Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-02 / 27. szám
2 Adakozzunk! Julius 1. A mai társadalmi életben lépten-nyomon felhangzik hol egy kérő, de legtöbbször követelő szó: adakozzunk ! Az összes újságokat, a társadalmi és nem társadalmi tényezőket mintha csak a gyűjtés mániája fogta volna el. Szinte kegyetlen ver- senynyé fajult a kilincselés, melynek parancsoló vezényszava: fel, azaz ki az erszényekkel! Szolgáljuk a közczélt! Áradozó dikcziókat hallunk a humanizmusról Szivet facsaró, lelket megrázó hangon szó nokol a kultúra néha nemzetközi, olykor pedig pafriarchalis keretek között. Ma már adakozni kell! Ez olyan kikerülhetetlen kötelessége mindenkinek, akárcsak a családfentartás. Adakozni keli száz és száz czi- men, száz és százféle módon. Nincs az a fogalom, melyet a gyüjíés fogalmává ne minősíthetne a modern zsebmeiszés. A társadalom valóban ennyi terhet már aligha bírhat el s bár mindenki keservesen érzi, hogy a tőle kicsikart adomány anyagi helyzetének felbillentésére vezet, mégis adakozik, mert adakozni kell Aki nem fizet, az a társadalom itélőszéke előtt smuczig, fösvény és szívtelen ember. Azt a banális körülményt, hogy az adakozókhoz mérten a templom egere is virilis, a vak humanizmus nem látja, nem mérlegeli. Tagadhatatlanul vannak czélok, gyönyörű eszmék, miknek létesülése a köz filléreitől függ. De nem a kényszer-fillérektől A nemes és mélyen érző szív összeforr a közös fájdalomban és már ez érzése is a szenvedők felé hajtja Az igaz részvét mindig megtalálja azt az eszközt és módot, amelylyel a nélkülözésekben, szükségben szenvedők siralmas helyzetét enyhítheti Az adakozás esetenkénti szükségességét elismerjük. Az egyén vagy valamelvebb szükcbb kör az alapjában véve nagy terhet el nem vállalhatná. Ezért kell megosztani ezt a terhei arányosan a társadalom tagjai között. De nem a követelés, a presszió hangján A kulturális jótékonyságot úgy felfogni, hogy annak gyakorlása minket sújtson érzékeny anyagi veszteséggel: valóban már zsebmelszésszerü művelet. Jót tenni: a legtisztább gyönyörűség. Legyen az mindenkinek legszentebb joga, de ne üssük rá a kényszer bélyegét. Hány igazi emberbarát törli le a könnyeket, de nem a piaczon, ezrek és ezrek dicshimnuszától kisérve, de csöndben, szinte lopva és a hírlapi nyugtázást az a forró, hálaadó imádság pótolja, melyet a Gondviselés jobban szeret, mint az emberi hiúságot szolgáló nyilvános adakozást, mely csak a vagyonosabb egyén érdekeit szolgálja és szomorúsággal tölti el a szegényebb adakozót, kinek anyagi helyzetét nyilvánosan pellengérre állítja. NAGYBÁNYA Az adakozásnak nincs meg az önkéntes jellege. Nem annyit adhatunk, már csak a nagy nyilvánosságért sem, amennyit akarunk, hanem annyit, amennyit követelnek. Ezt az adót pedig a mi társadalmunk el nem bírja! És igen gyakran a támogatásunkra szoruló : czélt a gyűjtés eredménye nem elégitheli ki. Egy csinos arcz, egy puha kacsó, nemesebb jog- czim nélkül is, mohón sepri be a koronákat, sőt aranyakat is ridiküijébe, mig az a vak, vagy sánta koldus dideregve jár küszöbről-küszöbre s mindennapi kenyerét sem vallja meg a nemes szivek könyörületessége Az adakozás csapása különösen a tiszt I viselőkre, kereskedőkre és iparosokra nehezül szinte elviselhetetlenül. A