Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-08-13 / 33. szám

2 NAGYBÁNYA 1914. augusztus 13. fordul, ez a hiány is csak időleges, mert ha a vasút nem is szállít, szállítanak a fuvarosok, kiknek bizony más keresetük most úgy sincsen. Vasutaink most katonát szállítanak, igy Nagybánya is, mely ősidők óta búzával, ten­gerivel a szomszédos Szilágyságból táplálkozik vonat hiányában, fuvarosokkal szállíttatja a búzát Nagybányára, de ez a szállítási költség sem haladja túl a vasúti fuvarozást, tehát ez okból a liszt árának emelése nem volna indokolt és nem indokolt! A lisztnél ugyan nap nap után mérsékeli áremelkedést tapasztalunk — de ez az emel­kedés is remélhetőleg mihamarabb csökkenni fog, mert készleteink itthon a hazában vannak és abból jelen körülményeink között külföldre vinni egy szemet sem lehet. A cukor ára emelkedett, de ez is a szál litási zavarok következtében. A hús, burgonya ára olyan mint volt. A baromfi ára csökkent, a tojás a helyi piaczon drágább, mint Budapesten, pedig tojás is csak elég bőven kerül piaczunkra. Zöldség félében hiány nincs, az ár mérsékelt és a gyümölcsfélék is elég jutányos árban áru- sittatnak. Általában még drágaságról nem pa­naszkodhatunk, hanem pénztelenségről igen s ennek következtében, mert a pénz drága és kevés, minden irányban árcsökkenésnek kell beállnia. Legsajnosabb az, hogy a pénztelenség folytán minden kereseti forrás bedugult, de remélhetőleg győzedelmes háborúnk mielőbb véget ér és megnyílnak azok az évek óta be­dugult pénzcsatornák is, melyek a balkáni feké­lyek miatt, elzárva voltak kereskedelmünk, ipa­runk és mindnyájunk előtt. Az 5. gyalogezred eskütétele. — Hadbaindulás előtt. — Augusztus 12. Az 5. gyalogezrednek, melyben a mi fiaink is szolgálnak, a háborús időkben szokásos újabb eskütételt f hó 8-án reggel 9 órára tűzte ki Feuenberger Lőrincz ezredes, az ötösök ezred­parancsnoka. Korán reggel valóságos népvándorlás in­dult meg a szatmári Deák térre, amelynek négy­szögében impozáns, hatalmas látványosságot nyújtott a katonai rendben álló 3500 főnyi le­génység. A Deák-tér emeletes házainak ablakait, erkélyeit megtöltötte a város hölgyközönsége, a polgárság más része hatalmas gyűrűben vette körül a felállított katonaságot, de jutott néző- közönség nemcsak a kath. székesegyház tornyá­nak erkélyeire, hanem az emeletes paloták te­tejére is. A város vezetősége Csaba Adorján főispán vezetésével a székesegyház előtti téren, a katona­sággal szemben foglalt helyet. Az ezred legénysége felekezetek szerinti csoportokba volt felállítva A róm katholikusok a székesegyház előtt, a reformátusok ezektől jobbra, a gör. katholikusok a Pannonia előtt, az izraeliták pedig a Várdomb-utcza felőli olda­lon állottak. Minden csapat előtt sátor az illető feleke­zet papja részére. * Tisztek jönnek mennek, jelentéseket tesz­nek, Feuenberger ezredes, helyőrségparancsnok idegesen toporzékoló paripáját katonásan meg­ülve fogadja a jelentéseket . . . megkezdődik a szertartás. Megindul az ezred zászlója. Rudját kemé­nyen markolja meg egy fiatal zászlós, arcza megfeszül, az elszántság döbbeneté látszik meg minden vonásán: a zászlót — örök hadi erény — nem szabad élve kiadni a kézből. A zászló­tartó mellett halad a zászlós liszt, aki életével