Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1914. január 1. NAGYBÁNYA 3 idegen, aki a plaidejével lehetővé telte az eddigi szórakozást is és aki eddig csöndesen nézte a játékot, hirtelen tiltakozni kezdett: — Hohó! Én nem engedem, hogy az én pokróczomon hazárdirozzanak az urak! Adják vissza a takaróm! A kárlyaparlnerek előbb kérlelték, majd erélyesebben kezdték kapaczilálni — de az idegen hajthatatlan maradt Majd tréfásan megjegyezte: — Vegyék meg a takarót. Akkor játszhatnak rajta, amit akarnak. Utóvégre kártyázni lehet az utón — de takarókat csak úgy a mellényzsebből venni? Persze, ebbe nem akartak belemenni a jó nagybányaiak. Azonban most már maga az idegen utitárs követelte ezt. Mert, természetesen, a hosszas vita alatt folyt a játék. — Vegyék meg a takarót, mert másképp följelentem az urakat! Csak a kalauznak kell szóianom ... és addig fenvegetődzött, mig a bányai Palik harmincz kemény koronákat le nem szúrtak a piáidért, hogy zavartalanul folytathassák a hazárdirozást. Azután egymástól nyerték el a takarót. (Halte.) HÍREK. Deczember 31. Személyi liirek. Réti István festőművész, a budapesti felsőbb képzőművészeti iskola tanára a karácsonyi ünnepeket városunkban töltötte. — Péchy Imre főispán családjával városunkban időzött. Előléptetés. A közoktatásügyi miniszter Pentsy Böske nagybányai és Obeikó Bella orosházai polgári leányiskolái tanítónőket a IX fizetési osztályba léptette elő. Uj telekkönyvvezotö. Az igazságügyi miniszter Bartal József jászapáti járásbirósági irodatisztet a nagybányai járásbírósághoz telekkönyv vezetővé nevezte ki. Eljegyzések. Ooldner Mihály dr. kolozsvári ügyvéd eljegyezte Frenkel Rózsit. (Minden külön értesítés helyett.) — Zékeli és felsőpelsőczi Tóth Tibor avasujvárosi szolgabiró eljegyezte Szmre- csányi Nagy Erzsikét. Kitüntetett festőművész Iványi Griinwnld Béla festőművészt a budapesti mütárlat zsűrije Tavasz ébredése ez. képéért a kis aranyéremmel tüntette ki Megyebizottsági tagválasztás. Városunkban a megüresedett két megyebizottsági tagsági helyre a választást hétfőn ejtették meg dr. Vass Gyula elnöklete alatt. Bizalmi férfiak voltak: Sólyom Ferenc. Csiszár József, Kapás Mihály és Almer Lajos Jcgy/ő dr. Homola László A választás iránt szokatlanul nagy érdeklődés mutatkozott. Bizottsági tagoknak megválasztották dr. Ajlai Nagy Gábort (uj) és Révész Jánost Újévi üdvözl t megváltás Rényi Árpád zeleslyei üveggyáros, mint minden évben úgy az idén is húsz koronát küldött be újévi üdvözlet megváltásául lapunk szerkesztőségének, hogy azt saját belátásunk szerint jótékony célra fordítsuk. A húsz koronát öt szemérmesebb szegény között osztottuk föl s nevökben is köszönetét mondunk a nemesszivü adakozónak. Műkedvelői előadás. A nagybányai nőegyesület karácsony másodnapján páratlan meglepetéssel szolgált városunk intelligens közönségének Úgyszólván máról holnapra bebizonyította, hogy oly műkedvelői gárdánk van, melyre még a nálunknál sokkal nagyobb városok is büszkék lehetnének Semmi kétség benne, hogy ez a karácsonyi estély, mely az erkölcsi és anyagi siker teljes jegyében zajlott le, egy nagy lépés volt arra, hogy ismét életre hívja műkedvelői egyesületünket, melynek a régi időben oly sok feledhetetlen estét köszönhettünk s melynek nagyhire jóval lulcsapott vármegyénk határain is. S mi