Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-08 / 14. szám
NAGYBÁNYA A mozgalomhoz csatlakozhatna a j Nagybányai nőegylet, ösmerjük mi a Nőegylet hasznos, tevékeny és jótékony ; munkálkodását és éppen azért, mert tudjuk, hogy mire képes, felhívjuk figyelmét arra is, hogy nem találná a pro- ' gramjába beilleszthetőnek a katona-árvák egy részének ide telepítését, városunkba való hozatalát ? Sok árvája lesz ennek a hazának, a sok árváról, azoknak ellá- ; tásáról, neveléséről hasznos polgárokká való kiképzéséről gondoskodni mindnyájunk kötelessége. Mi azt hisszük, hogy bár igen szerény viszonyok között vagyunk és élünk, mégis akadna itten néhány család, aki katona-árvákat elfogadna díjtalan ellátásra, de azt hiszem, hogy örökbe fogadó is találkoznék egy nehány. Ha a Nőegyesület ily irányban kezdeményező lépést tenne, nemcsak múltjához marad hű, hanem a haza örök hálájára is méltóvá lesz. össze kell fognunk mindnyájunknak és karöltve munkálkodni társadalmunknak, mert az állam ezerféle elfoglaltsága következtében e rendkívüli állapotok mellett rá van utalva mindnyájunk jó indulatu támogatására és segítségére, hiszen az államnak sajnos, sok özvegyről is kell gondoskodnia, azután jönnek a bénák, az életben maradt és maradó hősök, a kiket szivünk melegével fog kelleni istápolni, de egyben gondoskodni arról is, hogy szenvedett fájdalmaikért kárpótolva legyenek és a megélhetésük gondjain oly módon könnyitsünk, hogy feledtessük vele bénaságukat. Tömörüljünk tehát és támogassunk minden mozgalmat, ami a hősökért, az özvegyekért és árvákért bárhonnan is megindult. Ez most kötelessége kicsinek, nagynak, szegénynek, gazdagnak egyaránt. A hatodik moratóriumi rendelet. Április 7. A hivatalos lap legutóbbi száma közli a kormány 1040—1915. számú rendeletét a moratórium meghosszabbításáról. Az uj rendelet a halasztást mindazokra a pénztartozásokra vonatkozólag, melyeket maga a rendelet a halasztás alól ki nem vesz, 1915 évi julius hó 31-ig meghosszabbítja, Az 1915. március 31. és julius 31 között lejáró és 1914 augusztus 1. előtt kelt tartozás teljesítésére pedig 1915. julius 31-ig halasztást engedélyez. Kiveszi az uj rendelet a moratórium alól a kéményseprési dijakat, ha szerződésileg vannak is megállapítva. A bizlósitási dijaknál a dijak 25 százaléka fizetendő minden 2—2 hónapban. Ingó dolgok, lakások vagy egyéb helyiségek bére csak abban az esetben esik a moratorium alá, ha a kötelezett fél katonai szolgálatot teljesít, vagy ilyenekkel egy tekintet alá esik, kivéve, ha az üzlet vagy üzem tovább folyik. A lakpénz vagy közsegély, melyben a kötelezett részesül, úgyszintén az esetleges albérlők által fizetett bér azonban a bértartozás fizetésére fordítandó. Az árutartozásoknál havi 10 százalék, mindig az eredeti összeg után számítva, mindaddig fizetendő, mig a tartozás 50 százaléka le nincs fizetve; ha azonban az adós öt 10 százalékos részletet már lefizetett, további törlesztési kötelezettsége a minisztérium erre vonatkozó újabb rendelkezésig feifüggesztetik. A halasztás alá eső váltón, k<reskedelmi utalványon, közraktári jegyen és csekken alapuló tartozások után a halasztás ideje alatt — a negyedik és az ötödik moratóriumi rendeletben megszabott részletfizetéseken felül — a következő részleteket kell fizetni: a) az 1914. évi október hó 1. napja előtt lejárt vagy a látra szóló papírok után további tiz százalékot az 1915. év május havában; b) az 1914. év október és november ha vában lejárt papírok után további tiz százalékot az 