Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-08-13 / 33. szám

4 NAGYBANYA 1914. augusztus 13. érczalapvédelmi szempontból behozott 8°/o-os bankrátájához s kamataikat ehez képest állapít­ják meg. Nagyon természetes, hogy a nagy ban­kok nagy kamatát a kis bankok is áthárítják az adós közönségre, úgy, hogy az a halandó, aki félvén a kamat fölgyülemlésétől, a moratorium daczára is rendezni akarja váltóit, 12—13% ka­matot kénytelen fizetni s ha nem fizeti most, majd megfizeti moratorium után, csupán azért, mert az osztrák-magyar bank kényszeriiségi rá­tája 8%! Hová fog ez vezetni? Hiszen nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az osztrák - magyar bank érczkészletének védelme szem­pontjából s nem abból a szempontból emelte fel a bankrátát, hogy azzal a régi, jóhiszemű adósokat sújtsa. Ha pedig a bank kamat eme­lését úgy magyarázzák, amint azt megírtuk, akkor mire való a moratorium ? Nem mindegy az, ha most vagy pedig 1—2 hónappal később vérzik el a z ország lakossága a horribilis ka matok alatt ? Az rajtam nem könnyítés, de senkin sem, hogy a 12—13—14 százalékot most rész- letenkint, vagy pár hónap múltán egyszerre kell kiizzadni I Nem látják a vidéki pénzintézetek ide­jét annak, hogy felvilágosítsák a magas kor­mányt, hogy ez a helyzet hová fog kialakulni? E háborús világban a jótékonyság oltárán fo­kozottabb mértékben adakozni, hogy a harczba- menők hátramaradottjai szükséget ne lássa­nak, mindenkinek szent kötelessége. Az élelmi­szerek árai napról-napra emelkednek. Hitel nincs sehol, még áruhitel sincs I Mindennek a tete­jébe pedig a 12—14 °/0 kamat. Ha a vidéki pénzintézetek most, a legelején nem teszik meg a kötelességeiket a magas kamat enyhítésére azzal, hogy az irányadó köröknél közbenjár­janak, rossz próféták legyünk, de el fog jönni az az idő, hogy pár hó múlva legyen bár a bankkamatláb bármily magas, maguk, a pénz­intézetek fogjak fogni adósaikat, hogy fizes­senek 8 %-ot s azzal kénytelenek lesznek meg­elégedni, mert ha liczitáczióra kerül a dolog, a tömeges liczitácziók miatt nemcsak kamataikat, de a tőkéjük javarészét is elvesztik És vesz­teni fog a hitelező, elpusztul, tönkre megy az adós, de majd nyerni fognak azok, akik ottho­nosan érzik magukat a liczitácziók légkörében. Bizony, bizony, ha jól meggondoljuk a dolgot, e kérdés elintézésénél a nemzeti vagyon meg­mentéséről vagy elpusztulásáról van szó ami elég fontos théma arra, hogy midőn egymásra szá- guldnak a világesemények, most se hagyjuk figyelmen kívül, hanem idejekorán foglalkoz­zunk vele 1 Gyűjtés a templomokban. A nagybányai fe­lekezetek összes lelkészei elhatározták, hogy a háború tartama alatt a templomi perselyekbe begyült összegeket a harezba vonultak itthon maradt családtagjainak segélyezésére fogják for­dítani. Értesítés. Mély tisztelettel hozom a mélyen tisztelt közönség szives tudomá­sára, hogy szobafestészeti mintakollek- j cióm az idén is a legújabb és legmoder­nebb különleges mintákból van össze­állítva, mely biztosítja azt, hogy a mélyen tisztelt közönség legfokozottabb igényei­nek is a legnagyobb megelégedésre meg­felelhetek. Áraim a legszolidabbak. Lelki- ismeretes pontos munka. Kérve szives pártfogásukat, kiváló tisztelettel vagyok Khun H. szobafestő Szombat-utcza 10. A »Vasárnapi Újság« augusztus 2 iki száma rendkívül érdekességü, sok képet közöl a nap eseményeiről Budapestről, Belgrádiról, az oszt­rák-magyar hadvezetőség arczképeit, képeket a 250 év előtti szentgotthárdi csata jubileuma al­kalmából, melyben 1664. aug 1 én a török feleit arattak diadalt a magyar seregek, továbbá a Pozsonyba rendezett nemzetközi méhészeti kiállításról, a műit heti vihar pusztításairól, stb. Novellát Sajó Sándortól, költeményeket Majt- hényi Györgytől, Oláh Gábortól és Szegedi Ist­vántól hoz e szám, czikkeket közöl őfelsége ischli nyaralásáról, a Skandináv államok és Oroszország viszonyáról, stb. s e mellett be­fejezi Kaffka Margit »Állomások« czimü eredeti regényét és folytatja a »Patriczius« czimü angol regényt s a rendes heti rovatokat. Irodalom és művészet, sakkjáíék, stb. — A »Vasárnapi