Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-05 / 45. szám
I UGy( 2TII. évfolyar*^ fcjff jf/ xíii? ~ a^v lSl-3:. november lió 5 MX Al» aziOFIRODAljMI Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik uiiuden héten csütörtökül! reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MI H Á L Y ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A világ c >rgatag. November 4. Talán nine ember, akinek csak parányi raegfigyt képessége van, hogy ne látott volna got, mert aki száraz tavaszi idő zán, utón, mezőn megfordult egyszer máskor, láthatta, hogy egy kis szél a levegőben tölcsért alakit, mely a földnél kezdődve felfele szélesedik tölcsér alakban. Ez a kis szél villámgyorsasággal szedi tel futó útjában a földről a port, giz-gazt stb. ragadja magával a magasba. A természetnek ezt a furcsa játékát forgatagnak nevezzük és pedig azért, mert amit felkapott, felvett a földről, azt a szél tölcsérben forgatja és viszi magával mindaddig, mig valahol az áldásos eső a forgatagban kavargó szennyet, piszkot, kigyót-békát és különféle férgeket a magasból a földre nem zuditja. Az efféle forgatag működésének következménye az, hogy a vihar itl-ott kigyót, békát dob a földre nagy csudál- kozására azoknak, kik a forgószélnek főigatagszerü játékát nem ösmerve azt mondják, hogy a viharok alkalmával a földre hullott állatok az égből cseppentek a földre, sőt sokan úgy is állítják, mintha azok ott fent teremtek volna. Az idei szárazság alkalmával megindult egy kis forgószél az alsódunai vidéken, sok szennyet, piszkot felkapott forgatagában ott, ahol a szelecske megindult, azután haladt tovább a forgatag, száguldva repült, felölelni szándékozva mindama szennyet, mindama piszkot, ami az öreg Európában felgyűlöm! ft és található volt, de mert ezzel meg m elégedvén, bősz szélvész lón belőle mint őrületes elem futva fut végig az öreg föld legrégibb idő óta ösmert részein, magával ragadva a szennyek, piszkok teljes tömkelegét. Egy bolond forgatagban, melyet őrület idézett elő, van most az egész világ és joggal mondhatjuk azt, hogy a világ most egy forgatag, egy-olyan őrült forgatag, melyben királyok lesznek földnélküli iánosok, büszke trónok omlanak semmivé, diadémektől, ragyogó drága kövekkel ékes koronák hullanak a porba. S miért ez a rettenetesség, ez a világforgatag ? Egy semmiből lett, fertőzött idegzetű, most még uralkodó család őrületes nagyra- vágyásáért, mert annak az uralkodó családnak, a szerbnek csak nyerni lehetett volna, veszítenie nem volt mit, tehát egy blattra tett fel mindent s hogy a játszmát elvesztette, az kétséget sem szenved. A balkáni haszontalan királyok, a szerbet és montenegróit értve alatta, mily sok bajt okozlak a diplomácziának s mily temérdek szerencsétlenséget nekünk s aztán Európának, most már pedig az egész világnak. így van ez mindig, ha oly elemek kapnak fel az ugorkafára, akiknek a hatalom mérgezett tőr a kezükben és veszedelmére van nemcsak a hatalmat adóra, de ve- 'esen káros, veszedelmes a szomszf Ebben a vilá DebreC7„ >t már benne van nem uropa, hanem a vén Ä zgöre’' ’e Afrika .ah az örtf> ' "tpgy. „n s aztán, hogy végül is ki adja meg az árát, az nem a mi dolgunk, az a fő, hogy azok pusztuljanak, akik e világforgatagnak előidézői, a világ eme felfordulásának okozói voltak. A mi kicsi népünk, a mi kicsi nemzetünk, a mi szent hazánk legelsőbben került bele a világ forgatagába, de ám tiszta erkölcscsel, hamisítatlan becsületességgel, mert a szenny, a piszok a magyar nemzet finomult érzékéhez nem fér s igv a világ eme szennyel telt forgatagában, melyet gonosz kezek gáládul dobtak a nehéz megélhetés nyomasztó viszonyai közé, a magyarok, németek, izlámok nemcsak a tiszta erkölcs roppant súlyával, de az érlelem, a rend és a becsületesség megmérhetetlen, eléggé fel nem becsülhető roppant erejével vesznek részt. Ebből a világforgalagból zivatarok után bár, a jótékony eső kövér cseppjei a földre dobják a kígyókat, a békákat s a többi undok férgeket. írva vagyon: csak sast nemzenek a sasok, nem szül gyáva nyulat Nubia pár- ducza . . . Hát bizony a mi őseink annak idején párduczos kaczagánnyal jelentek meg A „Nagybánya“ tárczája. Przemysl. — Az ostrom története. — Szeptember huszonnegyedikén hajnalban kezdődött meg orosz részről a tulajdonképpeni ostrom. Először az északi és keleti fronton, majd a délin is. Nagy távolságból