Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-03 / 36. szám
fá"vfol3ra,m2.01.'4. szeptember iió 3. 3©-ilc szám, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, I Felelős szerkesztő' negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden liéten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzlet A honvéd. Szeptember 2. A napokban egy kép került a kezembe. Egy kép, nem művészkezekkel vászonra festett színes kép, hanem egyszerű, olcsó vásári portéka, melyet valamelyik hírnév után szomjuhozó műkedvelő fényképész vett fel gépjének lemezére, hogy azután a kép sokszorosittatva megjelenjék a képes újságok hasábjain s röpüljön szét sok-sok ezer példányban a nép közé, az ország minden vidékére. A kép egyszerű, színtelen s alakjai mintha elmosódva lennének, mégis nagy érdeklődést keit, mert beszédesek, sokat i mondók, a rajta lévő alakok, akik ott kissé hajlottan, tipegve járnak-kelnek, de sok tiz esztendőknek súlyával vállukon, mintha most lelkűk megittasult a hazaszeretet mámorától, mintha elgyengült izmaikat villanyütés érte volna, arcuk a boldogságtól ragyogó, szemük a harci vágytól égő, szivüket oly forró, meleg érzet önti el, mint egykor, amikor első szerelmi vallomásukat tevék; mert ők Honvédek voltak és most a honvéd név a világháború forgatagában tűzben áll, vért ont, a régi dicsőséghez uj babérokat szerez. A nagyidők történetének élő tanúságai a régi honvédek, kiknek sorait már nagyon megritkitotta az idő. A haza hálás héroszai iránt, gondoskodik róluk, hogy gondjuk ne legyen és akinek otthona nincs, aki családtalan, annak számára nyitva áll a honvédmenház, hol az öregek, az aggastyánok, mint egy család, mesélgetve a múltakról pipaszó mellett, testvéries egyetértés tárgyalják a napi politikát, az orszár világ eseményeit, sőt néha-néha viták is vannak az öregek között, de mindig megértik egymást. A történelemnek nemcsak élő fen- ! séges alakjai a mi jó öreg honvédeink, j de történelmünknek csinálói is. Szülte őket a lelkesedés, táplálta a dicsőség nevelte a hazaszeretet. Diadalmas csaták ragyogó emléke fűződik a honvéd névhez. Történetünk lapjai a hadi erényekben kimagasló katonáinkat, a honvédeket nem oroszlánként küzdő hősöknek nevezte, de a mythologiai félistenek jelzővel illeti. . . . Fegyverek zörgése, ágyuk böm- bölése édes zenéje volt a honvéd fülének. Ha trombita szó harsant s a huszár lóra pattant, mint zugó fergeteg, mindent romba döntő szélvész rohant azr ellenre, se látva, se hallva, halált osztogatva jobbra úgy mint balra, isler", erővel, mindig csak előre 1 . . . A régi dal, bár messze távolból, a szent öregek füléhez eljutott. A csendes otthon többé már nem csendes hajléka a megvénhedt szervezetnek, de egy zajos, egy lármás palota, hol éjjente a csatákban edzett hősök lelkei találkoznak, mert a világháború forgatagába belekerült a magyar hadsereg, a mindig csak babérokat szerzett magyar honvédség. Az ősi erény bizalmából most lesz része először idegen földön távoli harcmezők ">n a kiontott vér szentkereszi géberlrti Tj vérszerződésünk ez, mint v f ViTtÄc "hnek előtte a pusztaszeri is ver omlott őseink a magyar nemzet t. Most újból szerződést KotoiicK imum, honvédeink a galíciai sik mezőkön drága vért hullatva, hősi halált halva a szent szövetségért, melynek magasan lengő zászlója a népek biztos fejlődését, haladását, szabadságát mutatja a puskapor-füsttel telitett levegőben a küzdőknek, az itthonmaradot- taknak pedig nehéz sóhajaik közepette a jobb jövő csalhatatlan reményeit! A vérszerződés ugyan már évekkel ezelőtt Írásban megköttetett. Az irás a szerződő felek között, miután az kellően aláíratott és a törvényes kellékeknek, megfelelő volt kicseréltetett. A szerződés nagyon erős szerzdés. Meg van az kötve úgy, hogy nem akadhat olyan furfangos fiskális, aki abban kivetőt találhatna. Érvényben is volt és van ez a szerződés, de oly régi keletű, hogy szinte megdohosodott, sőt talán por lepte be, de most a helyzet kény- szerűsége folytán előkerült a vérszerződés. Nézik, olvassák a szerződő felek, megtanácskozzák nem egyszer, nem kétszer, s bármiként forgatják, bármiként tanácskozzák, hideg ésszel, megfontolva, józanon — a bölcsek tanácsa úgy határozott, hogy a szerződés mindenben szép, jó és