Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-12 / 46. szám
1914 november 12 NAGYBÁNYA 3 A tojás ára egyszerre váraflanul 5—6 fillérről 10—12 fillérre szökött. Ez sem indokolt s csupán az uzsora terhére írandó. A húsról jobb lesz nem is beszélnünk. Méregdrága árakon minő selejtes húst árulnak, az szinte elképzelhetetlen, S ma már a juh hús ára is 1 K—1 K 20 fillérre szökött fel, pedig a juh hús volt a szegény népnek ez ideig a kisegítője. A hatósági ármegállapításokat Berlinben már e hó 4-én éleibe léptették Nálunk pedig összetett kézzel nézik az illetékes tényezők a legszükségesebb élelmi czikkek árainak is a hallatlan fölsrófolását. Meddig várunk még ? Mikor a liszt ára 62 - 68 fillérre rúgott, a kenyérliszlté 50—58 fillérre, még mindig nem érkezeit e el az ideje a hatósági beavatkozásnak ? Az ország területén a járványok már felütötték fejüket. Védekezünk is ellene a leg- szélesebbkörü apparátussal, csak egygyel nem törődünk, hogy az éhínség ki ne törjön, pedig a szegénység, a nyomorúság, az éhség a legnagyobb melegágya minden járványnak. Ütött a tizenkettedik óra, hogy véget vessünk e lehetetlen állapotnak s a körmére kop- piulsunk azoknak, akik semmivel sem törődve, csupán csak a maguk uzsorás hasznát szolgálják ! Nagybánya helyett Besztercére. (Egy nagybányai mezei jogász kalandja a Számos- völgyi vasút összes vonalain.) Kolozsvár, november 9. » . . . A nagyhatalmaknak a Dardanellákra és a Boszporusra vonatkozó megegyezése Oroszország ellen irányul, hogy hajóhadával az ő Fekete tengeréről ki ne jöhessen. — Most, hogy Törökország elzárta e tengerszorosokat, az orosz, mint j ketrecbe zárt óriás, a ketrecét rázogatja . . .« Éppen ezt az aktuális részt tisztáztam nagy érdeklődéssel nemzelközjogi jegyzékem ceruza- vonásos gyorsirási jeleiből az elmúlt borús, szomorú vasárnap délutánon, mikor a lollpergés, az óraketyegés s a tompán beszűrődő utcazaj halk zenéjét súlyos léptek lármája, majd erős kopogás zavarta meg. Pár másodperc múlva már itt állt előttem várakozó tekintetekkel jogász kartársam, aki ma reggel szememláttára szállott lie a Szamosvölgyi vasút egyik nagybányai kocsijába. Nem vagyok babonás ember, azért minden bizonyítás nélkül hajlandónak mutatkoztam elhinni, hogy tényleg ő ál elöltem — Hiszen a mostani háborús időkben a csodák, a feltámadások és egyéb furcsaságok napirenden vannak! ww ff lMTWirMifnanriig, i wbi 11 «n w óbb—mmamamm ———tummimmmmmmm A kapitány nyomban orvosért szalasztotta az embereket, de bizony az is csak a beállott halált tudta megállapítani, segíteni a hirtelen kiszenvedett fiatal katonán már ő sem tudott. Szív, vagy agyhüdés érhette, nem bizonyos, — csak a halál bizonyos és a temetés, amely délután öt órára tűzetett ki. Birbu száraz szemmel hallgatta á temetést elrendelő parancsot, azután engedelmet kért, hogy Ö maga áshasson sirt a fiának. A kapitány hozzálépett, gyöngéden megveregette a vállát és igy szólt: — Ne busuj, Barbu, az öreg Isten legjobban tudja, hogy mit miért csinál. — Lehet, dón kapitány, lehet ... bólintott mellére csuklóit fejjel az ember. Délután öt órára megásta fiának a sirt, a század meg eltemette a holt katonát s letüzöít a sirdomb fejéhez egy egyszerű fakeresztet. Kereszt és sirdomb másnap reggelre el volt borítva hóval s az uj havazás kemény fagyot is hozott. így tehát tamási tapogatások nélkül szóltam : ? . . .Szervusz. . . Hát te hogy kerülsz ide? — Képzeld, hogy jártam! — Hadd mondjam el. — De nehogy kiírd a nagybányai lapba! — Désig zavartalanul utaztam. Annál nagyobb volt ott a zavar, a sürgés-forgás, rengeteg katona, nagy lárma. De azért a villásreggelizés sem maradhatott el. Gondoltam, megeszem egy pörköltöt s megiszom egy pohár sört. . . . Sok idő eltelt ott az étteremben, mikor komolyan kezdtem érdeklődni. Hallottam ugyan már olyasfélét, hogy Nagybánya felé tessék be- szállani, de az már régen volt. A pincérek pedig megnyugtattak, hogy ráérek még — Szóval lemaradtál a vonatról. — Ó annál rosszabbul történt. Szedem magam s mivel ott állt a vonat az állomáson, minden gondolkozás nélkül, boldogan beszállok egy kocsiba. Egyéb gondjaim nem vollak. Podgyászt nem vittem magammal, igy nem sokat törődtem a vaggon számával, vagy éppen a felírásával. Fáradt lévén, el is aludtam mindjárt. A kalauz, látva, hogy ré*i utas vagyok, békén hagyott. Jóideje alhattam a vonatülésen, mikor nagy zajra, mozgolódásra ébredtem egy nagyobb állomáson. — Besztercze, kiállja harsányan a kalauz. — Volt annyi lélékjelenlélem, hogy átszálltam az éppen Dés felé induló vonatra. Jön a kalauz. — önnek Nagybányára kellett volna utaznia, figyelmeztet. — Azt én kérem nagyon jól tudom — mondom — Most már meg kell a jegyet váltani. Désre vagy Kolozsvárra parancsolja ? . . . — Hát már akkor inkább Kolozsvárra. Fizettem . . . Most hálistennek megint itt vagyok. Holnap utazom