Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-10-29 / 44. szám
1914 okióber 29 NAGYBÁNYA 3 adnak és azt a látszatot keltik, hogy névtelenül adtak. Még olyan is van, aki nem ad, de azt mondja: »csak bízza rám, én nem iratom ki magamat a lapban.« ismerjük annyira az embereket, nemcsak ifi, hanem az egész világon, — hisz eleget gyüjtöttüuk már máskor is, hogy megtanulhattuk — hogy tudjuk: némelyik N. N. vagy X Y. öt koronája azt jelenti, hogy N. N.-nek, vagy X Y-nak ötszáz koronát kellett volna adnia, ha a nevét is követelték volna a szám mellé. Tisztelettel ajánlom, hogy úgy, amint a hiúság megvetéséi felfüggesztettük a szent czél érdekében, fiigessziik fel a jótékonyság titkosságának a dicséretét is ezekre az időkre. Csak adjon mindenki nyíltan, írják ki az újságba, mi olvassuk el és lássuk, ki menynyit adott és ki nem adott semmit. Majd aztán, ha a jó Isten megsegít bennünket és béke lesz, megint adhat mindenki titokban és névtelenül egy hatost a Ferencziek temploma előtt a koldusnak Most ne érzékenykedjünk, most háború van. Most lássuk a medvét. m. f. Az emberek. Éjszaka van A Gellérthegyről hat óriási csillag néz le reám. Gázlángok az elhagyatott hegyi utakon. A hegyet hamisítatlan csillagok milliói népesítik be s az éjszaka lrdeg Még nem az a zord téli hideg, ami szúrja a halántékomat és könvhe borítja a szememet, mint valami bcvégzelt, megváltozhatatlan tragédia. Október hidege még nem érkezett el az utolsó állomáshoz. Még c-ak csípős, hervadt illatában a nyár emlékével, de az ablakom üvege kékes kődtől homályos s az ablak hasadékán, alattomosan, mint a szerencsétlenség búvik be az októberi hideg. Az u'czákon csönd s a kávéházak üresek. Az emberek otthon ülnek, alusznak. Ha Budapestnek is lennének kapui, mint talán Parisnak — vájjon virraszt-e most e kapuk fölött Szent Genovéva? — most itt is be lennének csukva a kapuk. Manlicheres őrök álinának a kapuknál és az éjszaka gyanús vándorát. a harmadszori felszólítás után agyonlőnék, Mi aludnánk a kapun belül az angol ágyainkban és a kapun kívül egy ismeretlen földi vándor utolsót sóhajtana. Aki hallaná a lövést, ijedten keresztet vetne magára és a fal felé fordulna. Nem akarja tudni kire lőttek, miért lőttek. Háború van A szomszéd ház egyik ablakán belátok a szalonba Nagy csipkés ernyőjü lámpa alatt há rom nő köt. Kettő meleg harisnyát, az egyik csuklómelegitőt. Egyedül vannak; férfi nincs közöltük és hallgatnak. Nézem a Gellérthegyet a gázláng-csillagokat és az eget és azt hiszem, a földön nyugalom és békesség van. De egyszerre eszembe jut, hogy tegnap a vonatról egy asz- j szonyt láttam a mezőn szántani egy lóval és a tekintetem hirtelen a térparancsnokság kivilágított ablakaira téved. Mégis csak háború van. I A nők mindenfelé kötnek, stoppolnak, foltoznak, durva vászonból katona-inget, nadrágot varrnak. Álom ez? Akik soha sem kötöttek, stoppoltak, ! foltozlak és katona-inget, nadrágot soha sem I varrtak! Sőt saját maguk vagy fiz esztendeje, : meleg alsóruháf nem is láttak. Fogvacogtató hi- ! degben, átlátszó vékony harisnyában, kivágott cipőben jártak, alsó szoknya nélkül december í januárban batiszt blúzban kivágott nyakkal. ! E háború előtt, talán tiz esztendővel, télen I a i ők is viseltek meleg harisnyát, posztó- j zubbonyt és szőrmézelt köpönyeget és harminc esztendő előtt, a karcsú csuklóikra ők is felhuz- ! ták a rózsaszínű és fehér pamutból kötött me- í légitekét. Azután egyszerre psődöt mondott az ész- szerüség, a komoly öltözködési rendszer és a megbomlott idegzetű emberiség gúny és nevetség tárgyává lelt minden úgynevezett: rendszert és ezzel együtt mindazt, ami fegyelem és engedelmeskedés. Aki a rendszer szót kiengedte a száján, elveszett ember volt. A rendszertelenség úgy nyargalt végig a világ öt részén, mint most a halál egész Európán És a nők, a nők! Úgy öltözködtek már a boldogtalanok, mint Éva anyánk. Az irodalom és a művészetek kuszáit elmé ü géniusza diktálta nekik a divatot. S a gondolkodásuk ijesztő,a könnyelműségük megrendítő volt Vajon milyenek lesznek a háború után? Párisban, a mozgósítások idején, figyelmeztették a lakosságot, hogy a csontdarabokat, melyekről a húst leélték, rakják leire a háború idejére, mert meg lehet őrölni és liszt lesz belőle. Most olyan sok mindenütt a világon az okos asszony, több mint az okos férfi, hogy meg tudják érteni: mi a háború ? És mert háború van és szünetel minden szellemi élet — hallgat e nagy hazugság — mindenki, férfi, nő, a haza földjén kívül csak a gyomrára és az életére gondol. Brillant Savarin is csúfosan megbukott. Elég, ha krumpli, zsir és liszt van a kamaránkban Mikor az oroszok betörlek Mára- marosba, egy hires énekesnő igy kiáltott fel: Istenem, betemetik a sóbányáinkat! . . . Antwerpen ég, mint egy szurokfáklya s itthon és másutt, a templomokban esténkint zsoltárokat énekelnek az emberek Vajon jobbak lesznek e, ha a nagy vihar elmúlik a fejük fölött? Most szerencsétlenek. A három nő itt a szomszéd házban a 69 ik zsoltárt énei- li Nem hallom a hangjukat, csak a szájuk mozgásáról látom, hogy énekelnek és hogy a 69-ik zsoltárt. Mi mást is?! Uram I küldj nekik segélyt szent hajlékodból. És a Sionról oltalmazd őket . . . nyo'ezvankilométerre van, megrekedtek a sárban. Ott vannak ma is Troicice mellett s nehéz munkája lesz az előfogatoknak, amig elhúzhatják őket a legközelebbi vasútállomásig, ahonnan majd mennek tovább: a hadtörténelmi múzeumba. És ez volt az utolsó kísérlet. Dimitritw Rákot tábornok kénytelen volt feltárni a helyzetet az oroszok fenséges generalisszimussa előtt: uram, kénytelen vagyok eredményt elérni s a végveszedelem már csak ötven kis kilométernyire van seregemtől. Mit tegyek ebben a reménytelen helyzetben? Kilenczedikén este pedig megkezdődött a visszavonulás. Tartott másnap hajnalig, amikor a tüzérség és fedezete megállották, hogy föltár tóztassák az üldöző osztrák-magyar erőt. Azóta igy folyik az állandóan s a przemysli fogolyba- rakkok minden este újból megtelnek. A városon keresztül mint valami hirtelenül támadt piszkosszürke patak, végtelen kocsisor hordja az orosz sebesülteket. Tegnapelőtt hajnalban indult innen kifelé az első kenyértrén s tegnapról mára, az északi oldalt kivéve, az egész várkör elől kipusztult az orosz. Most, mikor ezeket a sorokat irom, érkezik az a hir, hogy tizenkettedikén a várőrség és a fölmentő hadsereg végérvényesen szétszórták a körülzáró csapatokat, amelyek összetörve és össeroncsolva menekülnek észak felé. Tüzérségünk üldözi őket shrapneljeivel, lovasaink utcákat vágnak bennük s gyalogságunk erőszakolt meneteléseket végez, hogy nyomukba érjen. Csak Chyrow környékén állanak, válogatott csapattal, a mely önfeláldozóan védelmezi a zászló becsületét. Hanem a zászló, az nincs sehol! Nem tudom, melyik híradásom érkezik hamarabb az olvasóhoz, ez-e, vagy egy másik, távirati tudósítás, amelyet nyomban föladok, amint az összeköttetés, amelyet az orosz csapatok elvágtak, helyreáll. Mindenesetre jelzem itt, hogy táviratban ezentúl is csak tényeket fogok adni, részletes leírásaimat pedig expressz küldöm. Most következő sorozatom ugyanazt a címet fogja viselni, mint ez a czikk s benne megírom Przemysl ostromának történetét, kezdve a grodeki visszavonulástól, egészen a fölmentésig. Bevezetésül pedig szemelvényeket adok négynapos utamrój, amelyet az oroszok visszavonulási vonalán tettem meg. Végtelenül érdekes dolgok, izgalmas, elkeserítő és barbár adalékai ennek a most folyó kataklizmának. Ha sikerül úgy visszaadnom az impressziókat, amint azokat e pillanatban még őrzőm, azt hiszem mindenkiben, aki aziránt esetleg kétségben volna, tisztán fog állani a nemzeti, politikai és gazdasági önfentartás ösztönének az a parancsa, hogy ezt a háborút végig kell küzdeni : a győzelemig Minden egyéb lehetőség meddő félmunka, amely az európai csönd gor- diusi csomóját nem oldaná meg. És minden jel arra mutat, hogy a nemzetek gondviselése, a történelem fátuma kegyelmes hozzánk, igaz ügyünk melllé állott s nem fog többé elfordulni. Przemysl szabad templomaiban tegnapelőtt hálaadó isten- tiszteie‘ek voltak. Nem lehet nagyon messze az az idő, mikor az egész ország, az egész monarchia egyePen imaházzá lesz és a hívők millióinak ajkáról száll a béke és nyugalom hatalmas Istenének dicsérete a kék magasságok felé! F. I. dr. HÍREK. Október 28. Emlékezet világát égetem . . . A világ nagy temetőjében, hol gyujtsuuk mécsest szeretteink sirhalmai felett, hol helyezzünk koszorút a szomorú fejfára avagy a fakó keresztre, hol hintsünk virágot a száraz rögre, mely alatt a hős férfiú örök enyészetnek átadott porai nyugalomra tétettek. Hol keressük mi kedveseinket, kik eltávoztak a családi körből hősi harezba szállva, dicsőséggel halni a csaták rideg, hideg, kopár mezejére. Hol keressük őket a nemesen nagylelkű férfiakat, kik hitvest, mosolygó kedves ártatlan gyermekeket, özvegy, bánatos anyát, tisztelve a szerető édes testvért, őszinte lélekkel megáldott hü barátot — betegest, véznát, nyomorékot hagyjak itthon, hogy az Igazság Istene által megáldott fegyverekkel megvívják a jobb jövő harczáí az uj nemzedék békés fejlődésének, haladásának országáért Hol keressünk hősök titeket? Hova küldjük sóhajainkat felétek, hogy ti azt meghalljátok és megtudjátok, hogy mi vagyunk es élünk és imádkozunk érettetek, győzedelmetekért ? Sohan hiányzanak már közületek, sokan nem álljatok már a harezof, hanem glóriás fejjel pihentek talán az ősi Kárpát fenyves lombjai alatt jeltelen sírban, talán a galicziai síkon vagytok eltemetve sokan, egykor ellenség, most mind jóbarát, magyar és muszka egy kö zös sírba, avagy az orosz földben leltétek sírotokat, vagy talán a szerbek zord sziklás bérczei tövében ki tudja merre, ki tudja hol? Emlékezünk rólatok hódolatteljes gondolattal az élő hősökről, emlékezünk rólatok hálás kegyelettel, ha elhaltatok s lelketek megtért az üdvösség honába, oh áldunk titeket s áldást kérünk vitézül harezoló fegyvereitekre ha éltek, ha pedig a végzet lesújtott reáíok és a sírba pihenésre tértetek, áldjuk emléketeket most és mindenha! Világot gyújtanánk bár szerény mécsest sírotokra ott távol a messze idegenben. Koszorút tennénk a fejfára, a keresztre amely alatt pihentek, ahol örök álomra tértetek, virággal hintenők be jeltelen sírotokat a nagy temetőt, hol dicsőséges harezok után alusztok ... de nem tudjuk hol vagytok. Nem is keresünk, hisz minden keresésünk hiábavaló, de áldozunk emléketeknek szivünk virágával, áldozunk dicsőségleknek az emlékezet fényes világosságával, melyet meggyujtottunk égetünk örökké emléketekért I Itthon elhunyt, békében elhalt kedveseink sirhalmán a mécses szomorú világa ez évben égni nem fog, a koszorúk tömkelegé elmarad a temetőkből, de egy szál virág azért jut az itthon nyugovóknak, a mécses pedig és a koszorú ára a haza oltárára lesz elhelyezve, hogy az emlékezet fénye bevilágítsa vigaszul az özvegyek az árvák szomorú szivét és enyhítve a nyomort a kétségbeesést. Egy mécsért, egy virágért esedezünk a had- segéiyző bizottság nevében ! Oláli László. Személyi liirek Dr, Pap Viktor ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti szabadságra hazaérkezett. Miniszteri elismerés. A kereskedelmi miniszter Stella Sándor postafőnöknek, valamint az egész tisztikarnak a mozgósítás s a mármarosi orosz betörés alkalmával teljesített rendkívüli szolgálatokért elismerését fejezte ki. A polgári őrség megalakítására a belügyminiszter engedélye a rendőrséghez beérkezett, igy hát semmi akadálya sincs annak, hogy ebben a háborúval kolerás világban a polgári őrség végre megalakuljon. Az őrség necsak a vagyonbiztonság ügyét karolja fel, hanem a közegészségét és közjólékonyságét is. Legyen ez a városnak egy olyan szerve, melyben mindenki megtalálja a magáét, A ppigári őr legyen rendőr, csendőr ha kell, legyen a köztisztaság és közerkölcsiség őre, ahol ez szükségesnek mutatkozik, de legyen a közjótékonyság terén az, amire most feltétlenül szükség van és hovatovább minél nagyobb szükség lesz. A háború mindig gyászt, siralmat teremt. Az itthon maradt sok család, asszony és gyermek máris — bárha még az asszony nem is özvegy s a gyermek nem is árva — gyámolitásra, támogatásra szorult. Ha viszonyaik esetleg hátrányosan változnak, minden tekintet-
