Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-21 / 21. szám
4 NAGYBÁNYA 1914. május 21. Csütörtöki levél azokról, akik megérdemlik a kitüntetést. Május 20. Kíváncsian várom, eljön-e holnap délelőtt a városházára, Asszonyom és az ön egyszerű szabású reformruhája ott fog-e szerénykedni a nagybányai elegáns hölgyek sorában? Kíváncsian várom az ön arczán átvonuló megelégedett mosolyt, amivel honorálni fogja egy ünnepi aktus szépségeit: hiszen nagy kitüntetésről van szó. ugyebár, és olyan asszonytársuk kapta, aki nem kérte s talán nem is várta szép, harmonikus és jóságban gazdag életében : mert az ő czélja nem az elismerés volt, hanem a jó cselekedet; és önmagunkkal megelégedni, ez a legszebb elismerés. Vagy az ön puritán érzései visszariadnak az ilyen ünnepélyekkel járó diszmegjelenéstől s nem fogom ott látni a nőegyesület diszgyülésén, amelyen maga a főispán fogja Bobellyné 7'haisz Fanny asszonynak sokszor a fájdalomtól összeszoruit keblére tűzni őfelsége legmagasabb kitüntetését: a koronást érdemkeresztet. Tegye most félre puritán éi zéseit, amelyek távol tartanák önt, Asszonyom és jöjjön el, hogy önnel is többen legyünk, akik megöleljük a lelkűnkkel Robellynét, ezt a nagylelkű asz- szonyt, aki évtizedeken át vezette a nőegyesületet és olt volt mindenütt, ahol a nyomor egy halk jajszava siránkozott; ott volt mindenütt, ahol elhagyatott asszonyok könyörögtek az Istenhez s a jótékonyság mindent átölelő szelleme elküldte hozzájuk a polgári jómódban élő asz- szonytársaikat, akik szeretette], gyöngéd, simogató kézzel tudták szétoszlani az alamizsnát, elvéve az élét a fájdalomnak, amivel az alamizsnaosztás megaláz mindent és mindenkit: azt is, aki kénytelen elfogadni, azt is, aki keserűen, talán undorral — a nyomor szennyétől visszariadva adja és azt a társadalmat is, amely kivetett egyedeit a nyomorba kényszeríti. Lássa, Asszonyom, Robeüyné Thaisz Fanny sohasem riadt vissza a nyomor legtöbbször keserű poharától, sem az esetleges piszoktól, ami a nyomortanyákon várhatta, nem riadt vissza, mert tudta, érezte, hogy a szegénység nem tehet róla, hogy olyan, amilyen és nem fürödhet mindennap eu de cologneval s nem válthat mindennap tiszta ruhát. Tudta, hogy a kényszerűség az, ami visszataszítóvá teszi igen sokszor a nyomort úri és elkényszeredett idegzetek előtt s a kényszerű körülményekkel számolni, ahol kell, azok súlyosságát enyhíteni, ha nehéz is, de a legelső, legsürgősebb emberi kötelesség. Önben, akiben annyi a kifejlődött szociális érzék, önben, aki az egyszerű élet élő apostolnője, önnek el kell oda jönni, az ünnepi hangulatban mosolygó öreg gyülésterembe, el kell gondolnia — talán mélabus akkordnak: bizony, az óra elsiet! Bizony, az élet elsiet s a matróna kor felé közelgő patriciusi jóságu Robellyné ma már visszavonult a közjótól, amiért annyit áldozott, a nőegyesülettől, aminek az alapjait szinte ő maga vetette meg agitálásával, anyagi erejével, s mosolygó boldogsággal nézi, amint összegyűlnek körülötte az uj nemzedék jótékony asszonyai, akik folytatják azt a megkezdett munkát, aminek meg is lesz az eredménye, mert erős kapcsok szervezik, tartják össze ezt az asszonytársaságot: az emberszeretet tiszta, erős, biztos kapcsai. Megfigyelte-é már, Asszonyom, hogy ha két ember találkozik az utczán és köszöntik egymást, vagy ha megállanak pár szóra, az elválás után mind a kettő két különféle mosolyt visz tovább magával. A kellemes találkozás mosolyát. A boldog megelégedettség mosolyát, amit ket lélek pillanatnyi csókolódzása vált fel. Jöjjön hát el Asszonyom, holnap délben, hogy megfigyelhesse és analizálhassa azokat a mosolyokat, amelyekkel elválunk innen, a külsőségekben talán nem, de a belső értékben annál értékesebb aktus után, hiszen Robellyné mindnyájunknak rokona, a nagy szív, mély lélek rokonsága fűzi hozzánk, akik közösséget tartunk vele ; mert ha munkájával tartjuk ezt a közösséget, vele tartjuk, mert ő a munkájában élt, abban a munkában, amely legszebb: mert legjobb eredményeket adja, a páriák leikébe lopott melegséget; a