Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-05 / 45. szám
1914. november 5 Fyugalcmba vonult törvényszéki bíró Kölesei] János kir. ítélőtáblái bíró, a szatmári kir. törvényszék bírája nyugalomba vonult N}ug- dijazása alkalmából sok évi hű és buzgó szolgálataiért legfelsőbb királyi elismerésben részesüli. Hősök kitüntetése. Őfelsége a király a szatmári 5 gyalogezredben az ellenséggel szemben vitéz magatartásuk elismeréseid Schulla Ede, Martini Mór és Horváth László századosokat, Suvu Emil főhadnagyot és dr. Bramlmrg Imre tart. hadnagyot a katonai érdemkeresz tel és hadiékitménnyel tüntette ki Halottak napja. Halottak napján nagy közönség kereste fel a sírokat, hogy koszorúval ékesítse s kivilágítsa szerettei sírját. A kegyeletei érzésnek e megnyilatkozása ellen szót nem emelhetünk, főleg, ha az illetők a kegyelet adó jónak lerovása mellett eleget lettek ama másik kötelességüknek is, hogy a virágok s kivilágítás költségeiből nehány fillért juttassanak a had- segélyző bizottság czéljaira is. De már az ellen a legélesebben fölszólalhatunk, hogy azok neveit. akik talán a legpazarabhul világítottak, hiába keressük abban a listában, mely a halottak napi adakozásokról számol be. Bizony szomorú dolog, hogy a jelenlegi megpróbáltatások napjaiban sem tudunk fölemelkedni a helyzet magaslatára s nem tudjuk belátni azt, hogy Isten és emberek eiőít sokkal kedvesebb dolgot cselekszünk. ha most az elhunytak kultusza helyett filléreinkkel azokat segítjük, akik értünk s a hazáért küzdenek a harezmezőkön. Hogv bőven ellegyenek látva mindennel, mire a katonádnak a téli hadjáratban, a sebesülteknek pedig a kórházakban szükségük van ; hogy az érettünk küzdők családjai nyomorúságot ne szenvedjenek! Szóval, ezer és ezer helye van most minden fillérnek s bizony jó lélekkel mondjuk, sokkal Istennek tetszőbb dolgot cselekedett az, aki pár fillérrel is járult a humanitárius czélok- hoz, mint aki akárminő fényözönbe is vonta a temető csöndes sírjait ! Kir. közjegyzöség Nagysomkuton. Az igazság ügyrniniszter a nagysonduti kir. járásbíróság területére Nagysomkut székheiylyel külön köz- jegvzői székhelyet rendszeresített. Ezzel Nagysomkut község közönségének régi óha a teljesült. Przemysl ostroma. Az utóbbi hetek hadi- történetében legjelentősebb szerepel játsza Prze- mysi ostroma, melyről jelentek ugyan meg általánosságban tartóit képek, de az ostrom részbiblikus elődeik Jerichónál. A przamysü falak azonban nem reagáltak a hangos biztatásra Illetőleg reagáltak ugyan, de ebben nem volt köszönet. Annyira nem, hogy a szürküiet beálltakor egyszerre az összes orosz ágyuk elhallgattak s reggelig csönd volt a váröv körül. Az oroszok pihenőt adtak maguknak. Ezt a nagy csöndességet a mieink arra használták fői, hogy a Buszkowicky és Walawa között vezető műut mentén kitörtek. Ezúttal a rendes huszárság helyett dragonyosok végezték a lovasszolgálaíot. A kitörés sikerrel járt s a honvédség sök fogollyal és fontos földerítésekkel tért meg hajnal felé az erődbe. Már rég le is feküdtek, amikor a zurawicai kapunál egy furcsa csapat kért bebocsájtatást. Elől egy dragonyos káplár lovagolt, utána száznyolezvanhárom orosz gyalogos, hátul pedig megint két dragonyos zárta be a menetet. Gyalog. A lovaikra az orosz fegyverek kiszed tt závárzata volt, mint valami aczél győzelmi koszorú, fölpakkolva. A dragonyoskáp- lár szabályos haptákban jelentette az ügyeletes tisztnek : — Alássan . . . elfogtam ezt a csapat, oroszt . . . A tiszt nevetett. — Hogy fogta el őket? — Mi hárman patru'lirozlunk s közben letévedtünk az útról Malkowice felé. Olt az egyik erdőnél körülvettek bennünket ezek az oroszok. El voltak bújva. Nem lőttek, nem kiabáltak, észre sem vettük őket. Egyszerre, mintha a földből bújtak volna elő, fö'ugráltak. Arra, hogy meneküljünk gondolni sem lehetett. Belenyugodlunk a sorsba, amikor észreveszem, hogy nagy sugdoNAGYBÁNYA lefes leírását nélkülöztük. Mai tárczarovatunkban a Budapest haditudósítójának: dr. Fal>im/i-Fii- ■ zesséry Istvánnak közöljük az ostromról iroü I szines sorait, me!