Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-08 / 14. szám
22TIII. évfolysam. 1915. április Ixó S. l-á-ilc szám. TAKSiklD áXjMI :S SZtPIEODAt.«MI HETILAP. Eií.fl*:*t.Asi áruk: Egész évre 8 korona félévre 4 korona, negyedévre ? korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik, minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt. -4 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Kötelességeink. Április 7. A háború orkánja zúg végig a világon. Ez az orkán pusziit emberben, vagyonban, minden földi jóban kérlelhetetlenül Nincs szünet, nincs megállás, hanem a rettenetes fergeteg dúl véghetetlenül, mintha végítélet volna A nagy természet azonban szembe áll az emberek vad indulataival és mintha- mi sem történnék országok, földrészek és emberek között, végzi a teremtés az alkotás nagy munkáját éppen ugv, mintha emberek, egymást pusztító népek nem is lennének a földön, mely életet ad sokféle féregnek, de egyben rájuk is borúja a nem lét mindent megörlő, örökké munkában álló malmait Oly megdöbbentően sivár kép áll most az ember előtt, ha végig gondol nyolez hónap izgalmas, sok bánatot, mély gyászokat okozó napjain. És a nehéz küzdelmeknek e szörnyűséges napjaira, hármint fájjon is és égessen az okozott seb, mégis íátyolt kell borítani, sűrű, sötét leplet, mely eltakarja mindazt, ami fáj, ami éget, ami könnyekre kényszerit, mert az élet a fájdalmak tengerében is büszke hajóra száll és akarva nem akarva evezni kell a tengeren, hiszen a meghalás után a feltámadás következik. A természet rendje az örök és csalhatatlan igazság, amely ellenniondásl nem tűr, amelynek rendjét megzavarni az embereknek nem adatott meg Az élet, élet marad. Az életben, ha élni akarunk, haladni kell. És ha nem nézünk előre, ha nem velünk számot önmagunkkal és ha csak a mai napnak élünk, a jövőnek, utódainknak a boldogulás utjai! nem egyengetjük, akkor veszve vagyunk, nemcsak mi hanem az a nemzedék, mely utánunk jön, utánunk következik. Mi itten, távol a világ háború forgatagától, bár szerényen, de minden nagyobb megrázkódtatás nélkül vagyunk úgy a hogy és élünk, erre is csak azt mondhatjuk, úgy a hogy. A háború nálunk. eltekintve a lelkeknek olykor-olykor történt megrázkódtatásától, de meg a szokatlan drágaságtól is ami ugyan végig szántott anyagi megélhetésünkön, semmi különös változást, avagy felfordulást nem idézett elő. Bár érezzük súlyát a világháborúnak, mert gazdasági életünk pangásnak indul*, iparunk — talán ha mond uk, nem tévedünk — teljesen megszűnt, tehát gondolkodnunk kell és oiv eszméket kell felszínre vetni, hogy a háború alatt is valamelyes olyan jövedelmi forrást teremtsünk, ami közgazdaságunkat fellendítse, szünetelő iparunkat életre keltse. Hiszen alig van város hazánkban, mely a háborúnak valamelyes hasznát ne látná. Mert hát élni kell, tehát a megélhetés módozatait is meg kell keresni és meg kell találni mindenkor abban, ami nem egyeseknek, de az összeségnek válik javára. A mi Nagybányánk fekvésénél,levegőjénél fogva, melyben mindenben hasonlatos az Alpokhoz, hol az emberek nem tiz, de százezrei keresnek gyógyulást, üdülést, miért ne lehetne a háborús idők alatt és annak utána is egy kellemes üdülő hely, egy nagyobb sza básu üdülő telep, amely üdülést óhajtó hőseinknek a pihenés csendes otthonául szolgálna. Tudjuk azt jól, hogy egy üdülő telephez nem elég a gyönyörű vidék, a jó levegő, az olcsó megélhetés, hanem kényelmes ellátás, illetve lakás is szükséges. Ámha nem is vagyunk úgy be rendezkedve, hogv minden tekintetben kifogástalanul adjunk szolgálatára az üdülni óhajtóknak, de mégis szerény, polgárias ellátást tudunk nyújtani, amit, ha szives, barátságos melegséggel megpótolunk, mindenesetre fölér a kétsze résén vagy háromszorosan is drágább nagy kényelmi ellátással. Sok üres lakás van most e város ban és sok adót fizetni nem tudó em bér. A lakások, ha lakót kapnak, az adó fizetés megindul, de az üdülők ide özön lésével a kereskedelem most megtámadott gyökerei tápot kapnak és iparunk ismét virágzásnak indul. Meg kellene tehát útját és módját lelni annak, hogy a harezban sebesültek részére itthon üdülőtelep létesittessék, mindenesetre a város elöljáróságának kell ebben az irányban mozognia, mert az üdülőtelep létesilése nem