1915 év junius havában ; c) az 1914. év deczember és az 1915. év január havában lejárt papírok után ‘iz százaié kot az 1915 év julius havában; d) az 1915 év február és március havában lejárt papírok után tiz százalékot az 1915 év nrájus havában; e) az 1915. év április és május havában lejáró papirok után tiz százalékot az 1915. év julius havában. A tiz százalékos részleteket minden esetben a tariozás eredeti összege után kell ! számítani. A betétekre vonatkozólag elrendeli a ha- todik moratóriumi rendelet, hogy ha a betéti üzlettel foglalkozó intézet vagy más ily czég a betétre nézve 1914, évi julius hó 31. napján fennállott kamatlábat akár a jelen rendelet életbelépése előtt, akár azután egyoldalúan leszállította, a teljes belét kifizetését a moratóriumra való hivatkozással nem tagadhatja meg, hacsak a kamatlábat a jövőre nézve az 1914. év julius hó 31. napján fennállott kamatláb magasságára nem emeli. Amennyiben az intézet vagy a czég a betét kifizetésére a felmondási időt igénybe császári korona tulajdonképp megszületett. A há- ; ború sebei itt is beheggednek . . . II. H.-nál történt, egy Francziaországtól észak- J keletre fekvő kis város mellett. Már alkonyodott, mikor végigfutott a csapatokon a hir: — Jön a császár! Valaki hírül hozta s néhány pillanat múlva tudta az egész tábor. A nehéz nap fáradalmai- ! tói elcsigázott katonákat egyszerre felvillanyozta a hir. — Jön a császár! Egy csapásra elmúlt a fáradságuk. A légé- ; nyék, akik lövészárokban, ellenség előtt egyaránt j mindig megőrizték nyugalmukat, most valameny- ■ nyien izgatottak voltak. És a hirt megerősítette egy pirancsőrliszf, aki ellovagolt a katonák hosszú sorfala előtt és jelentette: — Egy félóra múlva itt a császár! Szavait a katonák viharos hurrá 1-kiáltása fogadta. És valóban alig egy rövid félóra múlva megérkezett kíséretével együtt a császár automobiljában. A gépkocsi a városparancsnok lakása előtt állt meg. Ott kiszállt és lóra ü4. Ekkor megnyíltak az iskolák, kórházak és üdülőházak kapui és a lábbadozó sebesültek valamennyien kijöttek. Nehezen bicegtek mankóikon, némelyiket hordágyon hozták ; egy súlyosan sebesült felkapaszkodott két bajtársa vállára, úgy jött ki a kórházból, Bekö'ö't fejű, felkötözött j karú sebesültek tolongtak az u'cáko-n — mindnyájan eljöttek, hogy meglássák a császárukat. Messziről először tompán, majd egyre hangosabban, mint a mennydörgés, felzugott az éljen. A császár délczegen ü't a lovon, amely lassan lépegetett a főutcán a katonák sorfala közt. Arcza komoly volt; tekintete csaknem fájdalmas és minden emberen megp hent. A császár mögött néhány magasrangu tiszt lovagolt. A csapatok leírhatatlan ujjongásbán törlek ki, mikor megpillantották az urakodót. A sisakokat megióbálták ; a sebesültek a levegőbe hajították a sapkájukat, a kardok kirepültek hüvelyükből — és az utczákon egyre mennydörgőit a »hurrá!« A császár folyton a sisakjához emelte a kezét és úgy köszöntötte ka'onáit. — Jó napot, katonák! — Jó napot fiuk! — Jó napot, bajtársak! És a katonák elragadtatással válaszoltak: — Jó napot, felség! Hurrá! Az iskola előtt, amelyet kórházzá alakítottak át, megállította lovát. A szeme hosszan megpihent egy mankóra támaszkodó sebesükön, akinek a feje be volt kötözve s akinek mellét a vaskereszt díszítette. Meglátszott rajta, hogy csak nehezen ! tud egyenesen állni; de a vastag kötés alól vidáman, lelkesülten csillogott elő a szeme. Az uralkodó megállította a lovát. — No fiam, hol szerezted a vaskeresztef ? veszi, erre az időre