁDI GYÓGYFÜRDŐ igazgatósága. ZRZa/Dll&tó m.Ixad.en.lX'“!. -—:.z_—— 3£Za,plxa,t<ó mindenliol.