}1 hű képét adja a borzasztó küzdelemnek, mely végre is a mi dicső, hősi katonaságunk fényes győzelmével végződött. A íárczára fölhívjuk olvasóink szives figyelmét Soltész Elemér kitüntetése. Nagy kitüntetés érle Soltész Elemér ref. lelkészt, egyházmegyei főjegyzőt, a kiváló egyházi Írót. A tizennégy egyházmegyét számláló tiszántúli egyházkerület a most j megejtett választáson egyházkerületi aljegyzővé választotta. A ref. egyház nem I bővelkedik hangzalos hivatalos czimek- I ben. Egyszerűen hangzik ez is: egyház- kei illeti aljegyző. De a választás ériékét, I nagy kitüntetéssel járó díszét nagyon is ; megnöveli azon körülmény, hogy az egyházkerületi aljegyzői széket épen ugv töltik be, mint a püspöki széket. Ötszáznyolcz- vanöt egyházközség (presbyterium) választja 809 szavazatával s bizony nem j csekély népszerűség, a kiváló kvalitásoknak nem kis foka s a szerzelt érdemeknek egy jókora tömege volt szükséges ahoz, hogy egv egyházkerület oly sok j kiváló lelkésze közül valaki az egész egyházkerületnek elismerését, kitüntető bizalmát kiérdemelje. Annál nagyobb a mi büszkeségünk, hogy a tiszántúli egyházkerület kitüntető választása a mi lelkészünkre, Soltész Elemérre esett s ez örömünket csak fokozza ama körülmény, hogy tudtunkkal nagy ideje, mintegy 200 éve, hogy a kerület vezérkarában nagybányai lelkész helyet foglalt volna. Soltész Elemért a nagybányai ref. egyház- község ezelőtt tizenöt éve választotta meg nagy lelkesedéssel lelkészévé. Akkor, midőn megérkezése alkalmával ünnepélyesen fogadták, mondta ez emlékezetes, szerény szavakat: Mullam nincs, jövőm még lehet! A lezajlott tizenöt év becsületes, fáradhatatlan munkája fényesen I igazolta e szavakat. Soltész ez idő alatt I egyike lelt az ország legjobb nevű egy- I házi szónokainak s mint egyházi iró pedig általánosan lisztéit és elismert nevet I vívott ki magának. Érdemeit pedig most 3 koronázza meg az egyházkerület, midőn őt, egy kis város elszigetelten álló lelkészét, a kerület aljegyzővé választotta. A választásról Kiss Ferencz püspökhelyettes főjegyző, jelenleg a debreczeni tudományegyetem rektora értesítette Soltész Elemért a kövelkező levélben: Igaz örömmel köszöntelek az egyházkerületi aljegyzői székben s kérem baráti és kollegiális támogatásodat. Dr. Baltazár Dezső püspök pedig igy ir a megválasztott aljegyzőhöz: Tegnap bontottuk fel a szavazatokat, melyeknek eredményeképen örömmel konstatáltuk, hogy egyházkerületi aljegyzővé Téged emelt a gvülekezele- sek bizalma. Szeretettel üdvözöllek és kérem anyaszentegyházunk érdekében kifejtendő törekvéseim számára nagy tudásod és meleg szived támogatását. Halálozás. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Fekete (Schvarcz) Lajos m kir. bányamérnök tartalékos hadnagy éleiének 38-ik évében, a hareztéren szerzett betegsége következtében elhunyt. A gaiieziai Tuhla községben temették el. A család a következő gyászjelentést adla ki: özv. Fekele Lajosné szül. Radó Irén a maga, valamint az alant nevezettek és a nagyszámú rokonság nevében mély fájdalomtól megtört szivvet jelenti, hogy forrón szereteti, felejthetetlen férje, a legjobb fiú, vő, testvér, só,or és rokon Fekete Lajos m kir. bányamérnök és tartalékos honvédhadnagy éleiének 38 ik és a legboldogabb házasságának 4-ik évében a harczlcren szerzett betegség következtében a gaiieziai Tuhla községben rövid szenvedés után ez évi október hó 15-én elhunyt. A megboldogultnak földi maradványai a tuhlai sirkerlben helyeztettek örök nyugalomra Deb- reczen. (Kossuth utc/a 18.) 