Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-26 / 13. szám
2 NAGYBANYA 1914 március 26. Pénzpiacz. — A Magyar Pénzügy hivatalos jelentése. — Márczius 25. Az Oszirák-magyar bank a kamatlábat márczius 12-én 41/a%'r<51 4%-ra szállította le. Ezzel a jegybank visszatért a normális rátához, melyet két és fél évig volt kénytelen nélkülözni. A monarchiában ma a pénz nemcsak olcsó, de határozottan bőségben van, daczára annak, hogy külföldi pénzek nálunk ma sokkal kisebb arányban vétetnek igénybe, mint azelőtt. Mig a válságot megelőzőleg a monarchiában állandóan 600—700 millió franczia pénz volt penzióban, addig most az itt plaszirozott összes külföldi tőkék alig rúgnak 150—200 millióra A franczia piacztól pedig csaknem teljesen emancipáltuk magunkat. A pénzéhség kúrának tehát megvan az a jó eredménye, hogy megtanultunk a saját lábainkon járni. A budapesti piacz diszpozicziója állandóan kedvező. A nagybankok, elsősorban a Magyar általános hitelbank, minden nap jelentékeny összegekkel alimentálják a piaczot. Mindazonáltal a legutóbbi napokban a kínálatban bizonyos csökkenés észlelhető. Viszont igaz, hogy a szükséglet is csekély. Az Osztrák-magyar banknál az eszkompt-forgalom igen szerény keretek között mozog és alig éri el az esedékességet. Bécsben a pénzkínálat valamivel csökkent, minthogy a bankok egyrészről a dividendák fizetésére, másrészről pedig a kincstári jegyek emisz- sziójára nagyobb rezervákat gyűjtenek. A magánkamatláb változatlanul 37s% —39/ig% százalék. Az Osztrák-magyar bank második márczius keti kimutatása elég kedvező. Az adómentes tartalék 44 1 millióról 81 8 millióra emelkedett, mig a múlt évben márczius 15-én 219’6 millió adóköteles bankjegy volt forgalomban Az előző heti kimutatással szemben a vál- tótárcza 53 millióval, a lombard-üzlet 46 millióval csökkent, mig az érczkészlet 27 millióval emelkedett. A mai kamat-tételek Budapesten a kővetkezők : Bécsi első váltó 374%, budapesti első váltó 37a%, középbankok 37s%, tárczaváltók 4°/o-tól felfelé. A berlini piaczon állandóan pénzbőség van. A magánkamalláb V80/0-kal csökkent és most 3l/i%. A Német birodalmi bank státusza javult és az adómentes tartalék 396 millióról 492 6 millióra emelkedett. A bank Londonból nagymennyiségű aranyat szerzett be, miáltal az aranytartalék 23 millióval növekedett A bankjegyforgalom 618 millióval csökkent Londonban a magánkamatláb V^Vo-kal emelkedett és most 2l/i°/o. Párisban 2%%, Amszterdámban 374% ás Brüsszelben 372% a magánkamatláb. Mindezekből látható, hogy a pinczpiacz lassan bár, de föltétien bizonyossággal tér vissza a normális mederbe. Psilander . . . A mozi világhírű művésze Kolozsváron. — Két este személyesen fellépett a Színkörben Kolozsvár, márczius 16. . . . Még lobogódiszben van a város a legutóbbi szabadságünnep ulójeleként, a hangulat is még a tegnapi, de már erősen belezavarnak ebbe a Psilander plakátok. Psilander jön . . . ma délután a gyorssal. Hány leányszem jegyezte meg ezt a számot: 3.16 Ékkor robog be ő, a népszerű, a dédelgetett mozihős. Enyhe márciusi piros napsugár hoz derűt az utcák poros levegőjébe, amelyet finom, bájos női ajkak e szóval suttognak tele: Psilander...! Arauyos fénysugár verődik vissza a papirüzletek, dohánytőzsdék kirakataiban százszámra kifüggesztett Psilander-képek hátrakunkorodó lapjairól. Psilander frakkban, Psilander lovászruhában. Psilander gyalog, lovon, szembenézve, profilban, de mindenütt monoklival a jobb szemén s mindenütt komoly, méltóságteljes arczal Szép fin. Ezt el kell ismerni nekünk, a férfinemhez tartozó újságíróknak is. (Szerkesztő ur kérem, küld jön nekem hamar igazolványt) * Psilander megérkezett . . . Tegnap még Budapesttől búcsúzott, tegnap még a főváros lelkes közönségének játszott