Újság* előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Viiág- króniká« val együtt hat korona Megrendelhető a »Vasárnapi Újság* kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem utcza 4 sz). Ugyanitt megrendel­hető a »Képes Néplap*, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Élelmiszer uzsorások. Úgy értesülünk, hogy a keddi piaczon a burgonya uzsoraszerü árban árusittatoit. E körülményre midőn felhívjuk a rendőrség figyelmét, figyelmeztetjük a kufárokat, az élelmiszer uzsorásait, hogy nevüket egyen kint nyilvánosságra hozzuk, rendőrségünknek pedig lesz arra gondja, hogy eme lelketlen egyé­neket szigorúan megbüntesse, hasonlóképpen, mint a budapesti rendőrség egy Krausz nevű jeles firmát, mert a paradicsomot kilónként 16 fillér helyeit 20 filléréi, a babot 16 fillér helyeit 26 fillérért árusította, megbüntette 10 napi el­zárásra és 100 korona pénzbírságra. A legjobb azonban az, hogy e büntetés ellen felebbezés nem lehet és Krausz ur ülni és fizetni is fog Uj fogtechnikus. Tekintettel arra, hogy a nagybányai fogtechnikusok katonai kölelezelísé- gük teljesítése végett bizonytalan időre behívat­tak, uj fogtechnikus telepedett le váiosunkban Mr. Székely Willy vizsgázott budapesti fogtech nikus személyében ki Felsőbányái utcza 4. szám alatt a Lengyel féle műteremben fog működni. A tisztelt közönségnek egész nap rendelkezésre áll. Tábori levelező lapok. A bevonult katonák hozzátartozói számára a magyar kir. postafőigaz- galóság tábori postalevelező lapokai és levél­bori fékokat bocsálott ki. Ezek a ievelező-lapok és borítékok darabonként egy fillérbe kerülnek és megfelelő czimzés után azokat a posta in­gyen továbbítja. A levelező lapok vásárolhatók a postahivataloknál és dohánydőzsdékben, mi­után pedig már ezeket lelketlen emberek hami­sítják, figyelmeztetjük a közönséget, hogy kizá­rólag olyan tábori levelező lapokat és borítéko­kat vásároljon, melyeken rajta van a magyar czimer, mert ezek díjmentesen szállíttatnak, mig ellenben a nem hivatalos levelező-lap mint levél csak a megfelelő postai értékjegygyei ellátva i továbbutalnak. Két koronás bankjegyek Az Osztrák-Magyar bank legközelebb larlott gyűlésében elhatározta két koronás bankjegyeknek kibocsátását s rövid idő alatt való forgalomba hozását. Hát mi föl­tétlenül rokonszenvezünk az uj bankjegygyei, — vajha minél több lenne belőle minden em­bernek, de jobb szerettük volna, ha az amúgy is jóképű 2 koronás ezüst érme nem bankóval szaporittaíolt volna, hanem érczpénzzel s a két koronás bankjegy helyett 5 koronás hozatott volna forgalomba, mert a Nagybecskerek (úgy hívják a 5 koronást a2 Alföld nagy vidékén) igen nagydarab s kis bőr íárczában nehezen kezelhető Azonban az 5 koronásból is ha sok van, valahogyan még csak megnyugszunk a nagyságában is Még egyszer a Libamezö. Gondos kezek lekaszálták a mezőt, sőt a csörgő árkát is ki­takarították, amelyre aligha lesz szükség, ha a csörgőt, melynek vizét sokan óhajtják, csorgóvá nem teszik. A füzesből egy kis limet lomot, rin- gvet-rongyot, szegény ember szemetét, de a füzes fáiról lehullott száraz gaiyakat is eltakarították, valóságos szemetet ott nem találtak, hanem olyan szemét okozó állatokat, mint a Tisza István gróf Erzsébet-iéri verebei, találtak bőven. Az asszonyi nyelvek úgy mondják, hogy ezek a szárnyasok szép fehér, vizben úszkáló kacsák, szép lyukok és fehér s másszinü csibék, melyek privilegizál­tok a libamezői füzesben legelni. De ha a rend­őrség ludomást fog venni róluk!?... A mi fürdőink. A városi fürdőrői nem be szélek, meri az nem oly régen kellően méltatva lelt e lap hasábjain, de szólni kívánok ama kél fürdőről, mely hivatva van csodálatos gyógy- erejü vizénél fogva a szenvedő embereknek gyógyítására. lit alig néhány pereznyire a liget­től van a fokhagymás! fürdő, sokan keresik föl, bárha kevés kényelmet tud adni, de vize párat­lan jó és e viznek 80—90 perczenije eltűnik, elvész anélkül, hogy ennek hasznát látná valaki. Ha a tulajdonost nem érdekli eme csekély jö­vedelmezőséget nyújtó fürdőcske, úgy hisszük, megengedné azt, hogy a fürdőcskéről a