helyes, sőt érvényben is van, de hiányzik róla a pecsét, tehát elérkezett az ideje azt megpecsételni. A „Nagybánya“ tárczája. A hamupipőke. — A régi mese. — Ugyan van-e gyermek, aki ne halóit volna a mese világában a tündérekről, a bájos aranyos öltözetű király lányokról, hős, daliás királyfiakról, bűvös kastélyokról és az abban levő csodaerejű fürdőkről, amelynek ereje az öreget ifjúvá, a szegényt gazdaggá, a beteget egészségessé teszi. A gyermekkor lelket andalító kedves meséi eszembe juttatják a hamupipőkét. A hamupipőke szerepe az volt, hogy mig hét testvére férjhez nem megy, addig ő ugyan ott lehet a király udvarában, de nem szabad magát mutatnia senki emberfiának. A királykisasszonyok, a hét testvér, hiába voltak szépek, gazdagok, pártában maradtak s így a legkisebb, aki a tűzhely körül sürgölődött, forgolódott, kinek gondja az volt, hogy Ízletes ételek és italok kerüljenek a király asztalára, a munkában felserdült s gyönyörűséges szép hajadonná fejlődött s bár fényt, pompát ki nem fejthetett, mégis testvérei irigyei lettek, róla soha és sehol sem tettek említést s igy a kis lány a konyha őre maradt és a neve Hamupipőke lett. Egy királynak deli fia nősülni szándékozott, mielőtt azonban ebbeii szándéka kiviteléhez fogott volna, kérdést intézett királyné anyjához, hogy ismerősei közül melyik királyleányt ajánlja számára feleségül ? A királyasszony e kérdésre semmit sem felelt, de ruhaszekrényéből elővett egy pár ici-pici gyémántos czipőcskét, átadta fiának ama kijelentéssel, hogy azt a leányt vegye feleségül, kinek az átadott czipőcske jó lesz lábacskáira. A királyfi háztüz nézés czéljából útra indult. Sok királyi udvart felkeresett, mindenütt igen szívesen látott vendég volt, de a czipőnek megfelelő picziny lábú nőcskét nem talált s igy szomorúan tért meg felséges királyné anyjához, visszaadni szándékozván a drága kis czipőcskét. A királyné a czipőt nem vette vissza, hanem fiának ismét átadta ama kijelentéssel, hogy a harmadik szomszéd király udvarában megtalálja azt a királykisasszonyt, kinek a czipő illeni fog picziny lábacskáira. Ott azonban nem a drága szobákban keresse a leányzót, hanem a konyhában, mert megtalálhatja a nyolcz között a legbájosabb teremtést, kinek lábacskáira a czipő rá fog ilíeni. A királyfi ismét útra kelt, megérkezett a király udvarába, hol a legnagyobb szívességgel fogadták, hiszen tudva hét királykisasszony volt férjhez menendő, egy pedig, a nyolcadik elrej ve volt, mintha cselédje lett volna csupán a királyi udvarnak. A leánynéző királyfi nem sokáig lünődött, hogy miképpen adja elő lánykérési szándékát. Előkereste a picziny czipőt és mondá, hogy akinek lábára a czipőcske jó lesz, azt feleségül veszi. Próbálgatták is azt a királykisasszonyok, de mindeniknek kicsiny volt. A király fi már szo- morkodott, hogy innen is feleség nélkül kell távoznia, de eszébe jutott királyasszony anyjának ama mondása: keresd a leányzót abban a palotában, mert ott megtalálod. Kereste tehát addig, amig megtalálta a nyolczadik királyleányt a konyhában. Ennek a király lánynak maga a királyfi húzta fel a gyé- mántcsattos czipőt s azután megkérte királyi atyjától leánya, a Hamupipőke kezét, feleségül vette s igy az elrejtett királykisszony egy nagy birodalom királynéja lett . . . * Ilyen Hamupipőke szerepe volt az osztrákmagyar monarchiában a mi szép hazánknak. Tudott a világ egy Magyarországról, különböző nemzetek fiai felkeresték ezt az országot, különösen Budapestet, amelyről mindenütt csak elragadtatással beszéltek Sok idegen még felkereste a Tátra vidékét, sőt kevesen a délibábos Horto- bágyot is. Inkább a vidéket tanulmányozták látogatóink, mintsem a népet s igy bizony azzal távoztak szép hazánkból, hogy láttak egy gyönyörűséges országot, ebben az országban láttak még jogászt, juhászt, kanászt és ettek gulyást, amely csak úgy marta minden látogatónak a torkát . . . Most a háborús világban egészen megvál- (ozott az a sok balga nézet, amely Magyarországról ez ideig közszájon forgott. Hogy a hadak útja lett Magyarország, ezer és ezer idegen utazik e hazán keresztül, de messze országokból jönnek idegen nyelvű hadfiak, akik az ország különböző helyein táborozva, megösme- rik az eddig vadnak tartott népet s lépten-nyo-
