Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-25 / 26. szám
törzsasztala a poros babérfák közt terpeszkedő i terrgszon Ott csak egy-két tiszt sörözgeteti gya- nuíianul, velük nem is törődött a parancsnok, azonban egyszerre csak riadtan kapia föl a fejét. Nini! A törzsasztal felé egy csupaszarczu had- nagyocska sietett ártatlan gyerekes kedvvel. Tennisrakeite a kezében, tennis czipő a lábán i — de a kard — a kard. az nem lógott az ol- í dalán. A generális rákvörösen ugrott fel s előrehajolva az ablakon, erős kommandó hangon kiáilíolí a kis hadnagyra: — Hadnagy ur! A kis hadnagy minden izében megreme- geü, amikor vidám tekintete találkozott a tábornok szigorú pillantásával. Feszesen szalutált és a szállóba sietett A torkában dobogott a szive s kétségbeesetten töprengett: Mi lesz most ? A kard otthon 1 No, vége van néked, isten veled, gyönyörű j katonatiszti karrier! Kétségbeesetten nyitott be a rettegett, hatalmas ur előszobájába. Hopp! Mi az oü a fogason ? A generális kardja ? Pompás ... és a hadnagy egy pillanatig sem habozva leakasztotta a kardot és feicsatolta. ! Azután bekopogtatott és strammul jelentkezett. Az öreg meglepettet) nézte végig. Kard van rajta? Fjnye-ejnye . . . csalódott volna? . . . Hebegett, hápogott: — Hadnagy ur . . . izé . . . azért hivattalak . . hogy meghívjalak ma estére a törzs- í asztalhoz . . . Szervus! ' M. hadnagy félájultan támolygott ki a szó- j bából. Gyorsan visszacseníe a fogasra a kardot j és elakart illanni a kávéházon áh De lehetetlenség volt, a generális ott állt az ablaknál és i csak előtte lehetett elvonulni . . . Egyszerre i csak hallja, hogy a tisztiszolgára kiált: — Nézd csak te, vau annak a hadnagynak kardja? — Alázatosan jelentem, nincsen. — Szaladj és hivd ide, de rögtön a had- | nagy urat! És M. hadnagy, szegény, támolyogva hal fagott fői a lépcsőn. No, most már mindennek j vége! Összedől a világ! Sikeresen fölcsatolia azért a generális kardját és úgy jelentkezett. A I generális néz, néz rá dirmedten — niegdör- | zsöli a szemét, végig simítja a homlokát és I azután mosolyogva teszi a hadnagy Vállára I a kezei: — Bocsáss meg hogy fáraszlottalak . . . j csak közölni kívánom veled, hogy este kilencz ; órakor leszünk a törzsasztalnál. A hadnagy összecsapta a bokáját, menekült és visszacsenve a kardot ujfeni a fogasra, j pihegve párolgóit el a szálló környékéről. A : tábornok pedig az ablakhoz csőditelle a szálló > személyzetét. Messzelátó volt a kezében Oda- j adta a gukkert a portásnak: — No, nézze meg. van annak a hadnagy- i 1914. junius 25 NAGYBÁNYA nak kard az oldalán? S széles mosolyra virult szigoiu arcza. — Dehogy van! Nincsen! Zugoít az egész kórus. A tábornok pedig nevetett A tokája is rengett belé. — Na látják, ez az optikai csalódás! A hadnagynak . . . igenis van kard az oldalán! Így menekült M. hadnagy a förgeteg elől. (Ella.) HÍREK. Junius 24. Személyi hírek. Emler Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkeszloje családjával két hónapi tartózkodásra városunkba érkezett. — György Endre volt kereskedelmi miniszter, az északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetségének elnöke Hofbauer Ignácz szövetségi titkár kíséretében az ipari és gazdasági hitelszövetkezet ügykezelésének megvizsgálása végett tegnap városunkba érkezett. — Plachy Gyula pénzügyigazg&lő hivatalos ügyekben városunkban időzött. Doktoravatás. Szabó Miklós jogszigorlót, Szabó Adolf nyug erdőigazgaíó fiát f. hó 20 án a