Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-29 / 5. szám
1014. január 29. NAGYBÁNYA 3 Elveszett és megtalált tárgyak. — Riport arról, hogy vannak-a m<?g becsületes megtalálók Nagybányán? — — Saját tudósítónktól. — Január 28. A minap valaki egy kapuku’csot vili a rendőrségre. A jó rendőröknek még a bajuszuk is tálvamaradt az álmélkodástól: hogy lám, vannak még becsületes megtalálók, akik a megtalált tárgyat annak rendje és törvénye szerint beszolgáltatják a rendőrségre Elkönyvelték szépen a kissé rozsdás, de jó karban levő kapu kulcsot, kikérdezték a becsületes megtalálót, hogy minő körülmények közt találta s a marczona rend férfiai — t i. a férfiak voltak marczonák és nem a rend — bizony elsomolyógták magú kát, amikor a becsületes megtaláló családi körülményeire értette a kérdést. Ekkor vetődött föl beszélgetés közben az kérdés: hogy milyen kevés a becsületes ember mai nap, aki a cipője orrába ütköző tárgyat, ha már lehajolt érte, be is szolgáltatná a rendőrségre, mert ezekben a dolgokban a distinkczió úgy áll, hogy legyen a talált tárgy ezer korona vagy egy rongyos kapukulcs, a tulajdonjog azé, aki elvesztette s a megtaláló idegen tárgy eltulajdonításának bűnét követi el s ehez minősíttetik az is, ha a talált tárgyat eldobja s nem viszi a taláil tárgyat a törvények rendelése szerint azonnal a rendőrségre, hol a talált tárgyat nyilvántartják és igazolt tulajdonosaik átvehetik. A megtaláló pedig — az érték szerint megillető jutalomban (5—10°/0 az érték után) részesül. Neküuk kaján kedvünk támadt: meppró- bálni, kiszimatolni, milyen uton-módon sikkad el végkép a megtalált tárgy — s azért elvesztettünk a város különböző részein különböző tárgyakat Az »izgalmas és érdekes* riport lefolyása nem ment minden akadály nélkül, mert meg kellett találni az alkalmat, helyet, hogy a becsületes megtalálók lélektanához — minimális közelségbe — juthassunk. Egy régi, rongyos butyellárist meglömlünk egy elhasznált Nagybánya—Budapesti vasúti jegygyei; egy múlt évi kisnaptárral é-, alkalmas pillanatban elvesztettük a Rákóczi-lér egyik oldalán Azután, mintha jobb dolgunk sem volna, megálltunk Kovács Gy. üzlete előtt, a sétáló hölgyek fixirozása okából — no — és, hogy kilessük: a becsületes megtaláló mit csinál a rozoga tárczával ? Sokáig nem akarta észrevenni senki Végre egy elegáns jogásznak a szeme megakadt rajta. Egy pillanatra megállt: lehajolt érte, fölkapta, zsebrevágta és elsietett. Az egyik ház kapuja alatt kinyitotta, megnézte : mi vau benne0 Csalódott arczát csak a mozivászon tudná jól leírni. Bosszúsan hajította el a mi első kísérletünket, széles, parlőzüs mozdulattal, be, a nagy hóba Hogy mi lett belőle, nem tud unk utána járni. A pénztárosából, t i és nem a jogászból! Ezután egy kissé kopott, de beparfümözött selyemkendőre került a sor. Mintha valami elegáns seladon vesztette volna el, aki a polgáristákban gyönyörködni jár a felsőbányai-utczán; a gör. kath. templom előtt szerénykedett, illatozott, sötétlett.a mi fehérpöttyös lila keszkenőnk. Délután négy óra volt, az iskolából pompás, formás kis leánykák siettek ki, nevetgélve, vidáman, gondtalanul. Az egyik, barna kabátos kisbaba meglátta a kendőt. — Nézd csak! kaczagotl társnőjére. Egy selyemkendő. — Hagyd ott! Ki tudja, ki,dobta el! Már nem járt arra senki. Ők jöttek ki az iskolából utolsónak. A barna kabátos, nagy. kék- szemü fruska odahajolt szürkerokkos társnőjéhez s valószínűleg nagyon mulatságos dolgot