Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-09 / 28. szám
családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Ferenczy Károly festőművész, a képzőművészeti főiskola tanára a nyári hónapokra haza érkezett. Nagybánya gyásza. A borzalmas orgyilkosság rettenetesen nyomasztó hatása alól városunk közönsége nem tud szabadulni. Azok a vérrózsák, melyek az ünneplő, zsiviózó Szerajevó utczáin fakadtak s melyek a legaljasabb voltában tárták föl a szennyes emberi indulatokat, amelyek előtt még a védtelen, gyönge nő, a szerető hitves, az odaadó, minden áldozatra kész édes anya személye sem volt szent — hatásukat még hosszú, nagyon hosszú ideig fogják éreztetni világszerte, hol tiszteletben tartják a kultúrát, a czivilizácziót s a méltóságos emberi érzelmeket. A gyász azonban a miénk, a kettős monarchiáé, főleg a mag}rar nemzeté, mely ugyanazon széleskörű reményekkel, királyhűséggel és ragaszkodó szeretettel tekintett Ferencz Ferdinánd trónörökös erős s férfias erényektől ékes egyénisége felé, mint egykoron a meyer- lingi katasztrófa előtt feledhetetlen emlékezetű Rudolf trónörökösére. Az országos mély gyászból impozáns külsőséggel, meghatóan kegyeietes érzelmekkel vette ki részét Nagybánya város közönsége. A temetés napjáig minden kitűzött mulatságot beszüntettek s naponta kéíszer szólaltak meg az összes templomokban a harangok. Az elmúlt szombaton pedig, a temetés napján, az összes üzleteket zárva tartották. A r. kath. templomban délelőtt 9 órakor tartották meg az ünnepélyes rekviemet. A templomban diszes katafalkot emeltek, melyet korona diszitett. A gyászistentiszteleten tömött sorokban ott voltak az összes hatóságok. A városi tanács teljes számban; a bánya- igazgatóság, a bányakapitányság tisztikara, a kir. járásbíróság bírái, az ügyvédi kar, a főgimnázium tanári kara, a polgári leányiskola s állami iskolák tantestülete, az adóhivatal, a pénzügyőrség tisztikara, az iparteslület elöljárósága, a bányamunkások, kik zászlóik alatt vonullak föl s igen nagy közönség, mely 1914. julius 9. pedig, aki itt ólek a megtestesült csendben, a megalapozott természet szótalanságában, távol minden lázasan lüktető kultúrától, haladástól, koreszméktől; én, aki csak könyvekből olvasom, csak a lapokból ismerem az életet, meg magukat, az én szerelmem, látja, nem hideg. Az én szerelmem lázadozó, ideges, türelmetlen, követelő és hosszú . . . Érti, hogy hosszú 1 . . . Még a túlvilágra is átnyúlik. Az én szerelmem mély, hogy a lelkemet betölti. Az én szerelmem képzelgő, szin8s, lovagmesés. Maga engem jó barátom nem ismert meg. Maga csak felül látta itt mindenen a szürkeséget, a ködöt. Maga nem merne egy bányába leereszkedni, magából a városi levegő áramlik ki és az — látja — engem megrontana . . . Nálunk a levegő élet ott — úgy gondolom — halál! Ilyen a mi gondolkodásunk . . . Mikör az utolsó szót kimondta, már kiragadta kezét a férd markából és sebesen haiadt előre, örült, hogy egy élet, egy tizenhét éves élet alatt összegyűjtött lelki tartalmát egyszerre, mind, mind kiönthetle és pár perez múlva eltakarta alakját a párás alkonyat. A hivatalnok pedig valami eszeveszett vágyódást érzett utána, vágyódást, bomlott szerelmet, meg szégyent, sok szégyent, hogy ez a tizenhét éves falusi tanitólány legyűrte őt a szivével, azzal, meg az eszével is. Megtörtén botorkált tova a köves hegyi utón és mikor ősz felé sárgulni kezdett a gömbölyű szilvafa levele, rosszkedvűen buezuzott el. Nem merte a szép, egészséges arczu, tizenhét éves tanitólányl megkérni . . . NAGYBÁNYA zsúfolásig megtöltötte a templomot. Az országos gyászban a nemzet szive dobbant össze s azért volt az minden részletében oly impozánsan meghaló. Rekviem alatt a nagybányai dalegyesület több megrázó gyászdalt énekelt, Kupds Gyula és Jancsovits Jolán pedigBeethoven- gyászénekeket adtak elő. Rekviem végeztével beszenlelték a katafalkot s föl- hangzott az örökszép, megrázó hatású Circumdederant melódiája, melynek fenséges