legszebb, mert legasszonyibb: jónak lenni s mindig és mindenütt jót tenni, ez a legasszonyibb életczél, amely megtiszlif, kibékít és fölemel abba a szférába, hol az istenek találkoznak. Bizonyítsa be, hogy Ön is ebbe a rendbe tartozik, a mi rokonunk, akik jók vagyunk, mert jók tudunk annyira lenni, hogy jót tehessünk. Már pedig ne feledje, hogy sok-sok ember csak azért látszik jónak, meri túl kényelmes arra, hogy rosszat tegyen ! — ön. HÍREK. Május 20. Személyi liirek. Dr. Lakatos Ottó, a minoriták rendfőnöke egy heti itt tartózkodás után Budapestre utazott. — Robellyné, Thaisz Fanny, a nőegyesület örökös diszelnöke városunkba érkezett. — Révész János szerkesztő kollégánk édesanyja temetésére Nyíregyházára utazott. — Czülinger János m. kir. erdőfelügyelő Budapestről családjával városunkba érkezett. — Dr. Papolczy Lo- ránd szatmárnémetii ügyvéd ma hivatalos ügyben városunkban időzött és dr. Köves Miklós vendége volt. Gyakornoki kinevezés. A földművelésügyi miniszter Forster Imre végzett főiskolai hallgatót erdőmérnök gyakornokká Nagybányára nevezte ki. Áldozócsütörtök. A kereszténységnek hol nap nagy ünnepnapja van Emléknapját üli annak a dicsőséges ténynek, hogy a Megváltó, ez a földre szállt isteni Szeretet, ki az emberi nem megváltásának csodálatos munkáját tanainak három évi szakadatlan hirdetése után istenségének kétségtelen jelei között a golgothai keresztfán végrehajtotta, a Jeruzsálem keleti határában fekvő Olajfák hegyéről tanítványai szemeláttára fölment a mennyekbe. A sok szenvedés és megaláztatás után, mely Neki földi pályafutása alatt osztályrészül jutott, megtalálta jutalmát a föltámadás dicsőségében És ennek a magasztos titoknak emlékét üli az egyház a holnapi napon, mely negyvenedik nap husvét után E napot magyarul áldozócsütörtöknek nevezik, mert a hivek e napon részint a keresztjáró napok méltó befejezéséül, részint hogy az egyház parancsainak eleget tegyenek, tömegesen szoktak járulni az Ur asztalához. Városunkban az ünnep jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy a kis gyermekek régi szokás szerint e napon áldoznak először. A r. kath. plébániatemplomban 9 órakor, a templomszentelés után lesz az ünnepi mise, mely után az első áldozókat Szőke Béla plébános reggelin látja a plébánián. A ref. templomban d. e. 10 órakor lesz az istentisztelet szentbeszéddel. Robellyné Thaisz Fanny ünneplése. Bobellyné Thaisz Fannynak, a nagybányai nőegyesület örökös diszelnökének Csaba Adorján főispán, mint azt már megírtuk, a f. hó 21-én, áldozócsütörtökön déli 12 órakor, a városháza tanácstermében tartandó nőegyleti közgyűlésen fogja átnyújtani a királyi kitüntetést: a koronás arany érdemkeresztet. A közgyűlésre a meghívókat már kibocsátották. Közgyűlés után társas ebéd lesz az István-szállóban, melyre igen szép számban jelentkeztek közéletünk kitűnőségei közül. Estélyek dr. Lakatos Ottó tiszteletére. Dr. Lakatos Oltó rendfőnök tiszteletére városunkban való tartózkodása alatt több estélyt adtak, így fényes estély volt Szőke Béla plébánosnál, dr. Kádár Antal kerületi főorvosnál és Stoll Béla ügyvédnél, melyekre városunk előkelőségei közül is számosán voltak hivatalosak. A képzőművészeti főiskola növendékei Nagybányán. A budapesti képzőművészeti főiskola növendékei a szünidőben ismét meglátogatják Nagybányát, ha a város a növendékek részére ismét biztosítja azt a kedvezményt, melvet tavaly megadott. Tekintettel arra, hogy a főiskola növendékeiért a vidéki festőiskolák között (Szolnok, Kecskemét stb) valóságos versengés folyik, nincs kétség benne, hogy a városi közgyűlés hozzájárul azon csekély összegre rugó kedvezmény megadásához, melyet tavaly is készséggel megszavazott s amely kedvezmény itt időzésük alatt közvetve amúgy is busásan megtérül az itt elköltött összegekben. Festőiskolánk kitűnő hírnevét igazolja, hogy a budapesti képzőművészeti főiskola első sorban Nagybányát veszi figyelembe az összes festőiskolák között. Réti István beteg. Réti István mester, a i főiskola illusztris tanára, mint arról részvéttel értesülünk, betegen