Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-13 / 33. szám
2CII. évfolyam... 33-Ils: szám, 7 íj 1914:. a-u-g-visztvis Hó 13. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő- I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. | Ú T T V MTH í I V ! laPközIeményeb> hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. lliULiI Mill AL I. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Mesés idők, csodás idők! Augusztus 12. Az elmúlt dicső századok biborhaj- nala dereng a látóhatáron. A bérezek ormain terpeszkedő nehéz lomha köd, mely a hazaszeretetből táplált nap ragyogó sugarait áttörni nem engedte, mintha oszladoznék, mintha párává válnék abban az izzó tűzben, melyet a hazáért hiven dobogó szív, az aggastyán koronás királyért mélyen aggódó nemes magyar lélek, becsületes hűséggel, tán- torithatlan ragaszkodással lobbantott lángra! Viharos századok száguldoztak át nemzetünk fölött, mióta nemzeti nagylétünk nagytemetójévé vált Mohács . . . E viharos századok alatt sokszor biztató remények hazánk borús egére varázsolták a fényes csillagot, mely utat mutatott volna a boldog jövőre. De az a vezérlő csillag káprázatos fényével alig hogy feltűnt és világított volna az egymást megértés édes hevületével, átkos kezek a fényre az árny, a sötét mély gyász súlyos leplét boriták Mayerling- ben, Genfben, Szarajevóban . . . Derengi A fényes nap sugarai áttörnek a százados ködön, özöne a fénynek árad szét a hazában s e bibor hajnal- hasadás Nagy Lajos, Hollós Mátyás hatalmas magyar birodalmát hívja elő százados aléltságából, vérnélküli szunnyadó- zásából. A nagyalvó régóta várt a hivó szózatra. Hívták, felébredt. A leányzó a maga szűzies tisztaságában életre kelt és eget kéri Magyarország ismét Magyarország lett! Az ország szive megdobbant, keblére ölelte a magyar szent korona várományosát és a leendő magyar királynét. Budapest székes fővárosunk a trónörököst és nejét, kik most a háborús napok izgalmai közepette mint trónörököspár első ízben jelentek meg a fővárosban, a főváros egész népe oly lelkesült- séggel fogadta, amelynek melegsége, őszintesége lebilincselte őket. A leendő király és királyné a hűségnek, odaadásnak, ragaszkodásnak, harczrakészültség- nek ezerféle módon történt megnyilvánulásait szivük mélyéig meghatottan tapasztalhatták. Láttak itt egy népet, megösmertek egy félreösmert, e hazában ezer esztendős hű nemzetet, melynek fiai hősi bátorsággal mennek az ágyuk pusztító tüze elé, életüket, vérüket, vagyonukat áldozzák zivataros időben hazáért-királyért, a béke idején pedig versenyt haladnak a nagy nemzeteknek kultúrájával . . . Elvolt-e rejtve a magyar, avagy elfeledve talán? Elrejtve nem volt, elfeledve sem, csak megértve nem volt! A földnek rengése, ágyuknak dörgedelmes zenéje, fegyvereknek idegtépő ropogása kellett ahhoz, hogy büszkén mondhassuk, mint hajdan régen; Él magyar, áll Buda még . . . Csodás idők, legendás idők! Minő zaj, minő tolongás Budavárában ? A daliák, a leventék, hősök és hazafiak — mind hű és hazafi — a sokaság zömét alkotják. A zengzetes magyar szó hangzik minden ajkon, a magyar dal gyújtó ereje csodákat művel. A nemzet szónokai lettek a királvfiak. A leendő magyar király, Károly Fere ncz József, öreg jóságos királyunknak üdvözletét hozta Buda várába a magyar nemzetnek, a magyar haza fiainak. Midőn a legmagasabb helyről származó meleg üdvözletét átadta, egyben a budai királyi várpalota erkélyéről buzdító, bátorító, lelkesítő beszédet mondott a mi édes magyar nyelvünkön a harezba menő fiainknak, gyermekeinknek. A mi tősgyökeres magyar főhercze- günk, József főherczeg, nagy Nádorunk méltó unokája nemzeti szinü zászlót ad az ifjúságnak, amely alatt tüntető felvonulásait tarthassa. A palotája elé vonult dalos ifjúságnak beszédet tart, melynek minden szavából a hazaszeretet melegsége sugárzott . . . Mesés idők! A budai királyi várpalota erkélyén a Hymnuszt, a magyar imát, melyet a várpalota előtt