Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-05-21 / 21. szám

4 NAGYBÁNYA 1914. május 21. Csütörtöki levél azokról, akik megérdemlik a kitüntetést. Május 20. Kíváncsian várom, eljön-e holnap délelőtt a városházára, Asszonyom és az ön egyszerű szabású reformruhája ott fog-e szerénykedni a nagybányai elegáns hölgyek sorában? Kíváncsian várom az ön arczán átvonuló megelégedett mosolyt, amivel honorálni fogja egy ünnepi aktus szépségeit: hiszen nagy ki­tüntetésről van szó. ugyebár, és olyan asszony­társuk kapta, aki nem kérte s talán nem is várta szép, harmonikus és jóságban gazdag éle­tében : mert az ő czélja nem az elismerés volt, hanem a jó cselekedet; és önmagunkkal meg­elégedni, ez a legszebb elismerés. Vagy az ön puritán érzései visszariadnak az ilyen ünnepé­lyekkel járó diszmegjelenéstől s nem fogom ott látni a nőegyesület diszgyülésén, amelyen maga a főispán fogja Bobellyné 7'haisz Fanny asszony­nak sokszor a fájdalomtól összeszoruit keb­lére tűzni őfelsége legmagasabb kitüntetését: a koronást érdemkeresztet. Tegye most félre puritán éi zéseit, amelyek távol tartanák önt, Asszonyom és jöjjön el, hogy önnel is többen legyünk, akik megöleljük a lelkűnkkel Robellynét, ezt a nagylelkű asz- szonyt, aki évtizedeken át vezette a nőegyesü­letet és olt volt mindenütt, ahol a nyomor egy halk jajszava siránkozott; ott volt mindenütt, ahol elhagyatott asszonyok könyörögtek az Is­tenhez s a jótékonyság mindent átölelő szelleme elküldte hozzájuk a polgári jómódban élő asz- szonytársaikat, akik szeretette], gyöngéd, simo­gató kézzel tudták szétoszlani az alamizsnát, elvéve az élét a fájdalomnak, amivel az ala­mizsnaosztás megaláz mindent és mindenkit: azt is, aki kénytelen elfogadni, azt is, aki kese­rűen, talán undorral — a nyomor szennyétől visszariadva adja és azt a társadalmat is, amely kivetett egyedeit a nyomorba kényszeríti. Lássa, Asszonyom, Robeüyné Thaisz Fanny sohasem riadt vissza a nyomor legtöbbször ke­serű poharától, sem az esetleges piszoktól, ami a nyomortanyákon várhatta, nem riadt vissza, mert tudta, érezte, hogy a szegénység nem te­het róla, hogy olyan, amilyen és nem fürödhet mindennap eu de cologneval s nem válthat mindennap tiszta ruhát. Tudta, hogy a kény­szerűség az, ami visszataszítóvá teszi igen sok­szor a nyomort úri és elkényszeredett idegzetek előtt s a kényszerű körülményekkel számolni, ahol kell, azok súlyosságát enyhíteni, ha nehéz is, de a legelső, legsürgősebb emberi kötelesség. Önben, akiben annyi a kifejlődött szociális érzék, önben, aki az egyszerű élet élő apos­tolnője, önnek el kell oda jönni, az ünnepi hangulatban mosolygó öreg gyülésterembe, el kell gondolnia — talán mélabus akkordnak: bizony, az óra elsiet! Bizony, az élet elsiet s a matróna kor felé közelgő patriciusi jóságu Ro­bellyné ma már visszavonult a közjótól, amiért annyit áldozott, a nőegyesülettől, aminek az alapjait szinte ő maga vetette meg agitálásával, anyagi erejével, s mosolygó boldogsággal nézi, amint összegyűlnek körülötte az uj nemzedék jótékony asszonyai, akik folytatják azt a meg­kezdett munkát, aminek meg is lesz az ered­ménye, mert erős kapcsok szervezik, tartják össze ezt az asszonytársaságot: az emberszere­tet tiszta, erős, biztos kapcsai. Megfigyelte-é már, Asszonyom, hogy ha két ember találkozik az utczán és köszöntik egymást, vagy ha megállanak pár szóra, az elválás után mind a kettő két különféle mosolyt visz tovább magával. A kellemes találkozás mosolyát. A bol­dog megelégedettség mosolyát, amit ket lélek pillanatnyi csókolódzása vált fel. Jöjjön hát el Asszonyom, holnap délben, hogy megfigyelhesse és analizálhassa azokat a mosolyokat, amelyek­kel elválunk innen, a külsőségekben talán nem, de a belső értékben annál értékesebb aktus után, hiszen Robellyné mindnyájunknak rokona, a nagy szív, mély lélek rokonsága fűzi hozzánk, akik közösséget tartunk vele ; mert ha munká­jával tartjuk ezt a közösséget, vele tartjuk, mert ő a munkájában élt, abban a munkában, amely legszebb: mert legjobb eredményeket adja, a páriák leikébe lopott melegséget; a