Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-12 / 7. szám
4 NAGYBÁNYA bravúrosan festett képek hetvenöt százaléka az első héten elkelt. Ezt örömmel szögezzük le mi is, mert tudjuk, hogy ebben a sikerben a nagybányai festőiskola hatásának is sok köze van. Sorozások Az idei sorozások idejét a vármegye alispánja már megállapította. Eszerint Nagybánya városban ápr. 22—23. napján lesz, orvos dr. Herczinger Ferencz; a nagybányai járásban (székhely Nagybánya) ápr. 24-29. napján, orvos dr. Gondos Mór; Felsőbánya város ápr. 19—20. napján, orvos dr. Csausz Károly. Mindhárom helyen az elnök Toiday Imre. A sorozandók száma Nagybányán 240, Felsőbányán 142, a nagybányai járásban 691. Szinház. Alig néhány nap választ el már s újra megnyílik a Lendvay-szinház kapuja, hogy oly hosszú hallgatás után Thália templomában ismét az igaz művészet hallassa szavát. Nem hittük, hogy igazi rendeltetése számára rövidesen feltáruljon ajtaja; az a mostoha bánásmód, melyben a közönség az előző színtársulatot részesítette, az az érthető, de semmiesetre sem helyeselhető irányzat, melyet egyes faktorok a színjátszás ellen kifejtettek, érlelte meg bennünk azt a meggyőződést: ide többé színtársulat nem teszi a lábát. Csalódtunk. A közönség észrevette, hogy vannak értékesebb szórakozások is annál, amit neki diktálnak s fokozott érdeklődéssel várta a színi évad el- közelgését. Sőt a két műkedvelő előadás is, melynek oly nagy közönsége volt, csak élesztette a vágyat. Innen magyarázható, hogy bár alma nem termett az őszön sok, a szénát is potompénzeh árulják, mégis olyan bélletet csinált Márffy dr. igazgató megbízottja, amilyent még Bányán titkár felmutatni nem ludotk De helyénvaló is. Márffy társulata megérdemli ezt a nagy pártolást, legalább abból a jó hírekből erre következtetünk, melyek jövetelüket megelőzik. Álljon itt a «Soproni Napló* egyik számából néhány sor, ezzel fogadta a jelzett napilap Márffyék bemutatkozását: »Csöndben, félve lopódzott be hozzánk az uj társulat. Az első előadáson szinte ott ült a nagy kérdés a színészek arczán: hát csakugyan olyan borzasztó emberek vagytok ti soproniak, csakugyan olyan magyarszinész-faló népség, akiket nem lehet kielégíteni? Ezek a kérdőjel-arczok később mosolyogva tekintgettek a zsúfolt nézőtér felé, ahonnan ők is biztató, megelégedett tekinteteket láttak a színpadra meredni. Megtört a jég mindkét részről. Mert most már megsúghatjuk Márffyéknak, hogy nemcsak ők jöttek hozzánk nagy ijedezéssel, de mi is úgy vártuk őket, félve, szorongva, bizalmatlanul. Belenyugodtunk a jövetelükbe, mint az elkerülhetetlen rosszba szokás Nagy társulatok nem tudtak Sopronban reuzálni és Márffy az ő kis gárdájával, nevetséges . . . igy gondolkoztunk bizony ... De most, hogy itt vannak és látjuk, hogy ezek az emberek mennyi ambiczióval jöttek hozzánk, hogy tudásuk, tehetségük legjavát adják nekünk, egyszerre rokonszenvessé válnak és az ő nagy igyekezetük mellett észre sem akarjuk venni azokat az apró-cseprő hibákat, amelyeket talán máskor erősen megkritizálnánk. Különben nem is akarok én kritikát írni az uj társulatról Egyszerűen leszögezni kívánom azt a szinte hihetetlenül hangzó tényt, hogy Márffyék rövid néhány nap alatt meghóditolták Sopront. És