Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-16 / 29. szám
□CII. évfolyam.. 101-3:. jvLlivis 5x6 1©. ♦gjfetjfcffi m A.T» A T »MX JÉS«* ^^^ji*X36«.<>3C>Ä.X»»ffij; BCKfTIXiAX*. 20-Ils szám. ...- . ... — ______ El őfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre \ korona, negyedévre 2 korona, egy szám ira 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközleményefc, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkoresksdő Üzletében Is. Ismét a nyaralásról. — Nyaralók impressziója. — Julius 15. Kedves Szerkesztő Uram! Felszólítására szívesen számolok be Nagybányán szerzett impresszióimról, s ezek nyo- rnán kialakult véleményemről Persze, nem szolgálnának soraim semmiféle czélt, ha arról írnék, hogy milyen jó itt a levegő, miiyen szép a liget, s mily kedves kirándulásokat kínál a környék. Ezeket régen tudjuk, ezek vonzottak ide bennünket. Nem arról akarok Írni, hogy mi van Nagybányán, hanem arról, hogy mi hiányzik, s minek kell lennie, ha azt akarja a város, hogy ez a hely az idegenforgalom számára jelentősen fellendüljön Azokról a dolgokról akarok szót tenni, melyeket egyrészről a nagyközönség érdekében, másrészről a város jellel fogott anyagi érdekében is fontosaknak vélek. Konstatálhatjuk (essünk túl a legnehezebb kijelentésen), hogy azok a fent- emlitett természeti előnyök egymaguk- ban nem elegendők azon a mérlegen, amelynek másik serpenyőjében a nyaralóknak évente itt eltöltött sulvos ezrei mJ feküsznek. E természeti előnyöket, melyeket kizárólag a jó Isten és nem Nagybánya városa juttat, évi sok-sok ezer koronával fizetik meg a nyaralók, ami mégis csak sok egy kicsit Adjon hozzá kultúrát a város, adjon kényelmet is valamelyest, adjon mindenekfelett barátságos, tiszta, egészséges otthont, akkor lesz egyenlegbe állítható a tartozik és követel rovat s csakis akkor lehet itt igazi fellendülésre számítani. A legsürgetőbb tennivalókat én a következőkben látnám: 1. Építtessen legalább 6—8 villát a város. A ligetnek a Veresvizi-utra néző frontján ennyi bőven elférne s mindegyikben meglakhatna egv-két család. Egy-egy ilyen lakásra, mely két szoba, konyha, veranda és mellékhelyiségekből állhatna, idényenként 300—400koronáért bizonyosan lennének fölös számmal jelentkezők s a 8 villának igy nyert bérösszege a városnak magas százalék hasznot jelentene. Abszurdum az a lakáshiány, mel}T ma Nagybányán, bennünket, nyaralókat fogad. Magános nő vagy férfi még csak talál egy szerény kis zugot, ahol a nyaralás szent nevében magát agyonkényel- metlenkedheti; de egy egész csaiád, esetleg apró gyermekekkel, szolgaszemélyzettel ezekbe a zugokba még sem hur- czolkodhatik. De többnyire nem is talál I ilyet sem, drága pénzért sem. Azokért a mizériákért, melyeket a legtöbb jövevénynek szenvednie kell az alacsony mestergerendák, a kis lyukablakok, sötét és szeilőzhetetlen szobács- kák miatt, a díván miatt, melyből a ló szőr rég kikopott, a derekadat elnyomoritó ágy miatt, melynek rugója sohasem is volt, azokért a mizériákért nem nyújt vigasztalást sem a Virághegy pompás panorámája, sem a derék bányászzenekar ropogós indulója. Ezek olyan sebek az ártatlan idegenen, melyek mindennap újonnan felszakadnak s melyekre csakis a nemes város okos áldozatkészsége és elvárható méltányossága nyújthat remediumot. 2., A fürdő kérdése is égető itt. Mert kedves az, de csak heccből, egy nyáron egyszer, mosdótálban állva végezni el a tisztasági fürdést, ám heteken át mindennap erre kárhoztatva lenni: ez mégis csak fáj idegenből magunkkal hozotL szivünknek. Már pedig a foghagymásba bele nem mehetsz, jámbor olvasó, olyan primitiv, a gőzfürdőbe bele nem férsz, olyan kicsi. Ha három kövér ember bele- bujik, kiiöttyen belőle a viz. Ismerve a veresvizi mordfürdők és a pompás vasas fokhagymás-forrás kitűnő gyógyhatását, meggyőződésem, hogy e második pontnál is összhangba lehelne hozni a közönség igényeivel a város üzleti érdekeit. A nagybányai müvészkolónia révén ismertté lett ez a városka az öt világrész oly zugaiban is, ahol Budapest létezéséről fogaiommalsem bírnak;vájjon pompás gyógyvizei nem vihetnék még előbbre jóhirét ? Ha pótadó zúdult is a csatornázás, villanyvilágítás, vízvezeték és iskolaépítések miatt Nagybánya város nyakába, még sem hiszem, hogy ügyes tervek alapit „Nagybánya“ tárczája. Bethlen Gábor lakodalma. Gyönyörű