Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-04-29 / 17. szám

4 NAGYBÁNYA __________________ 1915. április 29. Ru szkó András főhadnagyot, városunk szülöttét érte, akinek fiatal, bájos felesége f hó 21-én váratlanul elhunyt. A poétalelkü uriasszonynak — akinek több kedves verse és elbeszélése je­lent meg lapunkban is — váratlan elmúlása ma­gában véve is mélyen megindító, de kétszeresen azzá teszik a körülmények, amelyek között a fiatal uriasszony halála bekövetkezett Kuszkóné ■sz. Heigel llus, dr, Heigel Lipót kolozsvári pénz­ügyi titkár leánya beteg, törékeny asszony volt Amidőn mintegy két hónappal ezelőtt férje se­besülten tért vissza az északi harcztéiről, szabad­ságot kért és elvitte beteg feleségét az Adria pártjára. Előbb Abbáziában, majd Lussinpicco- lóban, végül pedig Cigaleban tartózkodtak s bár eleinte használni látszott a tengeri levegő, később a főhadnagy felesége egyre gyengébb lett úgy, hogy mikor pár héttel ezelőtt Nagyváradra haza­érkeztek, a fiatal úrasszony ágynak esett Ruszkó főhadnagy, aki teljesen visszanyerte egészségét s visszatérte után ujonczokat képezett ki, a leg­nagyobb szeretettel és odaadással ápolta beteg feleségét — mígnem kedden megkapta a paran­csot, hogy századával utazzon azonnal a harcz- térre. Parancs — parancs! Ruszkó főhadnagy elkészült az útra, de már arra nem volt ereje, hogy beteg feleségével közölje, hogy a harcztérre kell mennie. Azzal vett búcsút tőié, hogy néhány napi gyakorlatra megy katonáival a közeli fal­vakba s feleségét nővére gondjaira bizva el­indult századával — a harcztérre F. hó 21 én reggel azután válságosra fordult a fiatal asszony állapota. Nővére hívására megjelent kezelőor­vosa, de már ekkor elkerülhetetlennek látszott a szomorú vég. a tudomány nem segíthetett és Ruszkó Andrásné szerdán délután nővére kar­jaiban kiszenvedett. A szomorú esetről értesítet­ték a harcztérre útban levő főhadnagyot, aki csak a temetésre érkezhetett meg. A boldogul- tat f. hó 24 én Kolozsvárra szállították s óriási részvét mellett ott helyezték örök nyugalomra. Őszinie megindultságga* vesszük a hirt. hogy a vig múzsák fiatal, nagyképességü képviselője: Marosfg Lajos, a hírneves komika, néh Csatay Zsófi fia, a fővárosi Gellért-kórházban egy két heti szenvedés után elhunyt Benne a fővárosi varieté színházak egyik leghivatottabb tagját gyá­szolják, ki mint kuplé-énekes is a legkitűnőbbek közé tartozott, mint tánczmflvész pedig utol­érhetetlen volt. Szép sikereket aratott a buda­pesti Népoperában is, hol mint operett énekes brillírozott. A fiatal, örökké vidám színművész is a harcztér halottja. Fegyvert kellett fognia a haza védelmére s a harcztéren szerezte a rettentő betegséget, a kiütéses tífuszt s a leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni. A fővárosi művész­világ élénk részvéte mellett, katonai pompával helyezték örök nyugalomra. Marosfg Lajos, kit szemben, nemcsak a vezetés tehetetlensége és a szervezet hiányossága miatt vesztették e! a csatát, hanem a katonák lelkesedésének hiánya miatt is. És most ? A czári kormány természetesen mindent megtesz, hogy háborús hangulatot keltsen, úgy tünteti föl a dolgokat, mintha Oroszországot Németország és Ausztria Magyarország