akadályozná azt, hogy a műkedvelő egyesület ismét életre keljen ? Hogy ismét megteremtse a társadalmi életnek azt a bensőségél, melyet — sajnos — már oly hosszú idők óta nélkülözünk. Hogy közelebb hozza egymáshoz a társadalmi osztályokat, melyeket még mindig a czopfokkal telepingáit kínai fal választ el egymástól. Városunkban, amint az utóbbi időben kiviláglott, sok kiváló műkedvelő van, kiknek egyike-másika oly kvalitásokkal bir, melyek már felülhaladják a műkedvelői mértékeket. Stella Sándor személyében pedig oly hivatott rendezővel bírunk, kit méltán megirigyelhetnének tőlünk. Miért nem szervezkedik tehát a műkedvelői egyesület, hogy elűzve az őszi és téli esték unalmait, minél gyakrabban hallasson magáról? Talán nem csalódunk, ha azt a reményünket fejezzük ki, hogy az erre vonatkozó kezdeményező lépésekről már legközelebb referálhatunk. A nőegyesület estélye színükig telt ház előtt Garvay Andor Romantika ez. apró vigjátékával kezdődök. A vígjáték nem sokat ér, egy szinte hihetetlenül szeszélyes ötleten épül föl az egész, de mint színházi nyelven mondani szokták, a szereplők vitték a vígjátékot. A hölgyek közül Delhányi Erle és Berksz Erzsiké elragadóan kedvesek volta'<. A férfiak közül pedig Magyar Géza és Gretzmacher Gyula a szó szoros értelmében brillíroztak. Az ő játékuk már alig mérhető műkedvelő mértékkel s bármely művészi ensemble-ben fényesen megállották volna helyüket. Volt taps, kihívás bőven. Nem mulaszthatjuk el azonban ismét fölemliteni a közönség azon rossz szokását, hogy az el adás kezdetekor rohan ülőhelyére s olyan székcsapdosást végez, mely nemcsak az előadókra hat kínosan zavaró módon, de legtöbbször érthetetlenné és élvezhetlenné teszi az előadást is. A kis vígjáték gyors lepergése után a Két bábu históriája ez. daljáték került bemutatóra. A színpadról j mintha az Ezeregyéj valamelyik bájos meséje mosolyogna a nézőre. Tele van a színpad szebbnél szebb, bájosabbnál bájosabb babákkal, kik gyönyörű káprázatba ejtik a szemet. És fölhangzik az elbűvölően szép baba-kórus gyermekálomba ringatóan, melynek hallatára régen elfeledett gyermekálmok, éde* gyermekemlékek újulnak fel szivünkben A daljáték két fő szereplője Hullán Erzsiké (Chrysanthemum) és Kupát Gyula (huszár) voltak. Hullán Erzsikének, úgy tudjuk, ez volt az első debütje s annál meglepőbb az a biztonság, melylyel a színpadon mozgott. Bájosan játszott, szivekbe lopódzó.hang- jával gyönyörűen énekelt s sokszor nyílt színen is zajosan megtapsolták. Mindenben méltó partnere volt Kupás Gyula, a fess huszárkadét, aki ! nemcsak ügyes játékával, de szép, baritonra hajló hangjával is nagy feltűnést keltett. Hullán Erzsikével előadott kettősét zajos tetszéssel fogadta a közönség, Bullán Erzsikét pedig gyönyörű csokorral lepték meg Az estély kabaretszámait igeu ötletesen a daljátékba szőtték be. Németh Béla konferálta az egyes számokat, egy-két igen jóizü adomát sistergetve el. Vásárhelyi Erzsiké Farkas Imre Csipkefályol ez költeményét szavalla nagy hatással, művészi előadásával érvényre emelve a nehéz költemény minden szépségét. Offenbach: Babadalát Jancsovits Jolánka énekelte Jancsovits Margit zongorakisé- rete mellett. Jancsovits Jolánka lágy, olvadékony hangjával most is nagy feltűnést keltett s úgy őneki, mint Margit nővérének most is bőven kijutott a