budapesti tudományegyetemen a jogtudományok doktorává avatták. Uj zongora tanárnő. Zsenibenj Elvira, a virtuóz zongorista a m. kir orsz. zeneakademián zongoratanári oklevelet nyert. Nyugdíjazás. A földmivelésügyi miniszter Kende Dániel m, kir erdőtanácsost és Szepessi/ Gusztáv m. kir. főerdőmérnököt saját kérelmükre nyugdíjazta. Érett ifjak. Kedves szokás az érettségi vizsgálatot letelt ifjaknak hogy a nagy napok emlékéül lefényképeztetik magukat s nemcsak kicserélik arczképeikeí, de ogv Csoport képpel megajándékozzák az osztályfőt is Az idei hatalmas csoporkép már elkészült Hatalmas, mert ritka évben rúg az érett ifjak száma oly nagyra, mint épen az idén. A művésziesen szép kép, mely Buszihy Mátyás műterméből került ki, pár napig Hoffmann Árpád divatáru kereskedő kirakatában látható. A sportklub közgyűlése. A nagybányai sport kiub junius 20 án taríotla meg közgyűlését a Kaszinóban A folyóügyek elintézése után elhatározták, hogy a czéilövészeí s footbal- játék bevezetése végett az előkészítő lépéseket megteszik s hogy időnkint társas kirándulásokat rendeznek. Augusztus havában pedig a klub javára tánczmulaíságot is tartanak. Végül a választásokat ejtették meg Elnökké Neubauer Fe- rencz min tanácsost választották meg; társelnökökké dr. Makray Mihályt, Stoll Bélát; ügyvezető igazgatóvá dr. Nagy Gábort, titkárrá Rozner Istvánt, pénztárossá Vajay Imrét, jegy3 zővé dr. Thurzó Györgyöt, szertárossá Rezső Sándort, orvossá dr Selegián Jánost, ügyészszé dr. Katz Izsót Művezető Uj Gyula tornatanár. Választmányi tagok Németh Béla, Székely Mihály, K. Pauer Vicíor, Török Ferenc*, dr. Thurzó György, dr. Selegián János és Balajthy Béla lettek. Hangverseny. Zsembery Ilona július hó l én hangverseny keretében tarlja meg növendékeivel záróvizsgálatát a Kaszinó nagytermében este 8 órakor. Ez alkalomra külön meghívót nem bocsátanak ki, de a záróvizsgáéira az érdeklődő zenekedvelő közönséget szívesen látják. Zárótinnepóiy. A polgári leányiskola f hó 27-én, szombaton tartja meg évzáró ünnepélyéi az István szálió színháztermében, mely alkalommal a növendékek énekkel, szavalattal és és tánczczal szerepelnek a műsoron Az ünnepély kezdete 7ya órakor s a belépti dijak igen mérsékeltek. A hangversenyre külön meghívót nem bocsátanak ki, hanem arra lapunk I utján hívják meg az érdeklődő közönséget. A tiszta jövedelmet a szegény növendékek segélyezésére s a kirándulási alap növelésére fordítják. A nagykárolyiak hangversenye. A nagykárolyi dalegyesületet, mely hónapok óta készül a Julius 4-ére kitűzött nagybányai hangversenyre, szerfölött deprimálta azon körülmény, hogy a szatmáriak csupán pár nappal előzik meg hang versenyükkel a nagykárolyiaknak régebben kitűzött hangversenyét. Szó volt arról is, hogy a hangversenyt le kellene mondani. Ezért való ban nagy kár volna. Mi azt hisszük, hogy a közönség egyforma szeretettel fogja kitüntetni úgy a szatmáriakat mint a nagykárolyiakat, de ha a nagykárolyiaknak mégis aggodalmuk volna, hál egy-két héttel el lehetne halasztani a hangversenyt, de azt teljesen lefújni, ismételjük, nagy kár volna. Kép- és rajzkiáliitások. A napokban nyílt meg a főgimnázium ifjúságának kép- és rajz- kiáiiitása a rajzteremben A kiállítás minden tekintetben érdemes a megtekintésre. Gyönyörű rajzokat találtunk a kiállításon s több művészi kivitelű olajfestményt, melyek Beregszászi] Kálmán ecseijéf dicsérik. Az egész kiállítás mindenkit meggyőz arról, hogy vezető tanáruk: Balezer György