legszebb, mert legasszonyibb: jónak lenni s mindig és mindenütt jót tenni, ez a legasszonyibb életczél, amely megtiszlif, kibékít és fölemel abba a szférába, hol az istenek találkoznak. Bizonyítsa be, hogy Ön is ebbe a rendbe tartozik, a mi rokonunk, akik jók vagyunk, mert jók tudunk annyira lenni, hogy jót te­hessünk. Már pedig ne feledje, hogy sok-sok ember csak azért látszik jónak, meri túl kényel­mes arra, hogy rosszat tegyen ! — ön. HÍREK. Május 20. Személyi liirek. Dr. Lakatos Ottó, a minoriták rendfőnöke egy heti itt tartózkodás után Budapestre utazott. — Robellyné, Thaisz Fanny, a nőegyesület örökös diszelnöke városunkba érkezett. — Révész János szer­kesztő kollégánk édesanyja temetésére Nyíregyházára utazott. — Czülinger János m. kir. erdőfelügyelő Budapest­ről családjával városunkba érkezett. — Dr. Papolczy Lo- ránd szatmárnémetii ügyvéd ma hivatalos ügyben vá­rosunkban időzött és dr. Köves Miklós vendége volt. Gyakornoki kinevezés. A földművelésügyi miniszter Forster Imre végzett főiskolai hall­gatót erdőmérnök gyakornokká Nagybányára nevezte ki. Áldozócsütörtök. A kereszténységnek hol nap nagy ünnepnapja van Emléknapját üli annak a dicsőséges ténynek, hogy a Megváltó, ez a földre szállt isteni Szeretet, ki az emberi nem megváltásának csodálatos munkáját tanainak három évi szakadatlan hirdetése után istenségé­nek kétségtelen jelei között a golgothai kereszt­fán végrehajtotta, a Jeruzsálem keleti határában fekvő Olajfák hegyéről tanítványai szemeláttára fölment a mennyekbe. A sok szenvedés és meg­aláztatás után, mely Neki földi pályafutása alatt osztályrészül jutott, megtalálta jutalmát a föl­támadás dicsőségében És ennek a magasztos titoknak emlékét üli az egyház a holnapi napon, mely negyvenedik nap husvét után E napot magyarul áldozócsütörtöknek nevezik, mert a hivek e napon részint a keresztjáró napok méltó befejezéséül, részint hogy az egyház parancsai­nak eleget tegyenek, tömegesen szoktak járulni az Ur asztalához. Városunkban az ünnep jelen­tőségét még fokozza az a körülmény, hogy a kis gyermekek régi szokás szerint e napon ál­doznak először. A r. kath. plébániatemplomban 9 órakor, a templomszentelés után lesz az ünnepi mise, mely után az első áldozókat Szőke Béla plébános reggelin látja a plébánián. A ref. tem­plomban d. e. 10 órakor lesz az istentisztelet szentbeszéddel. Robellyné Thaisz Fanny ünneplése. Bobellyné Thaisz Fannynak, a nagybányai nőegyesület örökös diszelnökének Csaba Adorján főispán, mint azt már megírtuk, a f. hó 21-én, áldozó­csütörtökön déli 12 órakor, a városháza tanács­termében tartandó nőegyleti közgyűlésen fogja átnyújtani a királyi kitüntetést: a koronás arany érdemkeresztet. A közgyűlésre a meghívókat már kibocsátották. Közgyűlés után társas ebéd lesz az István-szállóban, melyre igen szép szám­ban jelentkeztek közéletünk kitűnőségei közül. Estélyek dr. Lakatos Ottó tiszteletére. Dr. Lakatos Oltó rendfőnök tiszteletére városunk­ban való tartózkodása alatt több estélyt adtak, így fényes estély volt Szőke Béla plébánosnál, dr. Kádár Antal kerületi főorvosnál és Stoll Béla ügyvédnél, melyekre városunk előkelőségei közül is számosán voltak hivatalosak. A képzőművészeti főiskola növendékei Nagy­bányán. A budapesti képzőművészeti főiskola növendékei a szünidőben ismét meglátogatják Nagybányát, ha a város a növendékek részére ismét biztosítja azt a kedvezményt, melvet ta­valy megadott. Tekintettel arra, hogy a főiskola növendékeiért a vidéki festőiskolák között (Szol­nok, Kecskemét stb) valóságos versengés folyik, nincs kétség benne, hogy a városi közgyűlés hozzájárul azon csekély összegre rugó kedvez­mény megadásához, melyet tavaly is készséggel megszavazott s amely kedvezmény itt időzésük alatt közvetve amúgy is busásan megtérül az itt elköltött összegekben. Festőiskolánk kitűnő hírnevét igazolja, hogy a budapesti képzőművé­szeti főiskola első sorban Nagybányát veszi figye­lembe az összes festőiskolák között. Réti István beteg. Réti István mester, a i főiskola illusztris tanára, mint arról részvéttel értesülünk, betegen