Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-06 / 32. szám
megállt az István király szálló előtt A 4—5 ezer főre tehető tömeg itt gyűlt össze Felváltva játszott a zenekar s felhangzott az ifjúság hazafias és kalonadalai: Már ezután úgy élem világom, Kis kalapom a fejembe vágom, Kis kalapom a fejembe vágom, Csak a behivómat, csak a behívómat várom Majd a Himnuszt, a Szózatot énekelte a tömeg. Lekerültek a kalapok, mindenki felállott az egész téren. Ezután a tüntető sereg a Felsőbányái ut- czán, a Vár- és Hunyady-utczán vonult végig. A bányászzenekar folyton játszott indulókat, hazafias dalokat. Az ablakokból zsebkendőket lobogtattak. Nem fogytak ki az éljenzésekből: — Éljen a király! — Éljen a hadsereg! — Éljen a háború! Végül a Rákóczi-téren ismét megállott a zenekar s eljátszotta a Himnuszt, majd a Rákóczi- indulót. A tömeg egyrésze még tovább tüntetett, de 11 órára minden tüntetésnek vége szakadt, csak Dala Jancsi zenekara húzta a tüzes katonadalokat az István kávéházban a bucsuzkodó bevo- nulóknak. * A mozgósítási plakátokat gyorsan kiszegezték. Alig fér már a hirdetőtáblákon a sok hivatalos hirdetmény ... B. L. _4_________ _______ ____ Ro mánia velünk van! Augusztus 6. Mi magasabb politikával nem foglalkozunk, de a mi nemzetiségi vidékünkön a háborús izgalmak közepette oly sok badar, alaptalan, mégis izgalmat keltő hir került forgalomba, hogy czél- szerünek látjuk közölni Románia hivatalos lapjának: a Serea-nak híradását, mely azt jelenti, hogy Románia az európai konfliktusban a hármas szövetség mellé csatlakozott A Serea jelentése igy hangzik: »A Monarchia és Szerbia közötti háború az egész világot meglepte, de leginkább Romániát. Románia álláspontja a legutóbbi czári látogatás óta bizonytalan volt. A közvélemény a czári látogatás hatása alatt volt és mindenki azt gondolhatta., hogy Oroszország Románia mellett marad A konstanzai görögtüzes látogatás, a patétikus pohárköszöntők megtévesztették az egész világot. Egy ember volt csak, — kiről ugyan az látszott, hogy szintén meghatotta az orosz czári család látogatása, de ki meggyőződése mellett maradt. És ez a király volt. Ő J megkezdette munkáját; először a különböző pártok vezetőivel értekezett, ezeket győzte meg, majd a magasrangu katonatisztekkel ismertette meg programmját. A királynak nehéz munkája volt, mert a russzofll-pártnak sikerült a trónörököst is megnyernie. Tegnap minisztertanács volt Szórajában, a király elnökölt és számszerűleg kimutatta, hogy Németország egymagában is olyan erős, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország nélkül is ma megverné Oroszországot és Franczia- országot. A király expozéja két óra hosszat tartott, mely után Bralianu miniszterelnökkel egye lemben a minisztertanács elhatározta, hogy Románia a háumasszöveiséghez csatlakozik. A király megemlítette, hogy állampolgári kötelesség óvakodni a politikai szentimenláliz- mustól és legelemibb kötelesség, hogy a Duna partjain megvédjük a czivilizácziót a szerb vadságtól. »Boldogok vagyunk, — igy végződik a czikk — hogy ezt egyedül és először a »Serea« Írja meg és nem hagytuk magunkat elámitani. És megállapítjuk azt is, hogy mentői közelebb és erősebben csatlakozunk a hármasszövetséghez és a nyugati műveltséghez, annál jobban védjük magunkat és egész Európát az orosz kancsukától.