Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-10-01 / 40. szám

NAGYBÁNYA 3 1914. október 1. csapatok az átkelést ezeken a szorosokon már azért sem kísérelhetik meg. mert a hegység át­kelési gerincze hatnapi járásnyi széles és ezen a terepen az orosz csapatokat nem lehetne élelmezni és azok a hegységben nem tudnának megélni Kisebb csapatok ezután is megkísérel­hetik ugyan az átkelést, de ami ott lévő had­erőink könnyű szerrel visszavetik őket. A Nap Írja: Az uzsoki szorosnál betört orosz csapatokat visszavertük, Toronyénál Mára marosban még folyik a csatározás. Illetékes helyről ezt a jelentést azzal egészítették ki, hogy az oroszok újra több helyen lépték át a határt Ungmegyében, de ottlévő csapataink feltartóz­tatták őket és az ország közelfekvő részeiből nagyobb csapatok mentek a mieink segítségére. Beavatott helyről, amely az északmagyarországi stratégiai helyzettel tisztában van, a kővetkező magyarázatát kaptuk az oroszok portyázó be­töréseinek : Máramarosban és Ungmegyében pár ezer főből álló orosz sereg tört be a ha­táron, nem egységesen, zárt hadsorokban, — hiszen a Kárpátok hágói, szorosai nem is alkal, masak nagyobb ütközetre, — hanem kisebb ré­szekre oszolva, itt-ott portyázva, hogy a lakos­ságot nyugtalanítsák és főhaderőnktől kisebb csapatokat vonjanak el. Az orosz hadvezetőség­nek ezt a ravasz számítását gyorsan keresztül­húzta a mi hadvezetőségünk: az uzsoki szorosnál már visszaverték a betörő oroszokat, Mára­marosban Toronya mellett és Ungmegye több pontján szintén föltartóztaltuk őket és ahol még nem menekülnek véres lejjel, megtizedelve a vakmerő muszkák, ott is a siker teljes kilátá­sával folyik szívós visszaverésük. A Bukovinával határos Mára marosi havasok ma már hadsere­günk teljes oltalma alatt állnak és alaptalan s fölösleges az az aggodalom, hogy a behatolt kisebb orosz haderők csak egy talpalatnyi tért is hódítanak magyar földön. Északkeleti Magyar- ország városaiban jelentékeny csapataink van nak konczentrálva és minden pillanatban ren delkez 'sre áll annyi fegyveres erő, hogy esetleg sokkal merészebb benyomulást is eredményesen tud föltartóztatni és visszavetni. Az orosz stratégiának nyilvánvalóan nem az a czélja, hogy Máramaroson és Ungmegyén keresztül nagyobb erőket vessen Magyaror­szágba Eltekintve attól, hogy ami csapataink mindenütt ott lennének, ahol ilyen kísérlet tör­ténnék, az oroszok a San folyó és Przemvsl felé nyomulnak s magyarországi betöréseikkel csupán a főseregnek baloldalát akarták biztosí­tani. Ebben a nyugat felé való törtetésükben lovasságuk egy holt súly, amelyet képtelenek magukkal vonszolni és ugyiátszik, az volt a czél- juk, hogy rengeteg kozákjukat más területen foglalkoztassák, lehetőleg ott, ahol a lovaknak bőséges abrak kínálkozna. Ne feledje el a közvélemény, hogy az orosznak csupán riadalmatkelíő, nyugtalanító szándékai vannak és hogy a nagy összeütközés amely nemsokáig várathat magára, nem azon a területen fog lezajlani, ahova jelentéktelen orosz csapatok betörtek, hanem stratégiailag előre ki­dolgozott megerősített és biztosított helyeken. Csapataink friss erővel, akczióképességük teljes birtokában, megerősödve állnak készen az uj mérkőzésre, amely hogy mikor kezdődik, meg­jósolni nem lehet, de annál bizonyosabb, hogy a hadjárat szempontjából teljesen alárendelt kisebb betörések és guerilla-harczok nem von­hatják el a figyelmet a nagy leszámolás köze­ledő eseményeitől. Az osztrák és magyar had­sereg uj hadállásaikban vértezetten áll és ielkes izgatottsággal készül, hogy döntő csapást mér­jen az ellenségre. Művészeink önkéntes segély adója. Szeptember 30. Igen! Nagybányai művészeink, kik a béke verőfényes napjaiban oly elvonulían élnek, a