hivatásának magaslatán áll — Szép kollekcziót mutat be a polgári leányiskola kép és rajzkiállitása is. Igen szép rajzok vannak a kiállításon s találtunk ott több eredeti ! olajfestményt is Igen csinos dolgokkal tűntek ki Moldovan Mariska, György Eima és Egly Sári. A kézimunkakiáltitás, melyet a rajzkiálli- tással kapcsolatban mutatlak be, páratlan a maga nemében. Szebbnél-szebb dolgok vannak kiál - i litva. Szép munkáival s nagy szorgalmával e I kiállításon Vásárhelyi Erzsiké exczellált. Rogiers. Ó milyen jói tette. Solange. Ki tudja ? Rogiers. Hogyan ? Hát nem boldog ? Solange. A boldogság abban van, amit az ember másoknak ád és másoktól kap ... Én egyedül éltem . . . Adtam magamból amennyit lehetett, ezeknek az embereknek, akik semmik nekem; ebből teremtettem magamnak valami boldogságfélét ; de abban az örömben, hogy egyedül én hozzám tartozó embereknek szenteltem volna magamat, — abban sohasem volt részem. Rogiers, (meglepetve, — először gondolva erre a dologra): Igaz, — miért is nem ment ön férjhez? (Solange nagy zavarában méiyen elpirul) Ha indiszkrét, a kérdésem, bocsásson meg érte. (Solange tagadóan int, de nem felel.) Félek, hogy akaratlanul is fájdalmat okoztam önnek. Solange Nem, nem . .. biztosítom. Rogiers (rá nézve). De úgy látom, igen . . . (közeledik hozzá). Kérem, tekintsen barátjának — hiszen elég régi ismerősök vagyunk — és bizz.a rám azt a titkot, amit senki sem talált ki . . . mert sejiem, hogy van egy ilyen titok . . . Solange. Miért lenne ön a gyóntatom ? Rogiers. Mert előbb én is meggyóntam önnek. Ezekben a napokban, beszélgetés közben, elmondtam az egész történetemet. És egészen természetesen tettem, jóformán észre sem véve — mert élt bennem a mi régi bizalmasságunk emléke. Emlékszik milyen jó barátok voltunk? Mennyit játszottunk együtt gyermekkorunkban I A famíliáink szomszédok voltak, reggeltől estig el nem hagytuk egymást. (Solange folyvást hallgat) — Nem emlékszik ? Solange. De, nagyon jól emlékszem, Rogiers. Áhitatosan hallgatott rám, mert én voltam az idősebb, a vezér!... Amit indítványoztam, az már elő're is el volt fogadva. (Mosolyogva). No, ezt a hatalmamat bizony elvesztettem. Solange (szintén trélálni akar). Hogyne, mikor harmincz esztendó're elhagyott í Rogiers. Nos, igen, elhagytam, ebben van valami igaz, mert a gyermekkori pajtásságunk után egy csöpp kis fiirt következett .. . már legalább az én részemről. Nem mondtam meg soha, de gyönyörűséges örömet éreztem, ha órák hosz- szat lehettem önnel együtt a mezőn. Mikor virágokat adott nekem, vagy valami kisleányos, munkával ajándékozott meg, majd elájultam izgatottságomban. Titokban nézegettem a haját a szemét és gyermekszívemet, egészen megtöltöttem a képével, elválásunk óráira. Ön nem sejtelt semmit. (Solange reszkető kezéből kiesik a hímzés) Nem gondolt semmire, amikor — mint most — leejtette a munkáját, az ollóját és nevetett, hogy én milyen esetlenül szedtem föl. A gyermek szive! Nem ismeri az ember eléggé az első benyomások erejét! Dadog az a szív és mégis talán ez az a pillanat, mikor legjobban beszél! Csakhogy magában beszél . . . nem mer szólni a másiknak ... ó, ha merne ! Solange (halkan) Igen, — ha merne . . . Rogiers (nem hallotta meg). Különös . . . mikor felidézem ezeket a benyomásokat, mintha újra érezném ugyanazt a zavart. Az emlékezet varázslata ez, vagy a szív igazán nem vénül meg? de én harmincz esztendei gyötrő nyomom ság után is olyan ifjúnak érzem a magamét most,