megtá­madta volná Ez azonban nem sikerülhet, első­sorban azért, mert a munkálkodó osztályok gyű­lölete a cári kormány ellen, tisztánlátóvá teszi a munkásokat és mert egy csomó uépfaj Orosz­ország vereségét óhajtja. Ez a hangulat azonban megválíozhatik, ha a német és osztrák-magyar hadsereg Lengyelországon túl orosz területre ha­tol. Senki sem mondhatja meg, hogy akkor Orosz­országban a háború nem lesz-e népháboru, amely­ben az orosz nép — mindannak ellenére, amit a cári kormánytól el kell tűrnie — ugyanolyan módon fordul az idegen hóditó áradata ellen, mint 100 év előtt Napoleon ellen. Talán erre számit a cári kormány. Alkalmasint nem fog előbb békét kötni, mielőtt a győzelmes ellenfél Péterváron nem diktálja a békeföltételeket. De mielőtt ez megtörténhetik, azt reméli, hogy a népharag föllobog és ez lehetővé teszi, hogy uj lelkes hadseregeket vethessen az ellenség elé. Hogy ez a számítás beváliik-e, hogy a népharag nem fog e inkább a cári kormány ellen irányulni, hogy egy forradalmi fölkelés uem fogja-e ezt a kormányt elsöpörni és a békét létrehozni? Ezek most a népek sorsát eldöntő kérdések és senki sem lehet olyan vakmerő, hogy a bekövetkezen- dőket előre megjósolhassa. városunkhoz a legszorosabb vérségi kötelékek csatoltak, az utóbbi időben többször megfordult Nagybányán s több Ízben itt is szerepelt nyil­vánosan, nagy képességeivel általános föltünést keltve. Megdöbbentő halálának hire bizonyára mély részvétet vált ki a szivekből városunkban is Kováts Arthur levele. Egyik kolozsvári is­merősünk értesít arról, hogy Rováts Arthur lar talékos hadnagytól, aki Przemysl eleslével került I orosz fogságba, levél érkezett. Jól érzi magát, egészséges és jó bánásmódban van része. Bányai Elemér (Zuboly) eleste szomorúan érinti a gyermekvilágot is, a kitűnő iró sok szép dolgot irt a gyermekek számára a Jó Pajtás ba, mely most kegveletesen emlékszik meg hősi haláláról, április 25-iki legújabb számában, Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyér meklapjának ebbe az uj számába verset irt Benedek Elek és Madarassy Erzsébet, elbe­szélést Szemere György, Sebők Zsigmond foly­tatja Tamásy Miklós uj regényét, Lendl Adolf, az állatkert igazgatója a kis veresbegyről irt érdekes czikket, egy kedves történetke az arany lakodalomról szól. Rákosi Viktor folytatja A ! gibrallári összeesküvők czimü regényét. A rejt- í vények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin- Társuiat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 i korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizeté­seket elfogad és mutatványszámokat küld a »Jó Pajtás« kiadóhivatala Budapest, IV. Egyetem utcza 4. szám. Használt bélyeget jótékony czólra. A fegy veres haderőkhöz tartozott katonatisztek, vala­mint a háborúban elesett tartalékos tisztek után maradt özvegyek és leányárvák gondozására felépítendő Erzsébet Otihont létesítendő egye­sületünk azzal a bizalmas kéréssel fordul a hadi jólétinlézméuyek iránt kifogyhatatlan bőkezüségü nagyközönséghez, hogy gyűjtsék össze a birto­kukba kerülő már elhasznált s felülbélyegzett nekik értéktelen magyar hadi postabélyegeket (valamint az árvízkárosultak javára kibocsátott magyar postabéiyegeket is) s küldjék azokat a