maguk külön kis köztársaságába szeparálva el magukat, a társadalmi szellem olykor merev convencionalilása ellen, most a közös megpró­báltatás nehéz napjaiban kezdenek kilépni a magukválasztotta splendid isolátionból s a hely­beli bevonult katonák családjai segélyezésére megindult mozgalomhoz a maguk tehetősége szerint igen nemes módon járulnak. Minthogy a művészi pálya oly bizonytalan megélhetési forrás, természetes, hogy jelentékeny pénzbeli segélyt művészeink nem igen nyújt­hatnak, mert az itt élő művészkolóniában igen kevesen vannak módosabbak, akik nagyobb pénzbeli adakozással is hozzájárulhatnak a se­gélymozgalomhoz ... De követik az apostol szavait: »Nincs aranyom, nincs ezüstöm, azt adom, amim van* s a lelkűkben élő aikotás- tüznek egy-egy lángját, egy-egy munkájokat ajánlották fel a haza oltárára . . . S ennek a jótékony czélu miivészmozga- lomnak kiindulási mozzanatában van egy íava- sziasan üde, bájos vonás, az, hogy a mozgalom­erőjét a német tengeri hadakkal. Hogy a kalmár­szellem oközza-é ezt az angoloknál, vagy flottájuk gyengesége a németekével szemben, nem keres­sük, nem kutatjuk, mert tudjuk azt, hogy a né­meteknek a tengeren is van olyan csodálatos erejük mely féken tartja az angolokat, de a mel­lett minden harcz nélkül is most csak pusztulnak az angol hajók, mintha kolera csapott volna beléjük; hiszen nincs nap, hogy ne olvasnánk angol hajók elsüiyedéséről és nehogy azt higyje valaki, hogy valami betegség ütött volna az an- | goi hajókba, — óh nem! hanem a német zseni robbantja halomra az angoloknak bárhol található hajóit s az egvügyü angolok azt hiszik, hogy aláak­názva van az egész világ tengere s az angol hajók abba ütközve robbannak fel és sülyednek el Nem aknák bántják az angol hajókat, de a német tengeralatt járó naszádok, amelyek sejtik, sőt tudják is, hogy hol úszkálnak az angol ha­jók és a tenger mélyén, — mert a németek a fiottillájukkal a tengerfenéknek is urává lettek, — keresik, kutatják az angol hajók fenekét és mikor egy-egy angol hajóra találtak, az a kis láthatatlan, viz alatt járó német tengeri szörnyeteg útnak indítja torpedóját az ellenség hejójára és azután a viz alatt, a tenger fenekén gyorsan iramlik tova a veszedelmes hilytől és midőn az angol hajót veszélyeztető körüietből kijutott, még mindig a viz alatt settenkedik, az angol hajó egy része pontosan repül a levegőbe a nagyobb rósz pedig sülyed a tengerbe. Ebben a pillanatban a tenger szintén meg jelenik a bajt okozó kis szörnyeteg, — nevez­hetők vértszomjuhozó tigrisnek, kiüti fejét a tengerből, szemlét tart; hogy a hajó süiyedése J megfelelő volt e és szikra-távirójával jelenti Vil­mos császárnak : Felség! Újból elsüiyesztettünk egy angol hajót. Admiralitás. Ezek a jelentsek most nagyon sürüek s az angolok emiatt kétségbe vannak esve. Oláh László. Mi volt a kapriczpárnában. Budapestről az alábbiakat írja lapunknak j a Vöröskereszt kórház egyik alkalmazottja Nyír­meggyesről több kapriczpáruát küldött fel a sebesültek számára M . . . y Istvánná úrnő. A párnák átvételénél a párnahéak egyikéből az alábbi versecske esett ki: E párnán kis fiam szőkefürtü gyermek Feje pihent addig, amig elszendergett Küldöm szeretettel, tisztelő részvéttel Beteg harczosoknak, Győztes harczosoknak Féltő büszkeséggel! Kis fiammal együtt imádkozunk értük Az Isten áldja meg bátor vitézségük, Gyógyítsa, segítse, tartsa meg éltüket, Áldja ezer jóval, Áldja meg minden csepp Kihullott vérüket! Ami olyan régen volt, érjük meg mindnyájan, j Fagy legyen a magyar, mint Mátyás korában Viruljon fel minden, érjünk jobb világot Tartós békességet, Boldog, gazdag, büszke Nagy Magyarországon! M. Istvánné. ' hoz eddig hozzájárult művészeink életkorát