s ma már itt van, a Royal Orfeum művészi kőrútjának első állomásán. Kolozsvár feljegyezheti magának — ami nem éppen nagy dicsőség — hogy először látta falai között Psilander! a magyar vidéki városok közül. Négy előadásban lép fel öt- tízszeresen felemelt helyárak mellett, a máskor 52 filléres földszinti helyek árai 5, 4, 3, 2 koronára vannak felemelve, A legolcsóbb egyszerű, mindennapos, szomorú tragédiákat. Kettecskén voltak Andor és János s mivel tudományos fiuk hírében állottak az udvar előtt, feltűnően respektálták őket. ők voltak az intelligencia, s amikor a megdühödött szabó a háromlábú székkel üzte,jhajszolta a boldogtalan feleségét, az üldözött befutott sikoltozva hozzájuk s kibuggyanó könnyeivel könyörgött, hogy vegyék oltalmukba. Bármennyire becsipett a falábú emberszörny, nem lépte át a diákok küszöbét. Azonban mosdatlan szájjal káromkodott, zajongott: — Ezek is hitvány embernyúzók lesznek és kiszívják a munkásnép testéből a vért. Elliczitál- ják a párnáját, fölfalják a mindennapit előle . .. Majd megfordul a világ. S erős vasöklében táncolt a háromlábú szék, mint a vitorla. Nem is fizette volna ki magát e hangyabolyban lakni. Azonban csekély öt forint volt a szoba, ennyiért a belvárosban még egy díványt se lehet kibérelni. Tűrtek a fiuk. Szegény, egyszerű sorból valók voltak, nem ismerték a lágy és kényelmes életet, az üdítő szájvizet és a mindennapi tisztát. Tűrtek a fiuk. Viseltes, ócska ruhában jártak, amit erősen leszaggatott otthon az atyjuk. Csak igy ha léphetnek egyet, a kalapácstól, ekétől, söntéstől a tapetás-ajtós irodáig. A tanulás tenger pénzt emészt föl. Maholnap a vagyonos osztály privilégiuma. Munkásember, kishivatalnok fia huzza az apja vére áztatta igát. — Ha lép is egyet, megbicsaklik a térde, ha kiapadhatlan aranybánya is az agya és szive. Azért kuss a tudomány csarnokából, rongyos parnevü .. . így tünődöztek a diákok, mert nagyon bús volt az életsorsuk A reggeli posta levelet hozott Andornak, amiben édes atyja pusztulását irta meg a legidősebb lány. Hétgyermekes családapa, egy kis faluvégi korcsma s néhány pántlika földje volt, amit összeéhezett, összekuporgatott egy életöltőn. Azt írták, azt a pár fillért se várja Andor, amit hébe-korba fölmeneszthetett a szülői gondoskodás. A mikor megértette a rettenetes valót, el- széditő zsibbadás keletkezett a szivetáján s föl- gyult szeme előtt rémes gyorsasággal repültek szét a kis szoba falai. Egyik karjával balefogó- zott az asztalba, hogy el ne vágódjék a kőkocz- kás padlón. A jóbarát, a csendes, szerzetes alázatosságu János elhajította Kantot s átölelte Andort derékon. — Ne veszítsd el a fejedet, testvér. Eddig is magunkra voltunk, ezután még szorosabban összetartunk. Veled leszek én, mindig . . . De a fiú halványabb volt, mint a megsárgult tölgyfáiévá! s hangtalanul feküdt a jegyzetekkel borított falóczán. Nagy lassan tért magához, akkor is félrebeszél, olyan tarka-barka mondatokat motyogott, hogy János szelíd képén ia átvonaglott a mosoly. Este is lett közbe és János gondoskodott a világosságról, ami a rossz faggyu- gyería meggyújtását jelentette, s ahelyett, hogy bölcsészettani füzeteibe bujt volna, vizes kendőt csavart barátja lüktető fejére s mesélni kezdett a múltról, amikor Remeteszegen futkároz- tak a lankás vadszegfüs mezőkön s gyönyörű álmot ápoltak lelkűkben az életről, ketten, a zsidó korcsmáról fia, meg a katholikus kántor- tanitóé, kik között már az arány gyermekkor láthatatlan, soha el nem szakítható lelki szálakat eresztett. A verőfényes beszédre tünedezni kezhely máskor 22 fillér (t. i. moziban), most az is 1 korona 60. És fogytak a jegyek mégis Ja- novics igazgató jól tudta mit csinál. A mozi nagy nyilvánossága óriási népszerűséget bizto sitott