buzgó gyűjtők néha azt is elkövetik, hogy egy czimen különböző időben öten, hatan is megostromolnak egy és ugyanazon személyt, pardont nem ismerve. Hogy nem nagyítunk, bizonyítsák azt azon tisztviselők, kiknek egy tizen- ketied, sőt egy tized rész fizetését is elviszik a különböző társadalmi adók s a nyilvános gyűjtések ! Adakozzunk a köz javára Bis dat qui cito dat. De a szabad elhatározást tartsa tiszteletben a gyűjtő. Mi menjünk az urnákhoz, ne azokat hozzák hozzánk Mert a gyűjtés mai elfajulása a társadalmat előbb-u'óhb elfásitja s ott nem segítünk, ahoi a nyomorúság nem színes frázisokban, de sajgó könnyekben nyilatkozik meg. Sokszor lehet hallani felháborodást, panaszt, hogy mily erőszakos módon vetik magukat a gyűjtések a társadalmi zsebre. Mintha az feneketlen volha. Ha tovább is igy tart. bizonyára megalakul a közgyüjtés elleni liga. Mert szívesebben adunk egy évre 50 koronát tagdijkdpen e klub- ; ban. semhogy százféleképen pumpoljanak meg, hol itt, hol ott, átkozván azt a szerencsétlent, j aki a ruhát zsebekkel verte meg. Még valamit I Divatos betegség a jótékony- 1 ság adományozta tárgyak nvilváuos kiosztása Ünnepély nélkül mit ér az élet, mit ér a jóié- i konyság ? Semmit. A főczéi az ünnepély s az ünnepeltetés! Minek a jótékonysággal kérkedni, minek a megajándékozott szegélyeket és szülőket nyilvánosan megalázni? A jóíékonyságot gyakorolni kell nem dohba!, nem síppal s nem a nyilvánosság előtt. Amit a jobb kéz ad, ne tudja a balkéz! H ÍREK. Julius 1. Nagybánya gyásza. Trónörököspárunk meggyilkolásának borzalmas hire vasárnap kora délután jutott el váró sunkba. Leírhatatlan az a megdöbbenés, melyet a rémhír keltett, főleg miután a közönség meggyőződött arról, hogy a hír igaz, mert a középületekre már vasárnap kitűzték a gyászlobogókat. A nagy nemzeti gyász súlyát mindenki érezte s a vendéglőkben már vasárnap este sem szólott a zene, jóllehet, hogy hatósági beavatkozás sem történt. A nagy gyászra való tekintettel elmaradt a szatmári rendőrkongresszus nagybányai kirándulása, valamint elmaradt a szatmáriak péterpálnapi hangversenye. Elmarad továbbá a nagykárolyi dalegyesületnek július 4-ére hirdetett nagy hangversenye, melvet később fognak megtartani. Ma szerdán Nagybánya város képviselete közgyűlést tartott Napirend elölt dr. Makrai] Mihály polgármester a legmélyebb részvéttel emlékezett meg a gyalázatos merényletről, mely ily nagy gyászba boritolla a magyar nemzetet s az uralkodó családot. Indítványára a közgyűlés leg mélyebb részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést s elhatározták, hogy 1. a temetés napjáig a város kegy- urasága alatt álló templomokban naponta délelőtt 11 és délután 6 órakor egy-egy félóráig harangoztalak; 2 a temetés napján az összes üzletek zárva maradnak; 3. a temetés napján a városi alamizsnások között koszorumegvál- tás czimén egy félhavi segélyt osztatnak ki. Itt említjük meg, hogy Geduly ev. püspök elrendelte, hogy az ev. templomban a temetés napjáig naponta kétszer harangozzanak. Nincs kétség benne, hogy a ref. templomban szintén harangozni fognak s igy naponta az összes templomokban kétszer szólalnak meg a harangok. Az uj évnegyed alkalmából ismételten kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére, mert