ez első sorban — anélkül, hogy ezzel a társulat tagjait háttérbe állítanánk — az igazgatónak, dr Márffvnak az érdeme. A sok hanyagság, a sok fejnélküliség után jól esik látni a színpadon a rendezésnek olyan elismerésre méltó munkáját, amit Márffy végzett a ‘Katonadolog* előadásán. Precziz, összevágó játék, a hangulatkeltések finom megérzése, ügyes csoportosítások, ötletesség jellemzik a bemutatót * Ha Sopronban, ebben a legalább is majdnem háromszor akkora városban, mint Nagybánya, igy ir egy komoly napilap, akkor mi is megnyugodhatunk. Ha a soproniak igényeit (pedig elég közel van Bécs- hez) teljesen kielégítette Márffy társulata, talán mi is csak meg leszünk velük elégedve. Két tagját a társulatnak ismerjük, már Nagybányán is megfordultak: Zöldi Vilmát, a társulat drámai hősnőjét és Homokai Gabriella anyaszinésznőt. Akik visszaemlékeznek, tudhatják, hogy mikor Hevesék legelőször itt járlak és Zöldi Vilma is velük volt, jóformán a drámára járt a közönség. Annyi drámát azóta az összes direktorok három év alatt nem adlak, mint akkor nyáron Hevesék. S ebben az oroszlánrész Zöldi Vilmát 1914. február 12 illeti, de azért el nem hallgathatjuk, hogy partnere Vidor József volt. ki ma Krecsányi társulatának elsőrangú erője. Hogy az operettszemélyzet szintén elsőrangú, garanczia arra Márffy- nak, az igazgatónak egyénisége. Bizonyára nem mert volna bemenni Sopronba, ha nem bizolt volna társulatának kiváló kvalitásában. Nálunk is, úgy, mint Sopronban, Zerkovitz szenzácziós operettjével, a Katonadolog-ga\ köszöntenek be s utána az előzetes színházi jelentés ígérete szerint a legújabb darabok sorra kerülnek bemutatóra. S bizonyára az ambicziózus igazgató be is váltja ígéretét. A társulat vasárnap, 15-én este kezdi meg működését Addig Felsőbányán akartak játszani, azonban a katonazenekar csak 15 én érkezik s anélkül nem akarta a direktor zongora melletti előadással jó hírnevét rontani. Szeretjük és csodáljuk is ezt a feltörekvést. Ilyen dolgok hallatára erősödik meg bennünk a meggyőződés : most olyant kapunk, amilyent még soha. A felsőbányaiaknak sem lesz panaszuk azért. Hetenkint egyszer ott is szerepel majd a társulat, t. i ha itt dráma lesz soion, az operettegyüttes felrándul a testvérvárosba Szelvényjegyek most is bérelhetők Kovács Gyuia könyvkereskedéséken, ahol közvetítik a bérleteket Hidassy Kálmán titkárral. A nappali jegyek is Kovács Gyula könyvkereskedésében lesznek válthatók, a szelvényeket szintén ugyanott váltják be déli 11 óráig szombattól kezdve. Estély az izr. iparos sególyző egyesületben. E bó 8 án az izr. hitközség tanácstermében társas vacsorával egybekötött felolvasó-estélyt tartottak Az estélyen megjelent nagyszámú közönség Vértes elnök megnyitója után osztatlan tetszéssel hallgatta Fuchs főrabbi és dr. Katz ügyvéd tartalmas felolvasását. A vacsora alatt Kupás Mihály köszöntötte fel a főrabbit, köszöntőt tartottak még Némedy Varga és beuerstein ügyvédjelölt Tánczmulatság. A Nagybányai Jótékony Asztaltársaság árva gyermekek segélyezése czél- jából, folyó évi február 24 én, húshagyó kedden a Lendvay-szinházban dr. Márffy Károly itt működő színtársulatának kiválóbb tagjai szereplésével nagy kabarét és zártkörű tánczvigalmat rendez Kezdete