sem fizethet kisebb kamatot, mint amilyenre 1914 év julius hó 31. napján volt kötelezve. A lakbérleti szerződésből eredő viszonyra vonatkozólag a következő újabb intézkedések I léptek életbe. Ha a katonai szolgálatot teljesítő I vagy az ily egyénnel egy tekintet alá eső bérlő vagy családtagja a lakás czéljára kapott köz- I segélyt és emellett a lakásnak vagy egyes részeinek esetleges albérletbe adásából befolyt i jövedelmet is pontosan beszolgáltatja: vele szemben a rendkívüli felmondás joga ki van zárva. ! A bérbeadó a katonai szolgálatot teljesítő vagy az ily egyénnel egy tekintet alá eső személy bérelt lakás bérletét, amelynek bére egy éven I át Budapesten 1500 koronát, 20 000 nél nagyobb ’ iakosszámu helységben 1000 koronát, ennél ki- i sebb helységben pedig 700 koronát meg nem I halad, a minisztérium további rendelkezéséig I rendes felmondással sem szüntetheti meg: a) ha í a bérlő a bért az I pontnak megfelelően meg- ; fizeti, vagy b) ha a bérlő szolgálati vagy alkalmazási viszonyából kifolyóan csak lakpénzben részesül, vagy a bérlővel közös bázlarlásban elő I családtag lakbér czéljára nyújtott közsegélyt kap i és a bérlő vagy családtagja a lakpénzt vagy közsegélyt és emellett a lakásnak vagy egyes részeinek esetleges albérletbe adásából befolyó I jövedelmet is a bértartozás teljesítésére fordája. I Arra az időre, amely alatt a bérbeadó a bérletet a jelen rendelet értelmében fel nem mondhalja, béremelésnek nincsen helye. A jelen rendelet szabályai nem érintik a j bérbeadónak a rögtöni hatályú felmondásra való jogát. Ha a lakás bérlője a bérleti szerződés : megkötése után kezdi meg katonai szolgálatát vagy jut olyan helyzetbe, amelynél fogva a katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esik : a bérbeadó a bérelt lakás használatába vételét meg nem lagadhatja, sem a bérleményt az első bérösszeg meg nem fizetése okából rögtöni hatáiylyal tel nem mondhatja, habár a bérlő az első bérösszegei kellő időben nem fizette is meg egészen, de a foglaló betudásával az első bérösszegnek legalább harmadrészét kellő időben megfizette. 1915. április 8 I A hadi segély. Április 7. Nagyon komoly dologról van szó, egy csepp kedvünk sincs tréfálkozni. Azért ne is vegye senki tréfa-számba, ha megírjuk, hogy bizony röpiiben már nem egyszer hallottunk ilyen megjegyzéseket munkás asszonyi szájakból: — Oh, csak vége ne volna a háborúnak, mert akkor oda a hadisegély. — Bárcsak az én uramat is elvitték volna. — Luneviilenél, felség. — És a mankókat? — Itt a löyészárokban felség, négy héttel. — Milyen sebet kaptá1 ? — Srapnellszilánk fúródott a balcombomba. Miker elvittek, emlékül a jobblábamat is golyó érte. — No, ez nem valami szép emlék És miért van bekötve a fejed? — 0, az semmi, felség. Csak két golyó ment bele. Egy a koponyámba, egy pedig az arcomba. A császár alig észrevehetően elmosoiyodott. — Csak?! De örülsz, ugy-e. hogy most haza kerülsz? Hova való vagy? —• Nürnbergbe, felség. De nem akarok haza menni. Először vissza akarom adni a kö'csönt a vörösnadrágosoknak. A császár kacagott. — Bravo, fiam. Látom, még elfér a melleden egy kitüntetés! Azzal megfordult, mondott valamit egyik kísérőjének. A tiszt odaintett egy vadászt, akinek kis fekete doboz volt a hóna alatt. Kinyitotta a dobozt és a császár kivett belőle egy első osztályú vaskeresztet. — íme, az első osztályú vaskereszt, mondta a császár — és fel'üzte a rendjelet a katona mellére. — Jobbulást kívánok fiam és aztán alapos legyen a revanche! Azzal tovább lovagol'.