és nagy kaliberekből lőttek, leginkább gránáttal, amelyeknek a dolgát végtelenül megnehezítette az a körülmény, hogy tüzérségünknek még a legvastagabb betonpáncélból épített mellvédéi is méteres, sőt helyenként háromméteres puha és porhanyó földréteggel voltak bevonva. Ebben az anyagban nem igen hat a legnagyobb kaliberű gránát sem, mert vagy egyáltalán nem robban, vagy ha robban is, csak a porhanyós földet hányja széjjel. Amit aztán az egyik eldobott és elhordott a helyéről, a másik ismét visszahordja. De volt ennek a puha földrétegnek egy másik előnye is, ami egyrészt a nedves időjárásnak köszönhető: a megfigyelés nehézsége. A lecsapódó lövedékek helye ugyanis nem állapítható meg, csak akkor, ha vagy robbanásuk füstje, vagy a felszórt és felkavart földnek, pornak, vagy más a felütés helyén található anyagnak a levegőbe dobott tömegei jelzik. A porhanyós és kissé megázott föld azonban nem csinál ilyeneket. Az odább mozdul egy kicsit, de nem ugrál a levegőbe. Megfigyelés nélkül pedig nincs eredményes tüzér- tűz, csak municiópazarlás. Ezt cselekedték az oroszok egész nap, a mieink viszon! alig felelgettek, hanem szorgalmasan rajzolgatták be a térképekbe az önmagukat eláruló orosz battériákat. Huszonötödikén este már minden védőmü tudta, hogy kivel és mivel van dolga. A tüzértisztek térképeibe nemcsak az orosz ütegek pontos állása volt belerajzolva, de fel volt tüntetve még az is, kogy ennek, vagy amannak az ütegnek mekkora kaliberű ágyúi vannak. Huszonhatodikén azlán belefeküdtek a mieink is. Hallatlan ágyúzás folyt ezen a napon. Az oroszok főként a déli fronlon felvonultatott tizenöt centiméteres tarackjaikból és tizennyol- cas ostromágyuikból lőttek ki hihetetlen tömegű gránátot és shrapnelt. Feltűnően rosszul. Tudniillik ők, a maguk hite, meggyőződése és vártérképe szerint jól lőttek s ha védőmüveink tényleg ott lettek volna, ahol a drágán szerzett infor- mácziók szerint Ienniök kellett volna, akkor találtak volna is. Csakhogy nem voltak ott, de még csak a közelében sem, az orosz plánumokon vörössel kitüntetett helyeknek. Napokig fogalmuk sem volt a derék moszkóknak arról, hogy honnan sózzuk beléjök a rengeteg gránátot és még rengetegebb shrapnelt. Ellenben huszonhetedikén kaptak egy kirohanást, mely alaposan beléjük vágott. Egy magyar honvéddivizió vonult ki ellenük s körülbelül hatszáz fogolylyal tért vissza. Azonkívül lekergették az oroszt néhány fontos magaslatról, amelyeket aztán védőmüveink pusztító tüzében kellett visszafoglalniok. Másnap, kisebb csapattal, megint kitört a védősereg s most az volt a taktika, hogy be kell csalni őket. Nizankovicze felé történt a kirohanás kora reggel s délre jöttek is már vissza. A nyo inukban majdnem egy egész gyalogezredre való orosz, akik nagy buzgalmukban valósággal belerohantak az utat kétoldalt elzáró drótsövényekbe, amelyek mögött fedett lövészárkokban feküdt a mi gyalogságunk, néhány gépfegyverrel megerősítve. Az eredmény nem lehetett kétséges, az ezred meghalt. Boszuból aztán szeptember hu- szonkiiencedikén éjjel támadást kíséreltek meg a IX számú védőmü ellen. Előbb hihetetlen gránáttömeget árasztottak felé, majd elkezdődött a shrapnelzápor s egyszerre infantéria jelent meg a mellvédek előtti drótsövényeknél. Valamennyi ottveszett. Október elsején hallatlan ágyúzást müveitek az oroszok. Kora hajnalban kezdték és nem hagyták abba másnap hajnalig Akkor egyszerre, mintha minden orosz ágyúnak elmetszették volna a torkát: csend lett. Ezen a napon érkezett ugyanis a szélső erődgyürü elé, fehér zászlóval, Wandam Piotr orosz vezérkari alezredes, Dimitriew Ratko követe. Hogy mit akart hogy levelet hozott, hogy választ viit, már valamennyien tudjuk. De nem is ez az érdekes. Az érdekes az, hogy az őrség, amely a fehér zászlót megpillantotta, egy pillanatig sem gondolt egyébre, miut arra, hogy az oroszok, haloltaik eltakarítása és txponáltan fekvő sebesülteik ősszt gyűjtése czéljából fegyver- szünetet akarnak kérni. A megelőző ágyuhar- ezokban, valamint a jelzett éjjeli támadásban, amelyet elsején virradóra egy másik, nem ke- vésbbé véresen visszavert kísérlet követett a Rosubowicze csoport ellen, az oroszok mintegy négyezerötszáz főnyi veszteséget szenvedtek halottakban és legalább kétszerannyit sebesültekben. A halottak természetesen femetetlenül hevertek s közöttük százával a súlyosan sebesültek,