kell, hogy védje a zászlót és a hordozóját. Övék ma a főhely az egész ünnepségben: a szent zászlóé. Megindul a zászló. A zenekar kiséri az ezred kincsét, becsületét, amint körülhordják az ezred előtt mind a négy fronton. Feszes tisztel­gés, a szentséget megillető hódolat fogadja min­denütt, ahol elviszik. * A tér közepén felállított emelvényen meg­harsan az ezredkürtös trombitája: kezdődik az egyházi ünnepély. Mise, ima, áldás, ünnepi beszédek. A reformátusokhoz Béltekg Lajos lelkész szól. Csengő hangja betölti a teret Férfiasán, bátorítóan, lelkesítőén beszél a katonákhoz. Duszik Lajos az evangélikus legénység szivének érzékeny húrjait rezegteli meg. Dr. Jordán Sándor főrabbi az izraelita ka­tonákhoz intéz szivreható beszédet, amelynek nyomán hangos zokogás szakad fel a czivil közönség leikéből. Benkő József kanonok a székesegyház előtti pódiumra áll s onnan beszél a kalholikus vallásu vitézekhez. Megindító volt, amint a teljes papi ornátusban beszélü korosabb lelkész keményen, katonásan buzdítja egyenruhás testvéreinket. Férfiasán komoly, katonás volt minden szava, dicséretére vált volna a legkeményebb katoná­nak is. Bakács érsek, Kapisztrán János jutott az eszünkbe A gör. kalholikus katonákhoz Demián Titusz, majd dr. Barbul Illés Károly ügyvéd intéztek lelkesítő szavakat. Ha helyünk engedné, mint örökbecsű sza­vakat, minden beszédet szeretnénk megörökíteni e tudósításban. Egy mondatot azonban leszögeztünk itt. Demján Titusz beszédéből fordította le részünkre egyik hallgatója: — Inkább a csatatéren hulljon el a vére mindenkinek, mintsem azzal a váddal lelkében térjen vissza, hogy a harczot nem vívta meg hűséggel, becsületesen. Ismét felharsan az ezredkürtös trombitája: az egyházi szertartásnak vége. A katonák tisztjeik harsány kommandójára frontott csinálnak a Deák-tér közepe felé. Tánczoló lován a középre lovagol Feuen- berger ezredes és amig lova forog, hogy lovasa minden mondatát a tér négy sarka felé oszsza el ideges mozgásával, felhangzik az ezredes ke­mény szava: Soldaten1 Rövid, de határozott az ezredesi szó. Há­borúba indulunk. Hűség . .. vitézség ... haza ... király! Azután Helveg Albert őrnagy, a szatmári tisztikarnak a polgárság előtt is legkedveltebb tagja lovagol elő és magyarul beszél katonáihoz Beszédében körülbelül ugyanazokat mondja, mint az ezredes, de az ő magyar beszédét köny- nyebben sikerült feljegyeznünk: — Katonák ! Szüléink és a hozzánk tar­tozók jelenlétében egy szent esküt fogunk ma tenni Isten színe előtt, a hűség esküjét Ural­kodónknak, az esküt, hogy drága hazánkat és a hozzánktartozókat meg fogjuk védeni. Mindannyian testestül-lelkeslül katonák vagyunk! Férfias bátorsággal és legyőzhetetlen erővel fogunk nemzeteket megfenyíteni, mert gyilkosság és ravaszság által meggyalázni me­részelték hőn szeretett Uralkodónkat és drága hazánkat. Ezek után csak egy »előre« létezik reánk nézve, egy »előre« melynek jutalma a győzelem lesz ádáz ellenségeink felelt. Erős akaratunkkal, bátorságunkkal meg­fogjuk mulatni az egész világnak, hogy méltó fiai vagyunk ezeréves szeretett hazánknak s hogy hős tetteinkkel, Isten, segítségével még egy másik babérkoszorúval fogjuk ékesíteni ezredünk zászlaját. Katonák! Úgy ismeri a haditörténet Szatmár- és