este 8 órakor. Helyárak : közép páholy 20 korona — oldal páholy iß korona, — kis páholy 12 korona, földszinti ülőhely I—IV. sor 3 korona, V—VIII. sor 2-40 korona, földszinti állóhely 2 korona, karzati ülőhely 120 korona, karzati állóhely 80 fdlér Jegyek előre I válthatók és előjegyezhetők Sipos Lajos üzletében Páholy és földszint-jegyek csakis a meghívó előmulatásával válthatók. — Karzat jegyek í a tánezterembe való lépésre nem jogositnak. Szünóra előtt három értékes tárgy lesz ingyenes nyerőszámokkal kisorsolva, a megváltott belépőjegyek tehát mint sorsjegyek szerepelnek. Páholy-jegyek 2—2 nyerőszámmal vannak ellátva. Karzat-jegyek a sorsolásnál nem érvényesek. Felülfizetések a jótékony célra köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak A kabaré részletes műsora annak idején külön falragaszokon lesz hirdetve. Láthatatlan mentökéz. E czimen városunk koszorús költője. Révai Károly darabját mutatja be majd e színi évad alatt Márlffy dr. társulata. Nem közönséges szenzácziója lesz ez az ! előadás az idei szezonnak, hisz közülünk való ember irta s hozzá olyan, kinek színes tolláról, ragyogó nyelvéről s csodás közvetlenségéről számtalanszor volt alkalmunk meggyőződni De meg azért is érdekes, hogy vidéki társulat, mely legjobban a főváros slágerjeit szereti kultiválni, I ád elő uj darabot. Újnak ugyan csak annyiban lehet nevezni, hogy nem került el a fővárosba, j a vidéken már adták. Szinházjáró közönségünk i bizonyára emlékszik Micsey jónevü társulatára, azok mutatták be először s remélhetőleg a rep- riset Márffiéktól nagy érdeklődéssel várja majd városunk közönsége Művészek naptára. 1862 február 8. Ferenczy Károly születése. Béc-ben született Pikfurát Nápolyban kezdett tanulni 1886 ban. Onnan Párisba vitt az útja és csak három év eltelte után, 1889-ben lépett magyar földre: Kallós Ede arcképével A pikturája mégis színtiszta magyar, magyar a levegője magyarok a tájai és nagybányaiak azok a motívumok, amikkel világhírt szerzett magának. Mint mindenkit, aki uj utakra mer lépni, ellenszenves fogadtatás állítja meg, de berenczy Károty csak egy pillanatra mert megállni: mig tisztába jött a magyar viszonyokkal s belátott a holnapba, amikor s hol merni, cselekedni szabad lehet. Folytatta tovább finoman realizált naturalizmusát, s amikor Nagybányával szorosabb nexusba került, már külföldön elösmert, jó hangzású neve volt a fiatal mesternek. Münchenből költözött Nagybányára — hol 1893-tól 1896-ig rövidebb megszakításokkal dolgozott, — s hogy itt, Nagybányán mit és hogyan végzett az iskola, a kolónia érdekében, azt a fiatalság rajongó szeretete dokumen tálja a legjobban. Nagybányán festette első, nagyobb föltünést kelteti bibliai képét is, a ‘Hegyibeszédet«, amelyet az itteni hegyek közé helyezett. Erről a képről sok szó hangzott el: sokan kifogásolták, hogy Krisztus feje fölé nem festette oda az obiigát glóriát. Ezért vallástalannak minősítették 1897-ben Kiss József költeményeinek illusztrálásában vett részt, amely könyv e réven — nagybányai piktorok ujja alól kikerülve — lett a legdíszesebb illusztrált magyar könyv. 