Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-05 / 6. szám
2 neti tagolatokat is beiktatni, hogy a községek hatásköre és adózási joga a fejlődés menetének megfelelőleg fokozatosan legyen kiterjeszthető. Egyes, a városokhoz közel eső vidéki községek a városokhoz csatolandók, vagy legalább azokkal a felügyelet tekintetében szerves összeköttetésbe hozandók anélkül, hogy ezáltal kisebb körre terjedhető községi hatáskörük s vidéki községi jellegük, szervezetük megváltoznék. Az adminisztráczió rendezésének kérdései a szigorúbb vagyonfelügyelet, a kiadások alaposabb mérlegelése, az adósságoknak a csak valóban gyümölcsöző befektetésekre való szoritása s az autonómiának a pótadók felemelése tekintetében való korlátozása. Azok az intézkedések, melyek a felsőbb hatóságok előleges engedélyétől, vagy mint Ausztriában éppen a Landtagok jóváhagyásától teszik függővé a pótlékok emelésének jogát, nem sok eredménnyel szoktak ugyan járni, mert valódi szükség esetén a pótlék emelése alig tagadható meg. De ezek az intézkedések mégis a szorgosabb vizsgálódásnak s a mások rovására könv- nyedén foganatosított adóemelések elkerülésének sikeres eszközei. A reform súlypontja, nézetem szerint, az érdekeltségek külön teherviselésének elkülönítésében s a községi kiadásoknak a szoros értelemben vett általános adminisztratív s a község minden lakosát egyformán érdeklő kiadásokra való szorításában rejlik. A közvetlenül csak egyesek javára szolgáló kiadások okszerűen csak az érdekeltek által viselendők. S ezek az érdekkörök nem is esnek össze mindig a község határával. Ma is ismerünk egyes útügyi, vizszabálvozási kiadásokat, amelyek érdekköre a községi határoktól külön állapittatik meg. S kétségtelen, hogy nemcsak ezen ügyekben, hanem sok mezőgazdasági, iskolaügyi, állatorvosi, közbiztonsági s más ügyben az érdekeltség több községnek összefüggő határrészére, vagy a nagy határral biró községeknek egyes határrészeire is okszerűbben állapítható meg, mintha egy A „Nagybánya“ tárczája. A Fröbel-gyermekkert ügye. A vámosi Fröbel egylet választmánya már a harmadik rendkívüli ülésre gyűlt egybe, anélkül, hogy megállapodásra juthatott volna. A helyzet szerfölött komoly volt s mélyreható válsággal fenyegette az egész vámosi társadalmat. A dolog igy kezdődött: Az inspekciós választmányi hölgy, aki éppen Lányiné volt, (mert a választmány tagjai hetenként fölosztották egymás közt a felügyeletet), meglátta, hogy a gyermekkertben alkalmazott dada, mikor a gyermekek éppen kimenőfólben voltak, valamit dugdos a köténye alá. — Mi az ? — kérdezte az inspekciós hölgy szigorúan. Kisült, hogy egy kifli volt és két darab alma. A választmányi hölgy odaszólitotta a kisasszonyt. — Mi dolog ez? Lopás az intézetben? Föl kell jelenteni. A legszigorúbb eljárást követelem. Arra az öreg asszony elkezdett jajveszé- kelni. Ne tessék szerencsétlenné tenni. Csak ez a két almácska volt meg ez a fél kifli, semmi több, kész rá megesküdni, ezt is ott hagyták a kedves kicsikék, már nem kellett nekik. A választmányi hölgynek megesett a szive a könyörgő öreg asgzonyön: — Igen, ha szükség kényszeritette volna, — szólt némileg engedékenyebben. NAGYBÁNYA község egész határa képezi az egészet. Az érdekeltség megosztási kulcsa sem mindig az alapul vett állami adó, hanem inkább az intézmény igénybevételének kisebb vagy nagyobb mérve s igy az sem helyes, ha ennek daczára ezeknél is csak az állami adó vehető a terhek megosztásának kulcsául. Az érdekeltségi körök helyes megállapításán kívül önérhetőleg az igénybevétel mérve szerint kell felosztani azokat a közszolgáltatásokat, melyek a helység által nyújtott szolgálmányokért, vízvezeték, világítás, közforgalmi berendezések s effélékért teljesitendők, hasonlókép legalább, azon határig, ameddig magánvagyoni előnyt nyújtanak, azokat a létesítményeket, amelyek mint utczák rendezése, kövezése, csatornázása egyeseknek külön előnyt biztosítanak, úgy hogy mindezeknek a kiadásoknak elkülönítése után csak azok a kiadások tekintessenek a község tulajdonképpeni I adóztatási körébe vonhatóknak, amelyek mindenkit, ha nem is egyaránt, de egyképpen érdekelnek. Az ekként előálló szükséglet fedezésére ezentúl is elsősorban az állami egyenesadók alapján szedendő pótlék, másodsorban a közvetett adók után szedhető pótlékok, a helypénzek, vámok, illetékek s az állam által igénybe nem vett adók szolgálnának. A közvetett adók J utáni pótlékok szedésének joga a fejlettebb vidéki községekre is kiterjesztendő lenne. Fontos a helyhatósági szolgáltatások körében, hogy a természetbeni járandóságok az adóképességgel arányban álló pénzszolgáltatásokká változtassanak át mindott, ahol maga a szolgáltatás minősége nem olyan, hogy csak természetben történhetik, vagy pedig a felek érdeke nem kívánja, hogy könnyebbség kedvéért alternativa fenntartassék. A természetbeni szolgáltatások közül a pásztorbérek, az éjjeli őrszolgálat, tűzoltószolgálat