fekszik Esplanade szállóbeli lakásán Budapesten. Régibb reumatikus és csuzos fájdalmai újullak meg s ez a kellemetlen, fájdalmas betegség köti a szobához. Nyáron nem lesz színtársulatunk. A szinügyi bizottság ma délután tartott ülésében foglalkozott Mariházy Kövér Miklós, Hidassy Kálmán és Kiss Árpád színigazgatók kérvényeivel, melyekben előadások tartására helyhatósági engedélyt kérnek. A szinügyi bizottság azon álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel a csak nem régen zárult színi szezonra, a város egy újabb nyári szezont aligha bírna meg s ennélfogva nem is javasolja a tanácsnak, hogy a nyár folyamára bárkinek is engedélyt adjon Az őszi vagy télj szezonra vonatkozólag pedi^ fölhatalmazta Égig Mihály főjegyzőt, hogy a jelentkezett színigazgatókkal tárgyaljon Ünnepi beszéd. Selmeczbányán nagy ünnepségek keretében 17 én leplezték le Zsigmondy, Lilschauer és Péch szobrait a főiskolában. Péch Antal szobrának leleplezésénél az ünnepi beszédet Veress József nagybányai bányatanácsos mondotta. Az ünnepi beszéd magas tartalmával és költői lendületével nagy tetszést aratott. Özv. Riszdorfer Jánosnó. Súlyos, meg__________________ rendítő csapas érte Révész János ev. lelkészt, szerkesztő kollegánkat Édes anyja, néhai Riszdorfer János Nyíregyháza volt főjegyzőjének özvegye, szül. Tersziyánszky Nádassy Zsuzsánna 79 éves korában, rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. Az agg matróna csak a legutóbbi időben betegeskedett, de vasárnap oly kedvező hírek érkeztek egészségi állapotáról, hogy a katasztrófára senki sem gondolt. Annál megdöbbentőbb hatással volt hozzátartozóira a tegnap este érkezett távirat, mely halálát jelentette Révész János azonnal Budapestre utazott édes anyja ravatalához. A boldogult koporsóját holnap szentelik be Budapesten s onnau Nyíregyházára szállítják a családi sírboltba, hol a boldogult íérje és két gyermeke is nyugszik. A boldogultat három fia : Riszdorfer József Bodrogszabályozási főmérnök, Révész János lelkész, lapszerkesztő és Riszdorfer Imre nyug. áll. főnök, gazdasági egyleti segéd- titkár s két leánya : Zempléni Árpádné sz Riszdorfer Anna és Wagner Károlyné sz. Riszdorfer Erzsiké, nemkülőmben kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. Révészék iránt a haláleset alkalmából általános a részvét. Templomszentelós. A plebánia-templomban már négy hét óta javában folynak a restaurálási munkálatok, melyeket Fábián Lajos főmérnök vezetett nagy ügybuzgósággal. Az egész templom talapzatát terazzoval vonták be, mely színes ornamentikájával igen mutatós. A restaurált templomot f. hó 21-én, áldozócsütörtökön délelőtt 9 órakor szentelik föl. Mozgalom az idegen forgalom érdekében. Megemlékeztünk már azon mozgalomról, melyet Farkas Jenő polgármester indított meg az idegen forgalom emelése érdekében. Ez ügyben ma a Kaszinóban, f hó 24-én pedig a Polgári Körben lesz értekezlet, mindkét helyen délután 6 órakor, mely értekezleten Tarkas Jenő polgármester fogja ismertetni a szükséges tennivalókat. Az értekezleten föl fog szólalni dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos is. Müvészavatás. A magyar képzőművészek egyesülete, amely művészeink céhét képezi, a mull hét péntekjén avatta tagjai sorába uj művésztagjait, akik között több neves nagybányai festőművész is van. A Basch Gyula festőművész elnöklete alatt lefolytatott ülésen Börtsök Samu, Basch Andor, Jakab Zoltán, Kallás Árpád és Márton Ferencz festőművészek lettek a céh tagjai. Választás. Szatmárvármegye törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésében a központi választmányba városunkból dr. Makray Mihály, Stoll Béla és dr. Vass Gyula bizottsági tagokat választotta be. A Nyugat Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1914. évi május hó 16 i 10 ik száma a következő igen érdekes tartalommal jelent meg: Tartalom: Ambrus Zoltán : Családalapítás (Novella). Babits Mihály: Versek. Móricz Zsigmond: Jó szerencsét! Regény, (É'et a Kereszten.) III. folyt. Tóth Árpád: Stanzák egy trafikosleányról (Vers) F. Kernách