Szabolcsvármegye fiait, az »ötö­söket«, hogy esküjüket az utolsó lehelletig hiven beszokták tartani s igy forrón szeretett legfelsőbb Hadurunk és drága hazánk, bízza­tok bennünk, Nektek hozzuk a győzelmet! Végül Pacala Aurél százados határozott gesztusok kíséretében tolmácsolja románul ugyanazokat, amit előtte felebbvalói németül és magyarul elmondtak. Beszéde végén a katonaság ajkáról lel­kesen, szívből hangzik fel az egetverő magyar kiáltás: Éljen a király! * Soldaten sckwőren! A középen a tisztek előtt németül, a gör. katholikusok előtt románul, a többi csapatok előtt magyarul felolvassák az eskümintát. Há­romezerötszáz ajakról egyszerre morajlik az eskü. Volt ebben a zugó morajban valami pus­kapor szagu, valami szivet elszoritó . . . amint a tompán zugó áradat betöltötte a teret, mintha messziről menydörgés szólna, mintha távolból ágyuk bömbölnének. * A székesegyház nagyharangjának méla kongása zug belé a zenekar hangjaiba, amint felharsan a Gotterhalte. A zászlót meghajtják, az ezred tiszteleg Nyomban utána a Hymnus hangjai hal­latszanak. A tisztek sapkához emelt kézzel, a zászlótartó meghajtott zászlóval, a legénység feszes haptákban tiszteleg a magyar him­nusznak is. * Zum Gebet! Von Gebet! Ezer meg ezer harczias lélek alázattal és reménykedéssel borúi le az Ur színe előtt. A katonazenekar áj latos melódiája elfojt­hatatlan zokogással beszél a legdrágább emberi érzésekről. Mintha ezer meg ezer anya, feleség, testvér, gyermek aggódó, fájdalmas, reszkető, minden reményt Istenbe vető bizodalma szó­lalna meg a rézkürtök hangjában: Isten segíts, magyarok Istene! ♦ Az eskü után a Szatmári Jótékony Nő­egyesület megkoszorúzta a zászlót. Jékey Ká- rolyné alelnöknő e szavakkal illesztette föl a széles aranyszalagos virágfüzért a zászlóra: — Magyarország Nagyasszonya és Pdt- rónája segítse és vezesse diadalra! * Ezután dr. Vajay Károly kir. tan., Szatmár város polgármestere áll a pódiumra. Lelkes, hangulatos, szép volt a polgármes ler beszéde. Üdvözölte a város falai között az ezredet, lelkesítette őket, akiket elszólit a kö­telesség és búcsúzni kell tőlük abban a biztos reményben, hogy dicsőséges ezredünk harczi babérjait az elkövetkezendő háborúban újabbal gyarapítják. Hogy ez úgy legyen, mindennapi imánkban kérjük a Mindenhatót, ittmaradó csa­ládtagjaitokat pedig a magunkénak tekintjük s róluk szeretettel gondoskodunk. — Isten hozott és Isten veletek! Két el­lentétes fogalom ez, amit csak a rendkívüli helyzet magyaráz meg A magyarok Istene, aki ezer éven át megvédte e honfivérrel áztatott hazát, védjen most is benneteket, vezéreljen dicsőséghez s hozzon vissza mindnyájatokat a győzelmes harczból — Éljen a cs. és kir. 5 ik gyalogezred és vitéz tisztikara! Éljen a dicső hadsereg! Éljen ő Császári és Apostoli Királyi Felsége! A polgármester beszéde után ismét Feuen­berger ezredes szólott magyarul, megköszönve a város közönségének és polgármesterének a vendégszeretetét. * A —■ ———.....................—— I —a BIRSZADI Mglii természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- -------------------------------­ut óbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: BB Kapható mindenhol. ■■ ■■ Kapható mindenhol. Árj egyzeket kivánatra küld

Next

/
Thumbnails
Contents