Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-12-03 / 49. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. mm ■r.a5^i*»xjEi.ox>jaLXj.3wtx ssnfxxjAi». Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Kitartás. Deczember 9. élűnk, amidőn az ország polgárának legnag37obb Teffl^^cfésére, legönzetlenebb ál dozatkészségére, de egyszersmint bizalomteljes, méltóságos magatartására, higgadtságára van szükség. Ha mindnyájan összefogunk, a poklok kapui sem tudnak erőt venni rajtunk Magyarország miniszterelnöke csak nem régen mondotta, hogy most nem a szónak, hanem a tettnek és cselekedetnek van ideje és értéke. Es amidőn e szavaival irányt jelzett, a legnagyobb elismeréssel hajtotta meg lobogóját a nemzet előtt. Mi, ebben a nagy időben, melynek minden hete-hava a világtörténelemnek egy-egy jelentős fejezetét fogja alkotni, nem beszéltünk, hanem cselekedtünk. Tetteket vittünk véghez, egyikei a másik után hónapok óta. Nem néztük a helyet, a tért, melyet színhelyűi jelöli ki számunkra a haza iránti kötelesség. Nem néztünk se jobbra, se balra, nem vettünk figyelembesemmi mellékkörülményt, mikor hazánk érdeke hivott munkára, elfelejtettünk mindent, szó, ellenvetés nélkül ott és akkor cselekedtünk, ahol és amikor arra szüksége volt a haza ügyének, ahogy a haza üdve kívánta, amelyet mi a legszentebb parancsnak vettünk. Tettünk, cselekedtünk. Ellenségek támadtak reánk fegyverrel minden oldalról, mert úgy látták s talán úgy is voltak informálva, hogy mi szegények, gyengék és betegek vagyunk. Nemcsak ellenségeink, de az egész világ csalódott ebben a megítélésben. Talán szegényeknek látszottunk azért, mert nem járták hatalmas kereskedelmi hajóink a világ óceánjait, gyárainknak nem voltak hatalmas raktárai, telepei a külföldi metropolisokban, kereskedelmünk nem hálózta be az európai pia- ezokat s firmáink nem büszkélkedtek más nemzetek ilyen fajta házai között a világ minden részében — ezért talán szegényeknek látszottunk, de ezt a szegénységet nem is tagadtuk soha, nem tagadjuk most sem; csak azt tagadjuk, hogy az ellenségünk javára ez a szegénység valamit jelentene, melyre építhetnének, melyből következményeket vonhatnának, vagy ez a szegénység reájuk nézve előnyt biztosítana, hr n ánk törni s minket ietipoílo"akarnak. ‘öh nem! Ezt a szegénységet csak mi éreztük és szenvedtük el egyénenkint és talán egyik vagy másik intézményünkben, de a hazának akkor, mikor bajba jut, ezt a szegénységet érezni nem engedtük. Talán spekuláló ellenségeink kifelejtették számításaikból, hogy ez az ország egy tej jel-mézzel folyó Kánaán, hogy mi termelők vagyunk s nekünk lesz mit enni, inni akkor is, mikor a nagy kereskedelmi emporiumok a háború hatása alatt éhen fognak pusztulni s a nagy g}7árak munkásai rabolni fognak, ha hasonló sorsra nem akarnak jutni. Kifelejtették a számításból, hogy az a baka, honvéd és népfölkelő, aki most harezof nem parancsból gyilkoló nyers erő, hanem öntudatos védője ennek a hazának, melyből egy darab az övé s ebből a kisebb nagyobb darabból él, tartja családját s ezért a kis darabért külön is küzd, védelmezi külön, mint a magáét s már ehez a kis darabhoz hozzá van nőve a szive, a lelke, az élete éppen úgy, mint az egészhez, melyhez lelkes szeretettel ragaszkodik. Ezért harczol oroszlán módjára mind, aki pedig nem harczol, az áldoz, segít. Nem vagyunk tehát olyan szegények, kincsek birtokosai vagyunk; miénk a magyar föld. Ezért nem vagyunk gyengék sem s nem mutatkoztunk tetteink végrehajtásánál betegeknek sem. Azok a szimpto- mák, melyek ezl mutatták, mintegy varázsütésre tűntek el s a széthúzó, bel- viszályokkal küzdő nemzet egy egységes, szilárdan tömör hadsereget állított talpra s ilyet hagyott otthon a tettek mezejére indult hadsereg, mikor a világhírű magyar aratás után útra kelt, hogy elébe álljon, — ha kell -- a félvilágnak. Azóta eltelt négy hónap. A tettek, csodaszámba menő események olyan nézete és száma folyt le A „Nagybánya“ tárczája. A Mikszáth-Almanach előszava. Hajdan a költő és a katona jó bajtársak voltak, mert kölcsönösen megtalálták egymás palackjában az italt, amelyre szomjaztak. A költő hősiességre, a katona hírnévre szomjazott. A háború