egyesek, de az összeség érdeke. A „Nagybánya“ tárczája. A császár a hareztéren. i Camphausennek van egy festménye: a?, országúton, mely Sedántől CtiariesviHe Ötté visz, 111 Napoleon és Bismarck találkoznak. A szeles kocsi, melyben a császár Sedanbót ideái keleti, megállóit, a fasorban. Botjára támaszkodva közeledik a legyőzött császár a német birodalom össze- kovácsolójához, ki hatalmas paripáján üget. Történt pedig mindez 1870 szeptember 2 án, reggel 8 órakor, a sedáni kapi'uláció napján, majdnem ugyanabban nz órában, mikor a kapituláció feltételeit Mohk«, a porosz király vezérkari főnöke s gróf Wimpffen, a franc/ia hadsereg general en chef-je aláírták. Lassan közeledett 111 Napoleon és Bismatck Donchery faluhoz, mely a Maas jobbparlján fekszik. A balparton az országú' mellett áll egy emeletes, fehérre meszelt ház. Sárga virágok borítják a drólsövényt, az ablakpárkányon Őszi rózsák virítanék kis cserepekben. A ház vidékén, amelybe valamikor Bismarck a császárt bevezette, augusztus végén kemény csatát vívtak Donchery romokban hever s a BeUevue kastöly is. melyb.m Vilmos király és III. Napoleon találkoztak s ahol Ili. Napoleon hadifogságának ideje alatt élt, sokat szenvedett a tüzérségi harezban. Nem messze a história nevezelessi-'gü házacskától, kiiencz litte német és franczia katonák alusszák örök álmukat egy zöldséges kert közepén. Őszi virágok ölelik át gyöngéden a sírokat, a fehér kereszteken német sisakok, franczia sapkák. A falusi házban, amelynek ablakai a hideg, kopasz fagalyakon keresztül a szétrombolt falura néznek, szállott meg október 12-én Vilmos császár unokaöccsével, Waldemár porosz herceggel, az önkéntes automobilosztály parancsnokával s Betkmann Hoi weg birodalmi kanczsliárral. A ház tulajdonosnője, aki III Napoleon koronájának elvesztésekor fiatal, csinos hölgy volt, most hetven évnél idősebb. Fournese Libán asszony, aki ugyanazon a szűk lépcsőn, amelyen egykor Bismarknak és III. Napóleonnak mutatta az utal, most Vilmos császárt vezette a kis konyhába s szobácskába, ahol III. Napoleon minden földi fényéről lemondott. S Fourr.ese Libán elmesélte emlékeit a császárnak arról a nagy napról. Megmutatta a császárnak azt a kopott, szalmával fonott széket, melyiken a kerek aszta! mellett, Bismarck ü't. A másikat, amelyen III. Ntpoleon ÜU, egy porosz tiszt veite meg 1870 ben egy tallérért. A madame megmutatta utolsó császárjának elsárguU arcz- képét, mely egy szekrény tetején foglalja e! a díszhelyet, hol madame Libán emléktárgyait őrzi. Efölött kópék függnek a falon a nagy háborúról s egy tábla katona gombokból, melyeket a ház tulajdonosa negyvennégy évvel ezelőtt a Donchery csatamezőn szedett össze, hol a németek balszárnya állott. A császár megtekintette a szobáC3kának sárga virágokkal kihimzett szőnyegéi, melyen sok ezer nemet és franczia látogató név.: van felírva, akik e házban járták. Az 1870-iki láloga'ásról nem sokat beszélt madame Libán, a német császár vizitje sokkio jelentősebb volt előtte. Egy kis aranyrámát hozoH elő, ebben üvegfedél alatt négy Napoleondort őrzött. A franczia császár adta ezt neki, mikor a házat elhagyta. Ezt a négy aranyat megmutat!a a német császárnak is, Vilmos császár pedig nevetve négy csillogó huszmárkás aranyat veit elő s arczképével együtt letette az asztalra Napoleon utolsó aranyai mellé. Két másik arauyat is kapóit, az egyiket Bethmann-Hollvegtől, a tna sikat Waldemar porosz herczeglői. »Ez a déd apám arczképe — mondta a herczeg — ki 1870 ben odaadát a Bellevue-kastélyban volt.« Majd elővette egyéb emlékét: sedáni kereskedőknek két régi üzleti kártyáját. Az egyik kár íyának hátlapjára Vilmos császár czeruzával irta rá nevét franczia nyelven. Erőteljes, markáns kézírás a karakterisztikus kettősponttal: »Gailiaume: I R« A másik kártyán a köve'kező szavak: nVaidemar fils de Prince Henri de Prusse.« A madame aztán ismét visszarakta a két kártyát n dobozba, melyben kicsi kaucsukbélyegző van <■ felírással: »Mai-on de la Irekutrevue Donchery.« A bélyegzőt rányomja látogatóinak levelezőlapjára s a pfenningek és sousk, melyeket ezért kap, segítik őt öreg napjaiban Ha a béke napja visszatér, a Donchery-há zat megint sokan látogatják meg. A turisták innen átmennek majd a Bellevue-kastélyba, hol a német