haza. . . . Sok érdekes látnivaló volt arrafelé. Én nem is bántam meg ezt a fuvarozást, legfeljebb a — pénztárczám. — De nem baj Legalább meglátom a moziban Antwerpen bevételét . . . ■ * Nem fogadtam meg kedves kollégám előre- j bocsátott figyelmeztetését, mert kiirtani a lapba , az esetet (bár ez, mikor e sorokat irom, még ! egy tényező (!) hozzájárulásától függ), de a nevét diszkréten elhallgatom (hisz úgy is kitalálják, akiket illet) Lopva, suttyomban írtam meg ezt a tudósítást, — nem hiába ilyen égbekiáltóan rossz, nehogy meglepetésül szerelve tisztelt kollégám ugv hat óra tájban bekopogtasson az ajtómon. Most pedig, mig kedves kartársam Anlwer ■ pen bevételéről lát nagyszerű filmeket a szin I körben, felveszem nemzetközijogi jegyzetem el- I ejtett fonalát: Mindenki köpenyébe burkolódzott és fújta a körmét. Csak az öreg Barbu nem burkolódzott a köpenyegébe, hanem levetette és úgy indult el szép lassan a behavazott friss sirdomb felé. Látták a tisztek is, a legénység is, — de senki sem értette a dolgot. S aztán csak látták, hogy Barbu ráteriti katonaköpenyegét asirdombra sa szája mozogni kezd . . . — Mit csinálsz ott? — kiáltott rá a kapitány ? — Hideg van, dón kapitány, — válaszolta csendesen az ember, — félek, hogy megfázik a fiam . . . A lisztek összenézlek. Senki sem szólt egy szót sem. A századparancsnok végre összeszedte magát és intett a katonáknak. — Vigyétek hátra szegényt ... — mondotta szánakozva.-*«S«... A Dardanelláknak az orosz flotta ellen irányuló elzárása a nemzetközi egyezmény értelmében egyedül Törökországtól függ. Törökországnak ilyen jogot adni, a nagyhatalmaknak érdekében állott ...» _a hírek. November 11. Személyi hírek. Dr. Fass Gyula pár heti itthon tartózkodás után ismét hadba vonult. — Km- Pap Sándor nyug. táblabiró pár havi távoliét után hazaérkezett. — Dr. Wagver József főorvos pár napi itthon tartózkodás után a harcztérre utazott. — lioromisza Tibor festőművész, tartalékos honvédhuszár-hadnagy a szatmári városi megfigyelő állomás parancsnokává neveztetett ki. — Dr. Pap Viktor ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti itthon tartózkodás után ismét hadba vonult. — Dr. Erdős Vilmos ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti tartózkodásra haza érkezett. Joggyakornoki kinevezés. A kassai kir. Ítélőtábla elnöke Marosfy Gábor ügyv djelöltet az eperjesi kir. törvényszékhez joggyakornoknak nevezte ki. Kinevezés a harcztéren. A cs és kir. hadügyminiszter dr. Szentmiklősy Ödön klinikai gyakorló orvost, ki már három hónapja van a harcztéren, segédorvossá nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Szentmiklősy Ödön klinikai gyakorló orvos, mielőtt hadbavonult volna el jegyezte Bodó Sándor kolozsvári máv. főellenőr és forgalmi főnök kedves leányát: Bözsikét. Esküvő. Dr. Móricz Miklós kereskedelmi és iparkamarai titkár f. hó 14-én, szombaton tartja esküvőjét dr. Miskolczy Sándor ügyvéd leányával: Erzsikével. Hadi litániák. Csernoch János biboros her- czegprimás a püspöki értekezlet határozata értelmében rendeletet bocsátott a lelkészkedő papsághoz, hogy az októberben tartott esti áj latosságokat ne szüntessék be. hanem továbbra is tartsák fönt a háború befejezéséig. Városunkban ezután is mindennap délután 5 órakor tartják meg az esti ájtatosságokat. Aranyat vasért. Az aranyat vasért mozgalom nevében fölhívjuk mindazokat, akik Turman Olivérné vezetése alatt álló gyűjtésében ékszereket adni szívesek voltak, hogy f. év november hó 15 én délelőtt V, 12 órakor a városháza tanácstermében, a vasgyürük átvétele végett, megjeleuni szíveskedjenek. További adakozást a nemes czélra szívesen fogadnak: Domokos Ferenczné és Makray Mihályné. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy városunk tisztes polgára Gaitdek Károly rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultat nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra — Mély gyász érte Pityik György m. kir. bányakapitánysági főtisztet. Felesége, szül. Gerendy Ilona f. hó 6-án éleiének 57 évében hosszas szenvedés után elhunyt. A halálesetről a következő gyászjelentést adták ki: Pityik György férje, György, Gizella, Rózsi, Idus Irénke gyermekei, Pityik Györgyné Tohotán Ágota menye, Magos Gyula veje, Bencsik Teruska Pityik Laczika és Ágica unokái úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó hitves, forrón szerető édes anya és szeretett nagymama: Pityik Györgyné túri Gerendy Ilona f. hó 6 án reggel 7a3 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 57-ik, boldog házassága 40-ik évében, hosszas, de megnyugvással viselt betegség és az üdvösségünkre rendelt szentségek többszöri felvétele után csendesen az Urban elhunyt. Drága halottunkat f hó 8 án délután 3 órakor fogjuk a róm kalh. vallás szertartása szerint Postarét-utca 27. számú gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni
