Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-10-08 / 41. szám
1914 október 8. NAGYBÁNYA 3 tudatos működéssel éppen olyan föltétlenül megzabolázható. Nincs egyetlen járvány sem, amelynél olyan biztos hatással s olyan könnyen lehetne fertőt- leniteni. Tisztaság, ivó- és folyóvizeknek fertőzéstől való megóvása, a beteg testből eltávolodó kóros anyagoknak azonnali fertőtlenítése a fődolog. Kellő mennyiségű mész és nyers karból, lelki- ismeretes pontosság, a közönséget felvilágosító, annak bátorságát visszaadó, bizalmat megnyerő felügyelet biztosan a czélhoz vezet. Életbevágó fontossággal bir tehát, hogy minden kolerától fenyegetett községben a hatóság a helyi viszonyok szerint a lakosság alkalmas tagjainak bevonásával alakítsa meg az 1875: XIV. t.-cz. 151. szakaszában elrendelt járvány- bizottságot s ekként szervezze a védekezést. E védekezés sikerét leginkább az biztosítja, hogy lehetőleg nyomban jelentkezzék, gyógykezeltesse magát és egyúttal felügyelet alá kerüljön minden koleragyanus beteg, úgy, hogy minden belőle eltávolodó fertőző anyag azonnal dezinfekció alá kerüljön. A körházkérdés elintézésénél is ez a szempont legyen irányadó Faluhelyen is kell kolerakórházat állítani. De gyakorlati tapasztalatok alapján a legnyomatékosabban azt ajánlom, hogy minden olyan helyen, ahol a modern hygienia szempontjának megfelelő s a beteg gyógyítására garanciákat nyújtó kórházat felállítani nem lehet, csak azt a beteget vigyék kórházba, aki eltitkolta baját, vagy akinél a dezinficiálás keresztülvitele másként lehetetlennek bizonyul. A falusi kolerakórházak nagy részének berendezése ugyanis szükségképen olyan, hogy érthető ijedelmet okoz mindenkiben az oda be- szállittatás gondolata. Ha tehát köztudomásra jut, hogy minden koleragyanus ember ezekbe a kórházakba kerül, természetszerűleg titkolni fogja mindenki baját s rejtekhelyeken fogja magát vonszolni mindaddig, amig teljesen le nem veszi lábáról a ragály. Ezzel pedig nemcsak saját életét veszélyezteti, hanem az egész lakosságét is, mert betegségének egész titokban tartott időszakában ellenőrizhetetlenül szórja el a fertőző anyagot. Czélszerü mego'dásnak az látszik tehát, ha közludomásra jut, hogy föltétlenül kórházba kerül, ha eltitkolja baját, vagy ha nem hajtja végre a fertőtlenítő intézkedéseket. Az ellenben, ak' a legkisebb gyöngélkedésre nyomban jelentkezik és pontosan fertőtlenít, házi ápolásban hagyh dó Ezzel elérjük azt, hogy mindenki sietni fog a jelentkezéssel és a fertőtlenítésben is segédkezel fog nyújtani, tudva azt, hogy a kórházba szállítást az által kerüli el. Maga a fertőllenités konstatált betegnél igen egyszerű. Ágyán kell fektetni, szigorúan megtiltani hogy szobáját elhagyja s valamely csuprot bocsátani rendelkezésére, amelybe megfelelő mennyiség mész töltendő. Használat után a csupor tartalmát azonnal egy-egy szintén mészszel és nyers karbollal bőven desinficziált emésztő gödörbe kell tölteni s amennyiben a beteg ágyát, ruházatát és a fö‘det is beszeny- nyezte volna, azt is nyomban fertőtleníteni A család tagjait a lehetőséghez képest kell a betegtől elkülöníteni. Mindeneseire gondosan kell megmagyarázni mindenkinek, hogy a fertőzés csak a szájon keresztül történhetvén, kezüknek és az élelmiszereknek tisztántartására a legnagyobb gondot fordítsák s általában az adott utasításokat pontosan hajtsák végre. Idegeneket természetesen szigorúan távol kell j tartani a beteg szobájától s lehetőleg az egész udtartói. Arról ellenben gondoskodni kell, hogy a beteg egy vagy több családtagja részéről j megfelelő ápolásban részesüljön. Ezek mindmegannyi olyan teendők, amelyeknek elrendelését és felügyeletét minden I értelmes ember kifogástalanul elláthatja. Kellő j orvosi utasítás és bevezetés me lett reábizhatjuk ! a társadalom értelmes tagjaira bizonyos gyógy- j szerek alkalmazását is, úgy hogy mindenütt, ahol gyáván vagy értelmetlenül el nem zárkózik a társadalom a reáháruló feladatok tel- j jesitése elől, győzelmesen fogunk a kolera ve- j szélyeivel megküzdeni Fentiek alapján azzal a felhívással fordulok alispán úrhoz hogy a társadalomnak ezt a segítő közreműködését tettrekelteni szíveskedjék Nem valamely kormányrendelet bürokratikus, sablonos végrehajtásáról, hanem életbe- j vágó fontosságú nemzeti akczió megindításáról i van szó. E munkában vesse latba egész egyé- I niségét s mint a törvényhatóság bizalmának letéteményese, e bizalom nvujtóttá erővel hozza mozgásba a lelkeket HÍREK. Október 8. A csüggedők. Hazánk, nemzetünk a megpróbáltatások nehéz napjait nem első Ízben állja most. Ezer- esztendős történetünk hej, sok súlyos időkről teszen tanúbizonyságot és elmondhatjuk a nagy költővel: »Isten csodája, hogy még áll hazánk.« Áll hazánk rendületlenül, bár egére nehéz fellegek ültek; de a tiszta fényt és világosságot adó fáklya — a hit — kiollhatatlan tüze lelkűnkben ég, bevilágít a kétség és csüggedés borús éjszakájába s a remény soha ki nem aluvó örök mécsével halad az ösvényen, mely elvezet a szent igazság rendíthetetlen házába a hit templomába. Mig hinni tudunk, mig bízni tudunk s lelkűnkön erőt nem vesz a kétség, a csüggedés, templomunk, a hit temploma sziklán építve, szilárdan áll és azt sem ágyú, sem az ellenség milliói, bármily vad üvöltéssel rohanjanak feléje, soha meg nem ingathatják, de meg sem dönthetik. Nem is az ellenségtől féltjük mi a százados mohával bevont ősi templomunk alapjainak megtámadását vagy romba döntését. Oh nem! De féltjük a kishitüektől, a csüggedezőktől, kik egy kis hűvös szellő fuvalmától ijedezve vándorútra kelnek, jobb hazát keresni, csendesebb otthonra lelni, mint itt van az erdőkoszoruzta bérezés, völgyes, fenséges vidékünkön. A kishitüek, a kisleiküek, a kétkedők elszáguldoztak messze-messze főidre, mert hitük megingott, bizalmuk csökkent. Mi, kik szent hittel vagyunk eltelve és csalhatallan bizakodó reménnyel az Örökkévalóságban, a mindenható Istenségben, itthon vagyunk, itthon maradiunk mert tudjuk azt, hogy j mikor a veszedelem legnagyobb, Isten akkor j legközelebb van hozzánk. A csüggedés nem a mi lelkűnkhöz való, i a mi lelkünk félelmet, gyávaságot nem ösmer, de meg sem is tűr, mert amint Vörösmariink | irta és mondotta: ! »Nincs veszve bármily sors alatt Ki el nem csüggedett . . .« Mi sem lehetünk veszve, elveszve, bár sorsunk nehéz, de csüggedés lelkünkre nem szállhat, szivünket meg nem tévesztheti. Hívők vagyunk mindnyájan, imádkozzunk a hitnek rendíthetetlen sziklán épült, bemohoso- dolt öreg templomában . . . Oláh László.. A király nevenapja. Őfelsége névünnepét hagyományos kegyelettel ülte meg városunk közönsége. A róm. kalh. plébánia-templomban hálaadó istentisztelet volt, melyen a hatóságok, az iskolai növendékek s igen nagyszámú közönség volt jelen. Október 6. Az aradi gyásznapot a mostani nehéz időkben is megünnepelte városunk közönsége. Jelen megpróbáltatásunkban kétszeresen éreztük a gyászt, mely e napon érte nemzetünket. A plebánia-tempiomban gyászistentiszteletet tartottak az évfordulón, melyen a hívek nagy számban jelentek meg. Lengyel testvéreink köszöneté. A városunkban időző lengyel menekültek a következő köszönetét intézték városunk közönségéhez: Magyar testvéreink! Az Ur meglátogatott minket. Gyász és vér borul szülőhazánkra. A zsarnok hadak kiűztek békés tűzhelyünkről. Bolyongó bus lengyelek leltünk ősi telkeink talán romokban hevernek. Könnyek közt jöttünk a Magyar hazába, s szivünkben a bus reménytelenség honolt. Mikor ide jöttünk fáradtan, kimerültén, hagyományos, magyar vendégszeretet fogadott. Magyar testvéreink áldott kezei enyhülést hoztak fájdalmunkra, letörülték könnyeinket. S mig fiaink a Visztulától a Kárpátokig a magyar hősökkel vérüket ontják a szent ügyért, mi itt szerető otthont találtunk. Testvéri szeretettel öveznek minket s elhalmoznak mindennel, ami csak áldo't, jó szivüktől telik. Fellegbe borult a két testvér Haza ege, de imánk az Eget, fiaink karja pedig az elleni ostromolja. Szivünkben él a reménység, hogy jólétünk napja felvirul, mert az Ur velünk lesz megpróbáltatásunkban. Magyar testvéreink ! Nagybánya közönsége! Ti szeretettel fogadtatok minket. Mi szegények vagyunk most földiekben, de szeretetünk gazdag. Vegyétek tőlünk, Lengyelhon leányaitól, szivünk egész szeretetét s hálás köszönetünket cserébe a Ti nagy szeretetekért s a sok jóért, amellyel minket elhalmoztok. Áldja meg Isten tűzhelyeiteket, családotokat, békés nyugodtsággal ! Adja Isten, hogy győzzünk a harezban s mielőbb ölelhessétek szivetekre a Hazáért küzdő szeretteiteket, övezze dicsőség a magyar fegy- I vereket! Szálljon áldás Magyarországra! Niemesz- towskich Olga Ostrowska, Marga Ostrowsky, Jadwiga Schveizer, Otylia Liebhart, Wanda Plank, Olga Klimkievicz. Hermina Liebhart, Zofia Lieb- hart, Paulina Zeferowa. A város közönségéhez! Felkérettünk a következők közzétételére: Ismételten figyelmeztetem a város közönségét, hogy a menekültek riasztó rémhíreinek ne üljenek föl, mert aggodalomra épenséggel semmi ok sincs és sem a I várost, sem pedig a közönséget semmi veszedelem nem fenyegeti. Figyelmeztetem a közönséget arra is, hogy az aprópénzt senki vissza ne tartsa, el ne rejtse s a papírpénzt mindenki fizetési eszközül elfogadni köteles, mert aki ezt nem tenné, a törvények értelmében a legszigorúbban fog büntettetni. Nagybánya, 1914 október 7. Dr Makray Mihály polgármester. Gyászhlr. Súlyos csapás érte Sroll Géza polgártársunkat. Neje, született Nábróczky Róza október hó 6 án, hosszas szenvedés után, elhunyt. A boldogultat ma, szerdán délután temették nagy részvét melletl. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alantirottak úgy a maguk, mint az összes rokonok nevében fájó szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett hitves, jó gyermek, gyöngéd anya, testvér és rokon, Sroll Gázáné szül Nábróczky Róza 1914 év október 6-án este 772 órakor élte 43-ik, boldog házassága 19-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után jobblétre szen- derült. Temetése folyó hó 7-én, délután 4 órakor lesz a róm. kath. vallás szertartása szerint a Felsőbányai-utca 9 ik számú gyászháztól. Az engesztelő szentmise áldozat pedig 8-án, reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutaltatni. Nagybánya, 1914. október hó 6 Áldás és béke poraira! Sroll Géza mint férje. Sroll Lajos, Sroll Mariska gyermekei. Nábróczky József atyja. Nánásy Istvánná szül. Nábróczky Anna, Morvay Gyuláné szül. Nábróczky Ilona testvérei Daday Anna unokatestvére. Kornis Ernő és neje szül. Reizer Anna nagybátyja, illetve nagynénje. Kapitány Zsigmondné szül. Sroll -Irma, Sroll Béláué szül. Rimái Anna sógornői. Kapitány Zsigmond, Sroll Béla, Nánásy István, Morvay Gyula sógorai Izgatott napok. A mármarosi nagy nép vándorlás meglehetősen nagy rémületet okozott városunkban is, jóllehet a városi hatóság mindjárt közbelépett s figyelmeztette a közönséget, hogy aggodalomra ok nincsen s a várost semmi veszély nem fenyegeti. A »mondják,« »azt beszélik,« »azt hallottam« óriási szerepet játszott az utóbbi napokban s aki végighallgatta a sok zavaros rémhírt, nem csoda, ha megkótyasodott tőle. Ismételjük, aggodalomra semmi ok sincs, mindenünnen a legjobb hírek érkeznek s hogy a helyzet teljesen jó, semmi sem bizonyítja jobban, mint főispánunknak ma, szerda hajnalban érkezett távirati rendelete, melyben hivatalvesztés terhe alatt megtiltja a tisztviselőknek, hogy helyeiket elhagyják.