« Tehát Románia hivatalos lapja jelenti ki, hogy Románia velünk van. Nekünk semmi kétségünk sem volt s nem is lehetett, hogy Románia bármely részen állott volna is, a hazai románság akkor is híven és becsülettel teljesítette volna hazafias kötelességét a trón és a haza irányában, amint azt a részleges és általános mozgósítás alkalmával a legnagyobb lelkesedéssel teljesítette is, de mégis rákellett mutatnunk Románia állásfoglalására is, hogy a minduntalan fölmerülő dajkameséknek egyszer s mindenkorra elejét vegyük. Különben utalunk a román főpapok pásztorleveleire, melyek hü tükrei a hazai románok érzelemvilágának! NAGYBÁNYA ________ Kép ek a városból. Augusztus 5. »Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, Mind elvitték a legények elejét . . .« Soha nem volt aktuálisabb a mai nemzedék életében ez a katonanóta Most látjuk csak, mi az, mikor minden épkézláb ember bevonul a hazát védeni. Nem jött hirtelen a legfelsőbb Hadúr hivó szava, mégis mindenki rabjává lett a rendkívüli súlyos eseményeknek. Alighogy megérkeznek a fővárosi lapok, mindenki rohan a könyvkereskedésekbe Rengeteg mennyiségben fogynak az újságok. Délelőtt tízkor és délután hatkor alig lehet embert találni az utczán, akinek valamilyen napilap ne volna a kezében. Mindenki mohón olvas, ügyet se vetve a szembejövőkre. A rendkívüli események közelebb hozzák egymáshoz az embereket. — Szabad egy pillanatra az újságot?! — Mi a legújabb hir? kérdezik az egymásra nézve máskor legidegenebb emberek. Pedig az események most gyorsabbak a lapoknál; ránknézve ugyan csak akkor, ha távirati jelentések érkeznek. De most már távirat se jön, az újságok is rendetlenül. És keveset hoznak. De mindenki sejti a nagy vihart megelőző villámlásokból, hogy nagy események előtt állunk .. . * Egv hete tart már a rendkívüli állapot. Az utczák állandóan szokatlanul népesek és mozgalmasak. Siető alakokat, bucsuzkodó behivotla- kat, tárgyaló csoportokat lehet látni mindennap és egész nap, mindenütt. A rendőrkapitányság homlokzata, a hirdetőtáblák tele vannak ragasztva hivatalos hirdetményekkel; egész csoportok olvassák, ha egy-egy újabb plakátot ragasztanak ki. Itt-ott fel-felhangzik a Kossuth nóta, vagy más hazafias dalok, sokszor berúgott emberek pálinkaszagu torkából is, akik »még egyszer utoljára« leitták magukat, mielőtt berukkoltak. Ki tudja — gondolják — hátha ott lent Szerbiában a fűbe harapunk ! Pedig nem valami lélekemelő dolog részegen menni a harezba ... Tegnap este kalonanótákat éneklő legények ülték körül a régi piaci kutat. Zene úgy sem szól. A prímás berukkolt, a bányász banda legtöbb tagja is elment. A korzó üres A fiatalemberek javarésze hiányzik ».. . Maradt itthon kettő-három . . .« * A posta csomójával hozza vissza a kézbe- sithetlen leveleket az ismert czédulával ellátva: Elköltözött Inkább ilyen ezé- dulákat ragasztanának Bevonult Parii a levelekre: Rentré. A levélhordó megszólít pár nappal ezelőtt: — Holnap már nem én hordom a leveleket Hogy ki hordja, nem tudom. Én megyek ... * 1914. augusztus 6. A hivatalokban nagyon is felszaporodott a munka Igen sokan bevonultak Különösen a vasúti állomáson nincs pihenés Ott éjjel nappal dolgoznak. A főnöknek csak ez a felelete mindenre: — Hagyjanak kérem, hagyjanak. Egy és fél órát aludtam az éjjel. Azt se tudom, mit csináljak Én kérem