akkordjai mellett oszlóit szét a mélyen megilletődött közönség. Az ev. templomban vasárnap tartották meg a mélyen megható gyászistentiszteletet. Nyugdíjazás. Oláh László máv. ellenőrt, városunk szülöttét saját kérelmére nyugdíjazták. Oláh László városunkba költözött s itt telepeden le. A festőiskola. A nagybányai festőiskola látogatóinak száma héíről-hélre növekedik. Daczára, hogy még a szezonnak csak a legelején vagyunk, máris hatvanra rúg a festőiskola látogatóinak száma. A névsor a következő: Jándi Dávid, Paál Albert, Torma Ferencz, Husovszky János, Szabó Zoltán, Lehel Mária. Heller József, Bányai Oszkár, Radó Arlhurné, Faragó Miksa, Kiízinger Gizus, Flórián György, Orbán Etta, Schneider Péter, Pászk Jenő, Pátzay Pál, Jeszenszky Gerő, Holló Mihály, Kozáky Iza, Roz- gonyi László, Haller György, Fáy Vilma, Fekete Zoltán, Strohmayer Ilona, Palkó Károly, Bacher Rózsi, Dömötör Gizi, Perczel Margit, Márkus Erzsébet, Dapsy Klemeutin, Dóczy Kerenczné, Lengyel Sándor. Benedek Endre, Adler József, Szőnyi István, Pándi Lajos, Lejava Ferencz, Mund Herman, Prohaszka József, Herczék Zdis- láv, Feieky György, Deli Antal, Erii Gusztáv, Bán Mór, Kurtay Jenő, Sánta Ferencz, Jeszenszky Ignácz. Walter Edith, Kiss Hermin, Baumann Tivadar, Adler Árpád, Prodek Alajos, Király János, Parveczky B„ Seidl Emmi, Csuka Ilonka. Tízéves találkozó. A nagybányai főgimnázium 1904 évben érettségi vizsgálatot tett ifjúsága f hó 5 én tartották meg lizéves találkozójukat A találkozón jelen volt az akkori osztályfőnök : Incze Lajos, jelenleg budapesti tanár, továbbá az egykori tanárok közül dr. Káplánt] Antal, Dergáls Sándor és Pap Endre főgimnáziumi tanárok; az osztálytársak közül megjelentek a találkozón: Achim Sándor plébános, Almer Lajos iparos, dr. Berényi István orvos, dr. Szabó János, dr. Ossán Gábor, dr. Troploviis Imre, dr. Székely Dezső ügyvédek, Surányi Virgil s. lelkész, Vágó Károly ref. lelkész, dr. Rákóczi Sándor ügyvéd, dr. Selegián János orvos, dr. Kizlig Ágost orvos, Ürmösi Zoltán adóliszt, Gerdenils László kultúrmérnök, Kolló Demeter bankköuyveiő és Kámenszky Gerő fürdőgond- nok. A találkozóra összejött ifjúság nagyrészt már jul. 4 én városunkba érkezett s este az Islván-szálióban gyűltek össze. Vasárnap reggel 8 órakor a g. kath. templomban rekviemet tartottak elhunyt iskolatársaik lelkiüdveért, tiz órakor pedig a r. kaíh. templomban tartott Tedeumon voltak jelen. Istentisztelet után a főgimnáziumban gyűltek össze, hol Incze Lajos tanár intézett egykori tanítványaihoz lelkes beszédet, melyre dr. Ossán Gábor ügyvéd válaszolt szép szavakban. Ezután felolvasták az el nem jöhetett iskolatársak üdvözleteit s elhatározták, hogy tiz év múlva ismét találkoznak Délben a Széchenyi- iigeíhen ebédre gyűltek össze, melyen az iskoia- társak családtagjai is résztvettek. Áz ebéden dr. Rákóczi Sándor ügyvéd üdvözölte egykori tariá raikat Az ebéd a csillogóan szines ifjúkori emlékek visszaidézései között a késő esti órákig húzódott el. Molcsány Ernő. I Villámcsapásként hatott _______Lm----—! a gyászhír városszerte, ho gy előkelő társadalmunknak egyik általánosan tisztelt és kedves alakja: Molcsány Ernő nyug. kir. erdőtanácsos, aki nyugalmazása alkalmával i tavaly véglegesen visszaköltözött szülőföldjére, hirtelen elhunyt. A Hiób-hirnek senkisem akart hitelt adni, hiszen Molcsány Ernő java férfi- korában volt s viruló egészségnek örvendett. Sajnos azonban, a gyászhir igaznak bizonyult. F. hó 1 én még a legjobb egészségnek örven- I dett, egész napja vidám hangulatban telt el, ! délután 5 órakor pedig pár pillanatnyi rosszul3 lét után jobblétre szenderült. Házi orvosa, bár rögtön megjelent betegágyánál, már nem segíthetett rajta, csupán a beállott halált konsta tálhatta. A boldogult Nagybányán is hivatalos- kodott a nyolezvanas években, majd Lúgoson, Facseten volt erdőgondnok, később pedig Szo- várott az állami erdészetnek volt főnöke. Nyugalmazása alkalmával tavaly visszaköltözött városunkba, sajnos