Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-20 / 34. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. augusztus 20. kedő kirakatában hatalmas rajzpapiron óriási piros betükkkel olvasható : Éljen a király! Nem volt ablak a városban, ahol legalább pár szál gyertya ne égett volna. A legtöbb helyen azonban gazdag virágdísz, kis nemzetiszinü zászlócskák, szallagok képezték az illumináczió hátterét. Mindenütt lobogókat lenget a szél; a Rákóczi téren, az utczákon pedig zsibongva kavarog, hömpölyög a nép. Nyolcz óra. Megérkezik a bányászzenekar lampionokkal, nagy sereg bányász pedig acetilén lámpákkal veszi körül a mozgósítás folytán ugyancsak megfogyatkozott bandát De azért szépen játszanak, nagy lelkesedéssel. A tömeg pedig egyre nő. Jön az ifjúság zászlókkal, Éljen a király feliratú táblával s a zene szüneteit hazafias dalokkal tölti ki. Az István király szálló erkélyéről L Bay Lajos orszgy. képviselő és Brebán Sándor g. kalb, plébános lelkesítő beszédeket intéztek a tömeghez, éltetve a királyt. A tömeg mindkét beszédet viharos éljenzéssel fogadta. A nép köréből pedig Nyisztor János pinczér beszélt csinosan. Majd felhangzik a fúvós hangszerek érzéssel telt hangjain a német és a lengyel himnusz. A Rákóczi-tér közönsége teljes csöndben, figyelem mel hallgatta végig s Vilmos császár mellett zajosan, nagy lelkesedéssel tüntetett. Egy lelkes csapat zászlókkal, énekszóval járta be a város utczáit, mindenütt nagy tömegtől kisérve. * A Kossuth-nófa legújabb variáczióju aktuális szövege megragadta figyelmünket egyik kirakatban. Talán ez sikerült legjobban: Ferencz József azt üzente, Harczba szállt a regimentje. Ha mégegyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a király! Esik eső karikára, Ferencz József kardbojtjára. Valahány csepp esik rája. Annyi áldás szálljon rája, Éljen a király! Őfelsége születésnapjának, egyut'al a katonák napjának megünneplésébe némi disszonan- cziát hozott az éjszakai cziklon nagy pusztítása, mindazonáltal az idő kedvezett a katonák itthon maradt családtagjai részére eszközölt gyűjtésnek. A templomokban az ünnepi istentiszteleteken nagy közönség vett részt; az összes hatóságok képviseltették magukat. A római és görögkatolikusok együttes isteni tiszteletét a róm. kalh templomban, a reformátusok és ág. evangélikusokét a ref. templomban tartották meg. A r. kalh. templomban az áhítatot nagyban emelték Gurszky Valér, Jancsovits Jolán és Kupás Gyula szép szólóénekei; a ref templomban pedig Horváth Kálmán segédlelkész gyönyörű imája. Istentiszteletek után kezdődik a gyűjtés a főtéren, az utczákon. A szép leányok serege csinos perselyekkel és nagy ügyességgel fogta el a fiatalembereket egy pár fillérért, úgy, mint az a gyermeknapon szokás. Nem menekülhetett egy férfi sem a nemes adakozás elől A főgyűjtő urna a Vidder gyógyszertár előtt volt felállítva A bányásszenekar pedig játszott ismét, délután is, a katonák családtagjai javára. A gyűjtés szép eredménnyel járt; hisz mindenki szívesen nyitotta meg erszényét, hogy megossza kenyerét az éhezőkkel . . . A magyar nemzet belső ellenségei. — Kérelem a belügyminisztériumhoz. — Augusztus 18. Az élelmiszerek uzsorásait a nemzet legveszedelmesebb ellenségeinek kell tartanunk, mert mi belőlünk élnek és a védekezés módja nagyon is elméleti velük szemben. Szomorúan igazolja ezt a belügyminiszternek most kiadott rendelete, amely azt mondja, hogy csak elkerül- hetlen végső szükség esetében szabad az 1912 évi LXIII. l.