kilátás nyílik a kassai dóm for- nyának erkélyérői. Dél felé egész darab alföld, a nagyidai síkság zöldéi. Nyugaton a Bankó fenyvesei setétíenek. A szőlődombok mögött a vér- áztatta rozgonyi mezők keskeny csikja villan föl. Az éjszaknak összelömörülő hegyek fölött is messzire ellátni; Eperjesen túl a mennyboit szélébe ütköző iker Strázs s a sárosi vár kupaiaku tetői tűnnek fel. £s ez a hármas hegy a messze távolságban olyan, mintha Magyarország czimeré- ből rakták volna oda. llyformán nyilatkozott a torony erkélyén könyöklő városi muzsikusok egyike, amikor mesterük sípjába fújt. A tizenkét legény összébb bujt, szájához illesztette készségét. Még jóformán semmit sem láttak, de uruk éles szeme észrevette, mint bukkan ki a kassai hegy erdőinek sűrűjéből, mint valami hosszú csigaproczesszió, a poros kocsisor, melyen a fejedelem aráját, hozzák kíséretével. A magasban fölriadó harsonák szavára lenn a piaezon megriadt hangyabolyként eleven nyüzsgésre kelt a nép'ömeg, mely sűrű sorokban végig nyúlt a külváros utczáin, egészen a Hernádig. Kisvártatva kétfelé válik a nagy sokadalom s a hullámzó emberáradat szürkés sorfala között villámként robog tova valami íündéri lidércz- sereg. A fejedelem iovagoit menyasszonya eié vont ezüstruhában, kétezer főnyi ragyogó kísérettel . . . Perczek múlnak, másfél óra is elmúlt, de a várt vendégsereg egyre késik. A kassaiak ielkén rossz sejtelmek czikáznak keresztül; pedig csak az történt, hogy a bradecburgi követ s a bajor fejedelem képviselője között rangbeli versengés támadt. A két fejedelmi jegyes, a Hernádtól elválasztva, csöndesen pihent kíséretével, mig végre Schwarzenberg gróf felolvasván okmányait, igaznak bizonyította jogát, mely szerint övé az elsőség a hídon való átkelés s ura leányának üdvözlése tekintetében. A város falain eldördültek az ágyuk. Szór- ger Mihály építőmester, aki az utczák föidiszité- sében fáradozott s ennek ügyében többször megfordulván a fejedelem ezeremóniamesterénél, az ünnepségek rendjébe is belepillantott, mosolyogva hajolt a ház sarokerkélyén ülő leányához.-- Tudod, mit jelent az ágyuszó? A fejedelem most csókolta meg először menyasszonyát a folyóparti selyemsátorban. Ott lerázzak ruhájáról az ut porát s félóra múlva itt lesznek. Szorger Margit fölsóhajtott s némán nézett maga elé. Az emlékek, amelyek félév óta szüntelenül foglaikoztaiják, ma egészen érőt vettek lelkén. Künn lakott a szőlőben. Egy délután a hegyoldalban csatangolt. Közel volt a szüret ideje. Az érett gerezdek súlya alatt földig hajoltak a sárguló venyigék. Lenn a völgyben finom köd lebegett a Hernád pariján elnyúló nagy város fölött. Hirtelen egy eltévedt vadász bukkant föl előtte. Ő el akart futni, de az idegen nyájasan szólott utána. Az utat tudakolta és ő iekisérte a begy lábáig. Másnap ismét találkoztak. Oly jól esett hallgatnia hízelgő szavait! Azt mondta, hogy amióta szomorú özvegységre jutott, most vidul fel először a szive. S amikor néhány nap múlva megcsókolta, a leány már nem is félt tőle. És azután minden délután elébe ment a föltelé kígyózó ösvényig, de ő nem jött el többé . . . Ismét szólt az ágyú, a torony erkélyén vig riadót fújnak, az ezernyi nép ajkán üdvrivalgás fakad. A felső kapu diadalivén keresztül zárt sorokban nyargal be a fejedelem testőrserege, lassan gurul nyomába a kis menyasszony aranyos hintója, mellette üget teiivér arabs ménen Bethlen Gábor fejedelem. Arczán szinte ragyog a boldogság, ruháján szemkápráztató az ékkövek csillogása. A tavaszelői nap aranysugarai vakító rezgésre kelnek a diszhintók hosszú sorában helyet foglaló násznép mesés fényű alakjain. Az idegen fejedelmek követei udvariasan hajlongnak a meglepetés mámorában rivalgó tömeg hallatára. S amint a nagy diadalszekér berobog a kapun, a tolongó nép keresztültör a drabantok hármas sorfalán. Az eleven csoda dübörögve halad tova: ló nem huzza, ember nem tolja, kereke sem látszik; dobogóján lenge tündér sereg lejt a karcsú oszlop körül, melynek tetején maga az eleven Ámor röpíti rózsákban végződő nyilait tetőtől-taipig megaranyozottan. Egy rózsa Szorger Margit ölébe esett s a lány szeme könybe lábadt. A diadalszekér mö gött a fejedelem udvari bolondja tört keievézt külföldi kollégáival, példáját követvén az idegen lovagoknak, akik szintén vilézi tornára keltek, valahányszor a menet megrekedt.