azonban, jól megérdemelt nyugdíjévéit nem sokáig élvezhette Hogy minő nagy népszerűséggel birt, eklatánsul bizonyltja, hogy hosszú távolléte után mihelyt visszaköltözött városunkba, a Kaszinó azonnal megválasztotta igazgatójává. A boldogulta! az elmúlt pénteken helyezték örök nyugalomra városunk társadalmának osztatlan részvéte mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Molcsány Gábor. Molcsány’ Róza özv. Szirti Vi'mosné és Molcsány Lujza özv. Moldován Kálmánná fájdalommal telt szivvel tudatják, hogy szeretett jó testvérök Molcsány Ernő ny. m. kir. erdőtanácsos f. hó 1-én délután 5 órakor, életének 66-dik évében hirtelen elhunyt. Felejthetetlen halottunk kihűlt porait f. év és hó 3-án délután 5 órakor temetjük a r. kath. szertartás szerint a kath. temetőben levő csa'ádi sírhelyre, lelki nyugalmáért ugyanaz napon d. e. 9 órakor fog az engesztelő szentmise-áldozat az egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1914. julius 1. Áldás és béke poraira! Molcsány Gá- borné Szendy Róza sógornője. Nagy Lászlóné Molcsány Adél és családja. Ifj. Molcsány Gábor és családja, Molcsány Lili, Szirti Róza, Szirti Vilmos, Szirti Ernő és családja, Szirti Lajos, Moldován Lajos és neje, Moldován Gábor és neje, Moldován Adél mint unokaöccsei és húgai. Szatmármegyei kalauz. E czimen igen érdekes és széles körültekintéssel megírt könyvet adott ki Farkas Jenő felsőbányái polgármester. A könyv bevallott czélja a turisztikát szolgálni, s czéljának derekasan meg is felel, amennyiben minocziózus részletekkel ismerteti egész Szat- márvármegyét, lakosságát, népességi viszonyait, statisztikai adatait, nevezetesebb látnivalóit, kiránduló helyeit, közlekedési viszonyait, sőt arra is kiterjed Farkas Jenő figyelme, hogy a turistát még a szállók, éttermek tömkelegéin keresztül is elkalauzolja, tájékoztatva a helyi árakról is. A vármegye nagyobb városainak s nevezetesebb helyeinek közli dióhéjban történetét is, látnivalóit, kiránduló helyeit, szóval oly leírást ad, mely nemcsak a lurislának, de mindenkinek, aki egy vármegyével megismerkedni akar, megbecsülhetetlen. S emellett nem fárasztó, hanem nagyon is érdekes olvasmány e könyv, mely könnyed stílusával s változatosságával egyszerre behizelgi magát az olvasónál. Az előszóból megtudjuk, hogy Farkas Jenő dr. Thirring Gusztáv egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Turista-Egylet elnökének felkérésére állilotta össze e könyvet a Magyar Baedekker részére s a könyvre nézve a legnagyobb dicséret, amit dr. Thirring birálatképen mond: »Valóságos monográfiája ez a vármegyének, mely a legmagasabb igényeket is kielégíti. Ha valamit sajnálok, úgy ez csak az, hogy a muukálat sokkal terjedelmesebb, semhogy egész terjedelmében a Baedekkerben közölhetnék s igy erős rövidítéseket kell majd alkalmaznom, hogy a Baedekkerben megengedhető kereteket betarthassam. Remélem azonban, hogy ezen rövidítéseket a munka értékének csökkentése nélkül, inkább a jelentéktelenebb részletek összevonásával vagy rövidítésével fogom keresztül vihetni Úgy gondolom továbbá, hogy a munkát úgy, amint megvan, a maga egészében is ki kellene adni«, íme most megjelent a könyv egész terjedelmében s nekünk erős a hitünk, hogy az nagyban fogja fokozni városunk idegen forgalmát is, természetesen, ha a könyv megfelelő elterjesztéséről is gondoskodni fogunk. Nagyon helyénvalónak találnék, ha az ideig is, mig egy oly füzet fog megjelenni, mely specziálisan Nagybányát ismerteti, a város megrendelne pár száz darabot a könyvből s a körünkben megforduló idegeneknek ingyen osztatná szét. Idegenforgalmunk megteremtése azt az egy-kéf száz korona áldozatot megérdemli. A csinos könyv Nánásy elismert könyvnyomdájából került ki s ára 1 korona 20 fillér. A veresvizi bánya névünnepe. Most vasárnap volt a veresvizi bánya névünnepe. Az országos gyászra való tekintettel azonban sem az esti kivilágítást és szerenádot, sem pedig a vasárnapi kivonulást nem tartották meg.