fekszik Esplanade szálló­beli lakásán Budapesten. Régibb reumatikus és csuzos fájdalmai újullak meg s ez a kellemet­len, fájdalmas betegség köti a szobához. Nyáron nem lesz színtársulatunk. A szinügyi bizottság ma délután tartott ülésében foglalko­zott Mariházy Kövér Miklós, Hidassy Kálmán és Kiss Árpád színigazgatók kérvényeivel, me­lyekben előadások tartására helyhatósági enge­délyt kérnek. A szinügyi bizottság azon állás­pontra helyezkedett, hogy tekintettel a csak nem régen zárult színi szezonra, a város egy újabb nyári szezont aligha bírna meg s ennélfogva nem is javasolja a tanácsnak, hogy a nyár fo­lyamára bárkinek is engedélyt adjon Az őszi vagy télj szezonra vonatkozólag pedi^ fölhatal­mazta Égig Mihály főjegyzőt, hogy a jelentke­zett színigazgatókkal tárgyaljon Ünnepi beszéd. Selmeczbányán nagy ünnep­ségek keretében 17 én leplezték le Zsigmondy, Lilschauer és Péch szobrait a főiskolában. Péch Antal szobrának leleplezésénél az ünnepi be­szédet Veress József nagybányai bányatanácsos mondotta. Az ünnepi beszéd magas tartalmával és költői lendületével nagy tetszést aratott. Özv. Riszdorfer Jánosnó. Súlyos, meg­__________________ rendítő csapas érte Révész János ev. lelkészt, szerkesztő kolle­gánkat Édes anyja, néhai Riszdorfer János Nyíregyháza volt főjegyzőjének özvegye, szül. Tersziyánszky Nádassy Zsuzsánna 79 éves ko­rában, rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. Az agg matróna csak a legutóbbi időben bete­geskedett, de vasárnap oly kedvező hírek ér­keztek egészségi állapotáról, hogy a katasztrófára senki sem gondolt. Annál megdöbbentőbb ha­tással volt hozzátartozóira a tegnap este érke­zett távirat, mely halálát jelentette Révész János azonnal Budapestre utazott édes anyja ravata­lához. A boldogult koporsóját holnap szentelik be Budapesten s onnau Nyíregyházára szállítják a családi sírboltba, hol a boldogult íérje és két gyermeke is nyugszik. A boldogultat három fia : Riszdorfer József Bodrogszabályozási főmérnök, Révész János lelkész, lapszerkesztő és Riszdorfer Imre nyug. áll. főnök, gazdasági egyleti segéd- titkár s két leánya : Zempléni Árpádné sz Risz­dorfer Anna és Wagner Károlyné sz. Riszdorfer Erzsiké, nemkülőmben kiterjedt, előkelő rokon­ság gyászolja. Révészék iránt a haláleset alkal­mából általános a részvét. Templomszentelós. A plebánia-templomban már négy hét óta javában folynak a restaurá­lási munkálatok, melyeket Fábián Lajos főmér­nök vezetett nagy ügybuzgósággal. Az egész templom talapzatát terazzoval vonták be, mely színes ornamentikájával igen mutatós. A res­taurált templomot f. hó 21-én, áldozócsütörtökön délelőtt 9 órakor szentelik föl. Mozgalom az idegen forgalom érdekében. Megemlékeztünk már azon mozgalomról, melyet Farkas Jenő polgármester indított meg az ide­gen forgalom emelése érdekében. Ez ügyben ma a Kaszinóban, f hó 24-én pedig a Polgári Körben lesz értekezlet, mindkét helyen délután 6 órakor, mely értekezleten Tarkas Jenő polgármester fogja ismertetni a szükséges tennivalókat. Az értekezleten föl fog szólalni dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos is. Müvészavatás. A magyar képzőművészek egyesülete, amely művészeink céhét képezi, a mull hét péntekjén avatta tagjai sorába uj mű­vésztagjait, akik között több neves nagybányai festőművész is van. A Basch Gyula festőművész elnöklete alatt lefolytatott ülésen Börtsök Samu, Basch Andor, Jakab Zoltán, Kallás Árpád és Márton Ferencz festőművészek lettek a céh tagjai. Választás. Szatmárvármegye törvényható­sága legutóbb tartott közgyűlésében a központi választmányba városunkból dr. Makray Mihály, Stoll Béla és dr. Vass Gyula bizottsági tagokat választotta be. A Nyugat Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1914. évi május hó 16 i 10 ik száma a következő igen érdekes tartalommal jelent meg: Tartalom: Ambrus Zoltán : Családalapítás (Novella). Babits Mihály: Versek. Móricz Zsigmond: Jó szerencsét! Regény, (É'et a Kereszten.) III. folyt. Tóth Árpád: Stanzák egy trafikosleányról (Vers) F. Kernách

Next

/
Thumbnails
Contents