felesle­ges vizet csatornán levezethessék abba a für­dőbe, melyet most terveznek s amelynek léte- j sitését minden eszközzel előmozdítani kell, ha másképpen, vagy a városnak nincs módjában fürdőjét modernné tenni s egyben egy uszodát is létesíteni, úgy megteremteni kell azt részvény- társasági alapon. A háborús világ ne riasszon vissza senkit se, hiszen a 48 as idők sok és maradandó alkotásoknak voltak megteremtői, miért ne lehetne most is a köz érdekében in­tézményeket létesíteni? Hozzánk tartozik, ameny- nyiben nagybányai polgártársunk a tulajdonosa, a misztmogyorósi Virág-féle sós-fürdő is. Három­negyed órányira van a várostól kocsival. De ezt a háromnegyed órai utazást meg is érdemli e szokatlan fekvésű kis gyógyfürdő. A fürdő fekvése igazán szokatlan Háromfelé ágazó völgy­ben van a fedett étkező, a verandás vendéglő és egy pár vendégszoba. Ez épülettől nehány lépésnyire egy 3—4 méter magas dombon áll a vendégszobák hajléka, alatta jó borral telt pincze. Odább a völgyben a gyógykut, továbbá a fürdő­kabinok s ez után a gyógyvizei töltő szivattyú­im, hol szorgos kezek foglalkoznak az üvegek tisztításával, töltésével, dugaszolásával és ízléses czimkékkel való ellátásával A fürdőt a kitűnő gyógy erővel biró ásványvízből állítják elő, ami valóban ritkaságszámba megy ebben a mai sok mindennel visszaélő világban, Az ellátás a kis fürdőn kifogástalan, a levegő balzsamosan üdítő, hűvös, kellemes. Nagy jövőnek néz elébe ez a kis fürdő vizének kitűnősége miatt. Igen termé­szetes azonban, hogy megfelelő fejlesztéséről is gondoskodni kéne. mive! ezt feltétlenül meg­érdemli. De reméljük is, hogy tulajdonosa helyes i üzleti érzékével odafejleszti a mogyorósi sóstó : fürdőt, ahova azt gyógyerejü vize és kiimája : parancsolja s egyben gondoskodni fog arról is, hogy a gyógyulni kívánó emberiség minél ol- ; csobban (bár most sem drága) juthasson a Virág i István fürdőjére. A hi el. Szép a hitel, sőt szükséges is, külö­nösen konsobdált állapotok között. De a mai viszonyok mellett a lehetetlenségek közé tarlo- zik, mert most minden oldalról azt halijuk, hogy a gyárosok és nagy termelők hitelt nem adnak; ily körülmények között a kereskedők is kény­telenek a hitelnek ha nem is teljes megvoná­sára, de legalább is nagyfokú mérséklésére. Ezek ; a viszonyok eszünkbe juttatják egy régi ideán­kat, melynek megvalósitása ebben a háborús j világban úgy látszik megtörténik. Arról elmél­kedtünk mi jó néhány évvel ezzelőtt, hogy kö­zönségünk szokjon le a hitelezésről, vásároljon mindent készpénzért és akkor sem a kereskedő, sem az iparos nem fog kétségeskedni keserve­sen megszolgált pénzéért. Hát ne legyen hitel, örvendünk e kényszer szülte állapoton, mert ha hitelezés nem lesz, előáil az az ideális állapot, hogy nem lesz adósságunk és nem kell tűnődni afelett, hogy miképen osszuk szét elsején fize­tésünket. Ä hiielt igénybe vevő közönség kissé gondolkodni és elmélkedni fog az elmondottak felett, de végtére is rájön, hogy okos dolog lesz hitelt nem venni igénybe sem most, sem háború után, mert adósság nélkül csendes, zavartalan leend otthonunk és sem a czipész, sem a szabó, sem a fűszeres, sem egyik, sem a másik nem fogja küszöbünket átlépni pénzért; ne hitelezzünk és hitelt ne vegyünk igénybe, aminek aztán ter­mészetes következménye lesz az is, hogy min­denki addig fog nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Az iskolák és a háború. Welerda Modeszt dr. osztálytanácsos, a közoktatásügyi miniszté­rium népoktatási osztályának helyettes vezetője. igy nyilatkozott az iskolák működéséről a há­ború; időkben: Nem történt még iniézkedés a lanév kezdetének elhalasztásáról. Kétségtelen azonban, hogy ha szüksége merül fel, meglesz a rendelet ebben az ügyben. Az én felfogásom az és annak idején olyan javaslatot teszek a miniszter urnák, hogy mivel a népoktatási tör­vény csak arról intézkedik, hogy a tanításnak falun nyolez hónapig, városban pedig kilenc? hónapig kell folynia. Ellenben az nincs meg­szabva, hogy mely hónapokban löríénjék a tá­mlás, ennélfogva ha később kezdődik a tanév,

Next

/
Thumbnails
Contents