tapsból. Almer Annuska Schumann: Aufschwung ez. konczert darabját mulatta be zongorán. A technikailag szerfölött nehéz darabot oly művészi tökéletességgel interpretálta, hogy egészen magával ragadta a közönséget. A zajosan feltörő tapsra még egy darab eljátszásával kellett megtoldania szereplését. Tisztelői j két gyönyörű virágkosarat adlak föl neki a póLevetkőztette, dörzsölgette, de úgy tett mintha meg sem ismerte volna; aztán durva hangon igy szólt hozzá: — De hisz maga megbolondult! Hogy lehet valaki ilyen ostoba ? Ennyi elég volt, hogy a leány meggyógyuljon. ö beszélt vele! Hosszú időre boldoggá volt téve. A patikus semmit sem akart elfogadni az ápolásért, ámbár a lány nagyon erősködött, hogy fizetni akar. És egész élete igy telt el. Foltozta a székeket és közben Chouquet-ra gondolt. Minden esztendőben meglátta a patika ablakai mögött. Szokásává lelt, hogy nála vásárolta meg a szükséges orvosszereket. Ilyen módon közelről látta, beszélt vele és megint csak pénzt adott neki. Amint az elbeszélésem elején mondtam, most tavasszal meghalt Mikor ezt a szomorú történetet elmondta, megkért, hogy adjam át egész életében megtakaritott pénzét annak, akit olyan állhatatosan szeretett — mert ő egyesegyedül csak érette dolgozott; sőt éhezett is, hogy pénzt tehessen félre és bizonyos lehessen abban, hogy egyszer legalább, mikor már meghalt, rá fog gondolni. Átadott hát nekem kétezerháromszázhuszon- hét frankot. Huszonhetet a plébánosnál hagytam a temetésére, a többit pedig elvittem, mikor a szegény leány utolsót sóhajtott. Másnap beállítottam a Chouquet básaspár- hoz. Éppen végére jártak az ebédnek, egymással szemközt ülve. Kövérek, pirosak voltak, áradt belőlük a patikaszerek illata, fontoskodó és elégedett arezot vágtak. Leültettek, megkínáltak cseresznyepálinkával, amit el is fogadtam; aztán megindult hangon belefogtam a mondókámba, meg lévén győződve, hogy megrikatom őket. Amint Chouquet megértette, hogy ez a sehonnai, ez a csavargó, ez a székfonóleány szerelmes volt belé — ugrálni kezdett dühében, mintha csak ellopta volna tőle a jó hirét, a tisztességes emberek becsülését, magánbecsülelét, valami olyan kényes dolgot, ami életénél is drágább volt neki. A felesége éppen igy fel volt háborodva; nem tudott egyebet mondani: ez a rongyos I ez a rongyos! ez a rongyos! A patikus fölkelt; nagy lépésekkel járt fel s alá az asztal mögött; házisapkája a fülére csusszant . . . Ezt dadogta : — Hát meg lehet ilyesmit érteni, doktor? lrtóztató dolgok ezek egy férfira nézve! Mit tegyek! 0, ha életében tudom, elfogatom a zsandárokkal és börtönbe csukalom. Nem jött volna ki élve, azt mondhatom 1 Elképedve láttam kegyes fáradozásaim eredményét. Nem tudtam, mit szóljak, mitévő legyek. De hát be kellett fejeznem küldetésemet. Folytattam: — Megbízott, hogy adjam át önnek megtakaritott pénzét, kétezerháromszáz frankot. Mivel úgy látom, hogy önnek nagyon kellemetlen, amit most elmondtam, legjobb volna talán a szegényeknek adni ezt a pénzt. Férj és feleség a meglepetéstől megbénultan nézett rám. Kihúztam a zsebemből a pénzt — mindenféle országból való, mindenféle veretű, nyomoru- ságszagu pénzt, aranyakat, és sou kát vegyesen. Aztán megkérdeztem: — Mit akarnak tenni? £k természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld ■■ Kapható mindenhol. ■■ T