semmit se tudtam a mozgósításról, szerencse, hogy volt tartalékkocsim. A közgyámi hivatalban zöld paszuly van felhalmozva egy sarokban. — Alig győzöm a kenyérkereső nélkül maradt gyermekeket élelmezni, mondja a köz- gvám Ma két hátikosár paszulyt osztottam ki közöttük. . . . Szép dolog mégis, hogy az éhezőkről is gondoskodnak ezekben a válságos napokban! * Egész héten túlzsúfolt vonatok vitték a tartalékosokat, népfölkelőkel. A Rákóczi tér tele falusi szekerekkel; a bérkocsi-állomáson ellenben egy fogat sincs. Mind a vasúthoz járnak. Leginkább a Gellert utczán hosszú szekérsor viszi a közeli falukból bevonulókat. Énekszóval, jókedvvel mennek az állomásra Csak feleségeiknek könnyes a szeme . . . A Kossuth-utczán szinte elviselhetetlen a por az óriási módon megnövekedett kocsiközlekedés miatt. A vonatindulások előtt özönlik ki a nép az állomásra. Azok is, akiknek nincs kit kisérni. De a legtöbb embernek megy el valakije A pályaudvaron legmozgalmasabb az élet. Óriási embertömegek lepnek el minden talpalatnyi helyet az állomásépületen belül, a ki járattól a raktárakig Jönnek a rezervisták, nép iölkeiők katonaládákkal, hátizsákokkal, csomagokkal, czivilben vagy egyenruhában, legtöbben kopaszra nyírott fővel, de mindnyájan jókedvvel. Megtelnek a beláthatatlan hosszú vonatok Osztályok közt nincs különbség. Mindenki oda száll, ahol hely van. A bevonulok mind a vonat ablakaihoz jönnek Felhangzik az ének ; kiabálás, zsibongás hallható. — Tessék már indítani, kiabál egy vasutas. Fütty. Indul. Zsebkendőket, kalapokat len getnek. Fényképezőgépem pillanatzárának csat- ianása elvész a viharos éljenzésben, amely a berukkolók tiszteletére elhangzik. ... A néptömeg pedig megindul lassan, csöndben visszafelé. A nőknek nagyobbrészt könnyes a szeme; a meghatottság könnyei ezek, a válás pillanatában . . . Jönnek azok is, akik nem fértek fel a vonatra. Majd mennek a következő vonattal! Mennek a katonai központokba, uj egyenruhákat kapnak s várják a vezényszót az indulásra. Hogy hova, az titok. De lelkesedéssel várják az indulás pillanatát, bátran, jókedvvel, mint a magyar katonához illik Isten adjon szerencsét, győzelmet a magyar fegyvereknek! B B HÍREK. Augusztus ő. A nagybányai lelkészek kérelme. Valaki a N. H. tegnapi számában fölhívta a nagybányai lelkészek figyelmét a harczlérre bevonult családapák ollhonmaradt, szűkölködő családtagjai érdekében indítandó mozgalomra. Az a valaki jó helyre intézte fölhívását. A nagybányai lelkészek a hétfői értekezleten (tehát még a fölhívás megjelenése előtt) elsősorban kértek maguknak részt a szükségben levők támogatására irányuló munkában. Hanem viszont a nagybányai lelkészeknek is van egy kérelmük a nagybányai társadalomhoz és - szükség esetén — a rendőrséghez Vigyük keresztül társadalmi ráhatással, s ha kell: karhatalommal. hogy ezekben a komoly, válságos napokban Nagybányán részeg ember ne legyen található Részeg emberre máskor sincs szüksége a társadalomnak. A részeg ember békében is, háborúban is, vasárnap is, hétköznap is ellensége önmagának, családjának, hazájának, tehát végeredményben hazaáruló. A már meg is indított segítő akciónak valóságos arczulcsapása az a dülöngőzés, meg az az éktelen kurjongatás, amit az alkoholtól et- gyalázott ember (ember! mert az állat nem issza le magát!) elkövet. Ha az iszákosság —•