súghatott neki, mert roppantul nevettek rajta. Felkapták, meglobogtalták kaczéran s gyors léptekkel siettek vele a városba Istenkém ! milyen kár, hogy a szivemet nem tudtam belepakolni abba a kendőbe! Harmadik kísérletünk áldozata egy régi keztyü balfele és egy szumános oláh volt A keztvül vesztettük el kérem és nem az oláht! A Hid-ulcán, a posta előtt pottyant a főidre, ott látta meg ott rőkönyödött el rajta a mi oláhun'-:. Megbökdöste nagy bocskora orrával, felpiszkálta görbe botjával s próbálta felhúzni, de nem passzolt neki sehogy se. Hát vitte magával, forgatva, sőt kiforgatva régi formájából De a paragrafusokat nem tudta ő sem és a talált tárgy nyomtalanul ellünt s biztos, szörnyen neheztelt az elvesztőre. Már igazán, még se járja. Az ember elveszt egy fél keztyüt. Mit csinál a másik felével? Miért nem veszti el azt is?! Hát már az elvesztőkben sincs egy csöppnyi tapintat a becsületes megtalálók iránt ? Utolsó veszteni valónk egv terra siennás tubus volt. Behrandt-féle, VII számú beolmozoit, egészen uj. Ezt óvatosságból a piktornegyedben, a Veresvizi utcán ejtettük ki a zsebünkből. És szerencsénk volt vele. A colonia egyik nagykalapos, vidám és tehetséges művésze akadt rá, aki nemcsak képekben termékeny, hanem . . . Nos, ami kedves ösmerősünk déli tizenkettőkor sietve nyargalt haza ebédelni. Ment és amint előre lógatta vékony bajszos fejét, egyszerre csak megtorppant a szerencsepatkó előtt. Ejnye, ejnye! Vájjon ki volt az a bolond — morfondírozott magában, — aki nem vigyázott rája? Mért ne legyek én olyan bolond, aki nem hagyjon itt? Egy pillanat múlva már nem volt sem tubus, sem piktor. Mint a kámfor, elsze- leltek mind a kelten a Petőfi utcán. S mert már nekünk sem volt több elvszi- teni valónk, mi is elsiettünk bús végű nyomozásaink színtereiről. Egy adattal gazdagabban: nincs, nincs ma már becsületes megtaláló! S ha I — netán — a szép, fiatal mátkánkat találnánk I elveszíteni valahol — — ki tudja — még tán ! őt sem hoznák vissza, illő jutalom ellenében! Mimóza. HÍREK. Január 28. Személyi hir. Dr. Almer Sándor fővárosi kórházi orvos pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Terézián Károly körmöczbányai bányamérnök családjával városunkban időzik. Katonai kinevezések. Nagy Endre állami főgimnáziumi tanárt a 3. honvéd gyalogezredhez hadnagygyá. Csüdör Gyula ügyvédjelöltet pedig a 7. huszárezredhez zászlóssá nevezték ki. Áthelyezett erdőmérnök A földmivelésügvi miniszter Magéi Aurél m. kir. erdőmérnököt Nagybányáról a nagybocskói erdőgondnoksághoz helyezte át. Albiroi kinevezés. Jég Károlyt, a debreczeni kir. táblához beosztott bírósági jegyzőt, városunk szü ötlét, a nagyváradi járásbírósághoz aljárás bíróvá nevezték ki. Kinevezés A pénzügyminiszter Nagy Gábor nagykárolyi pénzügyi titkári, régi jó ismerősünket, pénzügyi tanácsossá nevezte ki. Uj miniszteri tanácsos, őfelsége a király Grillusz Emil selymeczbányai bányaigazgatót miniszteri tanácsossá nevezte ki. Eljegyzés. Vágó Károly borosbenedeki ref. ; lelkész eljegyezte özv. Vásárhelyi Gyuiáné leányát : Erzsikét Esküvő. Rothschild Zoltán, Rothschild Sa : Iámon alsóvalkői szeszgyáros fia f. hó 28 án í kötött házasságot Godel Salamon fakereskedő i nevel! leányával: Rózsikával. Robellyné Thaisz Fanny kitüntetése. Ro- bellgné Thaisz Fanny királyi kitüntetése, melyről legutóbbi számunkban mi először adtunk hirt, az egész városban osztatlan örömöt keltett s általánosan megnyilvánult óhaj az, hogy a királyi