Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-15 / 3. szám
25TII. éTrfolyam. 101*4. január >ió 15. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahov lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Szabadság és akarat. Január J4. A szabadság rejtély, mert nagy eshetőségek bontakoznak ki mögüle. A rejtélynek sima megoldásához pedig nagyobb energia kell, mint a mai társadalomban élő emberé, ezért tartózkodik a XX. század polgára minden akcziótól, amiben egyéni erőt és akaratot kell kifejtenie, ezért csupa reminiszczenczia az élete, mások akaratának, szabadságának, erejének visszhangos, üres kópiája. A szabadság rejtély: de nem az egyén elenyészően kicsi hatású szabadsága, hanem a tömeg mindent megmozgató erejének az akarata Az egyén élete elszigetelt, az egyén élete — minél jobban szoczializálódik az élet — átváltozik a tömeg életévé; az egyén érvényesülése a gondolat, az eszme, az akarat, a cselekvés erejének érvényesülésévé. A szabadság és akarat fogalmának bonczolásától is azért tél a mai társadalom embere, mert érzi, mint zsugorodik össze az ő egyénisége a tömeg egy csöpp, cselekvő, engedelmeskedő, de szabad és akaró szervévé és ebben a beolvadásban magára nézve sü- lyedést lát: mert a tömeg nevet megszokta úgy ismerni, amint kicsinylő, lenéző, sajnálkozó, ferde szélű szájjal kiejteni megtanulta, a piszkos, a rongyos, a tanulatlan tömegekre gondolva ez ösz- szefoglaló név alatt. O, az ur, az elkényeztetett, aki csak a szűk körben mozgó egyén szabadságát ismeri s a tömegnek — nem ismervén sem a tömeg lélektanát, sem a tömeg szocziológiáját — csak egyetlenegy jogot, szabadságot ad az élethez, hogy szolgáljon neki, az urnák, a kényesnek, a finomnak, az egyénnek. A tömeg szabadsaga és akarata azonban nem vár, mig az elkényeztetett ember az élet durva én jétől roskad össze egyénisége ingatag polczán, összeolvaszt magába mindent, ami fejlődésképes, uj intézményeket termel, hogy roppant erejét fokozza velük, hogy tudatosan cselekvő és akaró szabad emberből alakítsa meg a társadalmi tömegeket; és eltöröl minden fizikai gátat ; forradalmak, szo- cziaiizálódások gyors seprésü erejeyél. Mert a szabadság, az akarat szabadága csak akkor érvényesülhet igazán, hanem áll elébe semmi fizikai gát, amilyen a mai magyar életben például a nyomorszülte energia-pangás, a munkaalkalmak csekély száma, a tanult, intelligens munkások hiánya. Ezek közé az akadályok közé tartozik a félelem is, különösen a polgárság félelme, amely nagy lehetőségek elé gátul áll, belopódzik orvul a tudatunkba és ott fészket ver, úgy, hogy a cselekvő akarat sublim felvillanása is lehetetlen, az akczióképesség pedig épen lenyűgözött. A szabadság empirikus fogalom, sokoldalúságát és egyszersmind az egyszerűségét^ egy kis mondattal is ki lehet fejezni: „Én szabad vagyok, mert azt tehetem, amit akarok. De akarhatom-e azt, amitakarok?“ Hát akarhatom? Nem áll elébem minden, ami az iskola első padjától végigkísér az életen át és száz elavult erkölcsi és társadalmi törvény formájában szegi útját szabad akaratom mindenkor jogos érvényesülésének. S minél szorosabb keretekben mozognak ezek a társadalmi formák, minél kisebb a tömegek átlagának, a népnek műveltsége, annál több az összeütközés a tömeg erejének zavartalan, harmonikus, de valóságban egyetlen életképes működése és a társadalmi fejlődést lekötő egyéni és épen ezért tovább már tarthatatlan tra- dicziók között. Békés társadalmi fejlődést, zavartalan tömegmüködést helyes, jól nevelt ! és intelligens tömeg nélkül elképzelni leheletlen. Ezért van szükség a népiskolák légióira, azokra az idegen légiókra, amelyek bevehetetlennek hitt várakat, vad ‘népeket, osztályokat hódit, tanít, kiegyenlít és életképessé, boldoggá, erőssé, szabaddá tesz. Ezért tartjuk rendkívül nagyjelentőségűnek a diósgyőri nyolczosztályu népisküL megvalósul ’sál, műit nekünk is meg kellene valósítanunk, mert sajnos, Nagybánya iskolakultúrája nem ált arányban a népiskolákra utalt tömegek számával s igy a mi városunk kultur- fejlődése