megjelent sok ezer ember énekelt, feszes magatartással, katonának előirt üdvözlettel hallgatja végig leendő királyunk, Károly Ferencz Józsefi Zita herczegasszony a magyarok leendő királynéja pedig versenyt énekli a Hymnuszt a néppel; a tömeggel együtt érezve, együtt imádkozva azzal a nemzettel, amely életet és vért áldozott a Habsburgokért és áldozni fog mindenkoron hazájáért, koronás királyáért! A királyi várpalota Krisztina városi oldalán a mi fenséges fiunk, a mi magyar herczegünk, József főherczeg a palota erkélyéről búcsúzik, mert felséges urunk és királyunk őt is a csatába parancsolta. Búcsúbeszédet intéz a sok ezernyi néphez, mellette áll — kibontott hajjal — hitvese, Auguszta főherczegasszony, fenséges termetére a vörös kereszt egyesület egyszerű öltönye simul. A mi nemtőnk, a mi főherczeg asszonyunk mély meg- ilietődéssel hallgatja a Hymnuszt, lelke messze-messze jár, ott a harezmezőn, hisz a fenséges asszony hadserege veszi gondozásba sebesültjeinket. A fenséges asszony szivének nemességével, lelkének páratlan jótékonyságával fölötte áll herczegi származásának s igy Auguszta máris halhatatlan! — Csodás idők! Mesés idők! Rákóczi, Kossuth szelleme bebocsátást nyert a királyi várba .. . Rákóczi induló, Kossuth nóta .. . . . . Mindnyájan elfogunk menni . . . Magyarok imája! Kölcsey Hymnusza, Vörösmarty Szózata . .. Mesés idők — csodás idők! Oláh László. Ne aggodalmaskodjunk! — A riasztó hírekről. — Augusztus 12. Aggodalmat keltő hírek szárnyalnak szanaszét s ezek a rémes hírek, melyek a mesegyártó pihent agyaknak szüleményei, ilt-ott, különösen a kevésbbé müveitek körében hitelre is találnak. Azonban a legsajnosabb az, — hogy e kós'za alaptalan hírek ellen védekezni alig- alig lehet A kormány, a hatóságok megtesznek mindent ez irányban, de megteszi a művelt társadalom is mindazt, ami a kedélyek megnyugtatására, az izgalmak lecsiiapitására szükséges. Az inteliigencziának merőben higgadt, nyugodt, a körülményeket mérlegelő magatartása ebben a nehéz időkben is oly méltóságteljes, mely kell hogy megnyugtassa a kevésbbé művelteket, — aunál inkább a műveltség legalacsonyabb fokán állókat. Hiszen mi lenne velünk most, — ha fejvesztetten futkosnánk s a kósza hírekre építenénk, Isten mentsen a bábeli zauarlóll Higgadtság, komolyság, józan elme vezéreljen minden cselekedetünkben, mert akkor kár és veszedelem messze áll tőlünk A mende-mondákat megfékezni nem lehet; nincs is szándékunkban, de intünk mindenkit, hogy óvakodjék minden alapot nélkülöző híreknek felülni. Nem is foglalkozunk a kósza hírekkel, azonban a megélhetésünket illetőleg hiteles forrásból merített adatok alapján, kötelességünk közönségünket minden riasztó hírrel szemben megnyugtatni, mert ez irányban egyáltalán semminemű aggodalomra ok nincsen. Gondolkozzunk csak egy kissé. Ez évben meglehetősen jó aratásunk volt. Búzánkat nemcsak hogy kivinni nem lehetett, de még termő helyéről sem elszállítani, mert a vasút hadi czélokra volt lefoglalva és igy búzánk és liszt készletünk a hazában van azt most kivinni egyáltalán lehetetlenség, A hadba vonult fiainknak még most az idei termésre szükségük nincsen, mert a hadügyi kincstár úgy északon, mint délen dúsan elvoltak látva már a háborút előzőleg a szükséges készletekkel, tehát ott nincs szükség arra, hogy búzánk ilietve lisztünk és egyéb élelmi czikkeink a hareztérre szállíttassanak. Ebben az irányban nyugodt lehet nemcsak e város és vidéke, de az egész ország is. Mi a sajtó munkásai kötelességünkhöz hiven, hogy közönségünket megnyugtathassuk, felkerestük a helybeli lisztraktárakat, terménykereskedőket és tájékoztattuk magunkat abban az irányban, hogy rendelkeznek-e és mily meny- nyiségben búzával, kenyérliszttel, tengerivel és más az élelemhez szükséges cikkekkel? Általában oly informácziót nyertünk, hogy a szokásos készlet mindenben megvan, csupán a tengeriben mutatkozik néminemű hiány, de ilyen időtájt a készlet csökkenése rendesen elő /