következő czim alá: a Budapest-Budafoki Er­zsébet Otthon Egyesület irodájának, Budapest, I. Budatoki-ut 41/a. Tisztelettel kérjük, hogy csakis a fenti bélyegeket küldjék, mert a töb binek semmi néven nevezendő hasznát nem vesszük. Csak arra kell ügyelnünk, hogy e hadi és árvízi bélyegeket teljesen épen vágják ki a borítékokból. Az igy hozzánk juttatott hadi- és árvizbélyegekkel ki-ki egy-egv téglával járulhat a napjainkban annyira halaszthatatlan Erzsébet- Otihon felépítéséhez. Egyben bizalommal ajánljuk mindenki meleg figyelmébe az ugyanazon fon­tos czélt szolgáló egyesületi sorsjegy akcziónkat ; is, mely a katonai és polgári kormányhatóságok ; legéberebb ellenőrzése alatt áll és szokatlanul | nagy nyereménycsélyeivel páratlan a msga ! nemében. A nyeremények összértéke 80,000 korona, a főnyeremény Í4 kg. finom arany, a második 85 kg. finom ezüst öntvény stb. Egy sorsjegy ára 1 korona. A húzás visszavonha tattanul f. évi junius hó 5 én lesz. Budapest, 1915 április hó 15 én, Hudusfalvi Ludmann Gyula és Vértesi Weisz Ernő altábornagyok, az egyesület elnökei. Gyász érte a nagybányai festőiskolát Egyik lehet­séges növendéke: Torma Ferencz, ki már évek c la látogatta a nagybányai festőiskolát, hadi- szolgálata közben megbetegedvén, f hó 21-én alig két heti szenvedés után, éleiének 29 évé­ben elhunyt. A rósz vasúti összeköttetés miatt porig sújtott édes apja már csak fia ravatalához érkezhetett meg. de haláltusájánál ott voltak festőtársai, akik megható szeretettel, gondosság­gal vették körül a nagybeteg jóbarát halálos ágyát. A festőiskola díszes koszorút helyezett a ravatalra s külön gyászjelentésben tudatta gyászát Temetésén is testületileg jelentek meg, melyen igen sokan voltak jelen az előkelő közönség soraiból is. Torma egyike volt a legkitűnőbb ! műkedvelő fényképészeknek s szép fotográfiáival nem egy dijat nyert. Gyüjtsünk fémeket a hadseregnek. Óriási férakészletre (réz, ólom nikkel stb,) van szük­sége hadseregünknek. Mindenkinek kötelessége tehát, hogy maga is hozzájáruljon e szükség­letek kiegészítéséhez. Gyüjtsünk Lmet a had­sereg, a honvédelem részére. Minden háznál oly sok réz, ólom, nikkel töredék akad, aminek semmi értéke nincs, a hadseregre nézve azon­ban most, amidőn a behozatal oly nehézséggel jár, minden fém nagyon is, értékes. Gyűjtsük össze ezeket szorgalmasan s szolgáltassuk be a bánvaigazgaíóság épületében K. Pauer Viktor főmérnöknek, aki a gyűjtött fémek osztályozá­sára a hadsegélyező bizottság fölkérésére szí­vesen vállalkozott Siessünk azonban a gyűjtés­sel. mert május hó 15 ig a gyűjtött fémeket be kell szolgáltatni. Kőegyleti közgyűlés. A nőegylet legutóbb tartott közgyűlésében ejtették meg a tisztujitáso- kat is. H pénztárosul dr Fass Gyulánál válasz­tották meg, t. ügyészül pedig Stoll Tibor dr. t. Választmányi tagoknak megválasztattak: Bartókná Herczinger Mária, Bozsenik Béláné, Bertalan Ma­riska, Csepey Ferenczné, Damokos Ferenczné, özv. Deihányi Zsigmondné, Demeter Dezsőné, Égly Jánosné, Fűlep Imréné, özv. Garlafhy Kál­mánná, Gallért Béláné, György Gusztávná, Gurszky Jánosné, Huszlhv Mátyásué, Incze Józsefné, Jan- csovits Józsefné, Sch. Kende Erzsiké, Kupás Mi- háiyné, Lakos Imréné, Lakatos Mihályné, Mikes Jánosné, dr