Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-19 / 12. szám

22111. évfolyama.

l©14t. márczius ixó IS.

12-ils: szám,

3É3» »S*5'jfeí3E»XI:8LO>3a»^.Xj.3b«H

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

A köztisztviselők szolgálati pragmatikája.

Márczius 18.

Évtizedek óta vajúdó kérdés kerül döntésre: a köztisztviselők szolgálati pragmatikája. Az egész ország élénk figyelemmel kiséri e nagy fontosságú kérdést, melynek helyes megoldásától függ egyrészt az adminisztráczió jósága is, — nem hiába való munkát végzünk tehát akkor, amidőn ismertetjük azon határozati javaslatot, melyet a magyar városok országos kongresszusa a köz- tisztviselők szolgálati pragmatikája ügyében kidolgozott. A határozati javaslat, mely felöleli mindazon elveket, melyeknek a törvényben érvényesülniük kell, igy hangzik;

Az o|MÚ; köztisztviselői kara évek hosszú sora óta ^^peti a magyar köztisztviselői kar szolgálati ^^pgviszonyainak törvényhozási utón való rendezését. E részben jóllehet kormány- igéretek történtek, a czélhoz közelebb nem jutotlunk, sőt habár a jelenlegi kormány a vármegyei közigazgatás gyökeres reformját vette programmjába, illetékes helyről egyáltalán nem esett szó arról, hogy a közigazgatás tervezett reformjával kapcsolatosan a köztisztviselői kar szolgálati és jogviszonyainak törvényes rendezése is tervbe vétetett volna. Miután pedig az a körülmény, hogy a kormány a vármegyei közigazgatást uj és modern alapra kivánja fektetni, egyenesen maga után kell, hogy vonja azt, hogy a kormány az eddigi elavult rendszerrel szakiíva, a magyar köztisztviselői kar szolgálati és jogviszonyait is a modern fejlődés irányelvei szerint liberális és a köztisztviselői

A „Nagybánya“ tárczája.

A leggazdagabb ember.

A hegyoldal mellett gyönyörű kert volt, melynek illatos és színes virágai messziről csalogatták az embert, mint valami nagy kirakat, mely csábos varázsával ösztönzi a járókelőt, hogy belépjen a boltba. Valósággal irigység fógta el az ember lelkét, hogy lehet földdarab, mely ilyen széppé fejlődhetik a kerti munka révén és egy ilyen csodakert idegen emberé és nem a miénk.

Bekerültem a kőfal kis kapuján és ott voltam a pazar szinpompáju kertben. Olyan kicsinynek éreztem magamat, mint egy hangya, a mely mindig csak morzsákat gyűjt és egyszerre egy dúsan terített lakomához tévedés nem tudja, melyik falat után nyúljon, mert mindenik egyszerre és egyformán ingerli. Én sem tudtam betelni a kert virágainak és fáinak csodálatával. Gyönyörködtem és élveztem, lelkesültem és boldog voltam, mert igazi gyönyörűségben, megbecsülhetetlen lelki élvezetben volt részem. Végig mentem egy pár úton, mely a virágok között vezetett, aztán leültem egy padra, hogy onnét gyönyörködjem tovább a fényes szinpompában.

Egy szegény, foltozott ruháju öreg ember ült még ott és elmerülve nézte a fák leveleit. Ügyet sem vetettem rá, saját élvezetem foglalta le minden figyelmemet. 0 sem szólt és az ünnepélyes csendet nem zavarta más, csak a madarak füttyszava és a távoli város idehallatszó zakatolása. És be kell vallani, ez tökéletes látvány volt, a

kar erkölcsi függetlenségét minden vonatkozásban biztositó módon szabályozza, az állandó bizottság elhatározza, hogy a köztisztviselői kar szolgálati- és jogviszonyainak törvénykönyvbe való foglalása iránt feliratot intéz az országgyűlés képviselőházához és a m. kir. kormányhoz, amelyben főieg a következő szempontokra és jogelvekre terjeszkedik ki:

1. A magyar közlisztviselők szolgálati- és jogviszonyai törvényhozási utón szabályozandók.

2. A tisztviselői kódexnek (szolgálati pragmatikának) tartalmaznia kell: a) az alkalmazás általános feltételeit és a hivatali állás betöltésének a módját, b) a szolgálati eskü szövegét, c) a minősítési kellékeket, d) a tisztviselők kötelességeit, e) a tisztviselők jogait, f) a fizetési osztályozást és az előmeneteli viszonyok szabályozását és végül i) a független fegyelmi bíróság szervezeiét.

3. Ami különösen a tisztviselők jogait illeti, feltétlenül biztosítandó, hogy a köztisztviselő politikai jogainak szabad gyakorlásában befolyásolható ne legyen és hogy az egyesülési és gyülekezési jog terén a hivatali felsőbbség a tisztviselő szabad elhatározását ne korlátozhassa. Ezekre való tekintettel kívánatos lenne olyan törvényhozási intézkedés, amely az összes köztisztviselők számára megadná azt a jogot, hogy az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával szavazataikat különbség nélkül mindenütt titkosan sdhassákle.

4. Ami különösen a fegyelmi jogot illeti, feltétlenül kívánatos, hogy:

a) olyan fegyelmi hatóságok szervezessenek, amelyeknek tagjai a bírói függetlenség minden attribútumával fel vannak ruházva,

b) hogy a fegyelmi eljárásban az ügyvédi képviselet az egész vonalon megengedtessék és

c) hogy minden elsőfokú fegyelmi Ítélet megfelebbezhető legyen és hogy mint felebb- viteli hatóság minden esetben a m. kir. köz- igazgatási bíróság, illetve annak egyik fegyelmi tanácsa döntsön.

melyhez sem hozzáadni, sem elvenni nem kellett semmit, m«rt az ember megértő érzésével érezte, hogy ez a kert egy kerek egész, hogy ez a kéri a leg'ökéletesebb, amit csak kert nyújthat.