te­kintve, leglentről indult meg a példaadás. A mi kis liliputi művésznőnk, Égltj Sárika, a tizenkét éves kis piktor'na lépett legelőbb a nyilvánosság elé a maga önkéntes adójával . . . Egy kis képét ajánlotta fel a segélyezés czéljaira s annak csakhamar számos vevője akadt. őt követte Beregszászig Kálmán egy táj­képével, melyet kisorsoltak. Nemrégiben Hoffmann Árpád divatüz- I leiének kirakatában jelent meg egy merészen ! szingazdag tájkép. Ziffer Sándor, a nagybányai j művészgárda egyik kiváló tagja járult ezzel a i festménnyel szintén kisorsolíatás czéljából a jótékony segélymozgalomhoz. A már kész, kiforrott művész, a mester müvé?zbüszkesége nem riadt vissza attól, hogy a még művészelüknek is gyermekkorát élő gyermekművészek példáját kövesse a jótékony­ság terén S ezzel az emelkedett elhatározásával követendő nemes példát statuált. S alig pár nap múlva Ptatlhg Géza Rá j kóczi-téri divatüzletének kirakata vonzotta ma­gához a járókelők tekintetét. Yonzotla és le is bilincsilte az a lelkiismeretes, igazán művészi ! munka, melylvel Borisok Samu kiváló festő i művészünk az álla 'a felajánlott gyönyörű táj­képen a motívumban rejlő feladatot megoldotta. S a nuivészjelölíek s a már kész művészek példáját egy dilettáns is követte hamarosan. Tersánszkg Józsi-Jenő, a fiatal iró, festészeti próbálkozásainak egyikét áliitotla ki, szintén a segély mozgalom részére ajánlva festményét. íme! Gyermekművészek, mesterek s dilet­tánsok vonultak fel a nyilvánosság elé már eddig is a jótékonyság szolgálatába s hiszem, hogy a nemes példát a művészek közül többen I is fogják még követni. Nem provokálás czéljából adtam e remény- ; uek kifejezést Művészeink között már eddig is akadtak, akik erre vonatkozó szándékukat már nyil­vánították s mig a fővárosban a vagyonos mű v észek közt arra indult meg a mozgalom, hogy a há­borús világ folytán felmerülő művésznyomornak vegyék elejét, i t minálunk Nagybányán, ahol bizony a festőművészek legtöbbjének ugyancsak küzdeniük kell a megélhetésért, mégis művé­szeink bebizonyították, hogy a kenyérkereső nélkül maradt ínséges családok sorsa felett nem néznek el részvétlen közömbösséggel. Niola HÍREK. Szeptember 30. Az uj negyedév alkalmából tiszte­lettel kérjük előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére s előfizetéseik meg­újítására. Nagy kötelességeink vannak nekünk is, melyeknek csak úgy tehetünk eleget, ha viszont előfizetőink is teljesítik méltányos kérelmünket. Kirendelés. Az igazságügyminiszter dr. Sloll László ügyvédet a hadba vonult dr. Nagy Gá­bor ügyészségi megbízott helyetteséül ren­delte ki. Boroevits Szvetozár kitüntetése. Őfelsége a király Boroevits Szvetozár gyalogsági tábor­noknak, a fi. hadtest parancsnokának, a hadtest győzelmes vezetéséért az első osztályú vaskorona- rendet adományozta a hadi ékítményekkel. An­nál nagyobb örömmel írjuk meg e kitüntetést, mert szatmári háziezredünk szintén a győzel­mes 6 hadtesthez tartozik. A király névünnepe. Felséges királyunk október hó 4 én ünnepli nevenapját. Ezt a na­pot mindig hagyományos kegyelettel ünnepelte meg a magyar nemzet, de ez évben az ünnep­lés még bensőségesebbé válik, amidőn a meg­próbáltatás napjaiban a király és nemzet szive annyira összeforrt. Október hó 4 én hálaadó istentisztelet lesz a plebánia-templomban, melyen jelen lesznek az összes hatóságok is. Sebesültek. Fülöp András honvéd hadnagy és Ölömössy Zoltán dr. vadász hadnagy meg­sebesültek az orosz harcztéren. Fülöp most Becsben, Ölömössy Egerben van a kórházban. Mindkettőnek egészségi állapota állandóan javul. Nagybánya hölgyei ne feledjék, hogy fiaink, testvéreink a harczmezőkön küz­denek nemcsak az ellenséggel, de az idők

Next

/
Thumbnails
Contents