-czikkben megadott joghoz, a hatósági ármegállapítás védelméhez fordulni. Még inkább eltörpíti a hatóságok erejét az a figyelmeztetés, amelylyel a miniszteri rendelet nem mondja meg világosan, hogy mikor »aránytalanul magas« az élelmiszerek ára. Nem mondja meg ezt, sőt miután rendeletében figyelmezteti a hatóságokat, hogy csak végső eszköznek tekintsék ezt a törvényt, tehát csak végső esetben szabad azzal élni, ismét egy újabb kérdéssel feszi semmivé a törvényt. Mert most már azt kell előbb tisztába hozni, nogy mikor jön el a végső szükség állapota, tehát mikor jön el a végső eszköz alkalmazásának ideje az élelmiszeruzsorások és csalók ellen alkalmazni a Klenaukon a Száva innenső partján szintén várat emelt. Több ízben megkísérelte Mátyás az erős Sza- bács bevételét, sőt egy Ízben Újlaki Miklós macsói bánt, később erdélyi vajdát és bosnyák királyt erős sereggel küldötte a vár ostromlásara, azonban most is eredménytelenül. A dolog végtelenül bántotta nemcsak a Mátyás király győzelemhez szokott fekete seregét, hanem a nagy királyt is és ennek a következése az lett, hogy nagy sereggel az élén maga a király indult hadba Szabács várának megvételére. Kemény dió volt ennek a várnak megvétele, mert a janicsárok hősies bátorsággal védték a várat a magyarok vitézsége ellen. Az ostrom, melyet pedig maga Mátyás király vezetett, tovább tartott egy hónapnál, ebből is lehet következtetni, hogy minő erősség volt régen Szabács, sőt ma is az, mert a hatalmas kővár ellenálló képességén jóidéig megtört minden magyar bátorság és vitézség, mig végre a harmincznegyedik napon sikerült a várfalaira kitűzni a diadalmas magyar lobogót 1475. év őszén. Rettentő harczok folytak e vár bevétele körül. Erős, bátor, vitéz ellenfelek állottak szemben egymással, de mindhiába volt a janicsárok elszánt küzdelme, a halált megvető bátorsággal küzdő magyarok előtt a vár meghódolt, a janicsárok azonban az utolsó szál emberig elestek a bástyákon. Ez az ostrom történelmünk legdicsőbb emlékeinek egyike, hiszen íródeákjaink »Szabács viadalja« czimen históriai éneket is írtak róla, mely irodalmunk e nemű termékei legbecsesebbike. A vár bevételére Mátyás király mindig büszke volt s mikor e várat az ostrom után kijavíttatta és felszerelte, visszatért Buda várába. E vár bevételével a törökök csaknem egy félszázad évre lettek visszavetve a háborúskodástól. Szabács vára a későbbi időkben Í3 nagy szerepet játszott történetünkben. A mohácsi vészt megelőzően több ostromot állott ki a vár, mígnem Szulejman szultán 1521-ben a várat bevette. A várnak eleste nagy riadalmat okozott Magyar- országon, mintha ez előjele lett volna a további magyar s igy a mohácsi veszedelemnek. Szegény hazánk, ebben az időben nagyon nyomorúságos viszonyok között volt. Ily viszonyok mellett is a mieink többször megkísérelték a vár visszavételét, de az sohasem sikerült. Aztán Mohács temetője lett hazánknak és Szabács a török kézen maradt egészen 1717-ig, mikor is a vár a passarovit2Í békekötés után ismét magyar kézre került és Magyarországhoz ősi jogon vissza csatoltatott. A belgrádi békekötés 1739-ben a várat ismét a töröknek adta, kiktől ötven év múlva 1788-ban Il-ik József foglalta vissza. A vár 1867-ben Szerbiának adatott, mig most hősies küzdelem után ismét a szerbektől visszavétetett. Abban a régi időben, mi voltunk védő bástyái Európának a törökök barbársága ellen, most ismét mi állunk őrt Európa kapuján a szlávizmus ellen és a magyarság állítja fel azokat a bástyákat, melyen a szlávizmus mindent meghódítói akaró vágya megtörik. Mennyi történeti emlék felujul ebben a napokban. midőn fiaink harczi vágytól égve kusszák , szentesitett törvények büntető eljárását? Ha a közigazgatásnál a kereskedők szaktudását is felhasználnák, akkor nem maradna adós a belügy- ! miniszter ezekkel a kérdésekkel, hanem megmondaná határozottan, miszerint indokolatlan áremelés az, mikor valaki az előállítás, beszerzés és forgalomba hozás költségein felül 30% hasznot akar magának kiuzsorázni. A végső szükség esetét pedig be nem látni, igazán nagy i hiba. Hiszen egy világháború előtt áll a