jobbára megszűnnék a külön érdekeltségek szervezése által tulajdon- képeni községi szolgáltatások lenni, az — A szükség kényszeritetf, kérem alásan, a nagy szükség, a legnagyobb szükség. A fiatal választmányi hölgy nagyon komoly gondolatokba mélyedt. Ezen a dolgon segíteni kell. A Fröbel-gyermekkert dadáját nem lehet tovább oly Ínséges állapotban hagyni, hogy a gyermekek kifosztásával legyen kénytelen életét tengetni. A legközelebbi választmányi ülésen Lányiné azzal az inditványnyal állt elő, hogy a Fröbel- gyermekkert dadájának havi fizetését tizennégy forintról emeljék föl tizenhat forintra. A fölháborodás moraja zúgott végig az egész gyülekezeten. Fölemelni? Ilyesmi még soha sem történt Vámoson. A sok takarékos gazdasszony elszörnyedt. Hát nem elég, hogy minden megdrágult, a hús, a cukor, a kávé, a cipő, a kalap ? Most még a cselédek bérét is fölemeljék ? Es ők maguk ? Az egyletben, ahonnan a rossz példa kihat az egész városra f Es választmányi hölgy indítványoz ilyet ? A kis Lányiné nem hagyta magát. Makacs asszonyka volt, ha megkötötte magát. Már most csak azért is tizenhat forint. Szégyen lenne az egyletre, ha tovább is nyomorogni hagyna egy szolgálatában álló érdemes öreg asszonyt s arra kényszerítené, hogy a morzsákat szedegesse föl, melyeket a gyermekek elhullatnak. A morzsák megindították a gyógyszerésznót, aki nagyon érzékeny szivü volt. Istenem, egy szegény öreg asszony, aki a morzsákat szedegeti föl a gyermekek után 1 Adják meg neki a tizenhat forintot, vagy legalább a tizenötöt, vagy ha azt sem lehet, hát tizennégy forint ötven krajcárt. 1914. február 5. egyházi természetbeni szolgáltatások pedig az egyházi adók reformálásának körébe tartoznak. De a megmaradó községi szolgáltatások közül a községi közmunka alternativ megváltása okvetlenül kimondandó, az előfogatozási és katona- beszállásolási terhek természetbeni viselése azonban alig lesz elkerülhető s csak fokozatosan lesz mérsékelhető, de gondoskodni kell, hogy csak megfelelő díjazás mellett történjék s a helyettesítés meg legyen engedve. A helyhatósági szolgáltatások körében azok lehető mérséklése érdekében kiváló szerep jut az ingyenes szolgálatnak — a nobile officiumnak — az önkéntes szolgáltatások felajánlásának s a társadalmi és jótékonysági tevékenységnek, A közfunkcziók pontos végrehajtása és a felelősség elvének a közigazgatás egész vonalán való keresztülvitele mind szükebb térre szorítja ugyan az ingyenes közreműködés szerepét, de kétségtelen, hogy számos oly köztisztességi feladat van, mely ingyenes tisztségek által teljesen jól. sőt méltóbban ellátható, s hogy egyes teendők végzésében, mint teszem a tűzbiztonsági és tűzvédelmi teendők körében fontos szerepe van az önkéntes vállalkozásnak, a szegényügy, árvaügy s gyermekellátás, de még a közoktatás s az egészségügy körében, főleg azonban a fejlődéssel járó jóléti és kényelmi intézkedések körében a társadalmi és magántevékenységnek, Mindezek kellő kihasználása nemcsak szorosan vett köz- igazgatási teendőket, hanem amellett a kiadásokat is jelentékenyen apasztja, úgy hogy mellőzhetetlen azokra ügyet vetni, mert az egyre fokozódó helyhatósági kiadások különben nem lesznek fedezhetők, A helyhatósági szolgáltatások körüli reformnak oroszlánrésze az előadottakból kivehetőleg tulajdonkép az adminisz- trácizó kérdése. A helységek czélszerü csoportosítása nagyban hozzájárulhat ama kilátó aránytalanságok enyhítéséhez, ez és a hatályosabb felügyelet, a külön ér— Egy fillért sem, — jelentette ki az ellenpárt. Meg akarják mutatni, hogy állhatatosak. Az egylet pénze nem Csáky szalmája, hogy azt olyan könnyedén szanaszét szórják. Őket nagy erkölcsi felelősség terheli Isten és a világ előtt, egy fillért sem szabad elvesztegetni az egylet vagyonából. Lányiné szembe száll velők. Szó szót követ s mindegyre élesebb lesz a szóváltás. Az elnöklő Bartosné csititni akarja őket s mikor látja, hogy semmikép sem lehet, föloszlatja az ülést. Majd a jövő héten nyugodtabb kedólylyel határoznak. De a jövő hétig még harciasabbakká válnak a kedélyek. Lányiné nagy uzsonnákat ad s számtalan csésze kávé és rengeteg mennyiségű befőtt, valamint különféle sütemények föltálalásával szerez híveket a tizenhat forintos pártnak, úgy, hogy mikor legközelebb megnyílt az uj választmányi ülés, jelentékenyen megszaporodva jöttek be a tizenhat forintosok. Az ülés újra eredménytelen oszlott szét. Az elnök a kedélyek ily ingerültsége közt nem merte szavazásra bocsátani a dolgot. Hadd csillapodjanak kissé. Csakhogy mennél tovább húzódott a dolog, annál hevesebb lett a harc. A tizennégy forintos párt sem kímélte az uzsonnákat. Soha még annyi befőtt, annyi kávé, anuyi csokoládé, annyi mandulás perec el nem fogyott Vámoson, mint ez időszak alatt. A helybeli cukrász úgy emlékszik ez időre, mint a cukrászipar legvirágzóbb korszakára. Mindennap rendaítek egy pár tortát ide is, egy párt oda is, alig győzték szállitni.