kitüntetés méltó ünnepség keretében nyujtassék át a kilüntetetínek. Nagyon valószinü, hogy a nőegyesület, melynek a kitüntetett örökös tiszteletbeli elnöke, díszközgyűlést rendez s azr Csaba Adorján főispán fogja átnyújtani a kirá kitüntetést Az ügyvédi kamarából. A szatmári ügyvédi kamara dr. Bertalan István ügyvédet Szatmárnémeti és dr. Ossán Gábor ügyyédet Nagybánya székbelylyel az ügyvédek névjegyzékébe bejegyezte. Rudolf királyfi halálának huszonötéves fordulója. Nemcsak a magyar történelemnek, hanem a magyar litteraturának és népmoodának Előző este fáradtan feküdtem le, mint mindig — de végtére is meg voltam győződve, hogy semmi komoly baj nem fenyeget és másnap reggel megint képes leszek újrakezdeni azt az őrült életet. Mikor fölébredtem, a gégémet kaparta valami: köhintettem, hogy megszabaduljak tőle ... és hirtelen valami sós, meleg dolgot éreztem a szájamban . . . vér volt. őrült ijedtség . . . telefonozás a doktornak, orvosi vizsgálat . . : Rendelés: még aznap este el kell utazni Malvezinbe. És igy egyszerre ellünt mindaz, ami a régi életemet alkotta; gondolhatja, hogy nem értem rá leveleket írni és különböző megállapodásaimat visszavonni! . . . Amint a vérzés megszűnt, a csomagolásra kellett felügyelnem. Este kilenc órakor a vonatra ültem a férjemmel. Másnap tiz órakor a szanatóriumban voltam ; felhők fölött, ragyogó napsütésben, tizenkétfokos hidegben. Harmadnap otthagyott a férjem ... A következő másfél év alatt négyszer láttam viszont huszonnégy órára. A hirtelen helyváltozás, a szokatlan, ni kör nyezet s az életmódom tökéletes felforr természetesen gondolkozásra késztetett. Dt i igazán, gyökeresen megváltoztatott, még ho* igen hamar, az egy lenyűgöző gondolat: a Halál gondolata volt. . . . Ne higyje, hogy most frázisokat gyártok majd a halálról! Isten őrizz! Csak arra kérem: képzelje el, mive teheti a Halál csökönyösen visszatérő gondolata egy párisi asszony kis agyvelejét, amely eddig soha, de soha nem gondolt másra, mint az életre ... és milyen életre! . . . Már pedig, ama bizonyos borzasztó reggel óta nem tudtam elhessegetni magamtól annak a fekete gödörnek a képét, amely felé végeredményben mindnyájan futunk, egyikünk gyorsabban, másikunk lassabban ... de mind, valamennyien! Ez a látomás elutazásom estéjén jelent meg először előttem, mikor kiléptem a szobámból, ahová néhány barátom virágokat hozott — és azt gondoltam: vájjon visszajövök-e még ide? Szivom-e még itt más virágok illatát, mint ezeknek, amik olyan gyorsan elhervadnak ? . . . Mikor megtelepedtem Malvezinban és megszoktam a szanatórium szabályos életrendjét, nyugodtabb lettem; de hogy lehessen itt megszabadulni ettől a rettenetes gondolattól, mikor minden héten, sőt hetenkint többször is, eltűnik egy hozzám hasonló teremtés, aki úgy jött ide, mint én, ugyanazzal a nyugtalansággal, ugyanazzal a reménynyel — egy férfi vagy egy asszony, akit ismerek, akivel mindennap beszéltem, aki iránt néha rokonszenvet kezdtem érezni . . . eltűnik és — vége ! . . . Hogyne elmélkednék itt az ember azon, hogy mennyit ér az élet — és azon, ami az élet végén leselkedik ránk? — Akkor hát, — kérdeztem, — nagyon holdogtalan volt ? — Nem! Az első elszörnyedés után komolyabbnak éreztem a lelkemet, de nem szomorúbbnak. Ellenkezőleg: igen hamar eltűnt belőlem valami különös idegesség, ami folyvást üldözött természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld a BIHSZADI MyH MlisiR ■■ Kapható mindenhol. ■■