Makray Mihályné, Madarassy Lászlóná. Márton Irma, Mendihovszky Józsefné, Németh Béláné, Neubauer Hennin, Révész Jánosné, Re- gulyné Martiny Margit, dr. Stoll Tiborné, Soltész Elemérrié, özv. Spinetti Sándorné, özv. Szimon ! Béláné özv. Tóífalussy Józsefné, Veress Józsefné, ; dr. Varga Sándorné, Virág Istvánná. Felsőbányáról elszármazónak összejövetele. Felsőbánya sz. kir város szorgalmas népe a I bányák rohamos hanyatlása következtében az j anyagiakkal küzd évtizedek óta A város agilis polgármestere több mint egy évtized óta min­den rendelkezésre álló eszközzel és sikerrel igyekezett a bajon segíteni A polgármesternek támogatására igyekeztek a Felsőbányáról több ezerre menő elszármazottak, akik már 1905. augusztus hó 15 én összejövetelt rendeztek hogy tapasztalataikkal, összeköttetéseikkel be­folyásukkal a magyarság eme végvárán segit- ! senek. Második összejövetelüket 1910 ben tar j tolták. Ebben az évben augusztus 15-én lett volna a harmadik összejövetel. Ámde a világ­háború olyan helyzetet teremtett, hogy az össze­jövetelt el kellett halasztani A bizottság az elhalasztást tudtu! adó kiadmányában a világ­háborúban részt vett, vagy elesett hősök emlé­kének a jövő nemzedékek előtt kegyeletben í tartására Felsőbánya sz kir. városnak olyan javaslatokat tesz, melyek e kis bányaváros szűk keretén kívül az egész országot érdeklik. A bizottság kiadmánya ez : A Felsőbányáról elszármazottak 5 éven­kénti összejöveteleiket előkészítő bizotísága a lapok utján tudatja az ország különböző ré szén, valamint a külföldön élő elszármazót lakkal, hogy a világháború miatt a folyó évi aug. 15 iki összejövetelt Felsőbányán nem tarthatják meg Ezt a háborút követő békeidő­ben fogják megtartani s a polgármesterrel egyetértőleg fogja a bizottság annak idején kitűzni, lehetőleg olyan időre, amikor törne gesebben jöhetnek szülővárosukba s egykori otthonukba az elszármazottak Az eddigi czél, hogy az elszármazottak távolban szerzett gazdag élettapasztalataikból fakadó javaslataik­kal hozzájáruljanak Felsőbánya gazdaságának, forgalmának, iparának fellendítéséhez, hogy fokozatosan megszüntethető legyen az a nyo­mor, melyben e város értelmes és dolgos magyar népe a bányáinak rohamos hanyat­lása miatt szenved, a mainál alkalmasabb időt kiván. Az elszármazottak összejöveteleit elő­készítő bizottság eddigi sikeres működésének ezidei tizedik évi fordulója «miékét alapit vánnyal kívánja megörökíteni Czéija az, hogy ennek összegéből a mai világháborúban elesett felsőbányái hősök emléke a szülővárosban maradandó emlékkel örökittessék meg a jövő kegyelete számára Az adakozásra sajtó utján kéri fel az érdeklődőket. Az adományok Farkas Jenő polgármesterhez Felsőbánya, vagy pedig Páll Gyula bizottsági pénztároshoz, Ko­lozsvár Trefort utcza 29. küldendő Minden adomány hirlapiiag nyugáztatni fog. Az elszár­mazottal^ bizottsága arra is felkéri Felsőbánya város tanácsát, hogy helyi sajtójában, de főleg a felsőbányái múzeumban már mostantól rendszeresen gyűjtéssé a harcztéren küzdő felsőbányái hősök hozzátartozóiknak küldött leveleit, harcztéren papírra vetett jegyzeteit, kitüntetéseik adatait, arczképeit, életrajzaikat, Marosfy Lajos. I Torma Ferencz.

Next

/
Thumbnails
Contents