nekünk is igen terhes kötelezettségeink vannak. Személyi birefe. Dr. Kosutány Ignácz kolozsváii egyetemi tanár nyári tartózkodásra családjával városunkba érkezett. — Ferenczy Valér festőművész a nyári hónapokra haza érkezett. — Baráti Lajos, a Bolond Istók 1914. julius 2. A „Nagybánya“ tárczája, Apróságok a trónörökös és neje életéből. A trónörökös sziget u diszkrcCiióval ügyeit mindenkoron arra, hogy személye előtérbe ne kerüljön s beiül maradjon azon a határvonalon, amelyet helyzete kijelölt. Kerülte a politikát s szívvel lélekkel katona volt. Tudjuk, hogy ideáljaiul a Habsburgok nagy katona tagjait választotta, Rudolfot, Miksát, 1. Károlyt. A monarchia és a dinasztia nagyságát áhította, imperiálista volt a szónak nemes értelmében. Nagy czélokat tűzött maga elé, de tisztában volt azzal is, hogy a monarchiának erős és félelmetes hadseregének kell lennie. Mint katona, minden bizantinikus mellékiz nélkül lehet mondani — elsőrendű volt. Villámgyorsan fogta föl a gyorsan változó helyzeteket. Ha valamely gondolatot jónak tartott, amellett szívósan kitartott. A jó tanácsokat meghallgatta és ha úgy találta, hogy helyesek, készségesen el is fogadta őket. Katonai környezetét, valamint, amióta ő volt a haderő főfelügyelője, a legfőbb katonai funkcionáriusokat is, alig csalatkozó emberismerete alapján, tisztára az észbeli quali- tások nyilvánulása szerint válogatta össze. A trónörökös egészen uj szellemet ’vitt be a hadseregbe. Ő inspirálta azokat a szavakat, amelyeket az egyik hadügyminiszter mondott ki, hogy t. i. a hadsereg elszárad Ezt a káros folyamatot minden erővel igyekezett megakadályozni. Amikor megkap'a a királytól a főfelügyelői rangot, rögtön hozzálátott az öreg generálisok kicseréléséhez. Hallatlan zúgolódás támadt ennek a nyomában, azonban ellenállásról szó sem lehetett. Rövid néhány hónap alatt uj és fiatalos erejű generalitása volt a hadseregnek. Azután észrevette a trónörökös, hogy a hadgyakorlatok nem folynak le eléggé harczszerüen. Intézkedett, hogy a jövőben minden másképen legyen és ma már szigorú harczszerüséggsl folynak a manőverek, amikből sokat és alaposan tanulhatnak azok, akiknek egykor komoly háborút kellene viselniük. Hasonlóan nagy jelentőségű reform-munkát végzett a haditengerészetnél is. Az ő idejéig mellékes fegyvernemnek tekintették a flottát. Neki épugy, mint II. Vilmos császárnak is, az volt a nézete, hogy egy nagyhatalom jelentős haditengerészet nélkül nem képzelhető. Szenvedélyesen szerette a flottát. A tengerész élet az ideálja volt. Sok kedves emlék fűződik azokhoz az élményekhez, amik az ő látogatásait kisérték. Az előírásos formaságokat halálosan gyűlölte. Történt egyszer, hogy Mirth ellentengernagy, aki akkor még az aknázó-tanfolvam parancsnoka voltjelentést kapott a trónörökös közeli látogatásáról. A főher- czeg környezete azt. kívánta a parancsnoktól, hogy rövid és egy szuszra elmondható magyarázatot tartson a trónörökösnek az aknalerakásról, azután pedig hallgason és egy szót se szóljon. A főherczeg megérkezett és a parancsnok elkezdte szavalni betanult mondókáját Alig mondott azontermészetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■a Kapható mindenhol, na Árj egyzéket kívánatra küld ä SIMZADI ilii' MINI. na Kapható mindenhol, db