1898 ban volt első nagyobb föllépése, amikor a magyar kritika roppant szenvedélyes és ellentétes fogadtatásban részesítette A Három királyok, a Tavaszi táj; slb képei mint kolo- riotikus naturalistát karakterizálták és mutatták I be. Ő rajzolta — ugyan ez évben, — az első I magyar, nagy föltünést keltett művészi p'akátok is. 1899-ben Esthangulat lovakkal cimü képével a Rálh dijat nyerte meg, Favágók c képét pedig az állam vásárolta meg, 1900-tól egyre több, nagyobb méretű bibliai képpel keltett föltünést; az egyikkel (Ábrahámot eladják testvérei.) az Ipolyi dijat nyerte el. 1902-ben a Lipótvárosi Kaszinó diját viszi et Mároziusi est c festményével, 1903 ban pedig collekliv kiállítást rendez a Nemzeti Szalonban. Pikturája í állandóan haladt és változott ezeken a nagy léptű stációkon át is. Naturalizmusa az egy- I szerübb. lefokozott naturalizmus felé hajlott, aminek talán legszebb dokumentumai Önarcképe \ és Levétel a keresztről. 1906-ban Velencében I állított ki, hol arany érmeit kapott. Már ekkor a Mintarajziskola tanára volt, honnan később iskolájával az epreskerti Képzőművészeti Főiskolába áthelyezve — máig is tanit. 1907 ben Münchenben nyert (Glaspalast) kis aranyérme', 1912-ben pedig a magyar állami aranyérmet vitte el. Ha uj jegyszedőnő van! Szombaton este heves pourparlé csőditette össze a földszint jobb oldali ajtajához a mozi közönségét. Az ajtóban egy furia állt: és' lélek ez ajtón se be, se ki, I ha jegye nincs, mondván, még Dula Jancsit sem akarta beereszíeni — jegy nélkül. E fölött való vitájuk olyan nagy hullámokat vart, hogy a páholyokból is leszaladlak a csudájára a szép, finom czigányos szavaknak — amelyeknek végre a rendőr közbelépése vetett véget. Tűz Hihetetlenül hangzik s mégis igaz. Télen tűz? Tegyen bolonddá mást, de nem engem! A városházán? Lehetetlen Mindenütt, csak ott nem S hiába erősilgelné az ember a lamáskodónak, alig-alig hinné el. S mikor nagy- : nehezen kapacitálhaló. beveszi és elhiszi, hogy i az Isten őrzötte a városházát a porrá égéstől, I bár annyi hajdú tartózkodik ott, sőt még a csendőrségnek is van külön rendelőszobája, — meghallja, hogy csak egy gerenda égett el a padláson, akaratlan tör ki belőle a kérdés : csak? Istenem mennyire igaza van. Ép az emeleten, ! odaégett volna a sok anyakönyv, micsoda baj ' lett volna belőle. Hány ember igyekezett volna I a jó űrügy alatt, nincs írás, megszabadulni a házasság igája alul. Odaégett volna Kupás legfiatalabb közgyám vadonatúj íróasztala, Torday tanácsos irodájának történeti nevezetességű díványa a Petőfi szobában, kigyuladt volna az a sok szalma, amit még a fanácsteremben ezután szándékoznak csépelni. Valóban nem is álmodhattuk milyen vészély fenyegetett. Viszont azt i nem bánta volna egyik részletletagadásra adófizető magyar sem, ha úgy a földszint adókönyvei, mint a fogyasztási adó bárczái egy kicsit megégtek volna. Lám, minden szerencsétlenségben I lehetne szerencse. Itt azonban legnagyobb sze- i rencse, hogy jókor észrevették s óriási anyagi ! kártól megmentették a várost. Az emeleti fel - ! járó felett a stukaíurt javítják s a gerendát pótolják, hál’ Istennek, hogy ily csekély áron megszabadultak a veszélytől. Érdekes jubileum. Születése 60-ik és — ami sokkal ritkább dolog — egy családnál való szolgálatának 35-ik évfordulóját érte és ünnepelte meg Nagy Lajosné született Adámcsik Mária