volt a költő igazi fhémája. A tüzes forgószél, amely kiragadta a nyárspolgárt az élet lapályaiból, önmaga és mások fölé emelte, harcok lovagjává és énekek hősévé szentelte. A háború csodalatossá tette a valóságot és a költő a csatatér fölött vonuló felhőkön gigantikus istenárnyékokat látott ágálni. A mai háborúnknak is vannak csodái és azok különbek a régieknél. A modern háború istenei azonban nem a vezéri sátrak, hanem a lövőárkok lakóit, nem az egyént, hanem a tömeget avatják hőssé. A gép Szerepe a háborúban demokratizálta a vitézséget.. Százezer ember egy megvető gesztussal el tudja magában csiftitani az önfentaríási ösztönt, százezer élni és élvezni vágyó, szerelmes és éhes ifjú ember, — ez olyan csoda, amelyben Homér és Vergil nem tudott volna hinni A közkatona áldozatkészsége nagyobb az eposz hősénél, meri hiszen a hős égi és földi kincsekért, hatalomért, dicsőségért, szerelemért küzd, a katona pedig egy gondolatért hal meg. Haza, király: egy gondolat; kötelesség, fegyelem is az. A halálba induló katona artikulálatlan hurrákiáltása a legmélyebb szó, amit emberi száj kimondhat. Mélyebb a költő és a tudós szavánál A katona, aki a szuronyok elé dobja ifjú életének veröfényes gazdagságát, a legnagyobbat áldozza embertársainak. Értsék meg az antimilitaristák: a katonát nem azért tiszteljük, mert embert ölni képes, hanem azért, mert meghalni képes. Fájdalmas kegyelettel nézzük mostanában utcáinkon a gyűrött, szürke katonaárnyékokat. A ködszinü ruhájukhoz idegen föld iszapja tapad. A tekintetük merev és üres, mintha a pupillájukat kitágította volna véres borzalmak látása Ami élet, tűz, erő, ifjúság volt bennük, az mind belefolyt a nagy kohóba, a háború tüzesen bömbölő kohójába, ahol most egy uj világot öntenek formába Miféle jutalmat adhat ezeknek a hősöknek a nemzet? Semmifélét, mert amit adni akartok nekik, azt előbb tőlük kell elvennetek, hiszen ők maguk a nemzet. És mit adhat nekik az irodalom ? Halhatatlanságot? A tömeg ép olyan halhatatlan, akár a tenger vagy a hegylánc. Az irodalom, legyünk őszinték, egyelőre tehetetlenül áll szemben az uj háborúval. Ma nincs irodalom, valamint élet sincsen. Ma csak háború van. A nemzetek rettenetes erőkifejtése megremegteti lábunk alatt a földet és vérszinüre festi fejünk fölött az eget. Ki tudná ezt most verebe szedni? Nem költő, csak egy műkedvelő császár volt, aki a Janiját pengette, midőn Róma lángban állott. Az irodalom várja a holnapot. A dicsőség reggeli fényében égő holnapot, amely egy uj és ifjú magyar nemzetet fog besugározni. Mert bármilyen hosszú és bármilyen sötét lesz is az éjszaka : egyszer reánk fog virradni és a virradat dicsőséges lesz. A magyar nemzet megifjodva, megerősödve, győztesen fog kilépni a homályból. Már győzött abban a pillanatban, midőn ledobta királyi testéről a közömbösség, a kételkedés, a pártoskodás és az idegen-imádás koldus rongyait. Ha eljön a holnap: egy uj ifjúság pírja fog égni a nemzet arcán. Lesznek munkásaink és lesznek költőink ; dolgozni és énekelni fognak. És a költők között lesznek azok is, akik méltók arra, hogy babért és virágot nyújtsanak a nagy háború szürke bőseinek. Akkor majd a szürke hősök hajlott dereka délcegen ki fog megint egyenesedni és a szemükben, amely most üres és szomorú, egy uj élet visszfénye fog ragyogni. Majd holnap! A szerkesztő. Valjevo. A nemrégiben elfoglalt Valjevo csinos, rendezett és tiszta város, amelynek Szerbiában kevés párja akad. gazdasági jelentőségét és fontosságát pedig az bizonyítja, hogy ez a város nyugoti Szerbia kereskedelmi és gazdasági életének közvetítője és csomóponfia. A Macsva legfontosabb útja a Loz- nicából és Smrdik-Bara fürdőhelyen, Koviljacka- banján és Kamenicán át vezető országút, amelyből délfelé ágazik ki a Krupanl—Soko-Valjevo felé vezető országút. Ez ut kapcsolja a Macsva észak-keleti részét Valjevohoz, amelyből észak-nyugot felé is két jó ut vezet és pedig az egyik egyenesen Sábáéhoz, a másik pedig Ubon ésSkutsak Pianinán át ugyancsak a Szávához. A Sabác felé vezető országidnak folytatása és elágazása északon aSuko- vor Pianinán át kelet, felé a Prokop helységen keresztül Gornyi-Milanovac iráayáhan haladó utvo-