1914. évi október ho 28 án. Legyen neki a sirbantja oly könnyű, mint arnilv áldod az emléke közönünk ! Özv. Schvarcz Mártonná sz Rksenberger Anna anyja, Radó Pál és neje szül zsarolyáni Márton Róza após és anyós, özv Remenyik Lajosné sz. Schvarz Irma, Walthier Györgvné szül. Schvarz Anna testvérek, Walthier György és dr. Radó Endre sógorok, Radó Endrédé szül. Nem. s Margit sógornő. A reformáczió emlékünnepe. A reformáczió emlékünnepét városunkban október 31-éu ünnepelték meg, mely alkalommal Soltész Elemér lelkész mondott nagyszabású egyházi beszédet. sás van. Az egyik altiszt odalép hozzám és rossz németességgel mondja: — Megadjuk magunkat nektek, vigyetek be a várba. — Nem akartam hinni, amit mondott s azt feleltem, hogy fegyveres embereket nem vihetek magamma!, tegyék hát le a puskát s akkor indulhatunk. Erre az altiszt ismét összesúgott az embereivel, majd azt mondta, hogy itt még nem lehet letenni a puskái, mert orosz csapatokkal is találkozhatunk, de majd beljebb, közelebb az erődökhöz, kiszedik a fersluszt és át fogják adni. Ebbe bele nyugodtam, annál is inkább, mert hiába akartam volna ellenkezni. Hárman voltunk s hogy ők mennyien lehettek, azt a sötétben nem is sejtettem, de legalább — hartninezra becsültem őket. Közvetlen Zurawica előtt megállítottak s fölszóiitás nélkül kiszedték a závárokat, összekötötték a puskatisztitó zsiuőrokka! és fölrakták a két lóra. Eközben az történi, hogy az orosz állásokból észrevették bennünket s el kezdettek ránk tüzelni Én persze sarkantyúba kaptam a lovamat, a két dragonyos is ledobta a závárokat, fö’üit és szaladtunk. Utánunk az egész csapat. Csak most láttam, hogy mennyien vannak. Az altiszt mpg csak kiabált: — PoC'káj! Pocskáj ! — Zurawicánál be is vártuk őket. Nagyrészük eldobta fegyverét, hogy jobban szaladhasson, akinek volt, kiszedte a závárí belőle és abfü- rolta. Most aztán mi voltunk az urak. Rendbe- szedtem őket, a két dragonyosl. mögéjük, magam előre. És gyerünk Hat igy történt. De tessék nekik enni adni, mert nagyon éhesek. Kaptak enni s beszéltek, mint a vízfolyás, Mindenekfölött értékes volt az a hírük, hogy ötödikétől kezdve az oroszok gyalogsági rohamokkal fogják forszírozni az ostrom sikerét. A várparancsnokság negyedikén délelőtt már értesítette erről a tervről az összes erődöket. Ezen a napon, negyedikén, egyébként megújult a vehemens ágyutűz s a tábori lövegeket, hogy aktiv részt vehessenek a harezban, több orosz pozi- czióból előre tolták. Vesztükre. Felderítő szolgálatunk tudniillik oly kitünően működött, éppen a jelzett kritikus időpontra való tekintettel, hogy délután három órakor nagykaliberü ostromágyuink elkezdhették a tüzelést ezekre az előretolt pozi- cziókra. Két óra alatt végezlek velük s végeztek velük egyszersmindenkorra. De nemcsak ezekkel. Jött ugyanis egy jelentés, amely arról szólott, hogy az egyik orosz cernirozó tájrészparancs- nokság (tíetagermgs-Abschnittskommando) az x-i urasági kastélyába tette át szállását. Ott vannak a tisztek, az irodák, a térképek, a pénz, a törzsgyalogság, mind-mind egy rakáson. És ekkor az erődparancsnokság parancsot adott, hogy az urasági kastélyra az egyik harmincz és feles mozsár- ágyúval tüzeljenek. Mert ilyen is van egypár Przemyslben. A kolosszust beirányitották. megtették a saját környék biztonságára szükséges óvintézkedésekef, egy földrázó, kondenzált menydörgés s a ináz.-ás bomba kir-pült a csőből Kupyatice és Wjelmica felé. Öt perez múlva még egy újabb, nyolcz perez múlva a harmadik. Negyedikre már nem volt szükség. Az orosz parancsnokság pedig eltűnt a föld szinérői. Fabinyi-Fiizesséry István dr.