Azt hiszem e tökéletesség érzete az, a mely az ő teljességével gyakorolja az emberre ezt a lebillincselő hatást, a mely alól nem tudja kivonni magát. Magamban gondolkoztam erről, mikor váratlanul az én öregem, ott a padoa mellettem megszólalt:

— Ez a kincs csodálatos kincs!

Hozzá fordultam :

— Ugy-e a kertre érti ezt ?

— Ób, hát mi másra érthetném ? Hát kincs az arany, a mely csilingel az emberek zsebében, ehhez képest, a mely annyi szint, annyi hangulatot, árnyalatot, illatot és ózont tud egyszerre adni? Hisz minden csak annyit ér, amennyi élvezetet képes nyújtani. Nos és van-e ennél fenségesebb élvezet, mint élvezni ezt a kertet és megérteni ennek szépségét ? Megérteni, mondom, mert sokan vannak a kik látják és érzik, hogy ez szép, de megérteni ennek az igazi szépségét nem tudják. Pedig megértve élvezni azt, a mi szép: ez az igazi, ez a legfinomabb élvezet.

Közbeszóltam:

— Ugy-e, ön művészember, uram ?

— Az a kérdés, — felelt ő — hogy kit nevez ön művésznek.

— Talán azt, — válaszoltam — aki valamiképpen oly dolgot teremt vagy nyújt, amelyre mi azt a szót alkalmazzuk, mint értéklést, hogy »szép«!

— Ilyen értelemben én nem vagyok művész

'mi a köztisztviselők szolgálati viszonyt ' lenne, hogy a közliszt v ~«nlt

JLLiUil ÍCt

tetc j;v-...i bíróság határozza

a az egyazon hivatalnál - tiszlvis^^k között, kik egymással viszonyban állanak, házastársi, vagy 7vn uauii* sági kötelék áll fenn;

c) ha a tényleges katonai szolgálatból visszatérő tisztviselő korábbi állomáshelyén el nem helyezhető és

d) ha a tisztviselő magasabb fizetési osztályba neveztetik ki.

E határozat végrehajtásával az egyesület elnöksége bizatik meg, melyet az állandó bizottság egyben felhatalmaz, hogy úgy a szolgálati pragmntika, mint a köztisztviselőket közösen érdeklő egyéb kérdéseket állandóan napirenden tartsa, a vármegyei tisztviselők orsz. egyesületének és az állami tisztviselők országos egyesületének az elnökségével az érintkezést állandósítsa és velük egyetértve járjon el.

A határozati javaslat a kérelem indokait is magában hordván, feleslegesnek véljük annak részletes indokolásába bocsátkozni.

Szükségesnek tartjuk azonban rámutatni egyfelől némely történeti előzményekre, másfelől és különösen ama közérdekből és magyar nemzeti érdekből is jelentős aktualitásra, melyet e kérdésnek az a körülmény kölcsönöz, hogy a jelenlegi kormány a közigazgatás reformjának mielőbbi megvalósítását programmjába vette.

I. A történeti előzmények szempontjából a következőkre tartjuk szükségesnek reá mutatni:

Gróf Szapáry Gyula akkori miniszterelnök által 1891. máixzius 7-én a képviselőházhoz a »Közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben« czim alatt benyújtott törvény- javaslat indokolása már elismeri, hogy a törvényjavaslat életbelépése esetén sürgősen és törvényhozási utón kell rendezni a tisztviselők

— válaszolt ő. — Ü8 nézze, hogy ne kelljen törnie a fejét, megmondom, hogy ki vagyok. Én vagyok á világ leggazdagabb embere I

Meghököltem e szavakra, ő észre sem vette zavarómat és igy folytatta beszédet:

— Igen barátom, a világ leggazdagabb embere, de nem olyan értelemben, a hogy ezt a bankárok meghatározzák, hanem a szó egyszerűbb, de nemesebb értelmében. Előre bocsátom azt, hogy minden napra csak egy forint jövedelmem van, de ez a forint biztosítja számomra a függetlenséget és utat nyit nekem a gazdagsághoz, — már az én gazdagságomhoz, ahhoz, amit én nevezek gazdaságnak. Az első fő alapvonása ennek az, hogy én teljesen szabad vagyok, tehát az egész világ az enyém 1 Hogy ez mit jelent, azt nagyon kevés ember tudja, mert a legtöbb, ha nincs is befogva a mindennapi járomba, akkor nem tudja mihez kezdjen és az életet üresnek és unalmasnak találja. Pedig ahhoz, hogy valaki az életet teljes valójában megismerhesse, ahhoz elsősorban függetlenség és szabadság kell. De ennek a függetlenségnek nem kell bőségesebbnek lenni annál, mint a mit a köménymagos leves nyújt, mert különben az elpuhulásra vezet. És nekem megvan a mindennapi kenyérszeletem és a tányér köménymagos levesem, tehát szabad vagyok és független és belevetem magam az életbe és élvezem az én nagy gazdagságomat, az életet, a szabadságot és az idő minden perczében dolgozom,

— mert keresem a »szépet«! És nem veszek észre mást az életből, a természetből, csak azt, a mi szép És nem fordulhat elő számomra olyan dolog, az élet nem vethet olyan hullámot,