magyar í nemzet és minden fillérre szüksége van az ál- I lamnak. Ez nem végső szükség ? Hisz a 20 millióból álló nemzet kifosztása halálos csapást mérne a hadseregre is. Ezer év alatt nem volt soha nagyobb szükségünk a végső erőfeszítésre, mint most. A belügyminisztert, mint a legjobb, leglelkesebb magyar hazafiak egyikét kérve kérjük, tehát az említett rendelet hiányainak ; sürgős pótlására. Ki kell mondani, hogy most, a végső szükség ideje itt van és még csirájában kell elfojtania uzsorát, nem pedig akkor, mikor már a fekély ellepte az egész nemzet testét. Egy világháború rettenetes küzdelmei talán elég indokolás a végszükség idejének megállapítására, mert minél később lép fel a kormány, annál nagyobbra nő az uzsora és annál nehezebb lesz a letörése. Az áremelés határát pedig állapítsa meg határozottan a miniszter. Mert igy tőnkre teszik a magyarság életerejét a belső ellenségek legveszedelmesebb fajtái — az élelmiszeruzsorások, ezek a vérszopó, undok pióczák. Ezekkel szemben a kímélet — most éppen — öngyilkosság volna az erőskezü kormánytól. Irgalom nélkül harczot kell üzenni az élelmiszeruzsorások ellen és szervezni a községi szállítási vállalatokat még a háború tartama alatt. A belügyminiszter ugyanis attól tart, hogy ha a termelő, elárusító és vállalkozóval szemben kellő szigorral lépnek fel a kormány és a hatóságok, akkor azok visszahúzódnak és ez Ínségre vezetne. Hiszen ez a visszahúzódás már megtörtént. Az érczpénzt, a búzát, a liszlet, a czukrot, burgonyát már még magas árakon sem adják ki az uzsotára számitó belső ellenségek. Leltározni kellett a fővárosi malmokba összegyűjtött és eltitkolt készleteket is. De eldugják a termelők, vállalkozók is az élelmiszereket, hogy majd később óriási magas árakon adják azokat közforgalomba, mikor talán koronára rúg majd egy kiló liszt ára. Hát akkor készül a kormány letörni az árakat ? Éppen az ellenkezőt fogja elérni a kormány azzal, ha engedi nagyra nőni a most még csirájában könnyen elfojtható uzsorát . . . Azt fogja elérni a kormány, hogy az iparszabadság jelszavával a kormánynak és a hatóságoknak harczot fognak üzenni a meghízott uzsorások és annyi bajt fognak okozni, hogy keservesen megbánja, amiért mindjárt első panaszra agyon a szerb hegyek sziklás óriásait. Szabács után pedig meghódítják mindama városokat, helységeket, melyeket egykor a magyar uralt. Délen is régi dicsőségünk nyomait találjuk, az északi harcztéren pedig vallásos voltunknak régi kolostorára találunk, hol nemcsak magyar vonatkozású régi Írások, diplomák találhatók, de ebben a szövetségesünk által a napokban meghóditott városban Censtoc- hovóban egy magyar pálos is lakik. Pálosok vagy paulinusok rendjét, illetve a Remete Szent Pál rendjét Bertalan pécsi püspök alapította 1215-ben. A censtochovói pálos kolostor 1382 ben alapitlatott A szerzeteseket a hont- megyei Márianosztráról Opulai László nádor telepítette Censtochovóra. Ebben a várszerü kolostorban Szent István, Szent László, Szent Imre, életnagyságú állószobrai vannak a templom bejáróinál és a folyosókon magyar pálosok arczképei, közöttük Báthory Lászlóé is, a legrégibb magyar bibliai fordítóé. A Pálosok a régi időkben igen tekintélyes rend volt és tudományosságáról is hires s igy nemcsak hazánkban (a szomszédos vármegyében Zilahon a Mtszes hegység tövében ma is láthatók a Pálosok kolostorának romjai), hanem külföldön is sok nevezetes intézményt létesített. Miután a Pálos rend Magyarországon teljesen megszűnt, igy megbecsülhetetlen értékkel bir reánk nézve magyar tudományos szempontból is Genstochovó orosz városkának a németek részéről való birtokba vétele. Hogy minő fontos e 54—55 ezer lakossal biró lengyel-orosz városnak meghódítása harczászati szempontból, azt a stratégák hivatottak elbírálni, dehogy egyházi