Psiiandernek — amint a kolozsvári Újság írja — hogy nem tud elmenni olyan ismeretlen és eldugott fészkébe a világnak, ahol ujja! ne mulatnának rá s lelkesülten ne ordítanák a fülébe: Psilander! Psilander! Janovics igazgató tehát — mint mondám — ért az ilyen üzlethez s nem sajnálja a tetemes befektetéseket. * Közeledik a megérkezés ideje. A vasúihoz vezető Ferencz József ut »apró lépésekkel tipegő- bakfisokkal telik meg, a forgalom szokatlanul élénk. Sűrűn szaladgálnak automobilok, kocsik s özönlik kifelé az emberáradat. Az ablakokban, az erkélyeken kivétel nélkül mind csak nők (öregasszonyok is) helyezkednek el, látni akarván legalább a berobogó kocsin a nagy Wal- demárt. A következőket igy írja le a Kolozsvári Hírlap (melyet nem azért veszek ál, mintha nem lettem volna ott a megérkezésnél): Az állomás épülete előtt és a perronon ezrekre menő tömeg, kevés kivétellel minden korban levő nők várakoztak a betegesen dobogó szivek választottjának megérkezésére és berobogott a gyors. Megmozdult a gyengéb nemű tömeg Odátolongott a férfiprimadonna vaggon- jához. Sikongva, lihegve s az arczok csak a nagy érdeklődéstől pirultak el. Még egy perez s a lepedőkirály megjelent a vasúti kocsi ajtajában s mint afféle állandóan permanencziában levő szerelmi hőshöz illik, czilinderben, lakk- czipőben pompázott s még a vasúti kocsi folyosóján húzta fel fehér keztyüjéi. — Psilander! — Jaj de szép! — Milyen csúnya a feje! — Milyen remek a termete! Ilyen kiáltásokat hallattak a lányok 13 évtől 25-ig s az asszonyok a női kor legvégső határáig. Aztán megrohanták. Ő azonban hozzá lehet szokva az ilyen támadásokhoz, megbillentette kalapját s változatlanul komoly arcczal fogott kezet a színház delegátusaival, kik már kellemetlenebből érezték magukat. És megkezdődött a bevonulás. A oagyslilü selymes fiú dr. Janovics Jenőnek az Országos Nemzeti Szinház és a Színkör Mozgó jövedelmeiből szerzeü gummirádlisán berobogott a városba. Kolozsvár olyan bevonulást rendezett, aminőben bizony még talán Apátiig Istvánnak se volt része. * Szerettem volna meginterjuolni a mozi- ' királyt, de nem lévén újságírói igazolványom I (kedves Szerkesztő ur, küldjön a legközelebbi alkalomra), elálltam ettől a szándékomtól s igy dett a láz, az ifjú szemébe életöröm röppent és tervelgetni kezdett : — Öt napom van. Az alatt megpróbálom összehozni a tandijat. Járok házról-házra nevelői állásért, ügyvédekhez irodáért, másolásért. Ha nem sikerül, nem tudom mi vár rám. Valami rossz, valami ismeretlen . . . János helyeslőleg bólintott S mivel fülledt forróság volt a szobában, kinyitotta a kertre néző ablakszemet. A kert végén gyors szökkenéssel rohant a Szamos. Két hatalmas szomorufüz hajolt bele s dús lonabu gályáit elkapdosta az aranytörésü hullám. Túlsó parton nagy virágoskert. Középen tornyos, íivegverendás villa. Köröskörül viruló rózsaerdő s a rózsafák között sugár, fehárruhás lány. Az alkouypirban csodásán szineződött az arcza és mosolygott. Mosolyogtak a rózsák, virágágyak, alkonyi ég, még a szakadozott firhang is a silány diákszobában. Andor kitekintett az ablakon és csodálatosan fölragyogott a szeme. Megragadta a János kezét s kényszeritette, hogy vonja meg figyelmét a görög filozófiia történetéből. — Látod az édest, ott ül a pádon és folyton erre néz. — Nem iesz ő a tiéd sohasem. — Az ember nem úgy szeret meg valakit, hogy az az övé lehet. Sejtem, hogy másé lesz, mert gazdag és szép S az ilyen útszéli szegény legények nem lehetnek szerelmesek, csak gyári lányokba. Ha szerelmesek, azt mondják ők, érdekből epednek érte, nem a szivök után. De azért, én boldog vagyok. Mert tudom, hogy erre néz, h-i száz ifjú ur is van a kertben, és soha senki oivaa csodaszép álmot nem álmodott róla, mint én. .