előtt ez a legnagyobb, legnyomasztóbb zsilip: az iskolahiány. Ott, ahol az iskola a nép, a tömeg életszüksége, ott van fejlődés, ott van életképesség, ott van Magyarország jövendő nemzedékének erős, biztos alapköve. Ott, ahol a tanárság szolidaritása százezerszeresen hullámzik vissza és toA „Nagybánya“ tárczája. A báli ruha. A homok-herényi adópénztárnok Budapestről hozatott báli ruhát a feleségének a nőegyleti bálra. De milyen ruhát! Teremtő szent Atyám! A postamesternő csak elhült, amint látja a szállítólevelet. Értéke kétszázhusz forint. Utánvéttel százhúsz forint. Hallatlan ! Kétszázhusz forintos ruha 1 Mi lesz már a világból, ha az adőpénztárnokék is kétszázhusz forintos ruhát rendelnek Budapestről? Szörnyűség! Az az asszony! De az az ember is! Bezzeg a boldogult első feleségének jó volt akármicsoda olcsó rongy, amit itt helyben megvarrt Mikéné Hanem ennek a másodiknak, ennek már Budapestről, Monaszterlytől kell báli ruha. Kétszázhusz forintos selyemruha. Mintha leánykorában effélékhez szokott volna. Örülhetett bizony, ha egy moll ruhácskára telt, nem selyemre. S ihol, most ez a bolondos férje még mire nem szoktatná! Hát van ennek az embernek egy csepp esze ? A postamesterné alig várhatja, hogy bevégezze a hivatalos dolgát. Még nem is harangozzák a tizenkettőt, már bezárja a postát s szalad át a jóbarátnéjához, a doktornőhöz: — Képzeld csak, lelkem, az adópénztárnok- nénak kétszázhusz forintos ruhája érkezett Pestről a bálra. Hallottál már ilyet ? A doktornő összecsapja kezeit bámultában. Nem, ilyet nem hallott, nem is képzelt soha. Kétszázhusz forintos ruhája talán még a méltóságos asszonynak sem lesz, az özvegy bárónénak, ki a nőegylet elnöke. De a járásbirónénak bizonyos, hogy nem lesz. A főszolgabíró feleségének sem lesz. Senkinek sem lesz, pedig módjában volna másnak is, még inkább, mint az adótárnokéknak. — Szeretném tudni, honnan veszik rá a pénzt! — Már az igaz, — tóditja a postamesterné; honnan veszik ? A két jóbarátné nem érti, hogy egy ember, akinek ilyen szerény a fizetése, miből csináltat kétszázhusz forintos ruhát a feleségének. — Adósságba veri magát, az bizonyos, — véli a postamesterné. — De még rosszabbul is állhat a dolog, — töpreng a doktornő. — Ki tudja, nem nyult-e az adópénzhez ? Délben hazajön a doktor s a felesége mindjárt azzal a hirrel fogadja: — Félek, hogy baj lesz az adópénztárno- kéknál. Az az ember mióta másodszor megházasodott, eszeveszett pazarlást csinál. Most is kétszázhusz forintos báli ruhát hozatott a feleségének. — Hum, — csóválta a fejét a doktor meglepetve. — Ugy-e, hogy te is gyanakszol ? — 'őrt tovább a nyomon a doktornő. Nekem is mindjárt az jutott eszembe, vájjon nem sül-e ki valami sikkasztás ? — Ostobaság, — mordult feleségére a doktor. Már hogy lehet olyat gondolni ilyen becsületes emberről ? — Oh, volt már rá eset máskor is, hogy valaki becsületesnek látszott.. . — Eh, egy báli ruha miatt? Már micsoda gondolat? Hiszen háza van, szőlője van. A dolog mégis szeget üt az orvos fejébe. Kétszázhusz forint egy ruháért ? Teringettét! Hisz úgy hat-hét darab ruhára rámegy az egész fizetése. Este, mikor a kaszinóban találkoznak az urak, a doktor azt mondja Kis Pistának, az ügyvédnek : — Tetszett már hallani ? Kétszázhusz forinto báli ruhát hozatott az adópénztárnok a feleségének. Az ügyvéd összeránczolja homlokát. Hogyne halottá volna? Hisz a doktornő ott járt náluk délután s elmondta a botrányos esetet. — Én eleinte nem akartam elhinni, — beszéli az ügyvéd, — csak olyan hiábavaló asszonyi pletykának tartottam. De kérem, nem zörög a haraszt hiába. — Csak nem tetszik gondolni . . . — Nem tudom, mit gondoljak, — felel az ügyvéd kamoran. Az ember nem bizhatik ma már senkiben és a dolog nagyon gyanús. Nem mondom, hogy már valami bűnös manipuláczió történt. Nem mondom. Dö az ilyen pazarlás, kérem, sohasem vezetett jóra. A sikkasztók mind igy kezdik. Másnap Kis Pista, amint tárgyalásra megy a járásbírósághoz, félrehijja a járásbirót; — Hallottátok már? Az adópénztárnok . ..
